Gyilkos gyógyítás

Fordította: Szendi Gábor

Az antibiotikumok életeket mentenek, de számos súlyos mellékhatást is okozhatnak

 

 

Source: www.Freepik.com

Ma a nyugati országokban sok felnőtt évente legalább egyszer kap antibiotikumot. Az Egyesült Királyságban 2019-ben közel 480 tonna antibiotikumot írtak fel.(3) Az Egyesült Államokban pedig a gyógyszertárak 2023-ban 252 millió ambuláns antibiotikum-receptet váltottak ki.(4)

Az amerikai gyermekek 70 százaléka kap két éves kora előtt legalább egy antibiotikumos kezelést valamilyen betegségre- és gyakran szenvednek az allergiától az elhízásig terjedő tartós állapotok következményeitől. (5)

Az Egyesült Államok tartós ápolási intézményeiben évente a lakók több mint 40 százaléka kap antibiotikumot.(6) Ugyanakkor a becslések szerint világszerte az antibiotikum-receptek 85-95 százaléka járóbeteg-ellátás keretében kerül kiadásra.(7) Ezen receptek közül pedig az Egyesült Államokban körülbelül 30 százalék (8), Angliában pedig 20-30 százalék (9) szükségtelen.

Az emberek nem ismerik az antibiotikumok szedésével járó kockázatokat sem. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy teljesen biztonságosak és ártalmatlanok.

Pedig a Johns Hopkins Egyetem 2017-es tanulmánya megállapította, hogy minden ötödik kórházba került felnőttnél jelentkeznek mellékhatások az orvos által felírt antibiotikumok szedése után, amelyek közel 20 százaléka eleve felesleges volt. (10)

"Azt sulykolták belénk, és eladták nekünk azt az elképzelést, hogy bármikor szükségünk van antibiotikumra, ha nem érezzük jól magunkat" - mondja Piper Dobner, ND, az idahói Nampában működő Biome Basics alapítója. "Az antibiotikumok összességében számtalan életet mentettek meg" - hangsúlyozza. "Áldásnak számítanak. De a széles körű szedésük hosszú távú következményei és eredményei jelentősek.

Láttam embereket, akiknél ételintolerancia alakult ki. Láttam embereket, akiknél fokozódtak a agyi gyulladásos tünetek. Néhányan rendkívül szorongóvá válnak, mások álmatlanságban szenvednek, megint másoknál hasmenés jelentkezik.

"Láttam már az antibiotikumok mellékhatásaként jelentkező depressziót, székrekedést, sőt ínszakadásokat is. Mindenki másképp reagál az antibiotikumok használatára és túlzott használatára."

Egy komplex rendszer

Miért olyan sokféle a reakció az antibiotikumokra? A válasz a bélben rejlik. Az emberi testben körülbelül 30 billió sejt található, és körülbelül 38 billió kisebb baktériumsejt, amelyek többsége a bélben él.(11)

A bélmikrobiomot alkotó baktériumok gyakorlatilag az emberi egészség minden aspektusát befolyásolják. A bélmikrobiom szabályozó szerepet játszik a növekedésben és fejlődésben, az immunrendszerben, az emésztésben, a hangulat szabályozásában, a kognitív funkciókban és az érzékszervi feldolgozásban a bél-agy tengelyen keresztül.(12)

A bélmikrobiomban több mint 1000 baktériumtörzset azonosítottak, és a testünkben található gének túlnyomó többsége mikrobiális; több mint 10 millió mikrobiális gén irányítja a folyamatokat. Ezeknek a baktériumoknak és mikrobáknak az egyensúlyban tartása - más néven homeosztázis - elengedhetetlen az egészséghez.(13)

Természetesen az antibiotikumok kifejezetten az önállóan szaporodó, élő, egysejtű baktériumok ellen hatnak. Az antibiotikumok lehetnek természetesek, gombák, penészgombák vagy más baktériumok által termeltek. Lehetnek félszintetikusak, természetes vegyületekből módosítva. Vagy lehetnek szintetikusak, teljes egészében laboratóriumban kifejlesztve.

