Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Hogyan ne kapjunk infarktust?

Megjelent: Boss Magazin 2007 május 82-85.

Az infarktusnak természetesen semmi köze nincs a koleszterinhez, annál inkáb b sok minden máshoz. A cikk még a Paleolit táplálkozás (Jaffa. 2009) előtt jelent meg, így tehát további információkért ezt a könyvet javaslom, ill. a 2013 őszén megjelenő vitaminokról és étrend kiegészítőkről szóló könyvemet, mert ahogy a tudomány halad, egyre több életbevágő információról tudok én is beszámolni. Jelen cikk a 2007-es tudásomat tükrözi vissza, de a benne foglaltak azóta is érvényesek, csak azóta még többet tudunk az okokról.

 

Google hirdetés

 

A koleszterin-mítosz

A mítoszok világmagyarázatok. A világbavetett ember magyarázatokat költött a világ keletkezéséről és működéséről, a dolgok okáról és eredetéről, életről és halálról. A teremtésmítoszokat felváltotta az ősrobbanás elmélet, a dolgok okát és eredetét a reáliák magyarázzák, élet és halál kérdésében azonban még mindig mítoszok, az orvostudományi mítoszok az illetékesek. A modern ember szorongásának tárgya egészsége és boldogsága; ez az orvostudományi mítoszok gyökere. Fekete-fehér magyarázatokra vágyunk, mert ez nyújt biztonságérzetet. A mítosz lényege nem az, hogy igaz, hanem, hogy hihető. A modern mítoszok azonban nem tűz mellett beszélgető emberek fejében születnek, hanem PR szakértők tervezik nagy gonddal. Nem sámánok és papok terjesztik, hanem orvosok és az egészségügy. Ez egyfajta hittérítés, súlyos anyagi és egészségügyi konzekvenciákkal. A koleszterin-mítosz mindenki számára megnyugtatóan megmagyarázza az érelmeszesedés, az infarktus és a sztrók okát, s a hosszú életre vágyóknak kijelöli, hogyan kell táplálkozni és milyen gyógyszert kell szedni. A mítoszok leegyszerűsítő módján: koleszterin = halál. Százmilliók költenek százmilliárdokat koleszterinszegény élelmiszerekre, és legalább százmillióan szedik az életveszélyes és haszontalan koleszterinszint csökkentőket abban a reményben, hogy ezzel megelőzik a szív- és érrendszeri megbetegedéseket.

Valójában a szívrohamot vagy sztrókot elszenvedett emberek felében a koleszterinszint normális, és az esetek negyedében egyik rizikófaktor sincs jelen (dohányzás, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, elhízás). A japánok átlagos koleszterinszintje megegyezik a nyugati világban élőkével, a japánok körében mégis harmad annyi a szívhalálozás. Egy nyugat-skóciai, azonos koleszterinszint mellett nyolcszor valószínűbben hal meg szívrohamban, mint egy katalóniai. 2003-ban jelent meg Harvey S. Hecht és Harman S. Mitchell sokakat megdöbbentő vizsgálata arról, hogy a drasztikusan lecsökkentett "rossz" koleszterinszint (LDL) ellenére a vizsgálati személyek erei ugyanolyan mértékben meszesedtek tovább, mint a koleszterincsökkentő sztatint (modern koleszterinszint csökkentő gyógyszercsalád) nem kapó csoportban. A szerzők végkövetkeztetése: "rossz" koleszterin szint csökkentése nem befolyásolja az ereken képződő lerakódások mértékét.

A másik, az élelmiszer ipar által terjesztett mítosz, hogy a táplálékkal bevitt koleszterin veszélyes. Angliában 1910 óta lényegében nem változik a zsírfogyasztás, 1930 és 1970 közt mégis tízszeresére nőtt a szívrohamok száma. Amerikában 1930 és 1960 között folyamatosan csökkent a zsírfogyasztás, 30 év alatt mégis tízszeresére emelkedett az infarktusok száma.
Frank B. Hu és munkatársai 14 éven át követtek 80 082 nőt, akik 1980-ban 34-59 év közöttiek voltak. Grandiózus vizsgálatuk eredménye: az elfogyasztott koleszterin és a szív és érrendszeri megbetegedések közt nincs kapcsolat. Uffe Ravnskov 2002-es összefoglalója szerint az elérhető 13 követéses vizsgálat 190 000 személyétől vett adatok alapján a koleszterin-fogyasztás mértéke semmiféle összefüggést nem mutatott a szív és érrendszeri betegségek kockázatával.
2006-ban jelent meg egy igen komolyan tervezett követéses vizsgálat, amely nagy riadalmat keltett a koleszterin-bizniszből élők körében. A vizsgálatban nyolc éven át követték a két csoportba besorolt 49 000 nőt. Az egyik csoportban jelentősen csökkentették az állati zsír bevitelt és növelték a zöldségek és gyümölcsök fogyasztást, míg a másik csoport ette tovább a megszokott amerikai étrendet. A vizsgálat végére semmi változást nem tapasztaltak a két csoport szív- és érrendszeri megbetegedési kockázatában. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a koleszterinszint csökkentőkkel életet nem igen lehet menteni. A sokéves, többezer fős gyógyszervizsgálatok eredménye siralmas. Az ALLHAT vizsgálatban nyolc év alatt semmi védőhatást nem találtak. A CARE vizsgálatban 5 év alatt a sztatin csoportban 5.7% halt meg infarktusban, míg a placebocsoportban 4.6%. A WOSCOP vizsgálatban a két csoport közti különbség 0.6% volt!
Ha valaki ezek után azt kérdezi, kinek jutott egyáltalán eszébe a koleszterint okolni a szívhalálozásért, annak elmesélhetjük azt a történetet, hogy hol volt, hol nem volt, volt két elszánt kutató, akik az 1910-es években a közismerten vegetáriánus nyulakkal tömény koleszterint etetve kimutatták, hogy az érelmeszesedést okoz. A felismerés kb. olyan értékű, mintha valaki kimutatná, hogy a halak a szárazföldön megfulladnak, tehát a levegő veszélyes. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a szív és érrendszeri megbetegedések valamiképpen összefüggnek a táplálkozással, hiszen 1930-ig a szívinfarktus igen ritka betegségnek számított, és a tradicionális táplálkozást folytató primitív népeknél, legyenek azok zöldségevő afrikai törzsek, vagy húsevők, mint az eszkimók, vagy a maszájok, a szívbetegséget hírből ismerik csupán.

A transzzsír

Tudja-e Ön, mi az a transzzsír? Ha nem tudja, nem Ön a hibás, hanem azok, akik elhallgatják az igazságot. Magyarországon erre a kérdésre kevesen tudnak válaszolni. Ez annál is meglepőbb, mert korunk egyik legveszélyesebb élelmiszer összetevőjéről van szó. Dániában egy 2003-as törvény előírja, hogy az élelmiszerek nem tartalmazhatnak 2%-nál több transzzsírt, New York város vezetése 2008-tól betiltotta a vendéglátóiparban a transzzsír használatát, és az amerikai gyógyszerhatóság elrendelte, hogy minden élelmiszeren fel kell tüntetni a transzzsír tartalmat.
Gary P. Zaloga 2006 októberében, a Nutrition in Clinical Practice-ban megjelent összefoglalója szerint az USA-ban évente 30 000-100 000-re becsülik a transzzsír okozta szívhalálok számát. De más káros hatások is számottevőek. Egy 2007-ben, az American Journal of Clinical Nutritionban megjelent nagy vizsgálat kimutatta, hogy azok a nők, akiknek táplálékában az energiatartalmat legalább 2%-ban a transzzsír fedezi, 2.3-szer, vagy 130%-al valószínűbben válnak meddővé.

Na, de mi is ez a transzzsír, és miben található? Sajnos mindabban jócskán megtalálható, amire évtizedeken át azzal a szöveggel szoktattak rá minket, hogy egészséges és védi a szívet: a margarinban és a sütőolajban. A transzzsír hidrogénezett növényi olaj. Mind a margarin, mind és a növényi olajok a telitettlen zsírsavak csoportjába tartoznak, s ezért -szemben a telitett állati zsírokkal- úgy tekintettek rájuk, mint az egészség forrására. A növényi olajok hidrogénezését 1897-ben fedezték fel, akkor azért bizonyult nagy vívmánynak, mert az így kezelt olaj többé nem avasodott, sütésállóbb lett, és kiemelte az ételek ízét. Ha erősebben telitették hidrogénnel az olaj molekuláinak a kötéseit, margarin keletkezett. A hidrogénezett olaj rohamosan elterjedt, s lám az 1930-as évektől hirtelen rohamosan szaporodni kezdett a félelmetes "civilizációs" betegség, az érelmeszesedés, az infarktus és a sztrók. Idézzük csak vissza azt a különös eredményt, hogy a japánok körében, azonos koleszterinszint mellett, az amerikai szívhalálozás harmada figyelhető csak meg. Ennek egyik oka a transzzsír fogyasztás különbségében ragadható meg: az átlagos amerikai naponta 8-13 grammot, az átlagos japán 0.6 grammot fogyaszt.

A híres "Hét ország vizsgálat"-ban 25 éves követés alapján a szívbetegség kockázatát 60%-ban a transzzsír fogyasztás mértéke magyarázta. 140 000 fő adatainak összevont elemzése azt mutatta, hogy ha 2%-al nőtt a transzzsírból merített energia felvétele, az 23%-os szív- és érrendszeri megbetegedés kockázattal járt. A 2001-ben publikált tíz éves Zutphen vizsgálat 2%-os transzzsír-fogyasztás növekedésre a szívhalál 28%-os kockázat növekedését talált. A 22 000 férfit hat éven át követő finn vizsgálat napi hat gramm transzzsír fogyasztására 40%-os szívhalál kockázatnövekedést mutatott ki. Az "Ápolónők Egészsége vizsgálat"-ban 80 000 nőt követtek 20 éven át. A legtöbb transzzsírt fogyasztók körében 50%-al nagyobb volt a szívhalál gyakorisága.
Bár a koleszterin-mítosz alapján mindenki úgy képzeli, hogy a zsírok azáltal fokozzák a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, hogy lerakódnak az erek falában, mint a mosogató lefolyóban, a valóságban nem ez a veszély fő forrása. Az érszűkületet az okozza, hogy az erek falában képződik lerakódás gyulladásos folyamatok révén, s ez teszi merevvé és szűkebbé az ereket. E folyamatban az transzzsírok fontos szerepet játszanak, ugyanis egyrészt gyulladásfokozó hatásuk van, másrészt a test minden sejtjének burkát alkotó zsírmembránba beépülve merevvé és rosszul funkcionálóvá teszik azt. Ennek egyik következménye pl. a szívritmuszavar; egy vizsgálat a sok transzzsírt fogyasztók körében háromszor gyakoribbnak találta a hirtelen szívhalált.

De téved, aki azt hiszi, elég a margarint az oly sokáig elátkozott vajra, a sütőolajat pedig hidegen sajtolt (és így nem kezelt) olajra cserélnie. A transzzsírok tömegét fogyasztjuk mindazzal, amit az élelmiszeripar állít elő, hiszen a transzzsír eltarthatósága, az ízeket kiemelő sajátossága, na meg "koleszterinszegénysége" slágercikké tette. A másik nagy forrás a "fast food", vagyis a különféle olajban sütött ételek, hamburgerek. Egy-egy ilyen ebéddel 8-16 gramm transzzsírt is elfogyasztunk, s ezzel máris a nagy kockázatú csoportba kerültünk. De transzzsír van a pékárukban is, hiszen a finom "vajas" sütemények nem vajjal készülnek. Egy fánk kb. 4 gramm transzzsírt tartalmaz.

Egy 2006-ban megjelent összefoglaló tanulmányban Dariush Mozaffarian és munkatársai úgy becsülték, ha jelentősen csökkenne a transzzsír-fogyasztás, ez minimum 72 000-rel, maximum 228 000-el csökkentené az USA-ban a szívinfarktusok számát (a jelenlegi 1.2 millióhoz képest).

A homocisztein hipotézis

A tudományban újra és újra megismétlődik ugyanaz: valaki felismer valamit, ami ellentétben van az uralkodó elmélettel, és főként az abból jól megélőkkel. Kilmer S. McCully 1968-ban egy 9 éves kislányt vizsgált, aki egy ritka betegségben, az akkoriban felismert homocisztinuriában szenvedett. A betegség lényege, hogy a beteg vérében nagyon magas egy fehérje, a homocisztein szintje, s ez a vizeletében is megjelenik. A kislány mamája elmondta, hogy nagybátyjuk is ebben a betegségben szenvedett és halt meg 1933-ban. A nagybácsi valójában egy 8 éves, szellemileg visszamaradott kisfiú volt, s a sors különös véletlenje folytán, sok évvel azelőtt pontosan annak a kórháznak annak az osztályán vizsgálták, ahol McCully 1968-ban dolgozott. A rendkívüli esetet egy neves orvosi lapban is közölték, és a kisfiú testéből kimetszett szövetmintákat is megőrizték. McCully tehát újravizsgálta a szöveteket és megállapította, hogy a kisfiúnak előrehaladott érelmeszesedése volt, és végülis sztrókban halt meg! Ami meglepő volt McCully számára, hogy lerakódott koleszterint vagy zsírt nem talált az artériákban. Ebből az következett számra, hogy önmagában a homocisztein okozza az érelmeszesedést, s ha idős embereknél találunk is lerakódott koleszterint, az már csak következménye az elváltozásoknak. A homocisztinuriában szenvedő betegek általában B6, a folsav és a B12 hiányban szenvednek. McCully ismerte azokat a vizsgálatokat, melyekben majmoknál B6 vitaminhiányt előidézve súlyos érelmeszesedést lehetett előidézni, ill. hogy patkányoknál folsav és B12 adásával ki lehetett védeni az érelmeszesedést. McCully fejében hirtelen összeállt a kép: a érelmeszesedést nem a magas koleszterinszint okozza, hanem a vitaminhiányból eredő magas homocisztein szint. Miért nincs tehát a primitív népeknél, egyenek bármennyi húst is, szívbetegség? Mert rengeteg nyers és friss zöldséget fogyasztanak, amelyek bőségesen fedezik a vitamin szükségletet. Miért van a modern társadalmakban vitaminhiány? Mert a modern élelmiszeripar által túltisztított, túlfinomított élelmiszerekből hiányoznak a vitaminok. Jól ismert történet, hogy a B vitaminok felfedezéséhez többek közt a finomított élelmiszerek bevezetését követő hiányállapotok vezettek el. Ennek hatására rendelték el világszerte, hogy a kenyérlisztbe folsavat és B1 vitamint kell keverni.
McCully a '70-es években kezdte publikálni elméletét és az azt alátámasztó adatokat, s ezek oly nyilvánvalóan cáfolták az uralkodó koleszterinhipotézist, hogy ez mód felett felingerelte a koleszterinhipotézisből élő hatalmas kutatói, gyógyszeripari és közegészségügyi gárdát. 1977-ben állásából elbocsájtották, és zsebében egy Harvard diplomával, s háta mögött 14 évnyi professzorsággal, két éven át még állást sem kapott. Ne feledjük: a koleszterinszint csökkentők piaca 100 milliárdokat termel évente, a B vitaminokban viszont semmi üzlet, nem lehet szabadalmaztatni őket és filléres termékek.
Vagy húsz évnek kellett eltelnie, hogy a szívbetegséget kutatók érdeklődése végre a homocisztein felé forduljon. Ebben döntő szerepet játszott az, hogy a koleszterinhipotézis nem működik. Mint McCully 2000-ben megjelent "The heart revolution" című könyvében írja, az amerikaiaknak rögeszméjévé vált a koleszterin, sok millióan próbálják csökkenteni koleszterinszintjüket a zsír étrendjükből való száműzésével, mert senki nem mondja meg nekik, hogy ez nem működik. Mert ha kevesebb koleszterint eszünk, a szervezetünk többet termel. A vérben ugyanis nem a bevitt, hanem a szervezet által termelt koleszterin található. A sokat idézett Framingham vizsgálatban, ahol 14 000 orvos egészségi állapotát követték évtizedeken át, nem találtak kapcsolatot a vér koleszterin szintje és az elfogyasztott koleszterin között. Ugyanebben a vizsgálatban, a 1992-es, öt éves szakaszról beszámoló közlemény szerint akiknek magas volt a homocisztein szintje, azok háromszor valószínűbben kaptak szívrohamot. Egy norvég vizsgálatban a szívhalálozást a homocisztein szint bejósolta, míg a koleszterinszint nem. Az említett "Ápolónők Egészsége vizsgálat" másik fontos eredménye volt, hogy akiknek a legalacsonyabb volt a folsav és a B6 vitamin fogyasztása, azok körében volt a leggyakoribb a szívhalál. Hasonló eredményt hozott 5000 ember 14 éves követése a "Kanadai Táplálkozás" vizsgálat, akiknek vérében a legalacsonyabb volt a folsav, kétszer valószínűbben haltak meg szívbetegség következtében. Egy több országra kiterjedő vizsgálat azt bizonyította, hogy az Európa északi és déli fele közti, a déli országoknak kedvező szívhalálozási különbséggel a homocisztein szintbeli különbsége jár.

McCully elemzi azt a jelenséget, hogy 1960-tól napjainkig az USA-ban rohamosan csökkenni kezdett, s mára a felére csökkent a szívhalálozás. A Nemzeti Egészség Intézet konferenciát hívott össze a dolgok megfejtésére, de a tudósok csődöt mondtak. Az átlag amerikai koleszterinszintje mindössze 5%-al csökkent, zsírfogyasztása pedig még nőtt is; ez tehát nem magyarázat. A további faktorok, mint dohányzás-leszokás, hatékonyabb intenzív ellátás, stb. csak a javulás töredékét értelmezi. A szívhalálozás csökkenése valójában két tényezővel magyarázható: az egyik a vitaminfogyasztás fellendülése, a másik, hogy az élelmiszeripar B6 vitamint kezdett adagolni a müzlikbe. Charles McGee "A szív-átverés" című könyvében beszédes grafikont közöl: a szívhalálozás akkor kezdett meredek arányban csökkenni, amikor fellendült a vitaminfogyasztás. McCully elsősorban a B vitaminoknak tulajdonítja ezt, de McGee vizsgálatokat közöl, melyek szerint számos vitamin és ásványi anyag csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát. (Ez utóbbi is erősen gyengíti a koleszterin hipotézist.)

Szívecském, mit tehetek érted?

Teljesen világos, hogy a szívbetegség rohamos elterjedéséért azok a tényezők felelősek, amelyek az 1920-30-as évektől érvényesültek. A modern és a hagyományos táplálkozás közt a legnagyobb különbség az élelmiszerek feldolgozottságában és transzzsírtartalmában van. A feldolgozott élelmiszerek, hacsak nem adják hozzájuk utólag, kevés vitamint tartalmaznak. Amikortól a péktermékeket bizonyos B vitaminokkal kezdték kiegészíteni, javulni kezdett a halálozási statisztika. Azonban a hivatalosan megállapított napi megengedett/ajánlott vitamin adag nevetségesen kevés a valóban szükséges mennyiséghez képest, és a túladagolás veszélyeit is eltúlozza a hivatalos orvoslás. Valójában a folsavból, B6 és B12 vitaminokból a hivatalosan megállapított adagok százszorosát is biztonságosan lehetne fogyasztani. McCully a homocisztein szinttől függően ajánl 3-100 mg B6, 400-5000 mikrogramm folsav és 100-1000 mikrogramm B12 szedését. Pl. a gyenge táplálkozás, mozgásszegény életmód, elhízottság, dohányzás és 60 év feletti életkor esetén 10 mg B6-ot, 1000 mikrogramm folsavat és 500 mikrogramm B12-öt ajánl.

