Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Byron J. Richards:
A D-vitamin segíthet megakadályozni a H1N1 sertésinfluenza terjedését?

Forrás: Laleva.org

Fordította: Varga Klára

Nagyon egyszerűnek tűnik megérteni. Egy egészséges ember elkapja a sertésinfluenzát egy beteg személytől, aki ettől megbetegszik, átadva ezt egy másik embernek. A H1N1 sertésinfluenza esetében a népesség legnagyobb része nem ismeri a vírust, ezért megvan annak a lehetősége, hogy gyorsan terjed a betegekről az egészségesekre. Beteg emberekről feltételezik, ha elkülönítik őket, megakadályozzák a terjedést. Mindenki másnak oltást kellene kapnia. Viszont van egy kis probléma: mi történik akkor, ha valójában nem a beteg emberek terjesztik a fertőzést? Első pillanatra mindez nevetségesen hangzik. Utána viszont elkezdhetünk tűnődni a dolgon.

 

Google hirdetés

 

Tegyünk egy utazást majdnem száz évvel ezelőttre az utolsó sertésinfluenza járványhoz, amely egy igazán veszélyes fertőzés volt és a fiatalok közül szedte áldozatait. Olyan kísérletet folytattak le, ami manapság nem lenne megengedett. Száz tengerész önkéntesnek jelentkezett. Egyikükön sem tudták kimutatni a sertésinfluenza egyék jelét sem a kísérletet megelőző évben. Az volt a cél, hogy bebizonyítsák azt, hogy a sertésinfluenza beteg emberekről tovább terjed az egészségesekre.
A betegek közt lévő legsúlyosabb beteg ráköhögött és rátüsszentett néhány önkéntesre.
Másokat közvetlenül kitettek annak, hogy a betegekről cseppfertőzéssel átkerüljenek a vírusok. Meglepő, de egyik önkéntes sem lett beteg.

Amíg sok vírusos betegségről bizonyított, hogy a betegekről az egészségesekre terjed - ilyen pl. a kanyaró - az influenza nem tartozik ezen megbetegedések közé. Valójában a tudósok amikor bizonyítani próbálják bizonyítani, nem megy. Az epidemiológusok sem tudják ezt kimutatni. A tudomány inkább abba az irányba mutat, hogy a népességnek az az egészséges része a felelős az évenként létrejövő gyorsan terjedő influenzáért, akik feltehetően D-vitamin hiányban szenvednek.

John Cannell és munkatársai 2008-ban publikálták a Virology Journal-ban az "Influenza epidemiológiájáról" tanulmányukat, amelyben összefoglalják a fenti haditengerészeti vizsgálatot és részletezik azokat az adatokat is, amelyek cáfolják azt a világos képet, hogy az influenza a betegről az egészségesre terjedne - ami ellentmond a közegészségügy uralkodó dogmájának.

Ahhoz, hogy bizonyítani lehessen a betegekről egészségesekre történő terjedést, dokumentálva kell lenni annak a láncreakciónak, ahogy ez a terjedés pontról pontra megtörténik. Az influenza nem ilyen mintát követ. Valójában, azok a családtagok, akik betegek, gyakran betegednek meg ugyanakkor, és ha a családot izoláljuk a további fertőzést jelentő külső környezettől, a családon belül a terjedés mértéke 20% alá kerül. Ha azt tekintjük, milyen gyorsan terjed az influenza a járvány kitörésekor, akkor ezek az adatok cáfolják azt, hogy ez betegről-egészségesre való átadódással terjedne.

A többi influenza körüli tényező egyformán rejtélyes. Miért idényjellegűek javarészt? Egy kitörés miért ér véget hirtelen? Hova tűnik az influenzavírus az évszakok között? Ha igaz a betegekről egészségesekre történő terjedés, akkor ez egy végtelen vírusátadást eredményezne, nem pedig szezonális jellegű mintát követne. Az állattanulmányok azt mutatják, hogy az egészséges állatok legalább egy része nagyon jó influenzavírus-hordozó. Nyilvánvalóan más is közrejátszik abban, hogy a vírus terjedni tud.

Bármely influenzafajta legvalószínűbben télen terjed nagy gyorsasággal, amikor nem tudunk elegendő D-vitaminhoz jutni a napsugárzásból. Amint többet süt a nap, az influenza eltűnik. Vagy talán csak rejtetté válik a vírusgazdában, amint a D-vitamin szintje eléri azt a pontot, ahol az emberi immunrendszer már kontroll alatt tudja tartani - s csak arra vár, hogy tömegesen aktiválódjon a következő tél folyamán fellépő D-vitamin hiány hatására. Cannell ezt az elgondolást egy 2006-os cikkében ismertette, azzal a címmel, hogy "A járványos influenza és a D-vitamin". Ragaszkodik ahhoz a nézethez, hogy az egészséges emberek, akik D-vitamin hiányban szenvednek, könnyen legyőzheti őket bármilyen fajta gyorsan terjedő influenza. Ez valószínűleg nem történik meg a népesség azon részével, mely kellő mennyiségű D-vitaminnal van ellátva.

A fejlődő tudomány Cannellt igazolja. Az összes D-vitaminnal folytatott, randomizált, ellenőrzött kísérlet módszeres áttekintésének jelenlegi eredménye azt a nézetet erősíti, mely szerint a D-vitamin véd az influenzavírustól, és egyéb felső légúti megbetegedésektől.

Az utóbbi néhány évben fokozatosan bebizonyosodott, hogy a D-vitamin felelős a cathelicidin termeléséért, ami egy antibakteriális fehérje. A cathelicidin alapvetően fontos anyag, amely légzőszervi megbetegedések ellen véd. Ezen túlmenően egy géntanulmány kimutatta, hogy a D-vitaminnal kapcsolatos cathelicidin termelés 60 millió éven keresztül megőrződött az emberekben. Ezáltal az immunrendszer óriási előnyre tett szert a baktériumos és vírusos fertőzésekkel szemben. A cathelicidin az immunrendszerben egy jelzőmolekula is, ami messze kitágítja az eredeti hatékony baktériumölő szerepét és az egész immunválasz kulcspozíciójába teszi, beleértve a vírusfertőzésre adott választ is. A cathelicidin termelés fokozható a D-vitamin szedéssel.

 

 

Az újabb kutatások azt is kimutatták, hogy a D vitamin alapvető tápanyag, amely lehetővé teszi, hogy az immunrendszer megküzdjön a vírusfertőzésekkel.

Továbbá a D-vitamin segít csökkenteni a túlzott TNFalfa-t, ami egy gyulladást okozó cytokin. Ez alapvetően azért fontos, mert a szervezetünknek aktiválni kell a TNFalfa-t, ahhoz hogy harcolni tudjon az influenzavírusokkal, amilyenekkel az immunrendszerünk korábban még nem találkozott, köztük a H1N1-el. Ha a TNFalfa már aktiválva lett a túlzott stressz, az elhízás, asztma, különféle gyulladások vagy idegrendszeri problémák miatt, csökken a TNFalfa hatása, ami ahhoz szükséges, hogy harcoljon az influenzával. A TNFalfa blokkoló gyógyszerek, melyeket általában izületi gyulladásra és egyéb autóimmun megbetegedésekre használnak, összességében kárt okoznak.

A D-vitaminnal kapcsolatos adatok nagyon világosak azzal kapcsolatban, hogy a D-vitamin hiány veszélyezteti a velünk született immunitást, megkönnyítve ezzel, hogy könnyebben elkapjuk a sertésinfluenzát. Amikor ezek az eredmények összesítve lettek azokkal a járványtani adatokkal, amelyekről Cannell beszél, egyértelműen megállapítható, hogy azok az emberek felelősek leginkább az influenza terjedéséért, akik D-vitamin hiányban szenvednek - még akkor is, ha maguk nem észrevehetően betegek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a D-vitamin hiány önmagában influenzát okoz, vagy hogy a megfelelő D-vitamin szint biztosítani fogja azt, hogy nem kapjuk el az influenzát. Sokkal inkább arról van szó, hogy a D-vitamin hiány, az egyik tényező, ami könnyen orvosolható, és a D vitamin megfelelő szintje az, ami elősegítheti, hogy a népesség egy részéről ne terjedjen gyorsan tovább a betegség, ráadásul segíti az egyéneknek leküzdeni az influenzát, vagy pedig enyhébb lefolyású lesz. A közegészségügy szempontjából az az ajánlás, hogy megfelelő szinten legyen a D-vitamin szintünk, közös ügyünk. De miért nem érdekeltek ebben a nagyon fontos témában a közegészségügyi szervek?

Bizonyosan nincs érv amellett, hogy D vitamin hiányban kéne élni, mint azt az amerikai gyerekek 70%-nál tapasztaljuk. Én azt ajánlom, hogy a téli időszakban a napi alapadag 2000 NE legyen. Ezt ki is fejtem az egyik cikkemben "A D-vitamin a génszabályozó szuper tápanyag" címmel. Természetesen, akik stressz miatt kimerültek, vagy túlsúlyosak, vagy bármilyen más gyulladást okozó betegségben szenvednek, előnyös a napi alapadagot 5000 NE-re emelni.

Cannell kiemeli, hogy egyetlen adag napozás több mint 20 000 NE D-vitamint tud előállítani. Úgy gondolja, hogy nagy dózisban rövid ideig is biztonsággal alkalmazható az influenza elleni harcban. 2000 NE-et javasol testsúly kilógrammonként, hét napon keresztül. Nekem személy szerint nincsen tapasztalatom az akkora D-vitamin dózissal kapcsolatban, amennyi segít az influenzával szemben, de Cannellnek nyilvánvalóan van. Azt javasolja, hogy rendszeresen vigyünk be elegendő D-vitamint a szervezetünkbe, hogy éves szinten fenn tudjuk tartani a vérben lévő 50 ng/ml szintet. (Háziorvosunk könnyen ellenőrizni tudja a D-vitamin szintünket. Amerikában - Sz.G.. megj.)

Klinikai gyakorlatban azt tapasztaltam, hogy a napi 2000 -5000 NE D-vitamin jelentős segítség a téli hónapokban, különösen azoknak az embereknek, akik hajlamosak elkapni bármit, és akik sokáig lábadoznak.

A D-vitamin történetnek ezzel koránt sincs vége, ez még csak a kezdet. A tudomány folyamatosan puzzle újabb darabjait találja meg. Elképzelhetjük, amint a D-vitamin hátradől a székében és kineveti az eddigi kutatók erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy mi történik 60 millió éve. Soha ne becsüljük alá a táplálkozásban rejlő erőket, amik biztosítják nekünk a versenyképes túlélést - különösen azok ellen a csúnya fertőzések ellen - amik egyidejűleg jelen voltak az emberi génprogram evolúciójánál. A jelenlegi H1N1 sertésinfluenza nem az első olyan alkalom a történelemben, amikor is az emberi immunrendszer összecsap egy olyan vírussal, mellyel még nem találkozott.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre