Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Fogyjunk csokoládéval?!

Tényleg minden ártalmas, ami élvezetes?

Tényleg minden ártalmas, ami élvezetes? Az élvezet és az ártalmasság vagy hasznosság közt nincs semmiféle kapcsolat, minden egyes élvezetet nyújtó tevékenységet és ételt egyenként kell megvizsgálnunk. Csupán a lemondás heroizmusát túlértékelő gondolkodásunk mellékterméke az élvezeti cikkekkel szembeni örök gyanakvás.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Korrektségből nem távolítom el ezt a cikket, amelynek egyik hivatkozásáról kiderült, hogy csak egy kártékony vicc. Maradjon csak itt emlékeztetőül arra, hogy mit nem szabadna csinálnia senkinek, aki a tudomány tisztaságáért aggódik. A tudományban mindig is tudtuk, hogy folyik hamisítás, de hogy valaki, a hamisított cikk gyártója, John Bohannon, pont azzal akarná felhívni a figyelmet erre, hogy ő is mérgezi a tudomány levegőjét egy hamisítvánnyal, abszolút visszatetsző cselekedet. Lehet kajánul röhögcsélni, hányan kajálták be a hamisított adatokat. Ez inkább öntetszelgő poén, híressé lehet vele válni. Az un. open acces, azaz ingyenesen hozzáférhető lapok lejáratása, amit John Bohannon művel, kifejezetten ártalmas, hiszen ezek a lapok a tudomány demokratizálódását szolgálják.Évek óta folyik a harc, hogy a, ma csak a kiválasztott elit által olvasható szaklapok nyilvánosan hozzáférhetővé váljanak. A tudomány ma nem mindenkié, hanem csak azé, aki meg tudja fizetni. Mennyivel veszélyesebb dolog volna, s nem véletlen nem ezzel foglalkozik Bohannon, ha a gyógyszeripar, neves szaklapokban megjelenő hamisításait állítaná pellengérre. Amikor én ezzel próbálkoztam, 30 milliós pert akasztottak a nyakamba, majd pedig kirúgattak az állásomból. A szaklapokban tetten érhető folyamatos hamisításokért nem kell fáradnia egy megtévesztő vizsgálat kiagyalásával, hanem csak le kéne leplezni a ténylegesen, mások által elkövetett hamisításokat. Az ugyanis, hogy egy lap lektorált, tartalmához csak súlyos pénzekért (egy cikk elolvasása 30-50 dollár), vagy intézményi előfizetésen keresztül lehet hozzáférni, nem jelent nagyobb védelmet a hamisítások ellen. Depresszióipar könyvemben számtalan ilyen csalást idézek; ezen hamisításokba tízezrek haltak már bele, csak gondoljunk a Vioxx fájdalomcsilapítóra, amely tudományos hamisítások révén vált sikergyógyszerré, és becslések szerint pár év alatt csak az USA-ban 50 ezer infarktust okozott.
Szóval lehet hülyét csinálni emberekből, de nem az a hibás, aki elhisz egy hitelesnek látszó állítást, hanem az, aki hazudott. Még ha ezt úgy is állítja be, mintha az igazságért harcolna. Keverjünk mérget az iskolai menzán az ételbe, és aztán mutassunk rá, hogy milyen laza az ellenőrzés.

Az egész történetben az a vicces egyébként, hogy a csoki valóban fogyaszt, John Bohannon nagy tudatlanságában igazat hazudott. Összefoglalómat itt olvashatja.

Sokáig arra gyanakodhattunk, hogy a csokoládé ipar nyomul azokkal a vizsgálatokkal, amelyek azt igazolják, hogy a csokoládé, pontosabban az abban található kakaó flavonidjai és még ki tudja mi minden), csökkentik a vérnyomást és javítják az inzulinérzékenységet (Grassi és mtsi 2008). Az ilyesmit azért nehéz megemészteni, mert megszoktuk, hogy ami élvezetes, az egyben káros is. De lehet, hogy félre kéne már tennünk az aszketizmust hirdető vallásokból itt maradt mémeket, és előítéletek nélkül kéne hozzáállnunk a dolgokhoz.

Már kávé ügyben ismételten és vastagon bebizonyosodott, hogy gyakorlatilag szinte csak előnyei vannak (lásd. a kávéról olvasható cikkeimet). De hogy mennyire makacs az "ami élvezet, az káros" mém, azt jelzi, hogy mindig újabb és újabb érvek születnek a kávé ártalmasságáról. Legutóbb egy ketogén étrendet favorizáló csoport kezdte belelovalni magát abba, hogy a kávé megemeli a kortizolszintet, és ennek tovagyűrűző hatásai miatt kell széles ívben kerülni. Mondjuk már eleve kérdéses, tekinthetjük e a ketogén étrendet "normális" étrendnek, még ha egyesek szenvedélyesen vonzódnak is az extremitásokhoz, és kezdik azt hinni, hogy az emberi szervezet vészüzemmódja (azaz az éhezés során zsírégetésre átalakuló anyagcsere) volna a mi "természetes" anyagcserénk. De vizsgálatok bizonyítják, hogy a rendszeres kávézás -egyfajta hozzászokás eredményeként - alig-alig emeli meg a kortizolszintet.

Visszatérve a csokoládéra, a csokikutatások egy újabb kikezdhetetlennek tűnő tételt látszanak megdönteni. Gyorsan elébe menve a félreértéseknek, nem az agyoncukrozott tejcsokikra kell gondoljunk, hanem a kevés cukrot, igen sok kakaót tartalmazó csokikra. Ami azt illeti, itt lépnek be a képbe az egyre több helyen kapható steviás, eritrites, maltitolos, inulines édesítéssel kapható csokoládék. (A maltitol és inulin ugyan kezdetben okozhat némi bélpanasz, de hosszú távon ezek kifejezetten jót tesznek a bélbaciknak.)

Kezdetben a kakaó pozitív kardiovaszkuláris hatásaira koncentráltak a kutatások. Tizenhárom, a csoki és a vérnyomás kapcsolatát vizsgáló kutatás metaanalízise szerint a magas vérnyomásban, vagy a magas vérnyomást megelőző szakaszban lévő embereknél átlagosan 5/3 Hgmm (szisztolés/diasztolés) csökkenést értek el azok, akik rendszeresen fogyasztottak csokoládét (Ried és mtsi., 2010). Igaz, a vizsgálatok általában pár hetesek, és a vérnyomást alapvetően nem csokoládéval kell rendezni (Szendi, 2015), de önmagában az a tény, hogy a csoki nem ront, hanem még javíthat is a kardiovaszkuláris problémákon, mindenképpen jó hír. Ugyanis, mint azt sok más vizsgálat is megerősíti, a vérnyomáscsökkentő hatás az érfalak merevségének csökkenése révén jön létre, ami csökkenő gyulladást, csökkenő sztrókkockázatot, stb. jelent.

A még meglepőbb eredmény azonban az a konzekvensen megkapott összefüggés, hogy a rendszeresen csokoládét fogyasztók testtömeg indexe (BMI) alacsonyabb. gy 2008-as, 1300 idős férfit vizsgáló finn kutatásban, a cukorkákkal szemben a csokoládét preferálóknak alacsonyabb volt a BMI-je (Strandberg és mtsi., 2008). Egy 2011-es, 15 ezer fő táplálkozását és BMI-jét elemző vizsgálat szerint a rendszeresen csokoládét fogyasztóknak alacsonyabb volt a BMI-je (O'Neil és mtsi., 2011). Egy 2012-es vizsgálatban 1000 felnőtt adatait elemezve ugyanezt az eredményt kapták a kutatók (Golomb és mtsi., 2012). Na persze, kekeckedők mindig vannak, egy "Túl édes, hogy igaz legyen?" című hozzászólásában Dr. Harald Koegler azt feszegette, vajon nem egyszerűen arról van-e szó, hogy akik soványabbak, azok őszintébben be merik vallani, mennyi csokit esznek. Beatrice Golomb válaszában nem tagadta, hogy az ilyen önbeszámolós vizsgálatokban lehetnek torzulások, csakhogy a csokoládékutatás objektíve is igazolta, hogy a csokoládé fogyasztás az elhízással szoros kapcsolatban álló anyagcsere folyamatokra pozitív hatású, tehát ez közvetve megerősíti a csoki fogyasztó hatását.

Egy 2014-es, 1458 fiatal csokifogyasztását és testsúly mutatóit elemző vizsgálatban mind a BMI, mind a haskerület, mind a bőr alatti zsírvastagság mérése azt igazolta, hogy a rendszeres csokifogyxasztás fogyaszt (Cuenca-García és mtsi. 2014).

Persze, az epidemiológiai vizsgálatokban sok tévedési lehetőség van. Felidézési és bevallási elfogultságok egyaránt torzíthatják az eredményeket. Greenberg és Buijsse 12 ezer ember adatait elemezve arra következtettek, hogy a csokoládéfogyasztás dózisfüggő mértékben súlynövekedéshez vezet. Amikor viszont csak megmérték a résztvevők BMI-jét és megkérdezték őket csokifogyasztásuk gyakoriságáról, akkor azt kapták, hogy az alacsonyabb BMI-jű személyek több csokit fogyasztottak. eredményüket úgy értelmezték, hogy a túlsúlyos emberek fogyási szándékkal csökkentették a csokifogyasztásukat, s így úgy tűnhetett, mintha azért lennének kövérebbek, mert nem fogyasztanak csokit. Az érvelés jól hangzik, csak hogy megint csak spekulációról van szó, és a szerzők bevallottan nem vizsgálták, milyen csokikat fogyasztottak a résztvevők. Ismert, hogy az egészségtudatos emberek szokták a magas kakaótartalmú csokikat preferálni.

A talán mindent eldöntőnek nem nevezhető, de a dolog tisztázásához jelentősen hozzájáruló csoki vizsgálat idén jelent meg. Johannes Bohannon három csoportot hozott létre. Két csoport lowcarb étrendre lett fogva, egy csoport pedig folytatta szokásos étrendjét. A két lowcarb csoportból az egyik minden nap megevett egy fél tábla (5 deka) 81%-os kakaótartalmú csokit (Bohannon és mtsi., 2015).

Az eredményeket a következő grafikon szemlélteti:

Az eredmények elemzése azt mutatta, hogy a "normál" étrenden élők lassan, de biztosan híztak, amiben semmi meglepőt nem látunk. A lowcarb csoport kezdetben remekül fogyni kezdett, majd fellépett a minden fogyókúrára jellemző jo-jo effektus, és a fogyás leállt, majd elindult a visszahízás. Meglepő módon a lowcarb mellett a csokoládét fogyasztóknál ez a hatás nem jelent meg, hanem a fogyás folytatódott tovább, ráadásul a két csoport fogyási görbéje szerint amíg mindkét lowcarb csoport fogyott, a csokoládét is fogyasztók nagyobb mértékben fogytak.

A lowcarb hatására a szervezet részleges ketózisba kerül, azaz a szervezet zsírsavakat is elkezd energiaforrásként használni. A csokoládé csoportban a ketontestek száma szignifikánsan magasabb volt a sima lowcarb csoporthoz képest.

A szerzők végkövetkeztetése, hogy a magas kakaótartalmú csoki serkenti a fogyást és növeli a súlycsökkentő lowcarb étrend betarthatóságát.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Hivatkozott irodalom

 

  • Grassi D, Desideri G, Necozione S, Lippi C, Casale R, Properzi G, Blumberg JB, Ferri C. Blood pressure is reduced and insulin sensitivity increased in glucose-intolerant, hypertensive subjects after 15 days of consuming high-polyphenol dark chocolate. J Nutr. 2008 Sep;138(9):1671-6.
  • Ried K, Sullivan T, Fakler P, Frank OR, Stocks NP. Does chocolate reduce blood pressure? A meta-analysis. BMC Med. 2010 Jun 28;8:39.
  • Szendi G: A magas vérnyomás okai és kezelése. Paleolit Életmód Magazin, 2015/1. pp:18-23.
  • Strandberg TE, Strandberg AY, Pitkälä K, Salomaa VV, Tilvis RS, Miettinen TA. Chocolate, well-being and health among elderly men. Eur J Clin Nutr. 2008 Feb;62(2):247-53.
  • O'Neil CE, Fulgoni VL 3rd, Nicklas TA (2011) Candy consumption was not associated with body weight measures, risk factors for cardiovascular disease, or metabolic syndrome in US adults: NHANES 1999-2004. Nutr Res 31(2): 122-30.
  • Golomb BA, Koperski S, White HL (2012) Association between more frequent chocolate consumption and lower body mass index. Arch Intern Med 172(6): 519-21.
  • Cuenca-García M, Ruiz JR, Ortega FB, Castillo MJ; HELENA study group. Association between chocolate consumption and fatness in European adolescents. Nutrition. 2014 Feb;30(2):236-9.
  • Greenberg JA, Buijsse B (2013) Habitual Chocolate Consumption May Increase Body Weight in a Dose-Response Manner. PLoS ONE 8(8): e70271. doi: 10.1371/journal.pone.0070271
  • Johannes Bohannon, Diana Koch, Peter Homm, Alexander Driehaus Chocolate with high cocoa content as a weight-loss accelerator International Archives of Medicine 2015 Vol. 8 No. 55