Mindenesetre mindegyikük egyetlen célja az, hogy vagy egyenesen elpusztítsa a problémás baktériumokat (baktericid), vagy megakadályozza azok szaporodását (bakteriosztatikus). A legtöbb, különösen a széles spektrumú antibiotikumok nem különösebben válogatnak abban, hogy mely baktériumokat pusztítsanak el. Az alapvető hozzáállás az, hogy "először pusztítsuk el a rosszfiúkat, a jófiúkra gyakorolt következményeket pedig majd később vizsgáljuk meg".

 

És ezek a következmények súlyosak. "A praxisomban sok olyan komplex krónikus betegséget látok, amelyet a elsivárosodott bélmikrobiom okoz, és amelyhez olyan tünetek társulnak, mint a hízósejt-aktivációs szindróma (MCAS), amelynek során az emberek immunrendszere egyszerűen felrobban" - mondja Dobner.

"Az immunrendszerük túlreagál - szöveti duzzanat, csalánkiütés, légszomj, súlyos, sőt akár életveszélyes anafilaxia jelentkezik -, mert hiányzik belőlük az a gazdag mikrobiom, amely lecsillapítaná az immunrendszert, és elősegítené az anyagcsere egészségét. Ez olyan szívszorító, hogy szavakkal el sem tudom mondani."

Mellékhatások

Több évtizedbe telt, mire az antibiotikumok káros hatásait azonosították, részben azért, mert sok gyakori mellékhatást elfednek azok a tünetek, amelyekre az antibiotikumokat alkalmazzák. Néhány mellékhatás csak a kezelés befejezése után jelentkezik.

Végül pedig a mellékhatások puszta száma - az émelygéstől és hányástól a csökkent libidóig, a rendellenes fogyásig, a hepatitisig, a sárgaságig és a májsejtek elhalásáig - megnehezíti a közvetlen ok-okozati összefüggés megállapítását. (14)

Az antibiotikumok szedésének gyakori mellékhatása a Clostridioides difficile, más néven C. dijf. kitörése. A nyugati világban a hasmenés egyik fő oka, "a C. dijf általában a legtöbbünkben lappang" - magyarázza Anu Simh, okleveles funkcionális egészségügyi kócs és a 9Arms of Wellness (9armsofwellness.com) alapítója.

"Olyanok, mint valami apró spórák, amelyek a jótékony baktériumokkal együtt a bélben hevernek, és amelyek normális esetben a májból származó elsődleges epesavakat másodlagos epesavakká alakítják át. De amikor antibiotikumok kerülnek a szervezetbe, és elpusztítják a jótékony baktériumok nagy részét, az elsődleges epesavak felébresztik a C. difficile spórákat, amelyek rombolni kezdenek - hasmenést, vastagbélgyulladást és sok más problémát okoznak, amelyeket - ironikus módon - gyakran újabb antibiotikum-kúrával kezelnek."

Az antibiotikumokkal összefüggő vastagbélgyulladást szinte mindig a C. difficile elszaporodása okozza, és leggyakrabban fluorokinolonok, amoxicillin/ klavulánsav, klindamicin és harmadik generációs cefalosporinok alkalmazása után alakul ki. (15) A vérzéses vastagbélgyulladás az amoxicillin használatával áll összefüggésben. Az antibiotikumokat szedő embereknél pedig közel kétszer olyan nagy a valószínűsége a gyulladásos bélbetegség (IBD) kialakulásának, mint azoknál, akik soha nem szednek antibiotikumot. (16) Az antibiotikumok használatát összefüggésbe hozták a bélmikrobiom diszbiózisával és anyagcsere-rendellenességekkel, az ismételt használatot pedig a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatával mind gyermekeknél (17), mind felnőtteknél. (18) Az aminoglikozid antibiotikumok befolyásolják az agyban a neurotranszmitterek szintjét, és megváltoztatják a belső fül véráramlását, ami szédülést, halláskárosodást és hallásvesztést okozhat, amely visszafordíthatatlan lehet.(19) Sihm elmeséli egy nagybátyja történetét, aki 2005-ben gentamicin szedése után visszafordíthatatlanul elvesztette hallását. "Az egész élete megváltozott" - mondja. "Egy nagyon beszédes úriemberből olyan emberré vált, akinek az életminősége jelentősen romlott."

Egy friss tanulmány szerint az aminoglikozidokkal kezelt gyermekek akár 57 százaléka is hallásvesztést szenved.(20) A szulfonamidok fájdalmas hegesedést okozhatnak a belső szemhéjon és a szemfehérjén. A tetraciklinek visszafordíthatatlanul elszínezik a szemfehérjét. A fluorokinolonok pedig növelik a retinális leválás kockázatát. (21)

A mellékhatások nem korlátozódnak csupán a fiziológiai állapotokra. A bélben élő mikroorganizmusok a vágusz idegre hatva, valamint a rövid láncú zsírsavak termelésének megváltoztatásával befolyásolják az agy működését, ami hatással van a szerotonin építőkövének, a triptofán aminosavnak a termelődésére.

Ezenkívül befolyásolják a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely működését is, csökkentve az agyban a jó közérzetért felelős oxitocin hormon szintjét. (22)

A fluorokinolonokkal történő antibiotikumkezelés szoros összefüggésben áll a pszichiátriai rendellenességek, köztük a szorongás, a depresszió és a delírium előfordulásának növekedésével.(23) Az antibiotikumok hosszú távú és ismételt használata összefüggésbe hozható a depresszió kockázatának növekedésével. (24) A kinolonok, mint például a ciprofloxacin, az ofloxacin, a pefloxacin, az iprofloxacin és a levofloxacin pszichotikus epizódokat okozhatnak. (25) Állatkísérletek is alátámasztják, hogy a korai antibiotikum-expozíció növelheti az autizmus kockázatát. (13)

Végül, ne feledjük el, honnan indultunk: az antibiotikum- és antimikrobiális rezisztencia az antibiotikumok évtizedeken át tartó használata és a vele való visszaélés során kialakult legmegdöbbentőbb mellékhatás - amelynek jelentős globális következményei vannak.

Előtte, közben, utána

Az antibiotikumok életeket mentenek. Ezt a tényt lehetetlen tagadni.

De sem az antibiotikumok, sem a betegek nem egyformák. Íme néhány dolog, amit érdemes figyelembe venni a kezelés előtt, alatt és után, hogy a szervezetünk - különösen a bélrendszerünk - a lehető legkisebb mértékben szenvedjen károsodást.

Előtte: Készítse fel a szervezetét azzal, hogy a bélflóráját sokféle növényi táplálékkal látja el. Ügyeljen arra, hogy a kefir és a kimchihez hasonló erjesztett ételek is szerepeljenek az étrendjében.

Készítsen elő kérdéseket, amelyeket feltehet orvosának, például ezeket:

• Ajánlhat-e szűk spektrumú antibiotikumokat, például doxiciklint, a ciprofloxacin, klorokin, klindamicin és erytromycin széles spektrumú antibiotikumok helyett?
• Mi a legrövidebb és leghatékonyabb kezelés? Vegye figyelembe az Ön egyedi betegprofilját.

Vannak-e kognitív vagy érzelmi problémái, amelyeket súlyosbíthatnak a gatifloxacin és a temafloxacinhoz hasonló fluorokinolon antibiotikumok, amelyek szignifikánsan összefüggenek a szorongással, a depresszióval és a delíriummal?

Protonpumpa-gátlókat, szteroidokat vagy SSRI-ket szed? Mindezek a szerek jelentősen rontják a bél egészségét, és ha ezek mellett antibiotikumot is szed, az súlyosan ronthatja az állapotát.

A kezelés alatt: Szedjen probiotikumokat, különösen ha fennáll a hasmenés kockázata. Az Akkermansia baktériumcsoport kiváló probiotikum-választás, akárcsak a Saccharomyces boulardii és a Lactobacillus rhamnosus GG. Szedje őket néhány órával az antibiotikum bevétele előtt vagy után, hogy az ne pusztítsa el őket azonnal, és a kezelés ideje alatt rostokban gazdag ételeket fogyasszon az emésztés megkönnyítése érdekében. Kerülje az alkoholt, és legyen óvatos a koffeinfogyasztással, mert ezek mellékhatásokat okozhatnak antibiotikumokkal kombinálva.

Utána: Anu Simh azt tanácsolja, hogy az antibiotikum-kúra befejezése után hat héten át tekintsünk az étkezésre "a bél egészségét leginkább befolyásoló tényezőként". Feltétlenül kezdjünk el olyan ételeket fogyasztani és beépíteni az étrendbe, amelyeket a mikroorganizmusok kedvelnek, különösen a sokféle zöldséget. Ha antibiotikum okozta hasmenéssel küzdöttünk, fokozatosan vezessük be a babot, a lencsét és más, magas rosttartalmú ételeket, amelyek emésztése nagy erőfeszítést igényel.

"Kezdje egy alapvető, változatos zöldségválasztékkal, amely növeli a növényi eredetű mikroorganizmusok sokféleségét" - mondja Simh. "Ne egyen monoton étrendet, vagy mindig ugyanazt a három-négy zöldséget. Gondolkodjon szélesebb körben. Nézzen körül a termelői piacokon. Keresse a szezonális ételeket, és fedezze fel a nemzetközi piacokat a nagyobb változatosság érdekében. Majd fokozatosan kezdjen fogyasztani fermentált ételeket, mint a kimchi, a savanyú káposzta és a kefir - olyan ételeket, amelyek egy-két héten belül hihetetlenül elősegítik az új mikroorganizmusok elszaporodását."

Ne felejtse el a jó zsírokat, mint az avokádó-, kókusz- és olívaolaj, vagy a polifenolokban gazdag fűszernövényeket és fűszereket, mint a szegfűszeg, a csillagánizs, az oregánó és a borsmenta. A sötét bogyós gyümölcsök segítenek felhalmozni a polifenolokat, amelyek támogatják a kulcsfontosságú baktériumfajokat és növelik az inzulinérzékenységet. És feltétlenül fogyasszon funkcionális béta-glükánokat zabkorpából, shiitake gombából és árpából, hogy elősegítse a mikrobiális sokféleséget.

"Egyes baktériumok és mikrobiális fajok visszatérnek egy antibiotikum-kúra után, mások viszont nem, ami rést hagy a kórokozók számára, hogy beköltözzenek" - mondja Simh. "A tanulmányok azt mutatják, hogy a mikrobióm körülbelül hat héttel az antibiotikum-kúra után 'többnyire' normális".

"De a kulcsfontosságú fajok általában még mindig hiányoznak, ezért érzik magukat egyesek rosszul még jóval a kúra befejezése után is. Ezért ügyeljen arra, hogy ezek a fajok visszakerüljenek a bélrendszerébe. Kulcsfontosságú szerepet játszanak az egészségében."

Az antibiotikumok típusai

A természetes antibiotikum olyan anyag, amelyet mikroorganizmusok, például gombák és penészgombák termelnek, és amely gátolja vagy elpusztítja más mikroorganizmusokat. A félszintetikus antibiotikumok olyan természetes antibiotikumok, amelyeket kémiailag módosítottak a hatékonyság növelése és a mellékhatások csökkentése érdekében.

A szintetikus antibiotikumokat, például az iboxamicint, laboratóriumban tervezik meg kémiailag. Az antibiotikumok különböző csoportjai különböző módon hatnak. Néhány, mint például a penicillin, a baktériumok sejtfalát támadja meg. Mások csökkentik a baktériumok DNS-replikációját, vagy utánozzák a baktériumok "táplálékát", és így mérgezik meg őket.

Az alábbiakban bemutatjuk az antibiotikumok főbb csoportjait, alkalmazásukat és mellékhatásaikat.

Az aminoglikozidok széles spektrumú gyógyszerek, ide tartozik a delafloxacin és a gemifloxacin, amelyek gátolják a fehérjeszintézist a baktériumok belsejében. Hatékonyak olyan erős kórokozók ellen, mint a Staphylococcus és a Mycobacterium tuberculosis baktériumok, ezért az aminoglikozidokat gyakran kombinálják más antibiotikumokkal. Orálisan nem szívódnak fel jól, ezért gyakran intravénásan adják be őket.

Mellékhatásaik közé tartozik a vesefunkció romlása és a halláskárosodás, amely gyakran végleges.

A cefalosporinok az Acremonium penészgombából származnak, és a penicillinekhez hasonlóan hatnak: kötődnek a különböző baktériumok sejtfalát építő enzimekhez, és blokkolják azok működését. Széles spektrumú antibiotikumok, amelyeket általában csont-, fül-, bőr- és légúti fertőzések, valamint bakteriális agyhártyagyulladás és húgyúti fertőzések (UTI) kezelésére használnak.

Mellékhatásai közé tartozik az émelygés, hányás, hasi fájdalom és allergiás reakciók, mint például bőrkiütés, csalánkiütés és duzzanat. Ritka esetekben anafilaxiát és vastagbélgyulladást okozhatnak.

Fluorokinolonok: gátolják a baktériumok DNS-replikációjához elengedhetetlen enzimek termelődését és működését. Általában a Mycobacterium tuberculosis baktériumok, a húgyúti fertőzések, a chlamydia és a légúti fertőzések kezelésére használják őket.

A fluorokinolonok, mint például a ciprofloxacin és a levofloxacin, erőteljes hatásúak, és szoros összefüggésbe hozhatók pszichiátriai és hangulati rendellenességekkel, beleértve a szorongást, a depressziót és a delíriumot.

A mellékhatások között szerepel a súlyos májtoxicitás, a szívtoxicitás, a veseelégtelenség, a májkárosodás, a vérszegénység és a hipoglikémia, amelyek miatt számos fluorokinolont kivontak a forgalomból. (Lásd még: Mérgező antibiotikumok)

Mivel a mitokondriumok, az energiatermelő sejtszervecskék őseredetileg baktériumok voltak, az antibiotikumok kisebb-nagyobb mértékben károsíthatják őket. Ebben különösen jeleskednek Fluorokinolonok, ami Achilles-ín szakadáshoz, de nem ritkán neurológiai zavarokhoz (bénulás, agyköd, lásd:Antibiotikumtól a kerekesszékig) vezetnek.

A makrolidok többnyire természetes anyagok, mint például az erytromycin, és elsősorban a penicillin helyettesítésére használják őket. Általában tüdőgyulladás, arcüreggyulladás, garatgyulladás és mandulagyulladás, egyszerű bőrfertőzések és gyermekeknél fülfertőzések kezelésére használják őket.

Mellékhatásaik közé tartozik az émelygés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, szívritmuszavarok, halláskárosodás és visszafordíthatatlan hallásvesztés.

A penicillinek a Penicillium gombákból származnak. Leggyakrabban légúti, fül-, húgyúti, fogászati és bőrfertőzések kezelésére használják őket.

Mellékhatásai közé tartozik a hasmenés, hányinger, hasi fájdalom, bőrkiütések és csalánkiütés. Súlyos mellékhatásai közé tartozik a gyors szívverés, anafilaxia, szédülés és ájulás.

A szulfonamidok egy kéntartalmú vegyi anyagból, a szulfanilamidból készülnek, és a baktériumok fehérjetermelésének gátlásával fejtenek ki hatást. Gyakran alkalmazzák szem- és fülfertőzések, húgyúti fertőzések, hörghurut és bakteriális agyhártyagyulladás kezelésére.

Mellékhatásai közé tartozik az émelygés, hányás, szédülés, fejfájás, letargia, bőrkiütések, napérzékenység és veseelégtelenség. A szulfonamidok fokozhatják a warfarin véralvadásgátló hatását, amely egy gyakran felírt véralvadásgátló gyógyszer.

A tetraciklinek gátolják a baktériumok fehérjeszintézisét, és számos bőrfertőzés, többek között az akne és a rosacea kezelésére alkalmazzák őket. Ezeket az antibiotikumokat emésztőrendszeri és légúti fertőzések, húgyúti fertőzések, chlamydia, szifilisz és gonorrhoea kezelésére is használják.

A tetraciklinek befolyásolhatják a fogamzásgátló tabletták hatását, és könnyen átjutnak az anyatejbe, ami hatással lehet a szoptatott csecsemők csont- és fogfejlődésére.

A mellékhatások között szerepelnek a nemi szervek és a végbélnyílás környékén jelentkező fekélyek, duzzanatok és viszketés, hányinger, hányás, hasmenés, szájfekélyek, nyelvduzzanat és nyelési nehézségek.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre