Fordította: Szendi Gábor
A magzati és csecsemőkori túlzott cukorfogyasztásnak megannyi negatív egészségügyi hatása lesz felnőttkorban
Source: www.magnific.com
Lehetséges, hogy a második születésnapja előtt elfogyasztott cukor mennyisége évtizedekkel később - akár a 70-es éveidben is - befolyásolja az egészségét?
Egy új tanulmány, amelyet kollégáimmal együtt végeztünk, arra utal, hogy a válasz igen lehet. Azoknak az embereknek, akik életük első néhány évében kevesebb cukorral kerültek kapcsolatba (1), sokkal kisebb volt annak a valószínűsége, hogy életük során később különböző rákbetegségek alakuljanak ki náluk, és biológiai öregedésük is lassabbnak bizonyult. Azt is megállapítottuk, hogy felnőttkorukban is továbbra is kevesebb cukrot fogyasztottak, és összességében egészségesebb étrendet követtek.
Ezt a kérdést a valós életben nem könnyű vizsgálni. A kutatók nyilvánvalóan nem végezhetnek ilyen kísérletet valódi csecsemőkön - nem oszthatják őket csoportokra, hogy az egyik csoportnak cukrot adjanak bőségben, a másiknak korlátozzák a cukorfogyasztását, majd 70 évet várjanak, hogy megnézzék, mi történik.
A háború utáni brit cukorkorlátozás ritka lehetőséget kínált ennek vizsgálatára. A második világháború után Nagy-Britanniában még több évig érvényben maradt a cukorkorlátozás. 1953 szeptemberében azonban a cukor jegyre adása megszűnt, és az emberek sokkal több cukrot kezdtek fogyasztani. A fogyasztás szinte megduplázódott. Ez azt jelentette, hogy a csupán néhány hónap különbséggel született gyermekeknél a méhben és a korai gyermekkorban egyaránt nagyon eltérő mértékű cukorhatásnak voltak kitéve.
Kutatásunkhoz több mint 64 000, 1951 és 1956 között Nagy-Britanniában született személy adatait használtuk fel (2). A korábban születettek az első 1 000 napjuk nagyobb részét cukorkorlátozás alatt töltötték, míg a később születettek egyre kevesebb ideig voltak kitéve ennek.
Az első 1000 nap alatt a fogantatástól a gyermek második születésnapjáig tartó időszakot értjük (3). Ez egy kritikus szakasz, mivel a test ebben az időszakban rendkívül gyorsan fejlődik. A szervek növekednek, az anyagcsere kialakul, és az immunrendszer érik.
Ebben az időszakban alakulnak ki az étkezési és ízlésbeli preferenciák is. Bár az 1 000 nap viszonylag rövid időtartam, az ebben a szakaszban kialakuló táplálkozási környezet hatása egy ember egész életére kihatással lehet.
A rákos megbetegedések nyomon követéséhez a UK Biobankot használtuk - ez egy hatalmas egészségügyi adatbázis, amely évtizedeken át követi nyomon a résztvevőket, és többek között rögzíti, hogy kinek és mikor alakul ki rákja.
Megállapítottuk, hogy azoknál az embereknél, akik az első 1000 napjuk során hosszabb ideig tartó cukoradag korlátozást tapasztaltak, ötféle rák - az emlő-, a prosztata-, a máj-, a végbél- és a tüdőrák - előfordulási gyakorisága alacsonyabb volt.
A hatás a májrák esetében volt a legerősebb - ott az arányok körülbelül 69%-kal alacsonyabbak voltak -, míg a leggyengébb - bár még így is jelentős - az emlőrák esetében volt, ahol 36%-kal alacsonyabb volt az arány. Fontos kiemelni, hogy ezek a különbségek csak évtizedekkel a cukoradag korlátozás befejezése után kezdtek megjelenni.
Azt is megállapítottuk, hogy a cukorkorlátozás összefüggésben áll a biológiai öregedéssel. A biológiai életkor nem azonos a kronológiai életkorral. Előfordulhat, hogy két ember egyaránt 70 éves, miközben sejtjeik és immunrendszerük eltérő mértékű öregedést mutatnak.
A biológiai öregedés egyik mérési módszere a telomérhossz (4). A telomerek a kromoszómák végén elhelyezkedő védőstruktúrák. Ahogy a sejtek öregednek, a telomerek általában rövidülnek.
A telomerekről röviden
Megállapítottuk, hogy azoknak az embereknek, akik az első 1000 napjuk során hosszabb ideig tartó cukoradag korlátozás alatt fejlődtek, hosszabb telomereik voltak. Becsléseink szerint ez a különbség körülbelül 2,2 évvel lassabb biológiai öregedésnek felel meg.
Azt is megállapítottuk, hogy alacsonyabb volt a granzim B nevű fehérje szintje, amely akkor emelkedik, ha az immunrendszer évek óta túlterhelten működik - ez is a sejtek szintjén történő lassabb öregedés egyik jele. Összességében ezek az eredmények arra utalnak, hogy a korai életkorban alacsonyabb cukorbevitel összefüggésbe hozható a sejtek szintjén történő lassabb öregedéssel.
Az 50 évig tartó cukorfogyasztási szokás
A legmeglepőbb azonban nem a rákkal kapcsolatos eredmények vagy az öregedés biológiai mutatói voltak. Hanem az, hogy a korai életkorban tapasztalt cukorbevitel még 50 évvel később is hatással volt az emberek étkezési szokásaira.
Megállapítottuk, hogy azok az emberek, akik életük korai szakaszában cukorkorlátozásban éltek, felnőttkorukban, 50 éves koruk körül is kevesebb cukrot fogyasztottak. Összességében is kevesebbet ettek, étrendjük pedig egészségesebb és változatosabb volt. Ez arra utal, hogy az a cukortartalom, amelynek az emberek életük legkorábbi szakaszában ki vannak téve, hosszú távon is meghatározhatja ízlésüket.
Úgy tűnik, két mechanizmus is szerepet játszik a cukorfogyasztás késői hatásában. Az egyik biológiai jellegű - a korai táplálkozás befolyásolhatja az anyagcsere, a szervek és az immunrendszer fejlődését. A másik viselkedésbeli jellegű - a korán kialakult, az édes íz iránti csökkent vonzalom úgy tűnik, tartós marad.
Más kutatások (5), amelyek a brit cukorkorlátozás megszüntetésének időpontját vették alapul, szintén azt állapították meg, hogy azoknál az embereknél, akik életük korai szakaszában szigorúbb cukorkorlátozás szerint éltek, alacsonyabb volt a 2-es típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázata. Egy friss tanulmány (6)- amely szintén a brit cukoradagolás megszüntetésének időpontját vette alapul - alacsonyabb demencia- és Alzheimer-kór kockázatot tárt fel, míg egy másik (7) a szívbetegségek és a stroke alacsonyabb kockázatáról számolt be.
Ez nem jelenti azt, hogy a gyermekeknek egyáltalán nem szabadna cukrot fogyasztaniuk, és természetesen azt sem, hogy a háború utáni cukorkorlátozás kívánatos intézkedés lenne. A történelmi adatokból az derül ki, hogy a fejlődés egy kritikus szakaszában még a cukorfogyasztás viszonylag kis mértékű eltérései is - rövid időtartam alatt - olyan hatásokat hagyhatnak maguk után, amelyek fél évszázaddal később is megfigyelhetők.
A gyerekek két éves koruk előttről nem biztos, hogy emlékeznek arra, mit ettek. De későbbi egészségük, testük, sőt ízlésük is hordozhatja ezeknek a legkorábbi élményeknek a nyomát.