McGee arra hívja fel a figyelmet, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések multifaktoriális betegségek, így pl. jelentős szerepet játszanak az érelmeszesedésben az oxidációs folyamatok (pl. a többször felhasznált sütőzsír, vagy a porított tojásból és tejből készült élelmiszerek tele vannak veszélyes oxidálódott koleszterinnel), ezért fontosnak tartja az un. antioxidánsok (C-vitamin, bétakarotin, E vitamin, szelén) szedését is.
Aki már előrehaladott szívbetegségben szenved, annak is van remény. Nathan Pritkin mérnök 1958-ban súlyos, előrehaladott szívbetegségével szembesült, no meg azzal, hogy állapota visszafordíthatatlan. Némi utána olvasás után kisütötte, hogy teljesen lemond a finomított élelmiszerekről és minden zsírról, s helyébe zöldséget, gyümölcsöt és fehérjét fogyaszt. Állapota fokozatosan javult, s ezen felbuzdulva megnyitotta a Pritkin életmeghosszabbító Központot. Itt a Pritkin diéta mellett napi 10 km-es gyaloglás volt a program. A Pritkin halálakor elvégzett boncolás olyan tiszta ereket talált, mint az újszülött babákban. Dean Ornish orvos hasonló diétát dolgozott ki, és mivel orvos volt, gondja volt arra is, hogy egzakt vizsgálatokkal igazolja: az érelmeszesedés és szívbetegség visszafordítható. (Ugyanakkor megjegyzem, a túlzott szénhidrátfogyasztás, különösen a gyorsan felszívódóké, súlyosabb szív és érrendszeri kockázatot képvisel, mint a zsír vagy a fehérjét. Úgy tűnik, hogy a low-carb diéta felel meg leginkább az emberi szervezetnek. De erről majd egy másik cikkben.)

És mi a helyzet a koleszterinszint csökkentőkkel? Mint fentebb írtam, komoly védőhatás a vizsgálatokban nem mutatkozott. McCully rámutat arra, hogy a sztatinok gátolják a szív működéséhez nélkülözhetetlen Q10 koenzim szintézisét, így valójában komolyan hozzájárulnak a szívelégtelenség, ill. szívritmuszavar kialakulásához. Ezen felül súlyos mellékhatásaik vannak, mint bélpanaszok, izomfájdalmak, ritkán életveszélyes izomsejtszétesés. A legriasztóbb azonban, hogy az állatkísérletek tanúsága szerint az összes sztatin rákkeltő hatású, írja McCully. Egy sztatin klinikai próbában a gyógyszercsoportban 12 mellrák alakult ki, míg a placebocsoportban csak 1. Egy 2002-es vizsgálat sztatinszedők körében másfélszeres mellrák kockázatot talált. Ugyanakkor számos más vizsgálat nem mutat fokozott rákkockázatot, ami fakadhat a vizsgálat rövid követési idejéből is.

Rossz lóra tesz tehát az, aki elhiszi a koleszterinpropagandát, miközben kis fáradtsággal, kockázat nélkül sokat tehet szíve és érrendszere egészségéért. A transzzsír kerülésével és a megfelelő vitaminok, valamint omega-3 (lásd. BOSS 2006 június 84-86.) fogyasztásával mindenki sokat tehet szívéért. Ez persze a minimálprogram, mert a dohányzás, a sport hiánya, az elhízás és a stressz továbbra is komoly kockázati tényezők.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre