Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Férfibeszéd

 

Google hirdetés

 

Ki mire panaszkodik

Egyszer egy férfi keresett fel azzal, hogy házassági problémái vannak. Fő panasza az volt, hogy felesége állandóan azzal gyötri, hogy miért nem beszélget vele. Tényleg, miért is nem?, kérdeztem. Mert nem történik velem semmi, és hogy mesélhetném el neki este a semmit, felelte a férfi. De hát mégiscsak történik valami Magával napközben, nem?, erősködtem én. Hát persze, de azok olyan jelentéktelen dolgok, hogy megjegyezni sincs értelme. A férfi másik panasza az volt, hogy felesége azzal is kínozza, hogy mondja meg, másnapra mit főzzön neki, mire hazajön. És mit szokott mondani neki, kérdeztem. Hogy mindegy, nekem minden ízlik, felelte a férfi. Kicsit értetlenkedve megkérdeztem, hogy akkor mibe kerülne hasra ütésből mondani egy ételt. Mondjuk, kérek drágám gulyáslevest. A férfi a vállát vonogatta. Hát éppen mondhatnám, de ha nekem tényleg mindegy, minek mondjam? Hát pl. mert feleségének ez jól esne. De mi esik ebben jól neki? És ez így ment sokáig. Több ülésen keresztül mindenféle nézőpontból ezeket a kérdéseket jártuk körül A férfi lassan elfogadta, hogy beszámoljon arról, hogyan ment ki kollégáival ebédelni, mit mondott a főnöke, és elfogadta, hogy minden nap nevezzen meg valami ételt, amit másnap este szeretne enni.
Egy nap felvetettem, hogy már tovább jutunk, talán be kéne fejeznünk a találkozóinkat. Erre azt felelte, hogy ő szeret ide járni, mert jókat beszélgetünk mindenféléről, neki megéri ezért fizetni. Ez meglepett, és kicsit bántott is, hiszen nem vágytam a fizetett társalkodó szerepére. Ezt megértette, és elváltak útjaink. Az azonban elgondolkodtatott, velem miért szeretett beszélgetni, míg feleségével nem? Hát persze. Mi "fontos" dolgokról beszélgettünk, teóriákról, a világ folyásáról, otthon pedig csak saját magáról, érzéseiről, gondolatairól kellett volna beszélgetnie. Az pedig nem ment neki.
Aztán, mintha ennek a férfinek sok felesége lett volna, az évek során sorban jöttek hozzám a nők, és mindegyik arról panaszkodott, hogy a férjük nem akar velük beszélgetni. Többen azt hiányolták, hogy férjük nem szereti az intimitást és az érzelmeket. Pl. sosem mondták, hogy "szeretlek", ölelésük meg olykor egy gépember merev mozdulatait idézte. Sok férj furcsán zárkózott volt. Néha órákig nem beszéltek, mintha megsértődtek volna valamire, de aztán kijelentették, hogy semmi bajuk. Furcsa, merev, sztereotíp viselkedéseik voltak. Néha olybá tűntek, mintha szerepeket tanultak volna be bizonyos ismétlődő helyzetek kezelésére. Általában nem értették a nők "hisztijeit". Miért baj az, hogy sokat dolgoznak, hogy ruhástul fekszenek be az ágyba, és hogy nem féltékenyek. Ezek a férfiak leggyakrabban mérnökök, informatikusok, matematikusok voltak, de mindenesetre emberi kapcsolatokat kevésbé igénylő pályát űztek.
A feleségekkel folytatott beszélgetések során azon voltam, hogy elmagyarázzam, férjeik a szélsőséges férfi agy mintapéldányai. Hogy általában is, a férfi nem beszélgetésre termett. Ők meg aztán különösen nem. Nem könnyű ezt egy nőnek elmagyarázni, hiszen a nők gondolatai állandóan akörül járnak, mit éreznek ők, és mit érezhetnek mások. És mindig készek arra, hogy ezt részletesen megbeszéljék. Némely házasság viszonylagosan rendbejött attól, hogy a feleségek megértették, férjük viselkedése nem ellenük irányul, hanem ők ilyenek.
De milyenek is?

Eltérő tervezés, kompatibilitási problémák

Az evolúció során a női agy az empátiára és a verbalitásra, míg a férfi agy a dolgok működésének megértésére és a téri tájékozódásra specializálódott. Egy gyermek felnevelésében, a többi nővel való együttműködésben hallatlan előny az empátia és a beszéd. Az ok-okozati viszonyok megértése és rendszerbe foglalása viszont az állatok viselkedésének kiismerésében, a szerszámok készítésében, a társas-hatalmi viszonyokban való eligazodásban volt nélkülözhetetlen. Férfiak és nők hagyományosan idejük nagy részét saját nemük társaságában töltötték, s nem volt szempont a lelkizés. Csak a legújabb korban egyenrangúvá vált nők igényei alakították át a férfiakkal szembeni elvárásokat. Most, hogy a férfi a kaszárnyából a nappaliba kényszerült, derült ki, hogy nem mindegyikük fényes társalgó. S nemcsak, hogy beszélni nem tud, de nem tud mások fejével gondolkodni sem. Míg a tipikus nő minden rezdülésből érti, mi játszódik le a másik lelkében, a tipikus férfi agy akkor sem érti, ha dedósan elmagyarázzák neki. Az ő agya ugyanis a fizikai világ szabályszerűségeire koncentrál. Ezért imádják a férfiak a labdarúgást bámulni, mert a labda útja, az összehangolt támadás a vadászat és a harc ősjeleneteit idézi. A nők viszont a szerelmesfilmekért vannak oda, ahol az igazi cselekmény nem is látszik, mert a lelkekben zajlik.
Persze vannak nőies agyú férfiak, ahogy vannak férfias agyú nők is. Az empatikus női agy és a rendszerező férfi agy csupán két szélsőség, közte az átmenet minden árnyalatával.

Tanítsuk meg beszélni? Vagy tanuljunk meg hallgatni?

A kérdés költői. Ahogy a papagájt, úgy kicsit a férfit is meg lehet tanítani beszélni, de ahogy senki nem akarna cseverészni egy papagájjal, úgy ne várjunk csodát a férfitől sem.
"Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig különös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra. Igazi 'magányos utas' vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak közvetlen családomhoz; s e kötelékek közt sem veszítettem el soha a távolság érzését és a magányosság iránti vágyamat.", írta Einstein önmagáról.
Sok házasság futott már zátonyra, mert a nők megpróbálták "átnevelni" férjeiket. Kár erőlködni, a természet kihagyott egy alkatrészt, amit úgy nevezünk, hogy elmeteória képesség. A szuperférfi sem önmaga, se más lélekbúvárja nem lesz soha. Ezzel meg lehet tanulni együtt élni, ha elfogadjuk, hogy mindenki jó valamiben, és gyenge esetleg másban. A világ nem csak beszédből, hanem tettekből is áll. A férfi és a nő közötti távolságot nem a beszéd, hanem a szeretet tudja áthidalni.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre