Szendi Gábor:
Kávé újratöltve
Néhány aggodalom szertefoszlik

Nem fizet engem a kávéipar, és kávéültetvényes rokonom sincs. De nem szeretem, ha kedvenc italomat hamis vádak érik.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A kávéról különféle magazinokba már elég sok cikket írtam. Mivel mindig arról írok, ami érdekel, az igazi kérdés az, honnan ez a tartós, meg-megújuló érdeklődés? Az egész több forrásból ered. Az egyik, hogy szeretnék egészségesen élni. A kávéval még gimnazista koromban ismerkedtem meg, ébredés után az első dolgom az volt, hogy kávéval leheljek életet testembe. Volt egy sötét korszak életemben, amikor elhittem a sok károgó, aggályoskodó véleményt, mely szerint a kávé méreg és súlyosan károsítja az egészséget. Átszoktam a Macikávéra, majd később -hogy valami élénkítőt is igyak, a zöld-teára. Amitől folyamatosan égett a gyomrom, de hősiesen kitartottam, hisz annyi jó dolgot írtak és írnak a zöld teáról és annyi rosszat a kávéról. Kb. húsz éve aztán kezdtem gyanakodni, hogy a só, a zsír, az UV sugárzás, és persze a kávé nem is olyan ártalmas, mint állítják, míg viszont az agyonsulykolt teljes kiőrlésű gabonaféleségek, a "moderált" alkoholfogyasztás, a növényi olajok és egyéb, az egészség zálogának tekintett élelmiszeripari vegyitermékek kifejezetten ártalmasak.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Mivel a hivatalos ajánlások hiteltelenné váltak a szememben, kénytelen voltam a saját ajánlásaimat kidolgozni. Így néztem utána először a kávénak, és eléggé becsapva kezdtem érezni magamat, hisz évekig felültem a fontoskodó igehirdetőknek, akik a kávéban az ördög italát látták. Az aszkéták logikája érthető: minden, ami élvezet, az csak káros lehet.

A minap megosztottam fordításban Robert Roy Britt cikkét "Több kávé-hosszabb élet" címmel, amelyben a szerző idézi a British Medical Journal-ben 2017-ben megjelent, 201 kávéval kapcsolatos vizsgálat és 17 klinikai vizsgálat eredményeit összefoglaló tanulmány eredményeit, mely szerint "a kávé csökkenti több rákfajta, például a prosztatarák, az endometriális rák, a bőrrák és a májrák, továbbá a 2-es típusú cukorbetegség, az epekő és az ízületi gyulladás kockázatát, valamint, hogy a rendszeres kávéivás csökkenti a Parkinson-kór, a depresszió és az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát is (Poole és mtsi., 2017). A cikk kapott is egy csomó like-ot, de meglepően sokan fogalmaztak meg elterjedt - meglehetősen alaptalan - aggodalmakat. Ez azt jelzi, hogy a kávéval szemben hangulatot keltő megélhetési "gyógyítók" mérgező hatása még mindig jelentős. Az ilyen okostojások "szakmai" tanácsának csúcsa, hogy egy hölgyet leállítottak a kávézásról, mivel a "szakértő" szerint a kávé hüvelyes növény. (A hüvelyesek fogyasztása valóban ártalmas, mert áteresztővé teszi a beleket.) De a kávé - bár babnak is nevezik - nem hüvelyes.

Ezekre az aggályokra válaszul akár elég lehetne két nagy vizsgálatot idézni, amelyek megállapították, hogy a kávét nem, vagy alig fogyasztókhoz képest a napi akár 8 kávét is fogyasztóknak 15-20%-kal alacsonyabb az összhalálozási kockázata. Egy 2013-as metaanalízis 20 vizsgálat egymillió emberre vonatkozó eredményeit dolgozta fel és az európai adatok szerint napi 9 kávéig 22%-kal csökkent az összhalálozás, míg a napi 1-2 kávét fogyasztóknak csak szerény 8%-os csökkenés volt a jutalma (Je és mtsi., 2014). A másik, 2018-as vizsgálatban 500 ezer embert követtek 10 éven át, és a napi fogyasztással fordítottan arányosan csökken az összhalálozás mértéke: ez a "8 csészéseknél" már 14%-kal volt alacsonyabb. Érdekessége a vizsgálatnak, hogy a koffeint eltérő gyorsasággal feldolgozók közt nem volt különbség, azaz, akikben tovább volt aktív a koffein hatása, azok sem jártak rosszabbul (Loftfield és mtsi., 2018).

De már hallani vélem a kétkedők hangját, mindegyik a maga nótáját fújja, így nézzük meg egyenként a rémhíreket.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A kávé gombamérget tartalmaz

Az egyik jogos ellenvetés, hogy a kávészemeket különféle mérgeket termelő gombák támadják meg, különösen, ha a termény nincs kellőképpen kiszárítva, és ezek a kávézás során megbetegítenek. E mérgek közül a legveszélyesebb az Ochratoxin-A, amely húgyúti rákot és vesekárosodást okoz (Pfohl-Leszkowicz és Manderville, 2007). A kávé feldolgozása során azonban a pörkölés során ennek a méregnek a 65-100%-a megsemmisül (La Pera és mtsi., 2008) és az Európa különböző országaiból begyüjtött 633 kávémintából 334-ben egyáltalán nem volt a gombaméreg kimutatható. A többi szemes és őrölt kávéban 0.8 nanogramm/gramm, az instant kávékban 1.3 nanogramm/gramm Ochratoxin-A volt található. Ha valaki napi 4 kávét iszik, az 10-19 nanogramm gombaméreg elfogyasztását jelenti. Mivel a FAO/WHO megállapítása szerint heti 100 ng/testsúly-kilogramm mennyiség még biztonságos, a heti 28 kávéban még mindig csak ennek a 2%-a található (vd Stegen és mtsi., 1997). Akit még ennyi is aggaszt, ne igyon kávét.

A kávé tönkreteszi a mellékvesét

Ha mondjuk ez a megfogalmazás kicsit erősnek is tűnik, azért sokan vélik úgy, hogy a kávé megemeli a mellékvese által termelt kortizol szintjét. Hogy ennek az információnak mi a forrása, azt nehéz kideríteni, de még egy magát Paleo mamának becéztető, nagy ismertségnek örvendő paleoszerző is makacsul állítja ezt (Ballantyne, 2012). Az egyik bizonyíték egy William Lovallo kutatásaiból származik, aki viszont nem kávét, hanem kapszulázott koffeint adott be kísérleti személyeinek, s ettől valóban megnőtt a kortizolszint (Lovallo és mtsi., 1996). Azonban a kilenc évvel később végzett vizsgálat során már ötnapi folyamatos koffeinszedés hatására is jelentősen mérséklődött a kortizolemelkedés (Lovallo és mtsi., 2005). A kávé elég összetett élelmianyag, legalább 1000 vegyületből áll, így a kávé kortizolszint emelő hatását tisztességesebb kávéivóknál vizsgálni. Ilyen vizsgálat azonban nem sok van, mert a legtöbb kutatót csak a koffeintartalom érdekli, és ezért gyakran koffeinnel szimulálják a kávéfogyasztást. Egy 1973-as vizsgálatban a kávé nem befolyásolta a kortisolszintet (Daubresse és mtsi., 1973). Lane két vizsgálatot is lefolytatott, az egyikben kávé helyett koffeint alkalmazott, de egyikben sem tapasztalt kortisolszint emelkedést (Lane, 1994; Lane és mtsi., 2002). Spindel és mtsi. vizsgálatában -hogy garantálják a standard koffein szintet - koffeinmentes kávéhoz adtak meghatározott mennyiségben koffeint, de nem találtak kortizolszint emelkedést (Spindel és mtsi. 1984).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy 2016-os vizsgálat ugyancsak nem találta kortizolszint fokozónak a kávét (Papakonstantinou és mtsi., 2016).Garde és munkatársai vizsgálata nem csak azért érdekes, mert a kávézás nem emelte meg a kortizolszintet, hanem azért is, mert azok, akik túlaggódják magukat a kávé kortizolszint emelő hatása miatt, azok ebből a vizsgálatból megtudhatják, hogy a testedzés -nyilván az edzés intenzitásától is függően - 9-199% közti mértékben növeli meg, de ha valaki ébresztőórára ébred, az is megdobja 100%-kal a kortizolszintet (Garde és mtsi., 2009). Amúgy, ha valaki tüzetesebben tanulmányozza a - legalábbis paleo körökben - a rémhír forrásának tekinthető Lovallo vizsgálatokat, akkor azt fogja látni, hogy a koffein (nem a kávé!) -igaz- szignifikánsan megemeli a kortizolszintet, de a "szignifikáns" statisztikai fogalom, annyit jelent, hogy az eredmény csekély valószínűséggel tulajdonítható véletlen hatásnak. Ha az emelkedés mértékét is szemügyre vesszük, azt láthatjuk, hogy még Lovallo vizsgálataiban is, az emelkedés minimális, nyomába se ér az ébresztőórás ébredésnek, sőt még az ebéd hatására bekövetkező 10%-os szintemelkedésnek sem. Persze, lehet találni olyan vizsgálatokat, ahol a koffein pl. stresszhatással összeadódva nagyobb kortizolszint emelkedést produkál (Shepard és mtsi., 2000), ami viszont a stressz elmúltával lecseng. A kortizol kétségtelen immunszupresszív hatású. Ugyanakkor számos ráktípus kockázatát csökkenti, ami éppenséggel arra utal, hogy a némely vizsgálatban kimutatott kisebb mértékű, átmeneti kortizolemelkedésnek komoly immunológiai hatása nem lehet. A mellékvese "kimerülés" ma divatos diagnózis, de kb. annyira megalapozott, mint a nemrég még oly népszerű kandida fertőzés. Egy nagy összefoglaló semmi bizonyítékot nem talált a szindróma létezésére (Cadegiani és Kater, 2016). Az egésznek az az alapja, hogy egyesek hipokortizolizmusban, mások pedig hiperkortizolizmusban szenvednek. A kérdést részletesen kiveséztem a "Paleolit ismeretek haladóknak" könyvemben, itt elég annyi, hogy az alacsony kortizolszintet és -választ mutatókra szokták ráhúzni ezt a címkét. Azaz szó nincs itt "kifáradásról" vagy teszem azt túl sok kávé ivásáról, a háttérben magzati hatások és az élet során elszenvedett traumák állnak (Szendi, 2015).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A kávé és az autoimmun betegségek

Autoimmun betegeket gyakran azzal riogatnak, hogy a kávé rontja betegségük lefolyását. Nyilván, nagy általánosságban merészség volna kijelenteni, hogy ilyen hatás nincs. De pl. szklerózis multiplex esetén két vizsgálat is 30%-os kockázatcsökkenést mutatott ki az erős kávézók között (Hedström és mtsi., 2016). Több vizsgálat igazolta, hogy a rheumatoid arthritis kialakulásának kockázatát a kávézás nem növeli (Lamichhane és mtsi., 2019). Bár egy nagy metaanalízis kb. 20%-os kockázatnövekedést mutatott ki (Lee és mtsi., 2015), ugyanakkor ez valószínűleg a dohányzás rosszul felmért hatását tükrözheti vissza, ugyanis az emberek előszeretettel dohányoznak kávézás közben, és a dohányzás ismert kockázati faktora a rheumatoid arthritisnek. Az viszont megszívlelendő, hogy a már kialakult betegség esetén a kávé csökkenti a kezelésre adott methotrexat hatását (Nesher és mtsi., 2003). Más kutatások azonban ezt cáfolják (Benito-Garcia és mtsi., 2006). Sőt, sok beteg komoly tünetekkel reagál a methotrexatra, náluk a kávé és a csoki csökkenti a mellékhatásokat (Malaviya, 2017). A máj három ismert autoimmun megbetegedésének következtében kialakuló romlás a kávé hatására lelassul, csökken a májrák kockázata és nő az ilyen betegek túlélési ideje (Sharif és mtsi., 2017). A kóros elhízás okozta májzsírosodás májfibrózishoz szokott vezetni, ennek kockázatát jelentősen mérsékli a rendszeres kávézás (Anty és mtsi., 2012). Két súlyos gyulladásos bélbetegségnek, a Crohn-betegségnek és a colitis ulcerózának a kockázata rendszeres kávézás hatására a felére csökken (Sharif és mtsi., 2017). A szisztémás lupusz eritematózus esetében a kávé egyértelműen javítja a betegek állapotát (Orefice és mtsi., 2020). Az autoimmun pajzsmirigy alulműködés (Hashimoto-betegség) és a kávé kapcsolatát meglepő módon nem vizsgálják, de általános az a vélemény, hogy a kávé nem káros a pajzsmirigynek, sőt védhet a jóindulatú és rákos elváltozásokkal szemben (Linos és mtsi., 1989).

Összességében elmondható, hogy az autoimmunbetegségek esetében a kávé általában védőhatású vagy legalábbis nem árt, úgyhogy fölösleges lemondani róla.

A kávé magas vérnyomást okoz

A 2011-ig megjelent placebokontrollos vizsgálatok összevont elemzése szerint a koffein valóban átmeneti vérnyomás emelkedést okoz(hat), de a rendszeres kávézás nem befolyásolja a vérnyomást (Mesas és mtsi., 2011). Egy másik elemzés 2017-ig megjelent 10 vizsgálat 250 ezer személyének adatait feldolgozva arra következtetett, hogy a napi elfogyasztott kávé növekvő mennyisége adagonként 2%-nyi vérnyomáscsökkenést eredményezet, így az 5 kávét fogyasztóknak már 10%-kal kisebb volt a kockázata a magas vérnyomásra (Xie és mtsi., 2018). Ugyanakkor egy további vizsgálat a változékony vérnyomásúaknak óvatos kávézást javasolt, miközben a növekvő kávéfogyasztást szívvédő hatásúnak találta. Napi 5 kávé már 15%-kal csökkentette a szívbetegség kockázatát, és már kialakult szívbetegség esetén sem befolyásolta a betegség lefolyását és a halálozás kockázatát sem növelte meg (Rodríguez-Artalejo és mtsi., 2018). A magas vérnyomás tudjuk, hogy vesekárosító, éppen ezért idekívánkozik az a vizsgálat, amelyben a kávézás kis mértékben méág növelte is az eGFR (vesekiválasztás) értékét (Herbert-Gas és mtsi., 2016).

A kávé és a vércukorszint

Napi 3-4 kávé 25%-kal, a koffeinmentes változat pedig 21%-kal csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának a kockázatát. Napi hat kávénál több 29%-kos kockázatcsökkenést eredményez. Ha valaki egy kávéval megemeli a napi adagját, négy év alatt 11%-kal csökkenti, ha viszont 1 adaggal lecsökkenti a kávéfogyasztását, akkor 17%-kal megnöveli a cukorbetegség kialakulásának a kockázatát (Reis és mtsi., 2018). Vizsgálták a kávé vércukor- és inzulinszintre gyakorolt rövidtávú hatását, és a vércukorszintben a kávéfogyasztást követően 2-3 órán át 8-13%- magasabb vércukorszintet kaptak. Ezeket a vizsgálatokat azonban olyanokon végezték, akik "kávé naivak" voltak, azaz jó ideje nem ittak kávét. A hosszú távú vizsgálatokban viszont, amelyekben az emberek mindennap kávéztak, alacsonyabb vércukorszintet és magasabb inzulinszintet mutattak ki. Végülis, ez érthető, ha a rendszeres kávézás csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát (Reis és mtsi., 2018). Az 1-es típusú cukorbetegeknél a kávé kicsit megnöveli a hypoglikémiás jelek gyakoriságát, de komoly hypoglikémia nem alakul ki (Watson és mtsi., 2000).

Külön említésre méltó probléma az un. latens autoimmun cukorbetegség (LADA). Ez egy lassú autoimmun folyamat, amely sok évtized alatt vezet 1-es típusú autoimmun cukorbetegséghez. A kávé, egy bizonyos összetevője miatt, a genetikailag LADA-ra hajlamos betegeknél jelentősen megnöveli a betegség kialakulásának a kockázatát (Rasouli és mtsi., 2018). Azért elsősorban nem a kávé fogja az arra hajlamosakat megbetegíteni, hanem az elhízás és a mozgáshiány (Carlsson, 2019).

A kávé csontritkulást okoz

A kávéfogyasztás némileg növeli a kalciumürítést (Massey, 1993), ugyanakkor védőhatású a vesekővel szemben (Ferraro és mtsi., 2013). Bár elterjedt nézet, hogy a kávé csontritkulást okoz, a szakirodalomban egyes vizsgálatok a csontok erősödéséről számolnak be (Chang és mtsi., 2018; Choi és mtsi., 2016),mások a kávézás hatására enyhe csontritkulást mutattak ki, ami viszont nem növelte meg a csonttörés kockázatát (Hallström és mtsi., 2013), sőt volt vizsgálat, ahol a rendszeresen kávézó időseknél csökkent a törés kockázata (Machado-Fragua és mtsi., 2019). A csontokért olyan vizsgálatok szerzői aggódnak leginkább, akik lombikvizsgálatokban figyelték meg a koffein (és nem a kávé) csontszövetre vagy egyes csontsejtekre való hatását (Antonioli és Haskó, 2019). Jól tudjuk azonban, hogy a koffein nem azonos a kávéval, és a lombik nem azonos a valós élettel.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Összességében igyekeztem a kávéval kapcsolatos nagyobb aggályokra reagálni. A kávéról továbbra is nehéz káros hatást kimutatni, a pozitív hatásai pedig egyértelműek. Természetesen éljen mindenki hite szerint.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Antonioli L, Haskó G. Caffeine and Bones: If Less Is Good, More May Not Be Better. J Caffeine Adenosine Res. 2019;9(2):38-39.

Anty R, Marjoux S, Iannelli A, Patouraux S, Schneck AS, Bonnafous S, Gire C, Amzolini A, Ben-Amor I, Saint-Paul MC, Mariné-Barjoan E, Pariente A, Gugenheim J, Gual P, Tran A. Regular coffee but not espresso drinking is protective against fibrosis in a cohort mainly composed of morbidly obese European women with NAFLD undergoing bariatric surgery. J Hepatol. 2012 Nov;57(5):1090-6.

Ballantyne, S: The paleo approach. Victory Belt Pb. Inc., Las Vegas, 2013.

Benito-Garcia E, Heller JE, Chibnik LB, Maher NE, Matthews HM, Bilics JA, Weinblatt ME, Shadick NA. Dietary caffeine intake does not affect methotrexate efficacy in patients with rheumatoid arthritis. J Rheumatol. 2006 Jul;33(7):1275-81.

Cadegiani FA, Kater CE. Adrenal fatigue does not exist: a systematic review. BMC Endocr Disord. 2016;16(1):48.

Chang HC, Hsieh CF, Lin YC, Tantoh DM, Ko PC, Kung YY, Wang MC, Hsu SY, Liaw YC, Liaw YP. Does coffee drinking have beneficial effects on bone health of Taiwanese adults? A longitudinal study. BMC Public Health. 2018 Nov 20;18(1):1273.

Choi E, Choi KH, Park SM, Shin D, Joh HK, Cho E. The Benefit of Bone Health by Drinking Coffee among Korean Postmenopausal Women: A Cross-Sectional Analysis of the Fourth & Fifth Korea National Health and Nutrition Examination Surveys. PLoS One. 2016 Jan 27;11(1):e0147762.

Daubresse, J-C; Luyckx, A; Demey-Ponsart, E; Franchimont, P; Lefébvre. P: Effects of coffee and caffeine on carbohydrate metabolism, free fatty acid, insulin, growth hormone and cortisol plasma levels in man Acta diabet, lat. 1973, 10:1069-1084.

Ferraro PM, Taylor EN, Gambaro G, Curhan GC. Soda and other beverages and the risk of kidney stones. Clin J Am Soc Nephrol 2013;8:1389-95.

Garde AH, Persson R, Hansen AM, Osterberg K, Orbaek P, Eek F, Karlson B: Effects of lifestyle factors on concentrations of salivary cortisol in healthy individuals. Scand J Clin Lab Invest., 2009; 69(2): 242-250.

Hallström H., Byberg L., Glynn A., Lemming E.W., Wolk A., Michaëlsson K. Long-term coffee consumption in relation to fracture risk and bone mineral density in women. Am J Epidemiol. 2013;178:898-909

Hedström AK, Mowry EM, Gianfrancesco MA, Shao X, Schaefer CA, Shen L, Olsson T, Barcellos LF, Alfredsson L. High consumption of coffee is associated with decreased multiple sclerosis risk; results from two independent studies. J Neurol Neurosurg Psychiatry. 2016 May;87(5):454-60.

Herber-Gast GC, van Essen H, Verschuren WM, Stehouwer CD, Gansevoort RT, Bakker SJ, Spijkerman AM. Coffee and tea consumption in relation to estimated glomerular filtration rate: results from the population-based longitudinal Doetinchem Cohort Study. Am J Clin Nutr. 2016 May;103(5):1370-7.

Lamichhane D, Collins C, Constantinescu F, et al. Coffee and Tea Consumption in Relation to Risk of Rheumatoid Arthritis in the Women's Health Initiative Observational Cohort. J Clin Rheumatol. 2019;25(3):127-132.

Lane JD, Pieper CF, Phillips-Bute BG, Bryant JE, Kuhn CM: Caffeine affects cardiovascular and neuroendocrine activation at work and home. Psychosom Med., 2002 Jul-Aug; 64(4): 595-603.

Lane JD: Neuroendocrine responses to caffeine in the work environment. Psychosom Med., 1994; 56: 267-270.

Lee YH, Bae SC, Song GG. Coffee or tea consumption and the risk of rheumatoid arthritis: a meta-analysis. Clin Rheumatol. 2015 Feb;34(2):403-5

Linos A, Linos DA, Vgotza N, Souvatzoglou A, Koutras DA. Does coffee consumption protect against thyroid disease? Acta Chir Scand. 1989 Jun-Jul;155(6-7):317-20.

Lovallo WR, Al'Absi M, Blick K, Whitsett TL, Wilson MF: Stress-like adrenocorticotropin responses to caffeine in young healthy men. Pharmacol Biochem Behav., 1996 Nov; 55(3): 365-369.

Lovallo WR, Whitsett TL, al'Absi M, Sung BH, Vincent AS, Wilson MF. Caffeine stimulation of cortisol secretion across the waking hours in relation to caffeine intake levels. Psychosom Med. 2005;67(5):734-739.

Machado-Fragua M.D., Struijk E.A., Ballesteros J.M., Ortolá R., Rodriguez-Artalejo F., Lopez-Garcia E. Habitual coffee consumption and risk of falls in 2 European cohorts of older adults. Am J Clin Nutr. 2019;109:1431-1438.

Malaviya, A.N. Methotrexate intolerance in the treatment of rheumatoid arthritis (RA): effect of adding caffeine to the management regimen. Clin Rheumatol 36, 279–285 (2017).

Massey LK, Whiting SJ. Caffeine, urinary calcium, calcium metabolism and bone. J Nutr. 1993 Sep;123(9):1611-4.

Nesher, G; M. Mates and S. Zevin, Effect of caffeine consumption on efficacy of methotrexate in rheumatoid arthritis, Arthritis & Rheumatism 48 (2003) 571-572

Orefice V, Ceccarelli F, Barbati C, Lucchetti R, Olivieri G, Cipriano E, Natalucci F, Perricone C, Spinelli FR, Alessandri C, Valesini G, Conti F. Caffeine intake influences disease activity and clinical phenotype in systemic lupus erythematosus patients. Lupus. 2020 Oct;29(11):1377-1384.

Papakonstantinou E, Kechribari I, Sotirakoglou ?, et al. Acute effects of coffee consumption on self-reported gastrointestinal symptoms, blood pressure and stress indices in healthy individuals. Nutr J. 2016;15:26.

Sharif K, Watad A, Bragazzi NL, Adawi M, Amital H, Shoenfeld Y. Coffee and autoimmunity: More than a mere hot beverage! Autoimmun Rev. 2017 Jul;16(7):712-721.

Shepard, J.D., al' Absi, M., Whitsett, T.L., Passay, R.B., Lovallo, W.R.,. Additive pressor effects of caffeine and stress in male medical students at risk for hypertension. Am. J. Hypertens. 2000, 13, 475-481

Szendi G: Paleolit ismeretek haladóknak. Jaffa, 2015