Miért van az, hogy a szép pároknak gyakrabban születik lánya, s ugyanez áll a szegénységben élőkre? A királyoknak vagy a megválasztott amerikai elnököknek miért születik gyakrabban fia? Kukkantsunk be az evolúció műhelyébe.
Van, aki lányt szeretne, van, aki fiút, s van, akinek megvalósul az álma, s van, aki csalódik. Sokak bánatára a gyermek neme nem kívánságműsor, az utód nemét a szülői vágyaktól függetlenül evolúciós mechanizmusok döntik el. Ez nem azt jelenti, hogy a szülőknek ne volna ebbe "beleszólása", csak nem abban az értelemben, ahogy ők szeretnék. Sokan úgy vélik, puszta véletlen, hogy az Y vagy az X kromoszómát szállító spermium termékenyíti meg a petesejtet. Ám elég csak olyan családokra gondolunk, ahol zsinórban fiúk vagy lányok születnek, máris elvethetjük azt a gondolatot, hogy a gyermekek neme véletlenen múlik.
Az evolúciót a szaporodási siker mozgatja, azaz, hogy ki milyen mértékben képes a génjeit elterjeszteni, magyarán hány leszármazottja lesz. Mivel a hím minimális befektetéssel járul hozzá a megtermékenyüléshez, míg a nőstény egészségét is kockára téve hordja ki a közös utódot, ezért a szülői befektetési modell szerint a nőnek van "beleszólása" abba, mikor és kitől essen teherbe, és a környezeti-társadalmi feltételek függvényében mi legyen az utód neme (Trivers és Willard, 1973).
A párválasztás, a megtermékenyülés és az utód kihordása soklépcsős folyamat, amelybe igen sok ponton történhet "beavatkozás", és a nők abban is különböznek, mennyire képesek érvényre juttatni evolúciós érdekeiket. Ráadásul ezt felülírják egyének feletti evolúciós szempontok is. Jó példa erre az, hogy a fejlett országokban 105-106 fiú születik száz lányra. Ezt nevezzük másodlagos nemi aránynak. (Az elsődleges a megtermékenyüléskor előálló fiú-lánymagzat arány). Tudjuk, hogy azért születik több fiú, mert 20-30 év között a férfiak-nők aránya már közelíti a 100:100-at. Ez mutatja, hogy az egyén szintjén véletlenszerűnek tűnő folyamatokat népességszinten szigorú törvények irányítják.
"Születésszabályozás" az állatvilágban
Természetesen, az emberre nem vonatkoznak külön evolúciós szabályok, így a nemek arányát befolyásoló tényezők egy része jól tanulmányozható az állatvilágban. Emlősöknél és madaraknál abból kell kiindulnunk, hogy a nőstények mindig szaporodnak, a hímek viszont csak akkor, ha a többi hím ellenében ki tudják maguknak verekedni a szaporodás jogát. A nősténynek tehát azt kell "mérlegelnie", hogy tud-e nagytermetű, domináns hím utódot szülni, akinek majd jó sok utóda lesz, vagy inkább menjen biztosra és szüljön nőstény utódot. Ha a szaporodási időszakban kevés az élelem, jobb ötlet nőstényt szülni, mert annak kisebb a termete és kevesebbet eszik, biztosabban eléri a szaporodási kort, míg az alultáplált hím utód, ha fel is nő, csenevész lesz a többi hímmel való sikeres csatározáshoz. Farmon nevelt szarvasoknál figyelték meg, hogy ha fokozták táplálékuk olajtartalmát, az utódok 75%-a volt hím, míg ha lecsökkentették a kalóriatartalmat, csupán 46%-nyi hím született. Egereknél még drámaibb eltérést találtak, alacsony zsírtartalmú táplálékra háromszor annyi egérlány született, mint fiú (Rosenfeld és Roberts, 2004). Vadlovaknál azt tapasztalták, hogy a romló testi kondíciójú nőstények 3%-a, a kondíciójukat őrzők 46%-a, az éppen javuló kondícióban lévők 80%-a hozott hím utódot a világra (Cameron és Linklater, 2007). Nőstény oposszumok, ha étrendjüket szardíniával dúsították, több hím kölyköt hoztak a világra (Rosenfeld és Roberts, 2004).
Afrikai nőknél ugyancsak megfigyelték, hogy az alultáplált, kis testméretű nők utódainak nemi aránya 100:100 volt, míg a jól táplált, nagyobb testű nőknél 100 lányra 125 fiú született (Andersson és Bergström, 1998). Egy angol vizsgálatban a megtermékenyülés előtt legtöbb kalóriát fogyasztó nők 56%-a, a legkevesebb kalóriát fogyasztóknak 45%-a szült fiút (Mathews és mtsi., 2008).
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
A domináns anya
Hogy valaki a korlátozott lehetőségek ellenére másokhoz képest több élelemhez jut, az arra utal, hogy erősebb, rámenősebb, dominánsabb. Ez a hasznos tulajdonság férfiakban és nőkben egyaránt a magzati és későbbi tesztoszteronszinttel függ össze. Gímszarvasoknál megfigyelték, hogy a dominánsabb nőstények több hím utódot hoznak a világra (Clutton-Brock és mtsi., 1984). Számos vizsgálat megerősítette, hogy dominánsabb makákó nőstényeknek több fia születik (Schino és mtsi., 1999). A további példák helyett minket inkább az érdekel, vajon igaz-e ez az összefüggés az embernél is?
A domináns anya teóriát megalkotó Valerie Grant szerint a modern társadalomban egy nő domináns személyiségét sikeres érvényesülése bizonyítja . Ezért két életrajzi lexikonból kigyűjtötték a különféle területeken sikeres nők gyermekeinek nemi arányát. Az egyik kötetben a domináns nők utódainak fiú:lány aránya 139:100, a másodikban 143:100 volt, ami a 106:100 arányt messze felülmúlja (Grant és Yang, 2003). A magas magzati tesztoszteronszint lassítja a balfélteke fejlődését, ami mindenféle tanulási zavarokat, megkésett beszédfejlődést eredményezhet. A tesztoszteron teóriát erősíti az a tény, hogy az ilyen problémáktól szenvedő nőknek háromszor több fia, mint lánya születik (Tallal és mtsi., 1989).
Korábban írtam a tesztoszteronszint és a mutató ujj:gyűrűsujj arányáról.. Röviden, mindkét nemben a hosszabb gyűrűsujj nagyobb magzati tesztoszteronhatásra utal. Nőknél minél kisebb a 2:4 ujjarány (azaz minél hosszabb a gyűrűsujj), annál dominánsabb a személyiségük és annál valószínűbben szülnek fiúgyermeket (Kim és mtsi., 2013). A férfias foglalkozást választó nőknél egy vizsgálatban 130:100 fiú lány arányt találtak (Bernstein, 1954).
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
Foglalkozás és az utód neme
Bizonyos foglalkozások egyelőre meg nem magyarázható módon, komolyan befolyásolják az utódok nemi arányát. Vadászpilótáknál 59:100, helikopter pilótáknál 47:100, a polgári repülésben aktív pilótáknál 72:100 a fiú:lány arány. Búvároknál pedig 53:100 (Grant és Metcalf, 2003). A férfi altatóorvosoknál valami okból ugyancsak a lányok aránya nő meg (Gupta és mtsi., 2013). A futóknál a növekvő heti kilométerszámmal arányosan csökken a fiú:lány arány, amikor azonban éppen kihagyják egy időre a futást, a fiúk száma a lányokhoz képest megkétszereződik (Crawford és mtsi., 1992).
Na és a férfiak?
Nem tűnik logikusnak, hogy a férfiak biológiai jellemzői ne szólnának bele az utód nemébe, hiszen egy domináns férfi fiú utódja jó eséllyel örökli apja tulajdonságait, azaz az anyának érdekében áll tőle fiút szülni. A magas tesztoszteron szint a férfiakat agresszívvé teszi, s ennek szélsőséges formája a bántalmazó férj. Bántalmazó férfiaknak 12%-kal több fia születik, mint a szelídebb fajtának (Kanazawa, 2006). Férfiaknál is érvényes az a szabály, hogy minél kisebb a 2:4 ujjarány, annál valószínűbben lesznek az utódok fiúk (Manning és mtsi., 2002).
Mivel a testmagasságot a tesztoszteronszint erősen befolyásolja, bizonyított az is, hogy minél magasabb egy férfi, annál valószínűbben születnek fiú gyermekei (Kanazawa, 2005). A testmagasság és a dominancia fontos a politikában is, az amerikai elnökválasztásokon leggyakrabban a magasabb jelölt győz, és az amerikai elnökök gyermekeinél a nemi arány 146:100 (Coney és Mackey, 1998). Talán a dominanciával, talán a jóltápláltsággal függ össze az is, hogy a királyi családokban a fiú:lány arány 137:100 (Bernstein, 1948). Vagy szerencsés választáson is múlik, mint azt az eléggé fiúskinézetű, néhai Diana hercegnő vagy Kate Middleton esetében láthatjuk: mindkettőjük testmagassága és Kate ujjaránya is komolyabb tesztoszteronhatásra utal.
A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg
Különös hatások
Az evolúció sosem egyénben, hanem populációban "gondolkodik". Az egyes ember szintjén ki tudjuk mutatni azokat a közvetlen tényezőket, amelyek befolyásolják az utód nemét. Népesség szinten azonban sokkal misztikusabb jelenség a nemi arány viszonylagos stabilitása. Honnan tudják az egyedek, hogy nekik fiú vagy lány gyermeket kell összehozniuk, hogy a népesség szintjén 106:100 legyen a nemi arány? Egy finn vizsgálat 1775-től 1850-ig elemezte a születések nemi arányát és kimutatta, hogy amint csökkent a népességben a férfiak aránya, növekedni kezdett a fiúszületések száma (Lummaa és mtsi., 1998). Más kutatások azt igazolták, hogy a háborúk után a kialakult nagy férfihiányt azonnal követi a megnövekedett fiúszületési arány is (Ellis és Bonin, 2004). Feltételezhető, hogy a nők valamiképp statisztikát képesek készíteni környezetük nemi arányából, és ezáltal megnő a keresettebb nemű gyermek születésének a valószínűsége. Ez természetesen a hiányt mutató nemből előbb-utóbb "túltermeléshez" vezet, ezért a nemi arány ciklikusan változik (James, 1998). Ja, és majd elfelejtem. Miért születik inkább lánya a szép embereknek? Az evolúcióban mindig a gének elterjesztésével mérjük a sikerességet. Ha a szülök olyan tulajdonságot adnak át utóduknak, ami a lányokat teszi sikeressé (jó házasság, sok gyermek), akkor valószínűbb a lány utód. Márpedig a szépség inkább a lányokat tette az emberi történelem során sikeressé, nem a fiúkat (Miller és Kanazawa, 2007). A szegénysorban élőknek "jobb befektetés" a lányutód, mert az biztosabban "elkel", sőt, sikeres házasságával egész családját felemelheti (Bereczkei, 2003).
A stressz hatása
Az anya által átélt stressz nemcsak a termékenységét, de az utód nemét is befolyásolja, hiszen a stressz arról "tájékoztat", mi várható a jövőben, érdemes-e szülni, s ha igen, milyen nemű gyermek szolgálja inkább a szaporodási sikert.
Állatoknál tapasztalni, hogy a stresszorok, pl. élelemhiány, zsúfoltság, csökkenti a hímek kárára a születéskori nemi arányt. Amikor gyógyszeresen gátolták a stresszhormonok termelődését, stresszes körülmények közt is visszaállt a normál fiú:lány arány (Rosenfeld és Roberts, 2004). Az akut és a krónikus stressznek eltérő a hatása a születési nemi arányra. Váratlan katasztrófa, pl. földrengés (Fukuda és mtsi., 1998), rövid ideig tartó háború (Zorn és mtsi., 2002), személyes tragédiák csökkentik a fiúszülések arányát. A tartós stressz viszont megnöveli a nők tesztoszteronszintjét (Grant, 2007), s ezáltal nő a fiúk aránya. Ez az egyik lehetséges magyarázata a háborúk alatt és után megnövekvő fiú születési számnak. Ugyanakkor a tartós munkastressznek kitett nőknél a lányok születési aránya nő meg (Ruckstuhl és mtsi., 2010).
Sokakban felmerülhet a gondolat, hogy jó lenne valahogy befolyásolni a születendő gyermek nemét. Nem biztos azonban, hogy jó dolog beavatkozni a természet dolgába. Újra és újra az bizonyosodik be, hogy a természet bölcsebb nálunk.
Hivatkozások: