Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Atli Arnarson:
Még egy ok, amiért nehéz fogyni.
A takarékos anyagcsere

Fordította: Szendi Gábor

Forrás:Arnarson, PhD Thriftiness: Another Piece of the Obesity Puzzle

Nem mindenki egyenlő, amikor fogyni kezd. Több tényező határozza meg vajon egy ember sikeres lesz-e vagy sem. Egyre több bizonyíték mutatja azt, hogy a sok tényező közül az egyik a takarékosság. Nemrégiben egy kutatócsoport vizsgálta a kapcsolatot a takarékos anyagcsere és a testzsír valamint a testhőmérséklet között. Az alábbiakban ezt a kutatást foglaljuk össze.

 

Google hirdetés

 

Háttér

Kalória felhasználásnak nevezzük azt az arányt, amilyen mértékben valaki a kalóriáit égeti. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a lassú anyagcsere, azaz az alacsony nyugalmi kalória égetés nem oka az emberek elhízásának.

Valóban elhízott emberek nyugalmi állapotban több kalóriát égethetnek el normál súlyúakhoz képest. Ugyanakkor egyre több tény bizonyítja, hogy a kalórialeadásnak egy másik aspektusa magyarázza, hogy egyesek miért hajlamosabbak idővel az elhízásra.

Valójában az emberek fiziológiai válasza a kalória deficitre vagy a túlevésre az egyének között jelentősen változhat ( 1, 2, 3, 4).

Vannak emberek, akik jobban alkalmazkodnak a kalória megőrzésére kalóriadeficit vagy alultápláltság esetén: ezeket az embereket takarékos fenotípusnak nevezzük. Legtöbb vizsgálat úgy határozza meg a takarékos személyeket, mint akiknek másokhoz hasonlítva nagyobb mértékben csökken a kalória leadása éhezés során (1) . Ez azt jelenti, hogy nekik sokkal nehezebb lefogyni a diétázás vagy éhezés során. Egy vizsgálat szerint a takarékos egyének kevesebb súlyt vesztenek a fogyasztó program során (5).

Még nem világos, mi teszi mit az egyes embereket takarékossá. A gének komoly szerepet játszhatnak ebben, de a fizikai állóképesség vagy a korábbi fogyási kísérletek ugyancsak szerepet játszhatnak (6, 7).

Egy kutatócsoport azt vizsgálta, vajon a csökkent kalória leadás az éhezés során kapcsolatban áll-e a zsírtömeggel és a test hőmérséklettel.

Tulajdonképpen két egymással összefüggő vizsgálatot végeztek.

Összesen 77 férfi és nő adatait elemezték a végső analízisben. Testtömeg indexük 17.8 és 50 között volt.

A résztvevők sztenderd étrenden voltak. Négy étkezésen vettek részt, amelyben a kalóriák 50 százaléka szénhidrát, 30 százaléka zsír, és 20 százaléka fehérje volt.

Számos mérést végeztek rajtuk, így mérték a testtömeget, a test összetételét, ezen belül a zsírszázalékot, a hasi zsírt, és a zsírmentes testtömeget. Ezenfelül mérték a test belső hőmérsékletét is.

A vizsgálatoknak több eredménye volt.

A kalória leadás átlagosan 8 %-kal csökkent éhezés alatt. Ez egy természetes válasz, amely lecsökkenti az éhezés kockázatát az élelemhiány időszaka során és úgy is ismert mint éhezés válasz, metabolikus alkalmazkodás vagy adaptív hőtermelés (8).

Egy vizsgálat szerint az éhezési válasz egyes esetekben néhány évig is fennmaradhat, amit az egy korábbi cikkünkben már bemutattuk ( lásd. Miért hízunk vissza komoly fogyás után?)

A vizsgálat egy másik eredménye az volt, hogy a túlevés átlagosan 9,7 %-kal megnöveli a kalórialeadást. Ezt a hatást úgy ismerjük, mint a táplálkozás indukálta hőtermelést. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a táplálkozás indukálta hőtermelést számos tényező befolyásolja. Például a nagy fehérje tartalmú ételek fokozzák a táplálkozás indukálta hőtermelést, összehasonlítva a nagy szénhidrát tartalmú ételekkel, és ez a hatás úgy tűnik erősebb a nap elején.

A megállapítások egy harmadik csoportja a takarékos fenotípusra vonatkozik.

Nem mindenki reagál egyformán a kalória deficitre vagy a kalória többletre. Ténylegesen az erre adott válaszok jelentősen különböznek az egyének között. A csökkent és fokozott kalória bevitelre adott anyagcsere válaszok alapján a kutatók két csoportba osztották a résztvevőket. Az egyik kategóriába a takarékosak másikba a pazarló egyének kerültek.

Jellemzően a takarékos egyének az éhezésre adott kalória leadás csökkenésében az átlag alatt, még a pazarlók az átlag fölött teljesítettek (5) .

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy a takarékosak éhezéskor sokkal jobban lecsökkentették a leadott kalóriát, vagyis takarékoskodtak, túlevéskor viszont nekik kevésbé nőtt meg a hőtermelésük.

Az analízis egy további eredményre is rámutatott, miszerint a takarékos egyéneknek jóval alacsonyabb volt a belső testhőmérsékletük az éhezés, a túltáplálás és a súlymegtartás során. Átlagosan a takarékos egyéneknek a pazarlókhoz képest 0.2 C°-kal volt alacsonyabb a belső testhőmérsékletük.

Néhány korábbi vizsgálati is azt mutatta, hogy az elhízott egyéneknek alacsonyabb a testhőmérséklete a normál személyekhez képest, bár nem minden vizsgálat erősítette ezt meg   (10,11, 12, 13, 14).

További eredmény volt, hogy a takarékos egyéneknek szignifikánsan több volt a teljes zsírtömege és a hasi zsírtömege a pazarlókkal összehasonlítva.

Átlagosan a takarékos egyéneknek 8 kg-mal volt több testzsír-tömege és 2,2 kg-mal volt több a hasi zsír tömege a pazarló egyénekkel összehasonlítva. Az alábbi grafikon ezt az összefüggést mutatja.

(A furcsa számok abból fakadnak, hogy az eredeti táblázatban a súlymérték font volt, s átszámoltam kilogrammá- Sz.G.)

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a takarékos egyéneknek sokkal nagyobb a hajlama arra, hogy súlyt szedjenek föl a pazarlókhoz képest. Nekik ugyancsak nagy nehézségeket okoz a súlyleadás fogyókúra során. Ezt alátámasztja egy korábbi vizsgálat, ami azt mutatta, hogy a takarékos elhízott egyéneknek kevésbé sikeres egy hathetes súlycsökkentő program, amelyben 50 %-kal csökkentették a kalóriabevitelt (5).

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy ez a vizsgálat megerősíti, hogy a takarékos ember sokkal jobb a kalória megőrzésében, mint mások. A szerzők által takarékosnak nevezett egyéneknek sokkal nagyobb a testzsír tömege, és a hasi zsírtömege és alacsonyabb a testhőmérsékletük, összehasonlítva a pazarló egyénekkel.

Továbbá, a takarékos egyéneknek az éhezésválasza erősebb, vagyis éhezés során hatékonyabban takarítanak meg kalóriákat, viszont az ételek által kiváltott hőtermelés válasszuk gyengébb.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

A cikk forrása: Reinhardt M, Schlögl M, Bonfiglio S, Votruba SB, Krakoff J, Thearle MS. Lower core body temperature and greater body fat are components of a human thrifty phenotype. Int J Obes (Lond). 2016 May;40(5):754-60.