Meggyőző érvek bizonyítják, hogy a melanomát nem az UV sugárzás okozza, a hivatalos orvostudomány és közegészségügy mégis ragaszkodik ehhez az elavult teóriához, folyamatos kampányokkal riogatják az embereket a napozás és a szoláriumozás veszélyeivel.
A hipotézis születése
Vincent McGovern az 1950-es évek elején úgy vélte, hogy a melanomák a Napnak kitett bőrfelületen gyakoribbak (McGovern, 1952). Pár évre rá Henry Lancaster statisztikus kimutatta, hogy Ausztrália észkai részén gyakoribb a melanoma halálozás, mint az Arktiszhoz közelebb eső Dél-Ausztráliában (Lancaster, 1956). Ezzel elindult egy mítosz építgetése. Mivel az egyéb, jóval kevésbé veszélyes bőrrákokat az UV sugárzás okozza, a teória - miszerint a melanomát szintén az UV sugárzás okozza - kézenfekvőnek tűnt és pár év alatt kikezdhetetlennek tűnő dogmává merevedett. A dogmák veszélye a tudományban az, hogy ezeket sokkal többen akarják igazolni, mint cáfolni, így kilóra sokkal több publikáció szól a teória mellett, mint ellene. Ám ha a bizonyítékok és cáfolatok minőségét és súlyát vetjük össze, egyértelműen a melanoma UV hipotézisének cáfolata kerül ki győztesen.
Miért veszélyes az UV hipotézis?
Legelőször is azért, mert a megelőzési kampányok célja teljesen hibás és kontraproduktív, amikor a nap kerülésére koncentrálnak. Egyrészt, mivel a melanomát nem az UV sugárzás okozza, másodszor mert az elmúlt harminc évben a kutatások azt bizonyították, hogy legalább 15-féle rák kialakulása, köztük a melanoma is, szoros kapcsolatban áll a D-vitaminhiánnyal. Mivel a 20. század során a népesség 70-90%-a a városokba áramlott és ott fedett munkahelyen dolgozik, a modern országok népességének jelentős hányadát D-vitaminhiány jellemzi. Részben ez magyarázza a modernkori rákjárványt (Szendi, 2018a). Kutatók körében jól ismert összefüggés, hogy a nyáron-kora ősszel diagnosztizált rák esetén jobb a gyógyulási és túlélési esély, mivel még az a kevés D-vitamin is jelentős védőhatást fejt ki, amit az emberek nyáron "felszednek" (Ho és mtsi., 2014; Porojnicu és mtsi., 2007). Mivel a bőrgyógyászok és a közegészségügy folyamatosan a napozás ellen kampányol, valamint a Nemzetközi Rákkutató ügynökség (IARC) a napsütést felvette a rákkeltő hatások listájára, az emberek összességében kerülik a Napot, vagy a D-vitaminszintézist gátló napvédő szerekkel kenik be magukat. William Grant számításai szerint, ha az amerikai emberek délben védekezés nélkül naponta legalább 10-20 percet napoznának, az USA-ban évente 400 000-rel kevesebb ember halna meg rákban, cukorbetegségben, influenzában, szív- és érrendszeri betegségekben (Grant, 2009b). Igaz, pár éve kapható már vény nélkül is D-vitamin, de ezt igen kevesen szedik és sokan - a hamis túladagolási félelmek miatt- hatástalan dózisban.
Okoz-e melanomát az UV sugárzás?
Kezdjük egy pofon egyszerű vizsgálati módszerrel. Ha az UV sugárzás okozná a melanomát, az ott lenne a leggyakoribb, ahol évente legtöbbet és legintenzívebben süt a nap. Ennek pontosan az ellenkezőjét kapta minden vizsgálat. Negyvenöt ország adatait elemezve, minél nagyobb volt egy ország éves UV sugárdózisa, annál kisebb volt a melanomahalálozás (Garland és mtsi., 2003). Ugyanezt kapták az európai országok összehasonlításával, azaz a melanoma halálozás délről északra haladva növekszik (Juzeniene, és mtsi., 2014). Az amerikai államokra ugyanez áll: minél nagyobb egy államban a napsütötte órák száma, annál kisebb a melanoma eredetű halálozás (Szendi, 2018b). Az embert élete során ért UV sugárzás mennyiségét a bőr jellemzőiből pontosan meg lehet állapítani. Csakhogy a melanomával diagnosztizált embereknél általában az UV hatásra bekövetkező bőröregedés kisebb mértékű (Bataille, 2013). Számos vizsgálat igazolta azt is, hogy a folyamatosan napon dolgozóknak van a legkisebb melanoma kockázata (Gandini és mtsi., 2005), továbbá minél többet van valaki rekreációs célból a napon, annál kisebb a melanoma kockázata (Newton-Bishop és mtsi., 2011). A szabadban és irodában dolgozókat összehasonlítva ugyancsak az derült ki, hogy az irodai munka kétszeres kockázatot jelentett melanomára (Beral és Robinson, 1981).
Ugyanezt kapták a fedélzeten és a gépházban dolgozó tengerészek összehasonlításában (Garland és mtsi., 1990). A napon dolgozó amerikai farmereknek az átlaghoz képest 35%-kal volt alacsonyabb a melanomakockázatuk (Hanrahan és mtsi., 1996).
Ráadásul a melanomák 80%-a napot ritkán vagy egyáltalán nem látott testfelületen alakul ki: férfiaknál a törzsön, nőknél az alsó lábszáron (Christophers, 1998). Ez a mintázat a kaukázusi rasszon belül egységesen jellemző, függetlenül a napsütéses órák számától (Bataille és Glass, 2009). Ráadásul melanoma kialakulhat a vaginában, a végbélnyilásban, szájüregben és egyéb rejtett helyeken is. Sokan aggódnak az ózonlyuk miatt, de Chilében az ózonlyuk alatt nem növekedett meg a melanomás esetek száma (Schein és mtsi., 1995). Norvégiában 1957 és 1984 között a napot ritkábban látott törzsön és lábon kétszer gyorsabban nőtt a melanomák száma, mint a fejen vagy a nyakon (Moan és Dahlback, 1992).
Valóban növekszik a melanomák gyakorisága?
Több elemzés látott napvilágos, s mindegyik azt bizonyítja, hogy a melanoma diagnózisok száma folyamatosan nő, miközben a melanomahalálozás azonos szinten maradt (Swerlick és Chen, 1997; Welch és mtsi., 2005; Levell és mtsi., 2009). A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az emberek és a bőrgyógyászok egyre óvatosabbak, és minden gyanús anyajegyet hajlamosak melanomának diagnosztizálni. Persze, jobb félni, mint megijedni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a súlyos vagy halálos melanomák gyakorisága nem növekszik, annak ellenére, hogy az emberek egy része egyre többet napozik és szoláriumozik.
A "leégés" hipotézis
Az évek során összegződő UV sugárzás melanomakeltő hatása tehát tarthatatlan teória, ezért finomításként megjelent a melanomát az élet során elszenvedett komolyabb leégésekkel magyarázó teória. Vitathatatlan, hogy a leégés károsíthatja a bőr DNS-ét, úgyhogy ezért is kerülendő. Azonban ötvenegy vizsgálat összevont elemzése szerint a gyakori leégés csupán 1.5-2-szeresére növeli a melanoma kockázatot (Dennis és mtsi., 2008). Azon felnőtteknél, akik tíz évenként 5 leégést szenvedtek el, a kockázat 3.3-szeres volt. Had tegyek fel egy egyszerű kérdést! Fel tudja-e pontosan idézni Ön, hogy élete során mely években égett le úgy, hogy hólyagok képződtek a bőrén? Gyanítom, hogy nehezen, és ki tudja azt igazolni, amire emlékezni vél. Az ilyen vizsgálatokban az embereket életkorától függően 10-60 évre visszamenőleg kérdezik ki a napon töltött időről és a különböző életkorukban elszenvedett leégéseik számáról. Ezek az adatok a megismételt kikérdezések elemzése alapján teljesen megbízhatatlanoknak bizonyultak (Veierod és mtsi., 2008), s mivel az emberek hisznek a napozás és leégés melanomát okoz hatásában, ezért melanoma diagnózisuk hatására emlékezetük a nagyobb gyakoriság irányába torzít (Cockburn és mtsi., 2001).
Ezért bizonyító erővel igazából a követéses vizsgálatok bírnak. Egy ilyen vizsgálatban több mint százezer nőt követtek 8 éven át. Az eredmények szerint a hétnél több szabálytalan, nagyobb méretű anyajegy 5.3-szeres, a vörös hajszín- szemben a sötét (barna vagy fekete) hajszínnel- 4-szeres kockázatot jelentett a melanomára, de a napozás vagy leégések száma nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a melanomakockázattal (Veierod és mtsi., 2003). Egy másik követéses vizsgálat az öröklékenységet, a hajszint és az anyajegyek számát találta meghatározónak, de a napozás és a leégések száma ugyancsak nem volt szignifikáns kockázati faktor (Nielsen és mtsi., 2012). Mivel leégni a világos bőrűek szoktak, ha ezt is figyelembe veszik, a leégés, mint kockázati faktor eltűnik. Egy vizsgálatban ugyanis a két legérzékenyebb bőrtípusba tartozók melanoma kockázata 30-szoros volt a nehezen vagy soha le nem égőkhöz képest (Ródenas és mtsi., 1996). Ez azt jelenti, hogy a leégési hajlam pusztán csak jelez egy bőrtípust, amely UV hatástól függetlenül is hajlamos a melanomára.
Mi a melanoma valódi oka?
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a kelta leszármazottak, akikre általában világos színű -szőke vagy vörös- haj- és szemszín, valamint a napon való könnyű leégés jellemző, melanomára hajlamosító géneket hordoznak (Long és mtsi., 1998). Anglia azon területein, ahol sok kelta leszármazott él, néhol kétszer gyakoribb a melanoma az angol átlagnál (Long és Marks, 1995). Az USA Alabama államában a melanomával diagnosztizáltak 68%-a kelta leszármazott volt (Acton és mtsi., 2004). Mivel Ausztráliába annak idején sok kelta leszármazott települt át, ez magyarázhatja, miért gyakori a melanoma Ausztráliában. Az anyajegyek számát és jellegzetességeit gének határozzák meg. A szabálytalan anyajegyek növekvő száma növekvő melanomakockázatot képvisel, függetlenül attól, mennyire napsütötte országban él valaki (Chang és mtsi., 2009). A leégésre kapott 1.5-2-szeres melanoma kockázatot nagyságrendileg meghaladja a nagyszámú atipikus anyajeggyel járó, vizsgálatonként eltérő 5-30-szoros kockázat (Bataille, 2013). A leggyakoribb bőrön kialakuló melanomafajták nem az összegződő kumulatív UV hatásra, hanem elsősorban genetikai mutáció következtében alakulnak ki (Whiteman és mtsi., 2011).
A leégés tehát, amit 60 éve a fő kockázati faktornak tekintenek, valójában csak jellemzője egy genetikai okokból melanomára hajlamos népcsoportnak.
Veszélyes-e a szolárium?
