Cortland Dahl:
Hogyan érezzük értelmesnek az életünket?

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Cortland Dahl: How to Create a Sense of Purpose, According to Science

Tanuljunk meg értelmet találni a hétköznapokban!

 

A Google adatkezelési elvei

 

Mikor volt utoljára igazán elégedett az életével? Amikor értelmesnek és örömtelinek érezte azt? Vagy amikor valami nagy cél lebegett a szeme előtt? Komolyan gondolkodjon el ezen, és figyelje meg, mi jut eszébe. Ha a fontos pillanatokra gondolunk, legtöbbünknek valami különleges esemény jut eszébe: egy gyerek születése, egy nagy teljesítmény vagy egy ritka pillanat a természetben, amikor úgy éreztük, minden rendben van a világban. Ezek a csúcspontok az életben, és kétségtelenül ezek azok a pillanatok, amikor igazán teljesnek érezzük magunkat.

Csakhogy ezek a pillanatok ritkák.

Pont azért emlékszünk rájuk, mert nem olyanok, mint a többi, mert gyakran világok választják el őket a hétköznapoktól. Természetesen az ilyen csúcspontok nagyon feltöltik az embert. A probléma ott kezdődik, amikor azt hisszük, hogy csak ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor úgy érezzük, hogy a mindennapi életünk viszont eredendően értelmetlen, és hogy az egyetlen módja, hogy teljesebb életet éljünk, ha álomvilágba menekülünk, és valami olyasmit képzelünk el, ami soha nem fog megvalósulni.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A közösségi média általában felerősíti ezt a perspektívát. Rengeteg olyan képet látunk, amelyek azt sugallják, hogy mindenkinek tökéletes a kapcsolata, mindenki imádja a munkáját, és rengeteg szabadideje van, hogy hódoljon a szenvedélyeinek. Persze ritkán látjuk ugyanezeket az embereket, amikor mosnak, vagy ébredés után vannak, mielőtt megisszák az első kávéjukat. Nem látjuk az önmarcangolás pillanatait, nem látjuk, amikor veszekszenek a partnerükkel, vagy stresszelnek a kifizetetlen számlák miatt. A jó életről való fantáziálás (miközben a "nehéz életben" élünk) hatalmas vakfoltot hozhat létre. Ha nem vigyázunk, tudat alatt könnyen egyenlőségjelet tehetünk az értelmes, kiteljesedett élet és a ritka, múló pillanatok közé, amivel elmulasztunk számos lehetőséget, hogy értelmet találjunk a mindennapi élet apró pillanataiban is.

A cél tudománya

Kevés dolog van, ami olyan fontos szerepet játszik mind a fizikai, mind a mentális egészségünkben, mint az az érzés, hogy értelmes életet élünk. Én magam a Center for Healthy Minds-ban (Mentális Egészség Központ) dolgozom, ahol létrehoztunk egy tudományos modellt (1), amelyben a jó közérzetünket befolyásoló négy legfontosabb tényező egyikeként az értelmes élet élményét jelöltük meg. A céltudatosságunk nagyban befolyásolja, hogy hogyan látjuk magunkat és az életünket, de a memóriánkra és a kognitív képességeinkre is pozitív hatással van (2). Az értelmes célok megléte ráadásul csökkenti a komolyabb egészségügyi problémák, például a szívbetegségek (3) és a sztrók (4) kialakulásának kockázatát, valamint, bármilyen hihetetlenül is hangzik, általában magasabb jövedelemmel is jár (5).

Az elmúlt pár évtizedben egyre több tudományos kutatás szól arról, miként lehet, hogy rossz helyen keresgélünk, amikor az életünk értelmét és a célját próbáljuk megtalálni. Ezekből a kutatásokból az derül ki, hogy az értelmes élet nem olyasmi, amit csak akkor fedezhetünk fel, ha megszabadultunk a napi küzdelmektől és az élet unalmas részleteitől. Ellenkezőleg, pontosan a cél az, ami segít abban, hogy a csapásokkal meg tudjunk birkózni. Erőt ad, hogy kitartsunk, amikor kezdjük elveszíteni a reményt, és hogy értelmet találjunk a napi rutin értelmetlennek tűnő részleteiben.

Hogy csak egy példát mondjunk, egy Dennis Charney, a biológiai ellenálló képességet kutató orvos által vezetett kutatócsoport azt találta, hogy a célok megléte kulcstényező volt abban, hogy valaki felépül-e egy nagyobb élettraumából vagy sem (6).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


És ha meggondoljuk, ez teljesen érthető

Azok, akikre az emberiség legjobbjaiként gondolunk, sok nehézségen és szenvedésen mentek keresztül. Gyakran rengeteg csapás érte őket. Nelson Mandela évtizedeket töltött börtönben, megfosztva a legalapvetőbb emberi szükségletektől. Malala nőként nem járhatott iskolába a vidéki Pakisztánban levő falujában. Ezek tragikus helyzetek. De nem hatalmas kihívásokra van szükségünk, hogy értelmesnek érezzük az életünket, sokkal fontosabb az, hogy sok más emberhez hasonlóan, akikről sose fogunk hallani, ezek a figyelemre méltó személyek úgy találták meg a létezésük értelmét és célját, hogy nem áloméletet éltek kényelemben és boldogságban, hanem úgy, hogy meg tudták változtatni a perspektívájukat, amikor szenvedéssel és tragédiával szembesültek. Az életük kihívásait lehetőségekké alakították, amiből tanulni, és amitől fejlődni tudtak.

Ha Mandela képes volt értelmet adni több évtizednyi igazságtalan bebörtönzésnek, ha Malala a személyes küzdelmeit olyan lehetőséggé tudta transzformálni, ami a világ számos országában megváltoztatta fiatal nők életét, akkor mi is képesek lehetünk a kihívásainkat és kudarcainkat arra használni, hogy szélesebb perspektívába helyezzük őket az életünk értelmét illetően. Ha megnézzük azoknak az életét, akiket a legnemesebb értékek és aspirációk szempontjából példaképnek tekintünk, akkor számtalan ehhez hasonló történetet fogunk találni. Nem a csúcspillanatink és sikereink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Sokkal inkább az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat, és hogyan viselkedünk olyankor, amikor épp senki nem figyel minket, és amire senki nem fog emlékezni.

Perspektíva váltás

Az ezen a területen végzett kutatások közül sok azt vizsgálja, hogy mennyire van, vagy nincs értelmes cél az emberek életében. Ahogy korábban már említettem, ezek a kutatások számos kapcsolatot tártak fel a céltudatosság, az érzelmi jóllét és a fizikai egészség között. Újabban azt kezdték el vizsgálni, hogy a céltudatosság tanulható-e. Más szavakkal, huzalozva vagyunk-e arra, hogy az életünket egy bizonyos módon lássuk, vagy meg tudjuk tanulni, hogy hogyan legyünk céltudatosak? És ha ez tanulható, hogyan lehet elsajátítani?

A tudósok nagyon eredeti válaszokat adtak ezekre a kérdésekre. Egyrészt, úgy tűnik, hogy a céljainkat nem a biológiai adottságaink határozzák meg, és nem is az életkörülményeink. A céltudatosság egy készség (7). Valami, amit megtanulhatunk, gyakorolhatunk, és a mindennapi életünkben alkalmazhatunk.

Az egyik legmegvilágítóbb erejű tanulmány a témában azt nézte meg, hogy mi a céltudatosság szerepe a tanulási folyamatban. Egy kutatócsoport négy részes vizsgálatsorozatot végzett (8) több mint 2000 fiatal felnőtt részvételével, akik vagy gimnáziumba jártak, vagy éppen elkezdték az egyetemet, sokan közülük az elsők voltak a családjukban, akik felsőoktatási intézményben tanulhattak. Az első dolog, amit találtak, hogy azok a diákok, aki saját magukon túlmutató okokból tanultak (tehát nemcsak maguk miatt, hanem azért is, mert később szerettek volna ők is adni valamit a társadalomnak), jobb eredményeket értek el. Kitartóbbak voltak és kisebb valószínűséggel morzsolódtak le.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a céltudatosság tanulható-e, ezért kitaláltak egy egyszerű gyakorlatot, amely képessé tette a diákokat, hogy teljesebben lássák a problémát. Az eredményeik jelentősek voltak. A gyakorlat rövid volt, és a diákoknak csak egyszer kellett végigcsinálniuk, de az eredmény így is figyelemreméltónak bizonyult. A kontrollcsoporttal összevetve, azoknak a diákoknak, akik megtanulták, hogy saját perspektívájuk mellett magukon túlmutató célokat is kitűzhetnek, ez a felismerés azonnali hatással volt a tanulási folyamatukra, beleértve az elmélyültebb munkát, és a nagyobb önfegyelmet, ami már pár hónap után jobb tanulmányi eredményekben (jobb osztályzatokban) is megnyilvánult.

A megszívlelendő üzenet ebből az, hogy nem attól érezzük értelmesnek az életünket, amit csinálunk, hanem attól, ahogy magunkra és a törekvéseinkre tekintünk. Ahogy ezek a diákok megtanulták, a cél nézőpont kérdése. Nem csináltak mást, mint addig. Továbbra is tanultak, teszteket írtak és előadásokat hallgattak. Sőt, a kutatók direkt unalmas feladatot adtak nekik. Ami változott, az ezeknek a diákoknak a hozzáállása volt. Az, hogy megtanulták, hogy úgy tekintsenek az erőfeszítéseikre - beleértve a hétköznapi rutint és az unalmas részleteket is - mint valami magasztosabb dolog részére. És ez az egyszerű perspektíva-váltás drámai különbséget eredményezett.

De, hogyan tudjuk ezt mi is megtanulni? Hogy tudjuk elérni, hogy megváltozzon a perspektívánk, ahogy ez a diákoknál történt? Nos, a kutatóközpontunk egy egész programot dolgozott ki (9) a céltudatosságnak és a jó közérzet három másik tartópillérének az erősítésére. A kutatásaink azt mutatják, hogy napi pár perc gyakorlással ez a készség elsajátítható.

Pár tipp a kezdéshez.

Első tipp: Tartsunk szünetet és figyeljük magunkat

A legnehezebb egy új készség elsajátításában az, hogy emlékezzünk rá, hogy gyakorolnunk kell. A tudatosság egyfajta újrakapcsolódás a jelenhez. Ilyenkor kiszakadunk abból, hogy a szokásos módon lássuk a dolgokat, és ez lehetőséget teremt arra, hogy egy másik perspektívából szemléljük az életünket.

Ezt a belső mozgásteret legegyszerűbben úgy tudjuk magunknak megteremteni, ha minden nap megállunk egy kicsit, és egy pár pillanatig tudatosan figyelünk a légzésünkre. Lélegezzünk néhányszor lassan, nyugodtan, és közben figyeljük, mit érzünk a ki-, illetve belégzésnél. Ehhez nem kell abbahagynunk, amit éppen csinálunk. A tudatosítás történhet ágyban fekve, mosás, sportolás, vagy akár egy baráti beszélgetés közben. A kulcs az, hogy visszahozd magad a jelen pillanatba.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Második tipp: Tudatosítsuk magunkban, hogy mi a motivációnk

A következő lépés, hogy bármit is csinálunk, kössük össze azt valami mélyebb motivációval és egy magunkon túlmutató céllal. A mindennapi életben az embernek számos oka van rá, hogy éppen azt tegye, amit tesz, de ezek az okok ritkán tudatosak. A motivációinknak egy része fontos, de nem túl előremutató. Mindenkinek szüksége van például megélhetésre, de ha kizárólag ez foglalja le a gondolatainkat, az a tartalékaink gyors kimerüléséhez vezethet. Helyette tudatosítsunk magunkban más motivációkat - a hétköznapitól a transzcendensig - és közben fókuszáljunk azokra, amelyek a legelőremutatóbbak.

Itt nem valami nehéz, pszichológiai gyakorlatról van szó. Tekintsünk inkább úgy rá, mint könnyed, játékos felfedezésre. Gondolkodjunk magunkon túlmutatóan. Vonjuk be a dologba mások jólétét is: a családunkét, a barátainkét, a közösségünkét, az egész bolygóét.

Például, amikor reggel felkelünk, próbáljunk arra gondolni, hogy "Ma mindent megteszek, hogy jobbá tegyem a világot, mint amilyen eddig volt." Akár mosogatunk, akár a munkahelyünkön dolgozunk, akár a tennivalóinkat gondoljuk végig, mindig emlékeztessük magunkat, hogy miről szeretnénk, hogy szóljon az életünk. Barátságról, integritásról, kedvességről… teljesen mindegy. Bármi működik, ami valami magasabb rendű céllal van kapcsolatban.

Lehet, hogy mindez kicsit közhelyesen hangzik, olyan, mint egy rossz lökhárítómatrica, vagy ilyesmi. De emlékezzünk Nelson Mandela példájára. Ha ő képes volt célt és értelmet találni abban, hogy magányosan ül egy cellában, akkor mi miért ne próbálnánk meg valami magasztosabbat belelátni az unalmas hétköznapjainkba? Az egész csak perspektíva kérdése.

Harmadik tipp: Tekintsünk minden pillanatot lehetőségnek

Mint mondtam, a legnehezebb az, hogy egyáltalán gondoljunk ezekre a dolgokra. A szokás hatalma erős (10), az új perspektíván dolgozni kell, a világlátásunk nem fog egyik percről a másikra megváltozni. De, ha egyszer hozzászokunk, hogy így lássuk a dolgokat, akkor már csak pillanatok kérdése, hogy újra összekapcsolódjunk a mélyebb motivációinkkal. És még tovább tágíthatjuk a látóhatárunkat, ha arra trenírozzuk magunkat, hogy minden pillanatban lehetőséget lássunk a tanulásra és a fejlődésre.

Ha ön egyszer majd leül, hogy megírja az önéletrajzát, akkor nyilván a nagy mérföldkövekre és a nagy kihívásokra fog fókuszálni, pedig az élet igazából ezek között az emlékezetes pillanatok között zajlik. Azokban a pici lépésben, amelyeket nap, mint nap megteszünk. Ahogy az emberiség történetének leginspirálóbb alakjainál láttuk, és azoknál a diákoknál, akik megtanultak új perspektívából nézni a tanulásra: minden pillanat lehetőség.

Nem kell a nagy pillanatokra várnunk, hogy értelmesnek érezzük az életünket. A célt kezelhetjük készségként, és trenírozhatjuk magunkat arra, hogy értelmet találjunk a csúcspontokban, a mélypontokban és minden másban is, ami a kettő között van.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. https://www.pnas.org/content/117/51/32197

2. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/13825585.2016.1251549

3. https://journals.lww.com/psychosomaticmedicine/Abstract/
2016/02000/Purpose_in_Life_and_Its_Relationship_to_All_Cause.2.aspx

4. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0022399913000391

5. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5408461/

6. https://ajp.psychiatryonline.org/doi/full/10.1176/appi.ajp.2008.07121939

7. https://www.pnas.org/content/117/51/32197#ref-139

8. https://labs.la.utexas.edu/adrg/files/2013/12/Purpose.pdf

9. https://hminnovations.org/meditation-app

10. https://elemental.medium.com/the-psychological-concepts
-that-make-you-better-at-breaking-bad-habits-9b9b1a8227e9