Fordította: Czárán Judit
A globalizáció, a turizmus, a tömegek vándorlása, az éghajlat változása meglepő kihívások elé állítják az egyes embert is.
Source: www.Freepik.com
A dolog bizonyára rengeteg embernek rémisztően ismerős. Az épületeket annyira ellepték az ágyi poloskák, hogy a vérszívó rovarok egy esetben 2.5 cm magas kupacot alkottak a padló alatt (1). Egy repülőtér bezárta a kapuit mélytisztítás miatt, miután az élősködők annyira elszemtelenedtek, hogy már szabad szemmel is jól láthatóan grasszáltak az egész épületben (2). Félelem és undor uralkodott a 2023-as párizsi divathéten, ahol a poloskakereső kutyák túlórázni voltak kénytelenek, mert a rovarok már a mozikban és a vonatokon is megjelentek.
Minden bizonnyal a megnövekedett utazási kedv és a nem megfelelő kártevőirtás miatt az 1990-es évek vége óta az ágyi poloskák 50 országban bukkannak fel újra és újra. A közelmúltban azonban az újbóli megjelenésük egy újabb csavart hozott magával. Amikor a kártevőirtók ezekre a rovarokra vadásznak, immár nem egy, hanem kétféle ágyi poloskával találkozhatnak.
A közönséges ágyi poloska, a Cimex lectularius mellett, amely mindig is az északi féltekén volt honos, most már a mérsékelt égövi régiókban is megjelent annak unokatestvére, a trópusi ágyi poloska, a Cimex hemipterus. Ez a faj régebben soha nem merészkedett messzire az Egyenlítőtől - írják Stephen Doggett és Chow-Yang Lee entomológusok az Annual Review of Entomology 2023-as számában (3). Az utóbbi években azonban trópusi poloskák az Egyesült Államokban, Svédországban, Olaszországban, Norvégiában, Finnországban, Kínában, Japánban, Franciaországban, Közép-Európában és Spanyolországban is felbukkantak, sőt "még Oroszországban is, ami korábban elképzelhetetlen lett volna" - mondja Lee, a riverside-i Kaliforniai Egyetem munkatársa.
A közönséges poloskához hasonlóan a trópusi változat is ellenállóvá vált számos hagyományos rovarirtó szerrel szemben - olyannyira, hogy egyes szakértők azt mondják, nem is fáradnának a permetezéssel, ha a saját otthonuk fertőzötté válna. Becslések szerint az ágyi poloskák elleni küzdelem csak az Egyesült Államoknak évente 1 milliárd dollárjába kerül.
Mindez egy roppant kiábrándító új valóságot eredményezett: Sok ember számára az ágyi poloskák- ahogy az emberiség történelme során oly gyakran - újra az élet részévé váltak. Ám miközben a tudósok új stratégiákat keresnek a vérszívók elleni küzdelemben - a csapdaként szolgáló mikrokütyüktől kezdve az őket megtámadó és elpusztító gombaspórákig -, egyre többet tudnak meg az ágyi poloskák gyakran bizarr biológiájáról, ami egy nap talán felfedheti a paraziták Achilles-sarkát is.
Találkozásuk az emberrel
A genomika szerint az ágyi poloskák 115 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalása előtt jelentek meg a Földön. Amikor az első emberek felbukkantak és beköltöztek a barlangokba, a mai poloskák ősei már készenlétben álltak és várták őket. A kutatók úgy gondolják, hogy ezek a rovarok kezdetben denevéreken élősködtek (4). A denevérek azonban alvás közben lelassítják a vérkeringésüket, ami valószínűleg megnehezíti a vérszívó számára, hogy lakmározzon belőlük. Ez lehet az oka, hogy ágyi poloska ősei - vagy legalábbis néhány közülük - boldogan váltott át az emberre.
Azóta pedig követik az embert akárhova megy is, legyen szó ókori hajózási útvonalakról vagy modern repülőutakról. Az ókori Egyiptomban 3550 évvel ezelőtt a munkások által használt szálláson mumifikálódott poloskákat találtak.
Az ágyi poloskák egy évig vagy még tovább is képesek táplálék nélkül életben maradni. Körülbelül akkorák, mint egy lapított almamag, nappal a falak apró repedéseibe vagy az ágykeretek illesztékeibe préselődnek be, éjjel pedig az alvó személy által kilélegzett szén-dioxid, az ember testmelege és bőrszaga hívására előbújnak. Az Egyesült Királyságban 1900-ban a becslések szerint az otthonok 75 százalékában volt ágyi poloska (5) - írja Doggett és Lee. Az évek során a legbizarrabb receptek keringtek az irtásukra, egy 1725-ös útmutatóban például egy "macskalé" receptet olvashatunk. Eszerint a macskát meg kell fojtani és meg kell nyúzni, majd nyárson meg kell sütni, a kicsöpögő levét tojássárgájával és olajjal össze kell keverni, majd a főzetet az ágy körüli résekbe kell kenni.
A DDT (diklór-difenil-triklór-etán) és más rovarirtó szerek az 1940-es és 1990-es évek között néhány évtizedes szünetet hoztak a poloskainvázióban - ami elég volt ahhoz, hogy a legtöbb ember elfelejtse a rovarokat, és ne ismerje fel őket, amikor az ezredforduló környékén újra megjelentek.
Doggett és Lee feltételezik, hogy a vérszívók visszatérése Afrika azon területein kezdődhetett, ahol a közönséges és a trópusi poloskák természetes módon együtt élnek, és ahol a maláriát terjesztő szúnyogok ellen DDT-t (és később más rovarölő szereket) permeteztek szét a hálószobákban. A szerek eleinte az ágyi poloskák túlnyomó többségét is elpusztították, de néhány rezisztens példány túlélte az irtást és elszaporodott.
Az ágyi poloskák testsúlyuk akár háromszorosát is elfogyasztják az áldozat véréből. Eközben azonban magukba szívnak minden olyan vírust vagy más fertőző ágenst is, amely zsákmányuk szervezetében kering, például a hepatitis B-t és a HIV-et. A vadonban ugyan nem találtak példát arra, hogy ezeket a betegségeket a poloskák terjesztenék - de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene tartanunk tőlük. "Az ágyi poloskáknak az összes rovar közül az egyik legirritálóbb a csípésük" - mondja Doggett, a sydney-i Westmead Kórház orvosi entomológiai osztályának munkatársa. "Ha megcsíp egy, utána nem tudok aludni. Ha sok az ágyi poloska, a csípések borzalmasak". Voltak olyan esetek, amikor emberek véletlenül felgyújtották a matracukat, olyan kétségbeesetten próbálták elűzni a poloskákat, és közben az egész otthonuk leégett.
Nem az ember az egyetlen, aki ilyen hevesen reagál a poloskacsípésre. A Cimicidae-ek családja, amelybe az ágyi poloskák is tartoznak, mintegy 100 fajt számlál. Szinte mindegyikük szeret az emberen kívül más állatokat, gyakran madarakat (6) is megtámadni. Biológusok megfigyelték, hogy a szirti fecske fiókái inkább a biztos halált választva kiugranak az erősen fertőzött fészkükből, minthogy elviseljék a csípéseket.
Szélsőséges esetben, amikor több száz poloska csíp meg egy embert egy éjszaka, az élősködők akár vérszegénységet is okozhatnak. De már egy maroknyi is álmatlansághoz, szorongáshoz és depresszióhoz vezethet az áldozatoknál (7). Előfordulhat, hogy a barátok elkerülik, a főbérlők feketelistára teszik őket, és mivel alváshiányban szenvednek, gyakrabban lesznek autóbalesetek áldozatai és gyakrabban vannak munkahelyi problémáik.
Az ágyi poloskák - legalábbis közvetve - akár haláleseteket is okozhatnak. Doggett megfigyelte, hogy Afrikában sokan azért nem használnak az őket a szúnyogoktól és az életveszélyes maláriafertőzéstől védő ágyhálót, mert az ágyi poloskák megbújhatnak benne. "Egyes régiókban a maláriás esetek száma növekszik, és úgy gondoljuk, hogy ebben az ágyi poloskáknak is szerepük van"- mondja.
Rezisztens ellenség
Mostanra az ágyi poloskák rezisztensekké váltak a leggyakrabban használt rovarölő szerekre - köztük a szerves klórvegyületekre, szerves foszfátokra, karbamátokra, neonikotinoidokra, arilpirrolokra és piretroidokra. A mai poloskatörzsek némelyike sok ezerszer nagyobb dózisú rovarirtószert is elvisel, mint amekkorával korábban biztonságosan el lehetett pusztítani őket. A rezisztens poloskák vagy olyan génmutációkat fejlesztettek ki, amelyek megakadályozzák, hogy a peszticidek hatékonyan kötődjenek a sejtjeikhez, vagy olyan enzimeket termelnek, amelyek gyorsan lebontják a toxinokat a szervezetükben. Mások vastagabb külső kitinvázat növesztenek, amelyen a mérgek nehezen tudnak áthatolni.
Néhány évvel ezelőtt egy clevelandi kórházban végzett vizsgálat során kiderült, hogy átlagosan 2.2 naponta új poloskák jelentek meg a létesítményben. A trópusi poloskák pedig ugyanolyan boldognak tűnnek modern belső tereinkben, mint a közönséges poloskák. "A fűtés és a légkondicionálás standardizálta a lakókörnyezetünket" - mondja Lee. "Ma már, ha egy trópusi ágyi poloska véletlenül bekerül egy norvégiai házba, képes ott is áttelelni."
Az a néhány ágyi poloska ellen használt permetszer, amely még hajlamos működni, valamilyen kombinált szer, amelyet különböző fajtájú rovarirtó szerekből kevernek ki. De a szakértők szerint csak idő kérdése, hogy ezekkel is kudarcot valljunk: Már most vannak jelentések, amelyek arról szólnak, hogy a vérszívók az új szerekre is rezisztensekké váltak. A kártevőirtók egyre gyakrabban alkalmaznak nem kémiai módszereket, például hőkezeléseket, amelyek során képzett szakemberek több órán keresztül 50 Celsius fok fölé melegítik a helyiségeket. Gyakran szórnak a szobákba diatómaföldnek nevezett lisztes port is, amely megtapad a poloskákon, amelyek a hő elől a fal repedéseibe vagy a matracok alá menekülnek. A por lehorzsolja a rovarok külső vázát, és kiszárítja őket.
Az ilyen intézkedések - a nagyobb tudatossággal párosulva - hozzájárultak ahhoz, hogy az ágyi poloskák terjedése egyes helyeken megállt, sőt részben vissza is fordult. New Yorkban például 2014 és 2020 között a felére, havi 875-ről átlagosan 440-re csökkent a poloskákkal kapcsolatos bejelentések száma (8). De ez még mindig napi 14 új esetet jelent.
A nem kémiai módszerek azonban, bár hatékonyak, általában lassan működnek. "Nagyon gyakori, hogy az irtás egy-két, sőt három hónapig is eltart" - mondja Changlu Wang, a New Jersey-i Rutgers Egyetem entomológusa. A lakóknak pedig addig is a fertőzött negyedekben kell élniük.
A nem kémiai intézkedések ráadásul költségesek is lehetnek, mivel olyan sok munkával járó lépéseket igényelhetnek, mint a falak repedéseinek betömése, vagy a poloskák porszívózással történő fizikai eltávolítása. Míg a rovarirtó szerek gyors (de egyre haszontalanabb) szétpermetezése néhány száz dollárból megúszható, addig a mechanikus irtás akár több ezer dollárba is kerülhet. Ez sokak számára elérhetetlenné teszi a hatékony poloskairtást, és kiszolgáltatottá teszi őket a közösségekben terjedő, krónikus fertőzésekkel szemben.
Az eredmény az, hogy a járvány egyre nagyobb mértékben a szegényeket érinti - állítja Michael Levy, a Pennsylvaniai Egyetem epidemiológusa. "Bár sok városnak van már poloskairtó programja, nagyon kevés város nyújt valódi segítséget azoknak, akik nem engedhetik meg maguknak az irtással járó költségeket" - mondja. Egy 2016-os vizsgálat, amely négy New Jersey-i város 43 épületének 2372 alacsony jövedelmű emberek által lakott lakását vizsgálta, megállapította, hogy 3.8 és 29.5 százalék között volt az ágyi poloskával fertőzött lakások aránya.
A trópusi ágyi poloskák észak felé történő terjedése tovább bonyolítja a helyzetet. Bár a két faj hasonlóan néz ki, a trópusi poloskák lábain több szőr található, ami lehetővé teszi számukra, hogy kimásszanak a lakások monitorozására szolgáló sima falú csapdákból, ami azt jelenti, hogy a fertőzések tovább maradhatnak észrevétlenek - mondja Lee. És minél nagyobbra nő egy populáció, annál nehezebb megszabadulni tőle.
Az ellencsapáshoz a kutatók a népi bölcsességben találnak inspirációt. Európa balkáni régiójában a háztulajdonosok egy babnövény (Phaseolus vulgaris L.) leveleit szokták szétteríteni az ágyuk körül. A levelek felületén apró horgok találhatók, amelyek csapdába ejtik a poloskákat. Most a Kaliforniai Egyetem egyik tudósa, Irvine egy "fizikai rovarölőszert" fejlesztett ki, amely egy szintetikus anyagból készül, és olyan élesen ívelt mikrostruktúrákat tartalmaz, amelyek a bab levelén levő horgokat utánozzák. Ezek kérlelhetetlenül felnyársalják az ágyi poloskák lábát - írja Catherine Loudon, a UC Irvine munkatársa az Integrative and Comparative Biology (9) című folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmányában. "Miután átszúrták őket, a poloskák képtelenek elmenekülni."
Más új megközelítések szintén a természetből merítenek. A tudósok például megállapították, hogy az illóolajok képesek elriasztani az ágyi poloskákat. A hatás azonban többnyire átmeneti. Bizonyos gombaspórák viszont tartósan hatnak. "A spórák alapvetően az ágyi poloska testébe hatolnak be, és megölik őket"- mondja Wang. Egy, a Beauveria bassiana rovarölő gombát tartalmazó termék már kapható néhány országban, többek között az Egyesült Államokban is.
A kutatókat továbbra is lenyűgözi ennek a rovarnak a biológiája, különösen a szexuális élete. Bár a nőstény poloskáknak normális nemi szerveik vannak, a hímek általában úgy párosodnak, hogy tűhegyes nemi szervüket egyenesen a nőstény hasába szúrják, hogy spermiumot fecskendezzenek bele. Ezt általában közvetlenül azután teszik, hogy a nőstény ágyi poloska táplálkozott, mivel ilyenkor a nőstény túlságosan megduzzad ahhoz, hogy védekezni tudjon.
Klaus Reinhardt, a németországi Drezdai Műszaki Egyetem zoológusa szerint a gyakori sérülések miatt a nőstény poloskák kifejlesztettek egy, a rovarvilágban egyedülálló immunszervet, valamint egy rendkívül rugalmas anyagot, amely a hasuk azon részeit fedi, amelyeket a legnagyobb valószínűséggel szúr át a hím. "Olyan ez, mint azok az injekciós fiolák, amelyek visszazáródnak, amikor kihúzzák belőlük a tűt" - mondja Reinhardt.
Bár ez a tudás valószínűleg keveset fog segíteni a kártevők elleni közvetlen küzdelemben, egy másik kérdés megválaszolása viszont talán igen: Miért nem maradnak a poloskák a gazdatestükön, mint például a tetvek? Nos, mint kiderült, az ágyi poloskák nem szeretik a szagunkat. Az emberi bőrben található bizonyos lipidek taszítják a poloskákat (10) - állítják a Kentucky Egyetem kutatói egy 2021-ben a Scientific Reports című szaklapban megjelent cikkükben. Ez arra készteti őket, hogy nappali rejtekhelyeikre húzódjanak vissza, és feromonokkal jelöljék meg az útjukat.
Ezért aztán a rovarirtók újabban már hamis nyomjelzésekkel is próbálják csapdába ejteni az ágyi poloskákat. Egy nap pedig talán úgy tarthatjuk vissza a rovarokat a terjedéstől, hogy a bőröndöket az általuk megvetett szagokkal kezeljük.
De egyelőre továbbra is az óvatosság a legjobb módszer. A szakértők azt tanácsolják, hogy ha elutazunk, ellenőrizzük a szálláshelyeinket, hogy nincsenek-e ágyi poloska ürülékfoltok a matracokon, a bútorokon és a fejtámlák mögött. (A rovarok étkezés után több tucatszor is székelnek, gyakran közvetlenül az áldozatuk mellett.) A bőröndöket a szálloda fürdőkádjában vagy műanyag zacskóba csomagolva kell tárolni. Hazaérkezés után a bőrönd tartalmát legalább 30 percre a legmagasabb fokozaton a ruhaszárítóba, vagy néhány napra nagyon hideg fagyasztóba kell tenni.