A bőrgyógyászok szoláriumellenes kirohanásai miatt számos országban különféle korlátozásokat vezettek be a szoláriumhasználattal kapcsolatban. Mint láttuk, az UV sugárzás nem áll kapcsolatban a melanoma kialakulásával. A szolárium-kutatások ugyanazokat a durva hibákat követik el, mint a napozás hatását vizsgálók: nem veszik figyelembe a bőrtípust és az atípusos anyajegyek számát, sem az egyéb kockázati faktorokat. Amikor az elemzésnél ezekkel is számolnak, a szolárium melanomakeltő hatása eltűnik (Grant, 2009a). Egy több országra kiterjedő, a szolárium hatását elemző vizsgálat nem talált megnövekedett melanomakockázatot, a legfőbb rizikó tényező a bőrszín és az anyajegyek száma volt (Bataille és mtsi., 2005). A nők 3-4-szer többet szoláriumoznak, mint a férfiak. Ennek ellenére, a melanoma gyakorisága sok éves átlagban sem nőtt meg a férfiakhoz képest a nők körében (Faurschou és mtsi., 2007).
Mivel függ még össze a melanoma?
Mivel a melanoma is egy rákfajta, azok a tényezők, amelyeket általában a rák kockázati faktorának tekintünk, a melanoma kialakulásában is szerepet játszanak. Korábban már idéztünk vizsgálatot, amely az éves napsütéses órák számával fordítottan arányosnak találta a melanoma gyakoriságot. A D-vitamin az UVB sugarak hatására szintetizálódik a bőrben, s egy -az egész világra kiterjedő- vizsgálat specifikusan az UVB sugárzás éves mennyiségével találta fordítottan arányosnak a melanoma gyakoriságát (Godar és mtsi., 2016). A diagnózisuk után tovább napozó melanomás betegeknek 60%-kal volt jobb a túlélési esélyük a magasabb D-vitaminszintjük miatt (Berwick és mtsi., 2005). A napozó szerek D-vitamincsökkentő hatásával függ össze az is, hogy mióta ezek elterjedtek, a melanoma gyakorisága nem csökkent (Williams és Dienes, 2014), sőt, 22 vizsgálatból 14 megnövekedett melanoma kockázatot talált a napvédő szereket használók körében (Xie és mtsi., 2015).
A ráknak és így a melanomának is, komoly kockázati faktora az elhízás és annak velejárói. A túlsúly (BMI> 25 kg/m2) kétszeres kockázatot jelent a melanomára (Newton-Bishop és mtsi., 2009). A legnagyobb inzulinrezisztenciát mutatóknak 3.7-szeres (Antoniadis és mtsi., 2011), míg a magas éhgyomri vércukorszintűeknek 2.5-szeres kockázata van a melanomára (Stattin és mtsi., 2007). Az alkoholfogyasztás 2.1-szeres melanomakockázattal jár (Freedman és mtsi., 2003).
Záró gondolatok
A melanoma UV hipotézisét olyan vizsgálatok támasztják alá, amelyek figyelmen kívül hagyják a melanomakockázat testi, genetikai és életmódbeli tényezőit. Ez az orvostudományi dogma már eddig is komoly károkat okozott, mert az emberek veszélyesnek tekintik a napsütést és a szoláriumot, holott ezek a rák, a melanoma és sok más betegség elleni védelmet nyújtó D-vitamin természetes forrásai. Mivel az emberek többsége még mindig nem szed D-vitamint, ezért egyetlen D-vitaminforrásuk a Nap volna. Egy ausztrál vizsgálatban, akiknél a diagnóziskor mért a D-vitaminszint 20 ng/ml alatt volt, azoknak négyszer valószínűbben volt vastagabb (azaz előrehaladottabb) a melanomájuk, mint a 20 ng/ml-nél magasabb vérszintűeknek (Wyatt és mtsi,.2015). A nyáron diagnosztizált melanoma 28%-kal kisebb eséllyel vezet halálhoz, mint a télen diagnosztizált (Boniol és mtsi., 2006). A melanoma elleni küzdelmet szolgáló kampányoknak a valódi kockázati faktorokra kéne felhívni a figyelmet, nem délibábokkal kéne harcolniuk.
Hivatkozások:
