Herman Pontzer és David Raichlen:
Hogyan üljünk, hogy fittek legyünk?

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Herman Pontzer and David Raichlen: Hogy to sit to get fit? New Scientist, 2020 július 18

Éveket vesz el életünkből az, ahogy manapság ülünk. Bármily furcsa, de még az ülésnek is van evolúciósan hasznos formája és van az egészségkárosító "modern" formája.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Újabb perzselő délután Észak-Tanzániában, újabb nagy tétben folyó székes játék.

Miután a tűző nap elől menekülve visszatámolygunk a táborba, alig várva, hogy leülhessünk végre, először egymásra nézünk, majd az egyetlen megmaradt üres székre. A másikon Onawasi, egy köztiszteletben álló idős ember ül kárörvendő vigyorral. Úgy tűnik, kifejezetten élvezi a dolgot. A nyarunkat a hadzáknál, a Föld egyik utolsó vadászó-gyűjtögető közösségében töltöttük. A hadza férfiak és nők arról híresek, hogy elkerülik őket a szívbetegségek és más, az iparosodott országokban gyakori kórságok. Megpróbáltuk kideríteni, hogy mi ennek az oka. Kis létszámú kutatócsoportunk két, kütyükkel teli terepjáróval érkezett, hogy mérni tudjuk a hadzák minden mozdulatát és minden elégetett kalóriáját, miközben ők nap mint nap járják a vidéket elejthető vad, méz, gumós növények és bogyós gyümölcsök után kutatva.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Egy hosszú délelőtt után, teljesen elcsigázva a forróságtól és a magas páratartalomtól, ami elől itt egyszerűen nincs hova menekülni, már semmi másra nem vágytunk, minthogy leülhessünk a székeinkre. Ezzel szemlátomást Onawasi is így volt, aki a délelőttöt vadászással töltötte, és ezért nyilván jobban megérdemelte a széket, mint mi, de ez azért már túlzás. A drága kempingszékeink, amelyeket jelentős súlyuk dacára magunkkal cipeltünk az őserdőbe, mágnesként vonzották a hadzákat. A látogatóink úgy nyüzsögtek körülöttük, mint éjjeli lepkék a teraszlámpa körül.

Azt tudtuk, hogy fittség-ügyben bőven van mit tanulnunk a hadzáktól, de mint kiderült, arról is van mit tanulnunk tőlük, hogy hogyan kell jól pihenni. A mi feladatunk meg az, hogy megértsük, miért vonzza az embert olyan ellenállhatatlan erővel a szék, és hogy ez végül miért betegít meg minket.

Valamikor régen, úgy 2012 táján, még a brexit és Donald Trump elnöksége, valamint a Covid-19 járvány előtt, a világ figyelme egy új és alattomos pandémia felé fordult. I-Min Lee, a Harvard Egyetem epidemiológusa a szívbetegségekkel, a cukorbetegséggel és a rákkal kapcsolatos mortalitási adatokat elemezve egy közös főbűnösre bukkant, és ez a túl sok ülés. Az egyik legtekintélyesebb tudományos lapban, a The Lancet-ben Lee és kollégái arra figyelmeztettek, hogy a tartós egy helyben ülés évente több mint 5 millió embert öl meg világszerte, "hasonlóan a dohányzáshoz vagy az elhízáshoz". A médiában az ülés lett az új dohányzás. A helyzet azoknál, a legrosszabb, akik az egész életüket a képernyő előtt töltik, ráadásul az okozott kárt még sportolással sem igazán lehet ellensúlyozni. A hosszú, székben vagy kanapén töltött órák éveket vesznek el az életünkből, még akkor is, ha utána teljes odaadással nyomjuk az edzőteremben. Az ülés más, és talán rosszabb is, mint egyszerűen nem sportolni. A papok és az orvosok évezredek óta óva intenek minket, hogy a restség bűnébe essünk. Csakhogy az egészségügyi szakemberek intelmei a sportolás fontosságával kapcsolatban nem adnak magyarázatot arra a furcsa evolúciós rejtvényre, hogy miért ártalmas az inaktivitás akkor is, ha valaki egyébként sportol. Hogyan tudott az evolúció egy olyan élő szervezetet létrehozni, amely ennyire rosszul reagál a pihenésre.? Ahogy Charles Darwin ezt több mint 150 évvel ezelőtt világosan megfogalmazta, a természetes szelekció azoknak a stratégiáknak kedvez, amelyek az illető élőlény erőforrásait a túlélés és a reprodukció irányába hajtják. Minden olyan erőfeszítés, amely végül nem jár reprodukciós haszonnal, elvesztegetett energia. A természetes szelekciót, ezt a teljesen amorális könyvelőt, csak a leszármazottak száma érdekli. Az lenne a logikus, ha a testünk arra szelektálódott volna, hogy pihenjen, amikor csak lehet, hogy energiát spóroljon későbbi felhasználásra. Számtalan más fajnál ez így is működik. Az óceánban vannak olyan ragadozók, amelyek akár több mint egy napig várnak mozdulatlanul, hogy arra ússzon a zsákmány. Számos hüllő és kétéltű alvó állapotban bekkeli ki azt az időszakot, amikor rossz az idő, vagy nincs elég táplálék.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A medvék, a denevérek és sok más emlős is téli álmot alszik, és semmi bajuk nincs, mikor tavasszal felébrednek. Még a mi evolúciós rokonaink, az emberszabású majmok is napi több órát töltenek üldögéléssel vagy a tengerparton elfeküdve, mint valami másnapos tavaszhírnökök.

Az ülő életmód veszélyei

Bár sokan úgy képzelik, hogy a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek aktívabbak az iparosodott társadalmakban élőkhöz képest, mi, a hadzák közt szerzett saját tapasztalatból, illetve más populációk körében végzett tudományos vizsgálatokból tudjuk, hogy az ún. természeti népek is sok időt töltenek üldögéléssel, illetve pihenéssel. És Hadzaországban nincs túl sok állítható magasságú asztal sem, amely előtt állva lehetne dolgozni. A hadzák, miután visszatértek zsákmányszerző körútjukról, a nagy forróságban letelepednek az árnyékba, ahol őrzik a tüzet, elkészítik az ételt és beszélgetnek. De, ellentétben az iparosodott országok lakóival, őket nem teszi beteggé az ülés. Vajon mi a titkuk? Hogy sikerült nekünk így elszúrni egy olyan egyszerű dolgot, mint az ülés? Arra, hogy a sok ülés hosszú távon megbetegíti a fejlett világ lakosait, először egy 1953-ban a londoni közlekedési dolgozók körében végzett úttörő jelentőségű vizsgálat hívta fel a figyelmet. Jerry Morris epidemiológust elgondolkodtatta, hogy míg a buszsofőrök a nap nagy részében ülnek, a kalauzok egyfolytában állnak, illetve le-föl mászkálnak a híres emeletes buszok lépcsőjén. Ő és a kollégái ezután 31 000 buszsofőrt és kalauzt követtek nyomon két éven keresztül, és azt találták, hogy a sofőrök 30%-kal nagyobb eséllyel betegedtek meg szívkoszorúér betegségekben, mint a kalauzok, ráadásul fiatalabb korukban és rosszabb végkimenetellel. Később postai dolgozókkal is lefolytatták a vizsgálatot, és náluk is hasonló különbségeket találtak a kézbesítők és a postahivatalokban ülő alkalmazottak közt.

Összefoglalva az eredményeket Morris rámutatott a fizikai aktivitás fontosságára a szívbetegségek megelőzésében, amivel megadta a kezdőlökést a testmozgás fontosságát hirdető modernkori kampányoknak. Ám az 1990-es évek elején a kutatók azt kezdték vizsgálni, hogy valóban, maga az ülés okozza-e a problémát? És kiderült, hogy igen, azok, akik például sok időt töltenek a tévé előtt ülve, nagyobb valószínűséggel lesznek szívbetegek és halnak meg fiatalon, mint azok, akik kevesebbet ülnek. Ezt támasztották alá azok az adatok is, amiket egy űrutazás szervezetre gyakorolt hatásainak szimulációja során gyűjtöttek. Mikor az 1950-es években felpörgött az űrverseny, a NASA azt kutatta, hogy vajon a súlytalanság milyen hatással van az űrhajósok egészségére. Az ügynökség elindított egy kutatássorozatot a fekvés hatásaival kapcsolatban, amelyben önkénteseknek hosszú időn keresztül, akár két hónapig is, ágyban kellett feküdniük. Az eredmény az volt, hogy a vizsgálati személyeknek elvékonyodtak a csontjaik és elgyengültek az izmaik, de voltak más, nem várt hatások is. Például megemelkedett a triglicerid szintjük, és romlottak más, a szív- és érrendszeri megbetegedések szempontjából nagyobb kockázatot jelentő mutatók is.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ahogy szaporodtak a bizonyítékok a mozgáshiány veszélyeivel kapcsolatban, a tudósok kezdtek hipotéziseket gyártani arról, hogy mi lehet ennek az oka. Amikor állunk vagy sétálunk, akkor dolgoztatjuk az izmainkat, és arra késztetjük őket, hogy tartsanak meg minket függőleges helyzetben. A székek és az ágyak viszont lehetővé teszik, hogy kikapcsoljuk az izmaink működését, és rongybabaként belesüppedjünk a párnánkba. A kulcs itt valószínűleg az izomműködés. A kutatóorvosok a hipotéziseiket általában rágcsálókon próbálják ki, de egy patkányt elég nehéz rávenni, hogy üljön le egy székre és nézze a tévét. Marc Hamiltont és kollégáit a Missouri Egyetemről azonban ezt a problémát is megoldották, amennyiben a patkányok farkát hozzáerősítették a ketrec tetejéhez, ezzel elemelték a hátsó lábaikat a földtől, és mivel így nem kellett tartaniuk a testüket, a patkányok hátsó lábizmai megszűntek dolgozni, és nem égettek több üzemanyagot. Ennek következtében csökkent bennük annak a lipoprotein lipáz nevű enzimnek a szintje, ami ahhoz szükséges, hogy az izmok hozzájussanak a működésükhöz szükséges tápanyaghoz. Ez az enzim úgy működik, mint egy triglicerid porszívó, zsírsavakká bontja le a molekulákat, ezeket a zsírsavakat az izmok elégetik, és így el tudnak távozni a véráramból.

Hamilton patkányainak azonban a trigliceridek a vérükben maradtak, mivel az izmaiknak nem volt szükségük rájuk, és nem termeltek lipoprotein lipázt, hogy lebontsa őket. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ez az emberek esetében is így van. A hosszú ideig tartó ülés miatt az izmok kikapcsolnak, amitől a vérben megnő a trigliceridek szintje.

Humán vizsgálatok meg is erősítették, hogy ez valóban így működik embereknél is. Számos kontrollált vizsgálat bizonyítja, hogy azoknak, akik hosszú időn keresztül egy helyben ülnek, megnő a triglicerid szintjük. De meg kell jegyeznünk, hogy ha az ülést valamilyen könnyű tevékenységgel, akár egy könnyű sétával megszakítjuk, akkor a triglicerid szint nagymértékben csökken. És valóban, mikor megkértük a vizsgálati személyeket, hogy négy napon át üljenek kevesebbet és töltsenek több időt sétálással, illetve állással, a triglicerid szintjük 32 százalékkal csökkent. A hosszú időn át tartó, megszakítás nélküli ülés az érfalakat is károsítja, amennyiben merevebbé teszi őket, miáltal az érintett személy fogékonyabbá válik a szívkoszorúér betegségekre. Ráadásul az ülés megszakítása könnyű tevékenységek végzésével az erek működését is helyreállítja.

Lehet, hogy az olyan közösségek, mint a hadzák, azért vannak kevésbé kitéve ezeknek a veszélyeknek, mert kevesebbet ülnek egy nap, vagy, mert gyakrabban állnak fel vagy tesznek közben sétákat? Ez intuitíve nagyon jó magyarázatnak tűnik, hiszen az ember nehezen tudja elképzelni, hogy egy hadza férfi vagy nő annyi órát ül naponta a fenekén, mint egy átlag amerikai. Ám a mi tapasztalataink Onawasival és azzal az ellenállhatatlan vonzerővel, amit a mi jó kis székeink gyakoroltak rá, mintha valami mélyebb magyarázatot tennének szükségessé. Lehet, hogy a székkel van a baj, ami szirénként csábít, és a romlásba visz minket? A tárgyak evolúciója furcsa dolog. A különböző újítások egymásra épülnek, és az egyszerű megoldásoktól az egészen szofisztikált dizájnok fele haladnak. A legegyszerűbb és legelegánsabb megoldások mindazonáltal sokszor évezredekig felfedezetlenek maradnak.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Anglia őslakosai, akik Stonehenge-et építették, elég okosak voltak hozzá, hogy lekövessék a nap járását, és hogy 20 tonnás köveket mozgassanak meg, de annyi eszük nem volt, hogy feltalálják a kereket. A székek sem túlságosan régi találmányok. Először alig 5000 évvel ezelőtt bukkannak fel a régészeti leletekben, jóval a mezőgazdasági termelés megindulása, a városok kialakulása vagy a fémgyártás kezdetei után. A mi paleolit-kori vadászó-gyűjtögető őseinknek nem voltak székeik. És a hadzák ma sem használnak ilyesmit. A hadza férfiak és nők rendkívül hasznos tárgyak sorát képesek létrehozni, az erős íjaktól a szellős, mégis esőbiztos házakig, és tüzet is tudnak csiholni. De bútorokat nem gyártanak. A bútorokhoz legközelebb álló tárgy egy hadza házban a földre terített állatbőr, amin alszanak. De hát szék és bútorok nélkül hogy lehet pihenni? Gordon Hewes antropológus ennek járt utána, miután az 1950-es évek közepén Tokióban tanított, ahol gyakran a térdeplést alkalmazták pihenőpózként hivatalos helyeken. Hewes összegyűjtött majd 1000 különböző emberi testhelyzetet az egész világból, és azt találta, hogy azokban a közösségekben, ahol kevés bútort használnak, a pihenés többnyire a földön guggoló vagy térdelő helyzetben történik. Ezek a pózok mind nagyon régi időkre vezethetők vissza. A mélyguggolás a lábat felfele feszíti, a taluszt, ezt a bokában levő kis csontot a sípcsont vége felé nyomja. Ha elég sok időt tölt az ember ebben a pózban, az nyomot hagy a sípcsontján, amit guggoló benyomódásnak neveznek. A paleoantropológusok megtalálták ezt a nyomot majd 2 millió évvel ezelőtt élt ősünk, a Homo erectus fosszilis maradványain is.

Guggolva pihenés

A hadzáknál azt figyeltük meg, hogy ők kortól és nemtől függetlenül a pihenőidejük jelentős részét mély guggolásban töltik, úgy, hogy a sarkuk leér a földre, a feneküket pedig a sarkukra támasztják. Ha ön ezt nem tudja megcsinálni, akkor nem elég rugalmas már a mély guggoláshoz (Gyerünk, próbálja meg!). De még ha ez sikerül is az embernek, mint ahogy a hadzáknak ez természetes módon megy, a póz akkor is sokkal több izommunkát követel az embertől, mint egy székben terpeszkedni. És itt jött a harmadik hipotézis, hogy miért tudják a hadzák elkerülni a mozgáshiánnyal járó veszélyeket: nem azért, mert kevesebb időt töltenek ülve, vagy, mert gyakrabban szakítják meg azt mozgással. A titok nyitja az lehet, ahogy ülnek. Ezekkel a bölcsességekkel, valamint kisméretű, testre szerelhető izomműködést és testhelyzetet érzékelő szenzorokkal felszerelkezve pár évvel később visszamentünk a hadzákhoz. A szenzorokkal 28 hadza férfi és nő pihenését követtük nyomon egy héten keresztül, és mértük mind az inaktív óráik átlagos napi számát, mind azt, hogy milyen gyakorisággal szakítják meg az ülőtevékenységüket azzal, hogy felállnak vagy sétálnak egyet. Elvégeztünk továbbá egy sor ellenőrzött vizsgálatot az izomaktivitásuk mérésére különböző pihenőpózokban, beleértve a guggolást és a széken ülést is.

Az eredményen mi magunk is elcsodálkoztunk. A hadza férfiak és nők napi majd tíz órát töltenek pihenéssel, nagyjából ugyanannyit, mint az USA, Hollandia vagy Ausztrália lakosai. A megszakítások száma is nagyjából azonos volt a különböző populációkban. A hadza felnőttek úgy napi 50 alkalommal szakították meg a pihenésüket felállással vagy sétálással, nagyjából annyiszor, mint az európaiak.

Ennek ellenére a hadzák a vérképük és vérnyomásuk alapján jóval egészségesebbek, alacsonyabb a triglicerid szintjük és a szívbetegségekkel kapcsolatos más mutatóik. És nem azért egészségesebbek, mert ők nem ülnek egész nap az íróasztal mellett, mint nyugati világ emberei, nem is azért, mert kevesebbet pihennek, vagy gyakrabban nyújtóztatják ki a lábukat. A nagy különbség, amit méréseink is kimutattak, az izmok nyugalmi aktivitásában rejlik. Guggolás közben ugyanis az embernek egyensúlyban kell tartania a lábával a testét, amihez ötször-tízszer annyi izomműködésre van szükség, mint a széken vagy a földön üléshez, sőt, néha még annál is többre, mint egy könnyű mozgáshoz. Mikor megnéztük az összes, a tábor területén pihenő pózban eltöltött óráikat, akkor az derült ki, hogy a hadza férfiak és nők kb. az idejük harmadát térdelve vagy guggolva töltik. Mindent összevetve talán joggal állíthatjuk, hogy az "aktív nyugalmi pózok", mint a térdelés és a guggolás, elegendő mértékben aktívan tartják az izmokat ahhoz, hogy ne alakuljon ki valakinél magas triglicerid szint, és elkerülje az ezzel kapcsolatos megbetegedéseket. Márpedig ha az őseink is ilyen aktív pózokban pihentek, akkor ez megmagyarázza, hogy miért gyakorol az ülés olyan negatív hatást a modern ember egészségére: az emberi test nem "arra lett kitalálva", hogy rendszeresen és hosszú időn keresztül ne használja az izmait, így nem is alakulhattak ki benne az inaktivitással szembeni védelmi mechanizmusok.

Másfelől: hogy is hibáztathatnánk Onawasit vagy a többieket, hogy a mi kempingszékeinkben akarnak ülni? Hiszen mi is azért vittük magunkkal őket, mert széken ülni kényelmes, az ember pihentetni tudja a fáradt izmait. A jó széknek mindenki számára nagy csábereje van azóta a pillanat óta, hogy megjelent az életünkben. De a székek olyan típusú pihenést tesznek lehetővé számunkra, amihez az emberi test evolúciója során még nem alkalmazkodhatott. Ez a székek vonzereje, és egyben ez a veszélye is. De akkor mit tegyünk? Dobjuk ki őket? Hiszen, ha valaki nem guggol gyerekkora óta, akkor neki a guggolás kényelmetlen és még akár fájdalmat is okozhat. És hát, a hadza férfiak és nők is sok pihenőidőt töltenek ülve vagy fekve, olyankor az ő izmaik sem működnek. Úgyhogy talán nekünk sem kell teljesen lemondanunk az ülésről. De a vizsgálataink mindenképpen arra utalnak, hogy ha kevesebbet ülünk, illetve gyakrabban szakítjuk meg az ülést felállással vagy sétával, azzal növelhetjük az izmaink aktivitását, és ez javítja a kardiovaszkuláris egészségünket. Hadza barátainknál ugyanis azt tanultuk meg, hogy a legnagyobb baj valószínűleg az, ha hosszabb időn keresztül nem használjuk az izmainkat. Szóval miközben otthon kuksolunk, home office-ban dolgozunk, és többet nézünk tévét, mint valaha, próbáljuk ezt az időt kisebb egységekre bontani, álljunk többször fel közben, mozogjunk egy kicsit, és ha elég ruganyosak vagyunk, és van bennünk egy kis kalandvágy, akkor a Netflix nézése közben kipróbálhatjuk a guggolást is. Higgyék el, a szívük meghálálja!

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre