Szendi Gábor:
Én, a cukor és a C-vitamin

Szerencsés vagyok, mert hiába szerettem én is az édességet, az én gyermekkoromban még nem volt szokás a mindennapi csokizás, na meg pénzünk se lett volna rá.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Gyerekként, bevallom, imádtam az édességeket. Az 1950-es évek végén és a hatvanas évek elején még általános volt a luxuscikkek terén a visszafogottság, a gyerekek ritkán kaptak csokit vagy cukorkát. Jól emlékszem, esténként anyukánk kristálycukrot kevert össze kakaóporral és az volt az esti csemegénk. Sport- vagy Marika szeletre ritkán futotta. Mikulás persze volt, akkoriban Télapónak hívták és karácsonykor is volt szaloncukor meg habcsók a fán. Amikor fél évig intézetben voltam, sok gyerek a csokipapírokat gyűjtötte. Nem azt, amit megevett, mert intézeti gyerek csak ünnepnap kapott csokit, hanem, amit az utcán talált. Később, amikor a nyaraink papír és fémgyűjtéssel teltek, a MÉH-ben kapott forintokból néha a szemközti trafikban vettünk egy-egy "rumos szeletet". Ezt valami maszek gyárthatta, mert csak a trafikban lehetett kapni. A csúcs a Kedvenc táblacsoki volt, ehhez már csak nagy ritkán jutottunk, és az Ezüst és Arany kocka is ritka fogás volt. Aztán az új gazdasági mechanizmussal beütött a bőség, ami persze a mai kínálathoz képest még mindig olyan volt, mint amit ma egy elhagyott afrikai falu vegyesboltjába képzelek. A puritánság és spórolás korszakát lassan felváltotta a bőség, s mára a tobzódás. Ezzel párhuzamosan kezdett elhízni a társadalom is.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Személyes életemben az egészségfordulat az 1980-as évek elején következett be. Már ekkor követtem az "egészséges" táplálkozás akkori őrületeit. Aztán a kezembe került John Yudkin magyarul 1975-ben kiadott, "Az édes-vészes cukor" című könyve. Mai szemmel nézve elég meglepő, hogy a magyar kiadás alig 3 évvel követte az angol eredetit, aminek még sokkal ütősebb volt a címe: "Tiszta, fehér és halálos". Vajon ki látott a Medicina kiadónál ennyire előre a jövőbe egy olyan korban, amikor a fő bűnösnek a zsír volt kikiáltva? Ma már tudjuk, hogy a cukoripar akkoriban vastagon megfizette azokat a kutatókat, akik hajlandók voltak úgy tálalni az adatokat, hogy a szív- és érrendszeri betegségekért a koleszterin és a zsír a felelős, nem pedig a cukor. Most ezt a mára már eldőlt vitát nem is akarnám felmelegíteni, lehet erről olvasni eleget. Az azonban tény, hogy az 1970-es évek elején azt állítani, hogy a cukor felelős a szívhalálért, eretnek gondolat volt, és Ancel Keys, a koleszterin teória apostola, ott tette nevetségessé Yudkint, ahol csak tudta.

Én mindenesetre, olvasva Yudkin könyvét, száműztem életemből a cukrot, s onnantól kezdve mindent szacharinnal készítettem. (Akkor még kapható volt, mára ezt is kivonták a forgalomból.) A csokira úgy tekintettem, mint a méregre. Ezért persze kicsit hülyének nézett mindenki, én voltam az önkínzó aszkéta, de ezt betudták annak, hogy másban is csodabogár voltam. Sajnos, majd 30 évvel később tudtam csak meg, hogy volt egy, még Yudkinnál is tisztábban látó ember, Thomas Latimore Cleave hajóorvos, aki már 1966-ban könyvet írt arról, hogy a szívbetegség oka úgy általában a finomított szénhidrátok, azaz a cukor és a fehér liszt fogyasztása. Későbbi - 1974-es könyvében olyan összefüggéseket fogalmazott meg, amelyekkel máig nincs tisztában a dogmái közt bolyongó orvostudomány. Például, hogy a nyombélfekélyt nem a stressz, nem is a Helicobacter pylori, hanem a finomított szénhidrátok okozzák. Jó, a H. pylorit ő még nem ismerhette, mert csak egy évtizeddel később született meg a H. pylori új teóriája, ami -lássuk be - csak arra alkalmas, hogy ismét elterelje a figyelmet a finomított szénhidrátokról.

És mivel Cleave munkásságát idejében nem ismerhettem meg, még sokáig ettem a fehér liszttől lényegesen nem különböző teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket. Az igazi fordulat számomra is, és még sokak számára a Paleolit táplálkozás című könyvem megjelenése volt. Ma már csak 99% és 100%-os csokit eszem. Ezekben gyakorlatilag nincs cukor csak kakaó és kakaóvaj. Ebben az a jó, hogy két kockánál többet nem bír belőlük enni az ember. Hogy elébe menjek a kérdésnek, ez a két csoki Vivani márka néven kapható.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Cukor és vércukor

Manapság már mindenhol olvashatunk a cukor ártalmairól, s felvilágosultabbak közt lassan már közhely, hogy a rák cukorfüggő, a cukor hizlal, stb. Ennek ellenére ugyanúgy fogyasztják tovább a cukrot, isszák literszám a mézédes gyümölcsleveket vagy azzal ámítják magukat, hogy a méz az mégiscsak természetes.

A rák tényleg cukorfüggő, a cukor tényleg hizlal és melegágya a civilizációs betegségeknek, de "cukor" alatt a vércukrot kell érteni. Azaz, mint Cleave rámutatott, nemcsak a cukorral van baj, hanem mindennel, ami komolyan megemeli a vércukorszintet. Így aztán le kéne vonni azt a kényszerű következtetést, hogy a gabonafélék, a burgonya, a rizs vagy a kukorica ugyanolyan veszélyes, mint a cukor. Ahogy a cukoripar évtizedekig bizonygatta a cukor ártatlanságát, úgy most a finomított szénhidrátokat védelmezik a különféle iparágak, velük együtt a táplálkozástudomány és sajnos az orvostudomány is. Mert ugye -mondják- , az emberi szervezet végülis szénhidrátokkal "működik", azt muszáj enni. Ha ez igaz lenne, a ketogén vagy a carnivore étrend csupán egy öngyilkossági forma volna.

A (vér)cukor és a C-vitamin

A cukor és a magas vércukor káros hatásairól már sok mindent leírtak. Kevéssé ismert, hogy a C-vitamin felvétel és hasznosulás szoros kapcsolatban áll a szénhidrát anyagcserénkkel. Ennek oka evolúciós gyökerű. Az emlősállatok, kivéve a majmokat, a tengeri malacot és az embert, a C-vitamint vércukorból állítják elő. A szervezetben a C-vitamin oxidált (dehydro-L-aszkorbinsav) és redukált (L-aszkorbinsav) formában fordul elő, számos enzimfolyamat része és fontos antioxidáns is. A sejtekbe a sima aszkorbinsavat az SCVT fehérjék, míg az oxidált változatot az inzulinnal működő, a különféle cukrokat szállító GLUT fehérjék juttatják be. A legtöbb szövet mindkét mechanizmussal képes C-vitamint felvenni, azonban az állatkísérletek tanúsága szerint, ha egyik rendszer sérül, a sejtekben lecsökken a C-vitaminszint.

Bizonyos szövetek esetén a C-vitamin sejtekbe jutását elsősorban az inzulin segíti elő, azaz a cukor és a C-vitamin versenyhelyzetbe kerülnek. Felmerül a kérdés, mi van akkor, ha hyperglikémia, azaz kórosan magas vércukorszint áll elő? Akár 1-es, akár 2-es típusról van szó, a cukorbetegekben időnként kórosan megemelkedik a vércukorszint, de a nyugati étrenden élőkben általában is magas az átlagos vércukorszint, nem kell ahhoz diagnosztizált cukorbetegnek lenni..

George Mann 1974-es cikkében kimutatta: a szürke hályog feltételezhető oka az, hogy a szemlencsébe az inzulin juttatná be a C-vitamint, de az ismétlődően magas vércukorszint miatt a szemlencsében antioxidáns hiány támad és így lokális szöveti skorbut áll elő. A lokális skorbutnak ugyanaz a hatása, mint a skorbutnak: a sejtek az oxidatív hatások miatt károsodnak, elhalnak, és évtizedek alatt kialakul a szürke hályog.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Régóta kérdés, a magas vércukorszint miként károsítja a veseműködést. Ling Chen és munkatársai tanulmánya szerint a vese bizonyos sejtjei az inzulin segítségével veszik fel a C-vitamint és magas vércukorszint esetén a sejtekben túl magas lesz a szabadgyökök aránya és ez folyamatosan károsítja és pusztítja a vese nefronjait.

A magas vércukorszint fokozott fertőzéskockázattal jár. Cukorbetegek vizsgálata szerint az immunvédekezésben fontos fehérvérsejtek C-vitaminfelvételét szintén nehezíti a magas vércukorszint.

A testünkben a nagy erek egyre kisebb erekre ágaznak szét, és a szövetek vérellátását igazából a hajszálerek látják el. A hajszálerek károsodása az egész szervezet működészavaraihoz vezet, elég csak a szív, az agy, a vese vagy a retina vérellátási zavaraiból következő szívelégtelenségre, elbutulásra, veseelégtelenségre vagy megvakulásra gondolnunk. Ha nem jut el az oxigén a sejtekhez, a sejtek elpusztulnak. A vörösvérsejtek szállítják az oxigént mindenhova. A vörösvérsejtek normálisan képesek betuszkolni magukat a mikroerek szűk járataiba is. Ha azonban a vörösvérsejtek nem képesek elég C-vitamin felvenni, akrobatikus képességük, de még az élettartamuk is lecsökken. A magas vércukorszintű állapotokban a vörösvérsejtek C-vitamintartalma -több mechanizmuson keresztül - jelentősen lecsökken, ami elindítja a szöveti oxigénhiány okozta sejtpusztulást, ami a szervek funkciócsökkenését eredményezi.

Cukorfüggés

Magyarországon az egy főre jutó éves cukorfogyasztás 40 kg felett van, ami átlagban napi 10 dkg cukrot jelent. A helyzet persze rosszabb, hiszen a csecsemőket és kisgyerekeket, valamint az egészségesen táplálkozókat is figyelembe veszik az átlagszámításnál. A cukrot nyilvánvalóan nem táplálkozási, hanem jutalmazási céllal fogyasztjuk. A természet arra "találta" ki, hogy vonzódjunk az érett gyümölcsökhöz. Ezért az édes íz aktiválja az agyi jutalmazó központot. Ugyanezt teszi minden élvezetes tevékenység és a különféle kábítószerek fogyasztása is. A kutatások a cukor iránti vonzalmat és az általa kiváltott agyi válaszokat leginkább a kábítószerfüggéshez találták hasonlatosnak. Érdekes mód, a kábítószerek fogyasztása megemeli az inzulinszintet. Az opiátfüggők éppen ezért több finomított szénhidrátot kívánnak és ezért el is híznak. Amikor normál súlyú és elhízott emberek agyát vizsgálták fMRI-vel, akkor a normál súlyúaknál a cukor elfogyasztása után az önkontroll funkciókért felelős homloklebeny, elhízottaknál viszont az "örömközpont" aktiválódott. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az elhízottak már nem tudnak ellenállni a további fogyasztásnak. Mindezek az eredmények összecsengenek azokkal az eredményekkel, hogy állatkísérletekben a cukorral etetett állatok megvonási tüneteket mutatnak a cukor megvonásától.

Cukor és elbutulás

Az Alzheimer betegséget szokás 3-típusú cukorbetegségnek is nevezni, mivel egyik fontos jellemzője az agyi inzulinrezisztencia. Ez olyasmi, amit a szokásos inzulinrezisztenciából ismerünk. Tizenöt epidemiológiai vizsgálat összesített eredménye szerint a 2-es típusú cukorbetegség 57%-kal növeli meg az Alzheimer kockázatát. A hyperglikémia a szellemi funkciók romlását eredményezi az agyműködés károsításán keresztül. Ez mindenféle logikus asszociációkat indíthat el a fejünkben, de hogy idejében leállítsam, gyorsan mondom, hogy az agyban a cukorfelvételt nem az inzulin szabályozza. Sőt, az agyban található inzulint maguk a neuronok termelik. Az inzulinnak más a szerepe az agyban: szabályozza többek közt a véreloszlást, a szinapszisok igénybevételhez való alkalmazkodását, a memórianyomok kialakulását és a béta-amyloid plakkok sorsát.

A béta-amyloid plakkok kiürítésének fő eszköze az inzulint lebontó enzim - ugyanaz az enzim, amelyet a szervezet az inzulin semlegesítésére használ, miután az elvégezte a feladatát. Az inzulint lebontó enzimnek mind az inzulin, mind az béta-amyloid plakkok a célpontjai, de az inzulinhoz való affinitása sokkal nagyobb, mint az béta-amyloid plakkokhoz. S mivel Alzheimerben az agyban hiperinzulinizmus alakul ki, a korlátozott mennyiségű inzulin lebontó enzim az inzulin eltávolítására koncentrál, a béta-amyloid plakkok pedig felhalmozódnak. Mivel ez mérgezi a sejteket, az béta-amyloid plakkok felhalmozódásának fokozatos neuron pusztulás a következménye.

A 19. század közepén a cukor még drága volt, a ház ura kulcsra zárva tartotta. A 20. század során csak egy-egy háború törte meg a cukor és kenyérfogyasztást, hogy aztán megújult erővel növekedjen az emberek étvágya rájuk. Milyen ártatlan dolognak tartjuk, hogy a gyerekek imádják az édességeket, mi szülők pedig olyan jó érzéssel nézzük örömüket. Persze, olyan világban élünk, ahol kevés szülő meri megkockáztatni az édességek olyasfajta józan adagolását, ami még az én gyermekkoromban is jellemző volt. Pedig a mértéktelenség lesz a vesztünk.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Berger, A: The Alzheimer's antidote: Using a low-carb, high-fat diet to fight Alzheimer's disease, memory loss, and cognitive decline, Chelsea Green Publishing, Vermont, 2017.

Bray, GA: Is Sugar Addictive? Diabetes 2016;65:1797-1799.

Chen L, Jia RH, Qiu CJ, Ding G. Hyperglycemia inhibits the uptake of dehydroascorbate in tubular epithelial cell. Am J Nephrol. 2005 Sep-Oct;25(5):459-65.

Cleave, T. L.: The Saccharine Disease: Conditions Caused by the Taking of Refined Carbohydrates, Such as Sugar and White Flour. John Wright and Son, Bristol, 1974.

Cleave, T. L.; Campbell, G. D.: Diabetes, coronary thrombosis and the saccharine disease, John Wright & Sons, Ltd., Bristol, England. 1966

Cunningham JJ. The glucose/insulin system and vitamin C: implications in insulin-dependent diabetes mellitus. J Am Coll Nutr. 1998 Apr;17(2):105-8.

Kearns CE, Schmidt LA, Glantz SA: Sugar Industry and Coronary Heart Disease Research: A Historical Analysis of Internal Industry Documents. JAMA Intern Med. 2016;176(11):1680-5.

Lee HJ, Seo HI, Cha HY, Yang YJ, Kwon SH, Yang SJ. Diabetes and Alzheimer's Disease: Mechanisms and Nutritional Aspects. Clin Nutr Res. 2018;7(4):229-240.

Liang WJ, Johnson D, Jarvis SM. Vitamin C transport systems of mammalian cells. Mol Membr Biol. 2001 Jan-Mar;18(1):87-95.

Mann GV. Hypothesis: the role of vitamin C in diabetic angiopathy. Perspect Biol Med. 1974 Winter;17(2):210-7.

Mysels DJ, Sullivan MA. The relationship between opioid and sugar intake: review of evidence and clinical applications. J Opioid Manag. 2010;6(6):445-452.

Rivas CI, Zúniga FA, Salas-Burgos A, Mardones L, Ormazabal V, Vera JC. Vitamin C transporters. J Physiol Biochem. 2008 Dec;64(4):357-75.

Tu H, Li H, Wang Y, Niyyati M, Wang Y, Leshin J, Levine M. Low Red Blood Cell Vitamin C Concentrations Induce Red Blood Cell Fragility: A Link to Diabetes Via Glucose, Glucose Transporters, and Dehydroascorbic Acid. EBioMedicine. 2015 Oct 3;2(11):1735-50.

Vagelatos NT, Eslick GD. Type 2 diabetes as a risk factor for Alzheimer's disease: the confounders, interactions, and neuropathology associated with this relationship. Epidemiol Rev. 2013;35:152-160.

Yudkin, J: Az édes-vészes cukor. Medicina, 1975.