Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Hazugságok a melanomáról

Meggyőző érvek bizonyítják, hogy a melanomát nem az UV sugárzás okozza, a hivatalos orvostudomány és közegészségügy mégis ragaszkodik ehhez az elavult teóriához, folyamatos kampányokkal riogatják az embereket a napozás és a szoláriumozás veszélyeivel.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A hipotézis születése

Vincent McGovern az 1950-es évek elején úgy vélte, hogy a melanomák a Napnak kitett bőrfelületen gyakoribbak (McGovern, 1952). Pár évre rá Henry Lancaster statisztikus kimutatta, hogy Ausztrália észkai részén gyakoribb a melanoma halálozás, mint az Arktiszhoz közelebb eső Dél-Ausztráliában (Lancaster, 1956). Ezzel elindult egy mítosz építgetése. Mivel az egyéb, jóval kevésbé veszélyes bőrrákokat az UV sugárzás okozza, a teória - miszerint a melanomát szintén az UV sugárzás okozza - kézenfekvőnek tűnt és pár év alatt kikezdhetetlennek tűnő dogmává merevedett. A dogmák veszélye a tudományban az, hogy ezeket sokkal többen akarják igazolni, mint cáfolni, így kilóra sokkal több publikáció szól a teória mellett, mint ellene. Ám ha a bizonyítékok és cáfolatok minőségét és súlyát vetjük össze, egyértelműen a melanoma UV hipotézisének cáfolata kerül ki győztesen.

Miért veszélyes az UV hipotézis?

Legelőször is azért, mert a megelőzési kampányok célja teljesen hibás és kontraproduktív, amikor a nap kerülésére koncentrálnak. Egyrészt, mivel a melanomát nem az UV sugárzás okozza, másodszor mert az elmúlt harminc évben a kutatások azt bizonyították, hogy legalább 15-féle rák kialakulása, köztük a melanoma is, szoros kapcsolatban áll a D-vitaminhiánnyal. Mivel a 20. század során a népesség 70-90%-a a városokba áramlott és ott fedett munkahelyen dolgozik, a modern országok népességének jelentős hányadát D-vitaminhiány jellemzi. Részben ez magyarázza a modernkori rákjárványt (Szendi, 2018a). Kutatók körében jól ismert összefüggés, hogy a nyáron-kora ősszel diagnosztizált rák esetén jobb a gyógyulási és túlélési esély, mivel még az a kevés D-vitamin is jelentős védőhatást fejt ki, amit az emberek nyáron "felszednek" (Ho és mtsi., 2014; Porojnicu és mtsi., 2007). Mivel a bőrgyógyászok és a közegészségügy folyamatosan a napozás ellen kampányol, valamint a Nemzetközi Rákkutató ügynökség (IARC) a napsütést felvette a rákkeltő hatások listájára, az emberek összességében kerülik a Napot, vagy a D-vitaminszintézist gátló napvédő szerekkel kenik be magukat. William Grant számításai szerint, ha az amerikai emberek délben védekezés nélkül naponta legalább 10-20 percet napoznának, az USA-ban évente 400 000-rel kevesebb ember halna meg rákban, cukorbetegségben, influenzában, szív- és érrendszeri betegségekben (Grant, 2009b). Igaz, pár éve kapható már vény nélkül is D-vitamin, de ezt igen kevesen szedik és sokan - a hamis túladagolási félelmek miatt- hatástalan dózisban.


Okoz-e melanomát az UV sugárzás?

Kezdjük egy pofon egyszerű vizsgálati módszerrel. Ha az UV sugárzás okozná a melanomát, az ott lenne a leggyakoribb, ahol évente legtöbbet és legintenzívebben süt a nap. Ennek pontosan az ellenkezőjét kapta minden vizsgálat. Negyvenöt ország adatait elemezve, minél nagyobb volt egy ország éves UV sugárdózisa, annál kisebb volt a melanomahalálozás (Garland és mtsi., 2003). Ugyanezt kapták az európai országok összehasonlításával, azaz a melanoma halálozás délről északra haladva növekszik (Juzeniene, és mtsi., 2014). Az amerikai államokra ugyanez áll: minél nagyobb egy államban a napsütötte órák száma, annál kisebb a melanoma eredetű halálozás (Szendi, 2018b). Az embert élete során ért UV sugárzás mennyiségét a bőr jellemzőiből pontosan meg lehet állapítani. Csakhogy a melanomával diagnosztizált embereknél általában az UV hatásra bekövetkező bőröregedés kisebb mértékű (Bataille, 2013). Számos vizsgálat igazolta azt is, hogy a folyamatosan napon dolgozóknak van a legkisebb melanoma kockázata (Gandini és mtsi., 2005), továbbá minél többet van valaki rekreációs célból a napon, annál kisebb a melanoma kockázata (Newton-Bishop és mtsi., 2011). A szabadban és irodában dolgozókat összehasonlítva ugyancsak az derült ki, hogy az irodai munka kétszeres kockázatot jelentett melanomára (Beral és Robinson, 1981). Ugyanezt kapták a fedélzeten és a gépházban dolgozó tengerészek összehasonlításában (Garland és mtsi., 1990). A napon dolgozó amerikai farmereknek az átlaghoz képest 35%-kal volt alacsonyabb a melanomakockázatuk (Hanrahan és mtsi., 1996).

Ráadásul a melanomák 80%-a napot ritkán vagy egyáltalán nem látott testfelületen alakul ki: férfiaknál a törzsön, nőknél az alsó lábszáron (Christophers, 1998). Ez a mintázat a kaukázusi rasszon belül egységesen jellemző, függetlenül a napsütéses órák számától (Bataille és Glass, 2009). Ráadásul melanoma kialakulhat a vaginában, a végbélnyilásban, szájüregben és egyéb rejtett helyeken is. Sokan aggódnak az ózonlyuk miatt, de Chilében az ózonlyuk alatt nem növekedett meg a melanomás esetek száma (Schein és mtsi., 1995). Norvégiában 1957 és 1984 között a napot ritkábban látott törzsön és lábon kétszer gyorsabban nőtt a melanomák száma, mint a fejen vagy a nyakon (Moan és Dahlback, 1992).


Valóban növekszik a melanomák gyakorisága?

Több elemzés látott napvilágos, s mindegyik azt bizonyítja, hogy a melanoma diagnózisok száma folyamatosan nő, miközben a melanomahalálozás azonos szinten maradt (Swerlick és Chen, 1997; Welch és mtsi., 2005; Levell és mtsi., 2009). A kutatók ebből arra következtetnek, hogy az emberek és a bőrgyógyászok egyre óvatosabbak, és minden gyanús anyajegyet hajlamosak melanomának diagnosztizálni. Persze, jobb félni, mint megijedni. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a súlyos vagy halálos melanomák gyakorisága nem növekszik, annak ellenére, hogy az emberek egy része egyre többet napozik és szoláriumozik.

A "leégés" hipotézis

Az évek során összegződő UV sugárzás melanomakeltő hatása tehát tarthatatlan teória, ezért finomításként megjelent a melanomát az élet során elszenvedett komolyabb leégésekkel magyarázó teória. Vitathatatlan, hogy a leégés károsíthatja a bőr DNS-ét, úgyhogy ezért is kerülendő. Azonban ötvenegy vizsgálat összevont elemzése szerint a gyakori leégés csupán 1.5-2-szeresére növeli a melanoma kockázatot (Dennis és mtsi., 2008). Azon felnőtteknél, akik tíz évenként 5 leégést szenvedtek el, a kockázat 3.3-szeres volt. Had tegyek fel egy egyszerű kérdést! Fel tudja-e pontosan idézni Ön, hogy élete során mely években égett le úgy, hogy hólyagok képződtek a bőrén? Gyanítom, hogy nehezen, és ki tudja azt igazolni, amire emlékezni vél. Az ilyen vizsgálatokban az embereket életkorától függően 10-60 évre visszamenőleg kérdezik ki a napon töltött időről és a különböző életkorukban elszenvedett leégéseik számáról. Ezek az adatok a megismételt kikérdezések elemzése alapján teljesen megbízhatatlanoknak bizonyultak (Veierod és mtsi., 2008), s mivel az emberek hisznek a napozás és leégés melanomát okoz hatásában, ezért melanoma diagnózisuk hatására emlékezetük a nagyobb gyakoriság irányába torzít (Cockburn és mtsi., 2001). Ezért bizonyító erővel igazából a követéses vizsgálatok bírnak. Egy ilyen vizsgálatban több mint százezer nőt követtek 8 éven át. Az eredmények szerint a hétnél több szabálytalan, nagyobb méretű anyajegy 5.3-szeres, a vörös hajszín- szemben a sötét (barna vagy fekete) hajszínnel- 4-szeres kockázatot jelentett a melanomára, de a napozás vagy leégések száma nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a melanomakockázattal (Veierod és mtsi., 2003). Egy másik követéses vizsgálat az öröklékenységet, a hajszint és az anyajegyek számát találta meghatározónak, de a napozás és a leégések száma ugyancsak nem volt szignifikáns kockázati faktor (Nielsen és mtsi., 2012). Mivel leégni a világos bőrűek szoktak, ha ezt is figyelembe veszik, a leégés, mint kockázati faktor eltűnik. Egy vizsgálatban ugyanis a két legérzékenyebb bőrtípusba tartozók melanoma kockázata 30-szoros volt a nehezen vagy soha le nem égőkhöz képest (Ródenas és mtsi., 1996). Ez azt jelenti, hogy a leégési hajlam pusztán csak jelez egy bőrtípust, amely UV hatástól függetlenül is hajlamos a melanomára.


Mi a melanoma valódi oka?

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a kelta leszármazottak, akikre általában világos színű -szőke vagy vörös- haj- és szemszín, valamint a napon való könnyű leégés jellemző, melanomára hajlamosító géneket hordoznak (Long és mtsi., 1998). Anglia azon területein, ahol sok kelta leszármazott él, néhol kétszer gyakoribb a melanoma az angol átlagnál (Long és Marks, 1995). Az USA Alabama államában a melanomával diagnosztizáltak 68%-a kelta leszármazott volt (Acton és mtsi., 2004). Mivel Ausztráliába annak idején sok kelta leszármazott települt át, ez magyarázhatja, miért gyakori a melanoma Ausztráliában. Az anyajegyek számát és jellegzetességeit gének határozzák meg. A szabálytalan anyajegyek növekvő száma növekvő melanomakockázatot képvisel, függetlenül attól, mennyire napsütötte országban él valaki (Chang és mtsi., 2009). A leégésre kapott 1.5-2-szeres melanoma kockázatot nagyságrendileg meghaladja a nagyszámú atipikus anyajeggyel járó, vizsgálatonként eltérő 5-30-szoros kockázat (Bataille, 2013). A leggyakoribb bőrön kialakuló melanomafajták nem az összegződő kumulatív UV hatásra, hanem elsősorban genetikai mutáció következtében alakulnak ki (Whiteman és mtsi., 2011).

A leégés tehát, amit 60 éve a fő kockázati faktornak tekintenek, valójában csak jellemzője egy genetikai okokból melanomára hajlamos népcsoportnak.

Veszélyes-e a szolárium?

A bőrgyógyászok szoláriumellenes kirohanásai miatt számos országban különféle korlátozásokat vezettek be a szoláriumhasználattal kapcsolatban. Mint láttuk, az UV sugárzás nem áll kapcsolatban a melanoma kialakulásával. A szolárium-kutatások ugyanazokat a durva hibákat követik el, mint a napozás hatását vizsgálók: nem veszik figyelembe a bőrtípust és az atípusos anyajegyek számát, sem az egyéb kockázati faktorokat. Amikor az elemzésnél ezekkel is számolnak, a szolárium melanomakeltő hatása eltűnik (Grant, 2009a). Egy több országra kiterjedő, a szolárium hatását elemző vizsgálat nem talált megnövekedett melanomakockázatot, a legfőbb rizikó tényező a bőrszín és az anyajegyek száma volt (Bataille és mtsi., 2005). A nők 3-4-szer többet szoláriumoznak, mint a férfiak. Ennek ellenére, a melanoma gyakorisága sok éves átlagban sem nőtt meg a férfiakhoz képest a nők körében (Faurschou és mtsi., 2007).


Mivel függ még össze a melanoma?

Mivel a melanoma is egy rákfajta, azok a tényezők, amelyeket általában a rák kockázati faktorának tekintünk, a melanoma kialakulásában is szerepet játszanak. Korábban már idéztünk vizsgálatot, amely az éves napsütéses órák számával fordítottan arányosnak találta a melanoma gyakoriságot. A D-vitamin az UVB sugarak hatására szintetizálódik a bőrben, s egy -az egész világra kiterjedő- vizsgálat specifikusan az UVB sugárzás éves mennyiségével találta fordítottan arányosnak a melanoma gyakoriságát (Godar és mtsi., 2016). A diagnózisuk után tovább napozó melanomás betegeknek 60%-kal volt jobb a túlélési esélyük a magasabb D-vitaminszintjük miatt (Berwick és mtsi., 2005). A napozó szerek D-vitamincsökkentő hatásával függ össze az is, hogy mióta ezek elterjedtek, a melanoma gyakorisága nem csökkent (Williams és Dienes, 2014), sőt, 22 vizsgálatból 14 megnövekedett melanoma kockázatot talált a napvédő szereket használók körében (Xie és mtsi., 2015).

A ráknak és így a melanomának is, komoly kockázati faktora az elhízás és annak velejárói. A túlsúly (BMI> 25 kg/m2) kétszeres kockázatot jelent a melanomára (Newton-Bishop és mtsi., 2009). A legnagyobb inzulinrezisztenciát mutatóknak 3.7-szeres (Antoniadis és mtsi., 2011), míg a magas éhgyomri vércukorszintűeknek 2.5-szeres kockázata van a melanomára (Stattin és mtsi., 2007). Az alkoholfogyasztás 2.1-szeres melanomakockázattal jár (Freedman és mtsi., 2003).

Záró gondolatok

A melanoma UV hipotézisét olyan vizsgálatok támasztják alá, amelyek figyelmen kívül hagyják a melanomakockázat testi, genetikai és életmódbeli tényezőit. Ez az orvostudományi dogma már eddig is komoly károkat okozott, mert az emberek veszélyesnek tekintik a napsütést és a szoláriumot, holott ezek a rák, a melanoma és sok más betegség elleni védelmet nyújtó D-vitamin természetes forrásai. Mivel az emberek többsége még mindig nem szed D-vitamint, ezért egyetlen D-vitaminforrásuk a Nap volna. Egy ausztrál vizsgálatban, akiknél a diagnóziskor mért a D-vitaminszint 20 ng/ml alatt volt, azoknak négyszer valószínűbben volt vastagabb (azaz előrehaladottabb) a melanomájuk, mint a 20 ng/ml-nél magasabb vérszintűeknek (Wyatt és mtsi,.2015). A nyáron diagnosztizált melanoma 28%-kal kisebb eséllyel vezet halálhoz, mint a télen diagnosztizált (Boniol és mtsi., 2006). A melanoma elleni küzdelmet szolgáló kampányoknak a valódi kockázati faktorokra kéne felhívni a figyelmet, nem délibábokkal kéne harcolniuk.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Acton: RT, Barton EH, Hollowell WW, Dreibelbis AL, Go RC, Barton JC. Ancestry reported by white adults with cutaneous melanoma and control subjects in central Alabama. BMC Cancer. 2004 Aug 13;4:47.
  • Antoniadis AG, Petridou ET, Antonopoulos CN, Dessypris N, Panagopoulou P, Chamberland JP, Adami HO, Gogas H, Mantzoros CS. Insulin resistance in relation to melanoma risk. Melanoma Res. 2011 Dec;21(6):541-6.
  • Bataille V, Boniol M, De Vries E, Severi G, Brandberg Y, Sasieni P, Cuzick J, Eggermont A, Ringborg U, Grivegnée AR, Coebergh JW, Chignol MC, Doré JF, Autier P. A multicentre epidemiological study on sunbed use and cutaneous melanoma in Europe. Eur J Cancer. 2005 Sep;41(14):2141-9.
  • Bataille V. Melanoma. Shall we move away from the sun and focus more on embryogenesis, body weight and longevity? Med Hypotheses. 2013 Nov;81(5):846-50.
  • Bataille, V; Glass, D: Melanoma: risk factors and controversies. Clin Risk, 2009, 15:3-7.
  • Beral V, Robinson N. The relationship of malignant melanoma, basal and squamous skin cancers to indoor and outdoor work. Br J Cancer. 1981 Dec;44(6):886-91.
  • Berwick M, Armstrong BK, Ben-Porat L, Fine J, Kricker A, Eberle C, Barnhill R. Sun exposure and mortality from melanoma. J Natl Cancer Inst. 2005 Feb 2;97(3):195-9.
  • Boniol M, Armstrong BK, Doré JF. Variation in incidence and fatality of melanoma by season of diagnosis in new South Wales, Australia. Cancer Epidemiol Biomarkers Prev. 2006 Mar;15(3):524-6.
  • Chang YM, Newton-Bishop JA, Bishop DT, Armstrong BK, Bataille V, Bergman W, Berwick M, Bracci PM, Elwood JM, Ernstoff MS, Green AC, Gruis NA, Holly EA, Ingvar C, Kanetsky PA, Karagas MR, Le Marchand L, Mackie RM, Olsson H, Osterlind A, Rebbeck TR, Reich K, Sasieni P, Siskind V, Swerdlow AJ, Titus-Ernstoff L, Zens MS, Ziegler A, Barrett JH. A pooled analysis of melanocytic nevus phenotype and the risk of cutaneous melanoma at different latitudes. Int J Cancer. 2009 Jan 15;124(2):420-8.
  • Christophers AJ. Melanoma is not caused by sunlight. Mutat Res. 1998 Nov 9;422(1):113-7.
  • Cockburn M, Hamilton A, Mack T. Recall bias in self-reported melanoma risk factors. Am J Epidemiol. 2001 May 15;153(10):1021-6.
  • Dennis LK, Vanbeek MJ, Beane Freeman LE, Smith BJ, Dawson DV, Coughlin JA. Sunburns and risk of cutaneous melanoma: does age matter? A comprehensive meta-analysis. Ann Epidemiol. 2008 Aug;18(8):614-27.
  • Faurschou A, Wulf HC. Ecological analysis of the relation between sunbeds and skin cancer. Photodermatol Photoimmunol Photomed. 2007 Aug;23(4):120-5.
  • Freedman DM, Sigurdson A, Doody MM, Rao RS, Linet MS. Risk of melanoma in relation to smoking, alcohol intake, and other factors in a large occupational cohort. Cancer Causes Control. 2003 Nov;14(9):847-57.
  • Gandini S, Sera F, Cattaruzza MS, Pasquini P, Picconi O, Boyle P, Melchi CF. Meta-analysis of risk factors for cutaneous melanoma: II. Sun exposure. Eur J Cancer. 2005 Jan;41(1):45-60.
  • Garland CF, Garland FC, Gorham ED. Epidemiologic evidence for different roles of ultraviolet A and B radiation in melanoma mortality rates. Ann Epidemiol. 2003 Jul;13(6):395-404.
  • Garland FC, White MR, Garland CF, Shaw E, Gorham ED. Occupational sunlight exposure and melanoma in the U.S. Navy. Arch Environ Health. 1990, 45(5):261-7.
  • Godar DE, Subramanian M, Merrill SJ. Cutaneous malignant melanoma incidences analyzed worldwide by sex, age, and skin type over personal Ultraviolet-B dose shows no role for sunburn but implies one for Vitamin D(3). Dermatoendocrinol. 2016 Dec 14;9(1):e1267077.
  • Grant WB. Critique of the International Agency for Research on Cancer's meta-analyses of the association of sunbed use with risk of cutaneous malignant melanoma. Dermatoendocrinol. 2009a Nov;1(6):294-9.
  • Grant WB. In defense of the sun: An estimate of changes in mortality rates in the United States if mean serum 25-hydroxyvitamin D levels were raised to 45 ng/mL by solar ultraviolet-B irradiance. Dermatoendocrinol. 2009b, 1(4):207-14.
  • Hanrahan LP, Anderson HA, Haskins LK, Olson J, Lappe K, Reding D. Wisconsin farmer cancer mortality, 1981 to 1990: selected malignancies. J Rural Health. 1996;12(4 Suppl):273-7.
  • Ho A, Gabriel A, Bhatnagar A, Etienne D, Loukas M. Seasonality pattern of breast, colorectal, and prostate cancer is dependent on latitude. Med Sci Monit. 2014 May 19;20:818-24.
  • Juzeniene A, Baturaite Z, Moan J.: Sun Exposure and Melanomas on Sun-Shielded and Sun-Exposed Body Areas. in: Reichrath, J. (ed.): Sunlight, Vitamin D and Skin Cancer, Second Edition. Springer, 2014.pp: 375-389
  • Lancaster HO. Some geographical aspects of the mortality from melanoma in Europeans. Med J Aust. 1956 Jun 30;43(26):1082-7.
  • Levell NJ, Beattie CC, Shuster S, Greenberg DC. Melanoma epidemic: a midsummer night's dream? Br J Dermatol. 2009 Sep;161(3):630-4.
  • Long CC, Darke C, Marks R. Celtic ancestry, HLA phenotype and increased risk of skin cancer. Br J Dermatol. 1998 Apr;138(4):627-30.
  • Long CC, Marks R. Increased risk of skin cancer: another Celtic myth? A review of Celtic ancestry and other risk factors for malignant melanoma and nonmelanoma skin cancer. J Am Acad Dermatol. 1995 Oct;33(4):658-61
  • McGovern, V.J. 1952. Melanoblastoma. Med. J. Austral. 1, 139-42.
  • Moan J, Dahlback A. The relationship between skin cancers, solar radiation and ozone depletion. Br J Cancer. 1992 Jun;65(6):916-21.
  • Newton-Bishop JA, Beswick S, Randerson-Moor J, Chang YM, Affleck P, Elliott F, Chan M, Leake S, Karpavicius B, Haynes S, Kukalizch K, Whitaker L, Jackson S, Gerry E, Nolan C, Bertram C, Marsden J, Elder DE, Barrett JH, Bishop DT. Serum 25-hydroxyvitamin D3 levels are associated with breslow thickness at presentation and survival from melanoma. J Clin Oncol. 2009 Nov 10;27(32):5439-44.
  • Newton-Bishop JA, Chang YM, Elliott F, Chan M, Leake S, Karpavicius B, Haynes S, Fitzgibbon E, Kukalizch K, Randerson-Moor J, Elder DE, Bishop DT, Barrett JH. Relationship between sun exposure and melanoma risk for tumours in different body sites in a large case-control study in a temperate climate. Eur J Cancer. 2011 Mar;47(5):732-41.
  • Nielsen K, Masbäck A, Olsson H, Ingvar C. A prospective, population-based study of 40,000 women regarding host factors, UV exposure and sunbed use in relation to risk and anatomic site of cutaneous melanoma. Int J Cancer. 2012 Aug 1;131(3):706-15.
  • Porojnicu AC, Robsahm TE, Dahlback A, Berg JP, Christiani D, Bruland OS, Moan J. Seasonal and geographical variations in lung cancer prognosis in Norway. Does Vitamin D from the sun play a role? Lung Cancer. 2007 Mar;55(3):263-70.
  • Ródenas JM, Delgado-Rodríguez M, Herranz MT, Tercedor J, Serrano S. Sun exposure, pigmentary traits, and risk of cutaneous malignant melanoma: a case-control study in a Mediterranean population. Cancer Causes Control. 1996 Mar;7(2):275-83.
  • Schein OD, Vicencio C, Munoz B, Gelatt KN, Duncan DD, Nethercott J, Honeyman J, Koren HS, West S. Ocular and dermatologic health effects of ultraviolet radiation exposure from the ozone hole in southern Chile. Am J Public Health. 1995 Apr;85(4):546-50.
  • Stattin P, Björ O, Ferrari P, Lukanova A, Lenner P, Lindahl B, Hallmans G, Kaaks R. Prospective study of hyperglycemia and cancer risk. Diabetes Care. 2007 Mar;30(3):561-7.
  • Swerlick RA, Chen S. The melanoma epidemic: more apparent than real? Mayo Clin Proc. 1997 Jun;72(6):559-64
  • Szendi G: Napfényvitamin. Jaffa, 2018a. 2. kiadás
  • Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, 2018b.
  • Veierod MB, Parr CL, Lund E, Hjartaker A. Reproducibility of self-reported melanoma risk factors in a large cohort study of Norwegian women. Melanoma Res. 2008 Feb;18(1):1-9.
  • Veierod MB, Weiderpass E, Thörn M, Hansson J, Lund E, Armstrong B, Adami HO. A prospective study of pigmentation, sun exposure, and risk of cutaneous malignant melanoma in women. J Natl Cancer Inst. 2003 Oct 15;95(20):1530-8.
  • Wyatt C, Lucas RM, Hurst C, Kimlin MG (2015) Vitamin D Deficiency at Melanoma Diagnosis Is Associated with Higher Breslow Thickness. PLoS ONE 10(5): e0126394. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0126394
  • Welch HG, Woloshin S, Schwartz LM. Skin biopsy rates and incidence of melanoma: population based ecological study. BMJ. 2005 Sep 3;331(7515):481.
  • Whiteman DC, Pavan WJ, Bastian BC. The melanomas: a synthesis of epidemiological, clinical, histopathological, genetic, and biological aspects, supporting distinct subtypes, causal pathways, and cells of origin. Pigment Cell Melanoma Res. 2011 Oct;24(5):879-97.
  • Williams, SN; Dienes, KA: Sunscreen sales, socio-economic factors, and melanoma incidence in Northern Europe a population-based ecological study. SAGE Open November 18, 2014, doi.org/10.1177/2158244014559023
  • Xie F, Xie T, Song Q, Xia S, Li H. Analysis of association between sunscreens use and risk of malignant melanoma. Int J Clin Exp Med. 2015 Feb 15;8(2):2378-84.