Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Dr. Mercola:
Szívinfarktus: a kalciumpótlás halálos mellékhatása?

Fordította: Havas Ági

Forrás: Dr. Mercola: Breast Cancer and Heart Attacks: A Deadly Side Effect of Calcium Supplements? January 30 2012

A táplálékkiegészítők piacán a kalcium az egyik legnépszerűbb termék, ami nem kis részben annak az unalomig ismételt szövegnek köszönhető, hogy ez az ásvány nagy dózisban szükséges az egészséges csontok felépítéséhez és megtartásához. Emiatt sokan azt hiszik, hogy kalciumpótlással egyszerűen megelőzhető a csontritkulással összefüggő csonttörés. Kevesen gondolnák azonban, hogy miközben a kalciumpótlással valóban növelhető a csontsűrűség, az már korántsem biztos, hogy ettől a csont erősebb is lesz.

 

Google hirdetés

 

Csak óvatosan a csontsűrűségmérések értelmezésével

A csontsűrűség kitűnően méri a csontnak a nyomóerővel szemben kifejtett ellenállását, de nem sokat árul el a csont szakítószilárdságáról, pedig éppen ez utóbbi mutatja meg, hogy mennyire képes ellenállni a csont a ráható húzó- és feszítőerőnek, aminek egy hétköznapi esésnél vagy hasonló baleseteknél ki van téve.
Továbbá a "csontritkulás" jelenlegi definíciójában, amely a DEXA szűrésnél megállapított T-score-on alapul, a "normál csontsűrűség"-et helytelenül egy 25 éves felnőtt átlagos csontsűrűségeként határozzák meg.
Más szóval, ha ön negyven, ötven vagy netán száz éves, és így csontsűrűsége már természetszerűleg nem lehet olyan magas, mint fiatalkorában volt, a T-score-on alapuló módszer szerint önnek biztosan nem egészségesek, sőt esetleg máris kórosan gyengék a csontjai.
Ha ehelyett az életkort is figyelembe vevő Z-score-t használnák, akkor kiderülne, hogy a legtöbb esetben mindjárt az elején tévesen állították fel a "csökkent csontállomány", és sok esetben a "csontritkulás" diagnózisát is.

A kalciumpótlás hajlamosít a mellrákra?

Végső soron a "kalcium jó a csontoknak" szlogen újabb példa arra, amikor egy eredetileg helyes elmélet balul üt ki, és jól mutatja, mennyire tévúton jár a hivatalos orvoslás a csontok egészségét, a csontritkulás természetét és az annak párjaként mesterségesen fabrikált csökkent csontállomány (osteopenia) fogalmát illetően. Számos tanulmány kimutatta, hogy a tömeges méretekben történő kalciumpótlás növeli a szív-és érrendszeri betegségek és egyéb panaszok kockázatát, miközben csonterősítő hatása kétséges. Csak mert valamilyen anyag képes növelni a csontok sűrűségét (ilyen például a mészpor, a csontliszt vagy, hogy még szörnyűbb példát mondjunk, az olyan kemikáliák, mint a Fosamax vagy az Evista gyógyszereinek hatóanyagai) még nem biztos, hogy egészségesebbé is teszi a csontokat vagy egyéb szerveket.

A kalciumbevitel növelheti az infarktus kockázatát

Két metaanalízis is arra az eredményre jutott, hogy az elemi kalcium különféle forrásai, pl. a mészkő, a kagylók héja vagy a csontliszt szívrohamot okozhatnak. (A metaanalízis ugyanazon tárgyban végzett több klinikai tanulmány áttekintő és összegző vizsgálatát jelenti.)
Az első elemzés, amelyet 2010-ben több mint 8000 ember bevonásával végeztek, kimutatta, hogy a szervetlen kalcium napi legalább 500 mg-nyi mennyiségben való pótlása 27 százalékkal növeli a szívroham relatív kockázatát.
A tanulmányt kritizálók hangsúlyozták, hogy a vizsgálatokat D-vitamin hozzáadása nélkül szedett kalciummal végezték (a kalciummal egy időben szedett D-vitamin segíti a kalcium felszívódását és hasznosulását). A második vizsgálat azonban igazolta, hogy a D-vitaminnal megtámogatott kalciumbevitel ugyancsak megnöveli a szívroham kockázatát 24 százalékkal. A kutatók a következőképpen összegezték tapasztalataikat:
"A D-vitaminnal vagy anélkül szedett kalcium némileg növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések, különösen a szívinfarktus kockázatát… Indokolt lenne a kalcium szerepének újragondolása a csontritkulás kezelésében."
Igazság szerint a második elemzés még zavarbaejtőbb eredménnyel zárult, hiszen igazolta, hogy a (D-vitaminnal együtt szedett) kalcium 15 százalékkal növeli a szívroham és a sztrók együttes kockázatát!

A kalcium jótékony és halálos hatású is lehet attól függően, hova jut el a testben

A kalcium a szervezetben a legnagyobb mennyiségben jelen lévő ásványi anyag, amely nemcsak a csontok épségéért felelős, hanem szabályozza a szívverést, idegi impulzusokat továbbít, szerepet játszik a véralvadásban és serkenti a hormonelválasztást. Testünk nem termel kalciumot, éppen ellenkezőleg, folyamatosan kalciumot veszít a bőr, a körmök, a haj növekedése, az izzadság és az ürítés révén, ezért pótolni kell az elfogyasztott táplálékból.
Becslések szerint azonban az emberi test csupán 100 mg kalciumot választ ki naponta, ami némileg megkérdőjelezi a Nemzeti Csontritkulás Alapítvány ajánlását, amely jelenleg 50 és 1200 mg közötti napi kalciumbevitel-mennyiséget irányoz elő. Ha összehasonlítjuk a kalciumban gazdag nyugati étrendet a kínai parasztok hagyományosan kalciumszegény, tehéntejet és egyéb kalciumforrást nélkülöző étrendjével, megállapíthatjuk, hogy mindössze napi 250 mg növényi alapú kalcium képes kielégíteni fizikai szükségleteiket - és ennek a több mint 3000 éves nyelvi hagyományokkal rendelkező kultúrának még csak szava sincs a "csontritkulás"-ra!

A testünkben lévő kalcium 99 százaléka a csontok és a fogak tömegét adja, így ha nem jutunk elég kalciumhoz, szervezetünk a csontokból vonja el a különböző testi működéseinkhez szükséges mennyiséget. Innen jött az az ötlet, hogy kalcium szedésével megelőzhető a csontokból történő kalciumelvonás - ez azonban egy végletesen leegyszerűsített elmélet, amelyet szilárd bizonyítékok nem erősítenek meg, különösen nem a modern nyugati kultúrákban, ahol soha nem látott mennyiségben fogyasztanak tejből származó és táplálékkiegészítő formájában szedett kalciumot.

Példaként egy 2010-es tanulmány bebizonyítja: semmilyen kutatás nem támasztja alá, hogy a kalciumbevitel csökkentené a csonttörések kockázatát!

A Harvard Nővérek Egészségtanulmánya, amelyben 78000 nővér egészségi állapotát követték tizenkét éven át, megállapította, hogy a csípőtörés relatív kockázata 45 százalékkal magasabb a legalább napi két pohár tejet ivó nők körében azokkal összehasonlítva, akik legfeljebb egy pohárral fogyasztanak. Valójában a csonttörések gyakorisága azokban az országokban a legalacsonyabb, ahol a legkevesebb tejet és kalciumot fogyasztják; fonák módon tehát az USA-ban, ahol a kalciumfogyasztás kiemelkedően magas, a csonttörések igen gyakoriak (lásd a Kína Tanulmányt).

Az igazság az, hogy a pótlólag vagy önmagában, az egyensúlyt biztosító magnézium, D-vitamin és K-vitamin nélkül bevitt kalciumnak káros hatásai lehetnek, pl. kalciumlerakódást okozhat a koszorúerekben, aminek szívinfarktus lehet a következménye. Úgy tűnik, hogy ezeknek a káros hatásoknak a kivédésére nem elegendő, ha a kalcium mellett csak D-vitamint szedünk.

Ha tehát a kalciumot a szervezet számára idegen formában (pl. mészkő, kagylóhéj, tojáshéj, csontliszt (hidroxilapatit) fogyasztásával) juttatjuk be, vagy ha a test nem képes a megfelelő helyre irányítani a bevitt kalciumot (pl. elegendő K2-vitamin hiányában), a kalcium ott rakódik le, ahol nem kellene, ami halmozottan vezet különböző egészségi problémákhoz.

Gyakran a fölösleges kalcium eltávolításának terhe a vesékre hárul, ami megmagyarázza, miért bizonyosodott be már számos vizsgálatban az, hogy veseelégtelenség (és különösen hemodialízis) esetén a kalcium-karbonát gyorsan elmeszesíti az artériákat. A kalciumlerakódások sok esetben elsődleges kiváltói vagy súlyosbítói az alábbi táblázatban összegyűjtött kórképeknek.

Cellulitisz és szöveti hegesedés Koszorúérbetegség ill. érelmeszesedés Foglepedék és fogínybetegség Pajzsmirigy-alulműködés
Elhízás és cukorbetegség Alzheimer-kór Mellrák és cisztás emlőbetegségEpekő, vastagbélrák és Crohn-betegség
Vesekő PetefészekcisztaSzürkehályog, zöldhályog és makula-degenerációCsontkinövések, merev ízületek, ízületi gyulladás, íngyulladás és csontrák

A túl sok kalcium más ásványi anyagok hiányához, és így betegséghez vezet

Robert Thompson M.D. "A nagy kalciumátverés" címmel könyvet írt erről a témáról, amelyben elmagyarázza, hogy a csont legalább egy tucatnyi ásványi anyagot tartalmaz, és ezek közül kizárólagosan a kalcium pótlása nagy valószínűséggel csökkenti a csontsűrűséget és növeli a csontritkulás kockázatát. Dr. Thompson véleménye szerint a túlzott kalciumfogyasztás más ásványi anyagok hiányához vezet, ami növeli a szívbetegség, a vesekő, az epekő, az ízületi gyulladás, a pajzsmirigy-alulműködés, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.

Ha a kalciumbevitel folyományaként apró meszesedések keletkeznek a lágyrészekben és az artériákban, akkor érthető, hogy miképp növekedhet meg a szívroham, a sztrók és egyéb kórképek kockázata.

Sokan úgy képzelik, hogy az artériák a koleszterintől tömődnek el. Valójában 90 százalékban meszes lerakódásokról van szó. A koleszterin lágy, viaszos anyag, nem teszi rugalmatlanná az érfalat. A lerakódott kalcium viszont olyan, mint a beton, "megköt" az artéria falában, lehetetlenné téve ezzel az artéria tágulását. A kalcium, és nem a koleszterin teszi merevvé az érfalat, vérrögképződésre hajlamosít, amely leválva életveszélyes embóliát okozhat.

Ezt különösen a menopauza után álló nőknek kellene tudniuk, mert a hormonháztartás egyensúlya fontos ahhoz, hogy a kalcium a megfelelő helyre, a csontokba épülhessen be. Ha a hormonok egyensúlya felborul, a kalcium jelzést kap arra, hogy lassanként kilépjen a csontokból és helyette az artériákban rakódjon le. A kalciumbevitel nem oldja meg a problémát, mert ha a szervezet nem tudja a megfelelő helyre eljuttatni a kalciumot, akkor az többet árt, mint használ.

Miért életbevágóan fontos a D-vitamin és a kalcium mellé K2-vitamint is szedni…

A K2-vitamin a D-vitaminnal finom összhangban végzi a feladatát; miközben a D-vitamin segíti a kalcium felszívódását a csontokba, a legújabb kutatások szerint a K2-vitamin a kalciumot a csontokhoz irányítja, megakadályozva ezzel, hogy ott rakódjon le, ahol nem kellene - azaz például a belső szervekben, az ízületekben vagy az artériákban. Mint említettük, az artériákban keletkezett lerakódások kalciumot tartalmaznak (érelmeszesedés), innen ered az "artériák merevvé válása" kifejezés.

A K2-vitaminról az is kiderült, hogy képes kivonni a kalciumot egyes kórosan elmeszesedett szövetekből.

A K2-vitamin aktiválja a csontképző sejtek által elválasztott oszteokalcin nevű fehérjehormont, amely meghatározza a csont kalciumkötő képességét. Úgy tűnik, az oszteokalcin azt is segít megakadályozni, hogy a kalcium lerakódjon az artériákban. Más szóval, K2-vitamin hiányában a D-vitamin által betessékelt kalcium ELLENÜNK fordulhat, és a csontok építése helyett a koszorúereket meszesíti. Ezért ha kalciumot és D-vitamint szedünk, de nem ügyelünk a K2-vitamin pótlására, rosszabb állapotba kerülhetünk, mintha egyik táplálékkiegészítőt sem szednénk.

Ételünk a legjobb kalciumforrás

Ahhoz, hogy a kalcium kifejthesse jótékony hatását a szervezetben, biológiailag hasznosítható formában, D- és K- vitaminnal, valamint egyéb fontos nyomelemekkel kiegyensúlyozva kell fogyasztanunk, körültekintően összeállított tápanyagkomplex részeként.
Valószínűleg testünk jobban tudja hasznosítani a táplálékkal bevitt kalciumot. Jó kalciumforrások a levélzöldségek, a citrusfélék belső héja, a szentjánoskenyér, a szezámmag és a mák, hogy csak néhányat említsünk.
A szervezetnek szüksége van szilikátokra és magnéziumra is, amelyek egyes kutatások szerint enzimatikusan átalakulnak a csont által hasznosítható kalciummá. Ezzel az elmélettel a Nobel-díjra várományos Louis Kevran, francia kutató rukkolt elő, aki éveket töltött annak tanulmányozásával, hogy miként alakulnak át egymásba a szilikátok, a kalcium, a magnézium és egyéb ásványi anyagok olyan, alacsony energiájú atommag-átalakulások során, amilyenre eddig csak élő szervezetekben találtak példát.
Elmélete megmagyarázza, hogyan lehetnek képesek a tehenek és a tyúkok sokkal több kalciumot felhalmozni a tejben illetve a tojásban, mint amennyit a táplálékkal elfogyasztanak, és hogy lehet az, hogy a Közel-Keleten szélsőségesen magas (55 Celsius-fokos) hőmérsékletnek kitett munkások teste lehűl, ha sótablettákat fogyasztanak, ugyanis a só a vizeletben is kimutatható káliummá alakul át.
A csonterősítő szilikátoknak jó forrásai az uborka, a paprika, a paradicsom, valamint számos gyógynövény, pl. a zsúrló, a csalán, a lucerna, valamint a nyers kakaó, amely különösen gazdag biológiailag jól hasznosítható magnéziumban.
Dr. Thompson szerint a természetes feldolgozatlan só sokkal jobb, mint az étrendkiegészítő, mert olyan ásványi anyagokkal látja el a szervezetet, amelyekhez a kimerült talajokon termesztett növényekből nem juthatunk hozzá. Az én kedvenc nyomelemforrásom a feldolgozatlan himalájai só, amely 84, a szervezet számára nélkülözhetetlen elemet tartalmaz. A lényeg az, hogy napozással optimalizáljuk a D-vitaminszintünket, és fogyasszunk sokféle, helyi biogazdálkodásból származó friss élelmiszert: zöldséget, gyümölcsöt, dió- és mogyoróféléket, olajos magvakat, húst és tojást, feldolgozatlan sót, amelyek biztosítják szervezetünknek a szükséges mennyiségű hasznosítható kalciumot mindazon ásványi anyagokkal és koenzimekkel együtt, amelyek elősegítik a kalcium felszívódását és hasznosulását.

Összefoglalás

  • Legalább napi 500 mg elemi kalcium napi bevitele (D-vitaminnal kiegészítve vagy anélkül) akár 27 százalékkal is megnövelheti a szívinfarktus relatív kockázatát, sőt a sztrók kockázatát is.
  • A kiegészítő tápanyagok (magnézium, D-vitamin, K-vitamin) kiegyensúlyozó hatása nélkül, önmagában fogyasztott kalciumnak káros hatása lehet, pl. kalciumlerakódás a koszorúerekben, majd szívinfarktus.
  • A csontritkulásnak a DEXA szűréssel meghatározott T-score alapján való definiálása rendkívül félrevezető, amennyiben az egészséges csontsűrűséget egy 25 éves ember csontsűrűségével azonosítják. A csontsűrűség nem azonos a csont erejével, és nőknél a nagy csontsűrűség 300 százalékkal növelheti a mellrák kockázatát.
  • Nincs bizonyíték arra, hogy kalciumbevitellel megelőzhető volna a csonttörés, sőt sok kutatás arra az eredményre vezetett, hogy a kalciumlerakódások számos kórképben szerepelnek kiváltó tényezőként.
  • Ahhoz, hogy a kalcium ki tudja fejteni jótékony hatását a szervezetben, biológiailag megfelelő formában, D- és K-vitaminnal, valamint egyéb nyomelemekkel kiegészítve kell bejuttatni.

Melegen ajánlott cikk a K2 vitaminról: William Faloon: Védelem az érelmeszesedés, a csontritkulás, a rák és az öregedés ellen

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre