Szendi Gábor:
Menjünk-e szoláriumba?

Az egyik tévedés szüli a másikat, és így tévhiedelmek rendszere uralja a tudományos és laikus közvéleményt. Sajnos a tévhiteket a legnehezebb cáfolni, mert túl sokan élnek meg belőle.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tévedni emberi dolog. De nem mindegy, hogy egy sofőr dönt rosszul - ebbe maximum néhány ember sérül meg vagy hal meg - vagy az orvostudomány, karöltve a közegészségüggyel harsog évtizedek óta tudományosan megalapozatlan és igazolhatatlan tévedéseket. Mert ettől milliók egészsége károsodik, vagy ki tudja, hányan meg is halnak. Egyes USA államokban tervezik a szolárium betiltását, vagy szigorú korlátozását. Ha valaki rákeres a szolárium szóra a google-ban, elsőre olyan címek ugranak fel, hogy "A napnál is veszélyesebb szolárium", "Létező betegség: a szolárium függőség", "A bőrrák kockázatnövekedése 74%-os a szoláriumok miatt" , "A szoláriumozás megváltoztatja az agyi aktivitást", "Ezrek kerülnek kórházba a szoláriumokból", stb. Szóval érezze mindenki magát rosszul, ha csak a szolárium közelébe is kerül, s tekintse öngyilkossági kísérletnek minden szoláriumban töltött percét. A tévhitek elterjedtsége hatványozottan nő, ha tekintélyes szervezetek állnak mögötte, és ezt csak fokozza, ha már a napsugárzásról is evidenciaként állítják, hogy a melanoma fő oka.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Kis kitérő melanoma ügyben

E helyütt a melanoma UV hipotézisének részletes cáfolatába nem mennék bele, ezt a "Tévutak az orvoslásban" könyvemben bárki elolvashatja. De annyit azért megfontolásra ajánlok, hogy az emberi faj millió éveket töltött a tűző napon, azaz kellett némi alkalmazkodás történjen ez ügyben. Erre persze jönnek a kamu dumák, hogy "kilyukadt az ózonréteg", ami tény, csakhogy Chilében, ahol az ózonlyukon át beáramló "gyilkos" UV sugárzás fokozottan éri az embereket, nem nőtt a melanoma gyakorisága ((Schein és mtsi., 1995). Ráadásul a melanomák 80%-a napot ritkán vagy egyáltalán látott testfelületeken alakul ki: férfiaknál a törzsön, nőknél az alsó lábszáron (Christophers, 1998). Ez a mintázat a kaukázusi rasszon belül egységesen jellemző, függetlenül a földrajzi viszonyoktól (Bataille és Glass, 2009). Ezt a különbséget még nem sikerült megmagyarázni, s szerintem a két nem eltérő napozási szokásaiból végképp nem is lehet.

Az is kiderült, hogy a folyamatosan napon dolgozóknak van a legkisebb melanoma kockázata (Gandini és mtsi., 2005), s nem meglepő ezek után, hogy minél többet van valaki rekreációs célból a napon, annál kisebb a melanoma kockázata (Newton-Bishop és mtsi., 2011). Negyvenöt ország adatait elemezve kimutatható, hogy minél nagyobb az UVA és UVB sugárzás összhatása, annál ritkább a melanoma halálozás (Garland és mtsi., 2003).

Ezt támasztja alá az a vizsgálat is, amely szerint minél napsütöttebb egy európai ország, annál alacsonyabb a melanoma halálozás aránya (Juzeniene, és mtsi., 2014). Na, most ezek után hogyan sikerül mégis azt kihozni, hogy a szolárium melanomát okoz? Ha én hinnék az UV hipotézisben, két dolog rögtön szöget ütne a fejembe: aki télen szoláriumozik, az általában nyáron napozik is. A nyári napozás - minél intenzívebb és hosszabb ideig tartó - véd a melanomával szemben, míg a rövid, leégésmentes szoláriumozás melanomát okozna? Ez ugye képtelenség.

Hol a bibi?

A kutya máshol van elásva. Pártatlan, jól képzett kutatók néven is nevezik a probléma gyökerét: elfogult vizsgálatok tudnak ilyen eredményeket produkálni. Az ilyen megfigyeléses vizsgálatokban (a vizsgálatba bevont személyek szolárium használatát bemondásra elfogadják), de szinte soha nem veszik figyelembe a melanoma kockázat összetevőit: legelőször is a bőrtípust, az anyajegyek számát, az életkort és az életmódot.

A bőr kifehéredése az utóbbi pár ezer évben egy gyorsított, és ezért valószínűleg tökéletlen folyamat volt, azaz a világos bőr egyfajta genetikai labilitást eredményezett. Bizonyított, hogy a kelta leszármazottak közt jóval gyakoribb a melanoma (Long és Marks, 1995), és az Ausztráliát benépesítő angolok közt sok kelta származású található. Mint tudjuk, az UV hipotézis Ausztráliából indult világhülyítő útjára. A kelta bőrtípusra pont olyan mutációk halmozódása figyelhető meg, amelyek az UV hatástól függetlenül a melanoma kiinduló tényezői (Sturm, 2002).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy nagy, európai országokra kiterjedő vizsgálat meglepő eredményt hozott: akik 14 éves koruk után valaha is jártak szoláriumba, azoknak a szoláriumot kerülőkhöz képest 10%-kal volt kisebb a melanoma kockázata. Ez a vizsgálat nem talált kapcsolatot a melanoma és a napozás vagy a szoláriumozás között. Egyedüli összefüggés volt, hogy a bőrszín (fehérbőr 2.4-szeres), az anyajegyek száma (50-nél is több a karon 6.5-szeres kockázat)és a családi halmozódás 1.5.szeres kockázatot képviselt (Bataille és mtsi., 2005).

Egy 2020-as elemzés szerint harmincegy szoláriumhatást vizsgáló kutatásból 9 védőhatásúnak találta a szoláriumot a melanomával szemben. Egy 2019-es, az elemzésben nem szereplő vizsgálatban a melanoma diagnózis után szoláriumozóknak 30%-kal kisebb volt a kockázata a kiújulásra (Müller és mtsi., 2019). Aki az UV hipotézist akarja bizonyítva látni, az kilóra méri a vizsgálatokat, ezért úgy olvassa ezt, hogy "na de 22 kockázatosnak találta". Csakhogy a tudomány nem szavazás kérdése, egy elejtett kő csak egyszer ne essen le a földre, a gravitáció törvénye máris megcáfolódna. A 31 vizsgálat tanulságaként az elemzést végző két szerző leszögezte, hogy a legtöbb vizsgálat figyelmen kívül hagyta a kalkulált kockázatot befolyásoló tényezőket (pl. elfogult emlékezet, bőrszín, anyajegyek száma, stb.), s következtetésük szerint: a vizsgálatok "nem teszik lehetővé a szoláriumhasználat és a melanoma kockázata közötti okozati összefüggés megállapítását. Jelenleg nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a mérsékelt/felelősségteljes szoláriumhasználat növelné a melanoma kockázatát" (Burgard és Reichrath, 2020).

Persze, vannak a megkövesedett nézeteknek is hívei: nyilván azok, akik évek óta elköteleződtek a szolárium démonizálása mellett (Suppa és Gandini, 2019). Ne feledjük, mögöttük áll a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC), amely súlyosan rákkeltőnek kiáltotta ki a napsütést is, meg a szoláriumot is, és a WHO is a szoláriummal szemben foglalt állást. Ha e mellé odatesszük, hogy az IARC tagadja a D-vitamin rákellenes hatását, akkor talán világossá válik, hogy az IARC szembe megy a tényekkel. A szolárium-melanoma vagy a valódi D-vitamin -szükséglet két olyan front, amelyben a jó oldalon világhírű D-vitaminkutatók, a rossz oldalon magas tisztségekben trónoló onkológusok és bőrgyógyászok állnak.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Miért lehet védőhatása a szoláriumozásnak?

Ha kifordítjuk az UV-hipotézis köpönyegét, akkor az UV-sugárzásban nem ellenséget látunk, hanem régi barátunkat. Amíg nem fedezték fel a D-vitamint, egyedüli forrásunk a napsugár volt. És a nyugati népesség krónikus D-vitaminhiányát látva, azt kell mondjuk, hogy az IARC, a WHO vagy a nemzetközi D-vitaminajánlást meghatározó amerikai Orvosi Intézet (IOM) sikeresen folytat harcot a D-vitaminhiány fenntartásáért. Egyrészt a tények ellenére ragaszkodnak a nevetségesen alacsony D-vitaminbevitelhez, másrészt minden hatalmukat latba vetik, hogy a nemzeti közegészségügyi intézeteken keresztül az embereket elriasszák a napozástól vagy szoláriumozástól.

Mivel a melanoma egy ráktípus, és mivel a magas D-vitaminszint jelentős védelmet jelent a rákos megbetegedésekkel szemben, így várható, hogy ez a melanomára is igaz. Annak idején Marianne Berwick és csoportja azzal verte ki a biztosítékot, hogy kimutatták: a melanoma diagnózis után - horribile dictu- tovább napozók 60%-kal valószínűbben élték túl betegségüket a magasabb D-vitaminszintjük miatt (Berwick és mtsi., 2005). Ezt későbbi vizsgálatok is egyértelműen alátámasztották: minél magasabb valakinek a D-vitaminszintje, annál jobb a melanoma prognózisa (Newton-Bishop és mtsi., 2009; Saiag és mtsi., 2015). Innentől talán nem kell megmagyarázni azt az eredményt, hogy a napozószerek használata 17 vizsgálat elemzése alapján 60%-kal növeli a melanomakockázatot. Egy osztrák vizsgálat 3.5-szörös, egy new yorki 2.6-szeres kockázatot talált (Gorham és mtsi., 2007).

Így már érthetők azok az eredmények, amelyek mindig is tüskék voltak az UV hipotézist lelkesen támogatók körme alatt. Hogy miért véd a melanomával szemben a szabadban végzett munka, vagy a szoláriumhasználat? Külön érdekes az a két kutatás, amely direktben hasonlította össze a fedélzeten és a gépházban dolgozó tengerészeket, és a napfénytől védetten dolgozóknak volt nagyobb a melanoma kockázata (Garland és mtsi., 1990; Kitchener , 2001).

És ilyenkor szokták a vaskalaposok leereszkedően elmagyarázni, hogy a szoláriumcsövek csak UVA sugárzást bocsájtanak ki, az meg köztudottan nem indít el a bőrben D-vitaminszintézist.

Szolárium és D-vitaminszintézis

Ja, lehet, hogy elméletileg nem lehetséges, de azért már több vizsgálat azt mutatta, hogy a szoláriumozás 10-30%-os védelmet nyújt a melanomával szemben, amire jobb magyarázat nincs, mint hogy a szolárium D-vitamintszintézist eredményez a besugárzott bőrben.

Egy Oslóban, télen végzett vizsgálat során 10 héten át heti kétszer szoláriumoztak a kísérleti személyek, s közben ismételten vért vettek tőlük a részeredmények rögzítése végett. Függetlenül a kiinduló értéktől, minden személynél kb. 25 nmol/l (10 ng/ml) D-vitaminszint emelkedést eredményezett (Orlova és mtsi., 2013).

Egy másik vizsgálatban 3x7 perces szoláriumozással 14-17 nmol/l (6-7 ng/ml) D-vitaminszint növekedést értek el kaukázusi ill. ázsiai nőknél (Hakim és mtsi., 2016).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy újabb vizsgálatban egyénileg határozták meg az első bőrpirosodáshoz szükséges UV sugárzást, és ezt követően 15 alkalommal szoláriumoztak a kísérletben résztvevők. Ebben a vizsgálatban az induláskor alacsonyabb D-vitaminszintet mutatóknak emelkedett jobban - 22 nmol/l-rel - a D-vitaminszintjük, míg a legmagasabb szintűeknek csak 9 nmol/l-el nőtt meg a kiindulási értékhez képest (Moan és mtsi., 2009).

Elisabeth Thieden és csoportja kétféle szoláriumot hasonlított össze. Az egyik az UVA-n túl 0.5%, a másik 1.4% UVB-t is kibocsájtott. Négy hatperces és 4 tizenkét perces szoláriumot alkalmaztak, s az első sorozat után 12 és 27 nmol/l D-vitaminszint emelkedést tapasztaltak. Folytatva azonban a 12 perces időkkel, további lényeges D-vitaminszint emelkedést nem tapasztaltak. Ennek oka lehetett a kialakult pigmentáció, vagy az, hogy a D-vitamin lebomlása és a szintézise egyensúlyba került (Thieden és mtsi., 2008).

Ezekből a vizsgálatokból világosan kiderült, hogy a szoláriumozás igenis előidézi a D-vitaminszintézist, és tulajdonképpen nem ártana, ha olyan csöveket is gyártanának, amelyek több UVB sugarat bocsájtanának ki. Pameli Datta és csoportja UVB csövekkel vizsgálódott és eredményüket összehasonlították a napsütés hatásával. A hivatalos ajánlás szerint a kezünket és az arcunkat kell csak pár percig napoztatni a kívánatos D-vitaminszint eléréséhez. Ám a kutatók alig tapasztaltak változást akkor, ha így napoztatták alanyaikat, míg a tisztán UVB besugárzás nyolcszor hatásosabbnak bizonyult (Datta és mtsi., 2012). Örökre beégett az agyamba ismerősöm története, aki sajnos a későn felismert melanomájába azóta elhunyt: valami professzortól D-vitamin receptet szeretett volna kérni, mire az derűsen mosolyogva azt kérdezte tőle: "minek az magának? Bőven elég, ha a kezét és az arcát 15 percig napoztatja". Vajon hány évig fogja még ez a professzor ismételgetni betegeinek ezt a hülyeséget?

Tanulságok

Aki még nem tudta, annak általános tanulság, hogy a közegészségügyi tanácsokat nem tudományos alapon osztogatják, hanem általában a gombhoz varrják utólag a kabátot. Így van ez a táplálkozási ajánlásokkal, vagy a napozással, a szoláriumhasználattal, az influenzaoltással, a vitaminszedéssel, stb. kapcsolatban is.

Kézzelfoghatóbb következtetés az, hogy a szoláriumtól (sem a naptól) nem kapunk melanomát, ha nem égünk le sorozatban.

Hogy mi okozza a melanomát, annak a magyarázata még várat magára, de addig nem érdemes ráfogni valamire, ami biztosan nem oka. Pláne, hogy a napkerülés okozta D-vitaminhiány szoros kapcsolatot mutat a melanomával. Azaz, ki tudja, nem éppen a napozással és a D-vitaminpótlással kapcsolatos közegészségügyi ajánlások növelik-e a melanoma gyakoriságát.

A szolárium csak kis mértékben növeli a D-vitaminszintet, azaz a D-vitaminbevitelnek nem ez a hatékony módja. Azonban kétségtelenül nem elhanyagolható az esztétikai hatás, dacára annak, hogy a túlzásba vitt napozás és szoláriumhasználat öregíti a bőrt.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Bataille V, Boniol M, De Vries E, Severi G, Brandberg Y, Sasieni P, Cuzick J, Eggermont A, Ringborg U, Grivegnée AR, Coebergh JW, Chignol MC, Doré JF, Autier P. A multicentre epidemiological study on sunbed use and cutaneous melanoma in Europe. Eur J Cancer. 2005 Sep;41(14):2141-9.
  • Bataille, V; Glass, D: Melanoma: risk factors and controversies. Clin Risk, 2009, 15:3-7.
  • Berwick M, Armstrong BK, Ben-Porat L, Fine J, Kricker A, Eberle C, Barnhill R. Sun exposure and mortality from melanoma. J Natl Cancer Inst. 2005 Feb 2;97(3):195-9.
  • Burgard B, Reichrath J. Solarium Use and Risk for Malignant Melanoma: Many Open Questions, Not the Time to Close the Debate. Adv Exp Med Biol. 2020;1268:155-170.
  • Christophers AJ. Melanoma is not caused by sunlight. Mutat Res. 1998 Nov 9;422(1):113-7.
  • Datta P, Bogh MK, Olsen P, Eriksen P, Schmedes AV, Grage MM, Philipsen PA, Wulf HC. Increase in serum 25-hydroxyvitamin-D3 in humans after solar exposure under natural conditions compared to artificial UVB exposure of hands and face. Photochem Photobiol Sci. 2012 Dec;11(12):1817-24..
  • Gandini S, Sera F, Cattaruzza MS, Pasquini P, Picconi O, Boyle P, Melchi CF. Meta-analysis of risk factors for cutaneous melanoma: II. Sun exposure. Eur J Cancer. 2005 Jan;41(1):45-60.
  • Garland CF, Garland FC, Gorham ED. Epidemiologic evidence for different roles of ultraviolet A and B radiation in melanoma mortality rates. Ann Epidemiol. 2003 Jul;13(6):395-404.
  • Garland FC, White MR, Garland CF, Shaw E, Gorham ED. Occupational sunlight exposure and melanoma in the U.S. Navy. Arch Environ Health. 1990, 45(5):261-7.
  • Gorham ED, Mohr SB, Garland CF, Chaplin G, Garland FC. Do sunscreens increase risk of melanoma in populations residing at higher latitudes? Ann Epidemiol. 2007 Dec;17(12):956-63.
  • Hakim OA, Hart K, McCabe P, Berry J, Francesca R, Rhodes LE, Spyrou N, Alfuraih A, Lanham-New S. Vitamin D production in UK Caucasian and South Asian women following UVR exposure. J Steroid Biochem Mol Biol. 2016 Nov;164:223-229.
  • Juzeniene A, Baturaite Z, Moan J.: Sun Exposure and Melanomas on Sun-Shielded and Sun-Exposed Body Areas. in: Reichrath, J. (ed.): Sunlight, Vitamin D and Skin Cancer, Second Edition. Springer, 2014.pp: 375-389
  • Kitchener, S: Ultraviolet radiation exposure and melanoma in Australian naval personnel Aust Mil Med 2001; 10(2):55-59.
  • Long CC, Marks R. Increased risk of skin cancer: another Celtic myth? A review of Celtic ancestry and other risk factors for malignant melanoma and nonmelanoma skin cancer. J Am Acad Dermatol. 1995 Oct;33(4):658-61
  • Moan J, Lagunova Z, Cicarma E, Aksnes L, Dahlback A, Grant WB, Porojnicu AC. Sunbeds as vitamin D sources. Photochem Photobiol. 2009 Nov-Dec;85(6):1474-9.
  • Müller C, Wendt J, Rauscher S, Sunder-Plassmann R, Richtig E, Fae I, Fischer G, Okamoto I: Risk factors of subsequent primary melanomas in Austria. JAMA Dermatol 155(2): 188-195, 2019. PMID: 30566178.
  • Newton-Bishop JA, Beswick S, Randerson-Moor J, Chang YM, Affleck P, Elliott F, Chan M, Leake S, Karpavicius B, Haynes S, Kukalizch K, Whitaker L, Jackson S, Gerry E, Nolan C, Bertram C, Marsden J, Elder DE, Barrett JH, Bishop DT. Serum 25-hydroxyvitamin D3 levels are associated with breslow thickness at presentation and survival from melanoma. J Clin Oncol. 2009 Nov 10;27(32):5439-44.
  • Newton-Bishop JA, Chang YM, Elliott F, Chan M, Leake S, Karpavicius B, Haynes S, Fitzgibbon E, Kukalizch K, Randerson-Moor J, Elder DE, Bishop DT, Barrett JH. Relationship between sun exposure and melanoma risk for tumours in different body sites in a large case-control study in a temperate climate. Eur J Cancer. 2011 Mar;47(5):732-41.
  • Orlova T, Moan J, Lagunova Z, Aksnes L, Terenetskaya I, Juzeniene A. Increase in serum 25-hydroxyvitamin-D3 in humans after sunbed exposures compared to previtamin D3 synthesis in vitro. J Photochem Photobiol B. 2013 May 5;122:32-6.
  • Saiag P, Aegerter P, Vitoux D, Lebbé C, Wolkenstein P, Dupin N, Descamps V, Aractingi S, Funck-Brentano E, Autier P, Dragomir M, Boniol M. Prognostic Value of 25-hydroxyvitamin D3 Levels at Diagnosis and During Follow-up in Melanoma Patients. J Natl Cancer Inst. 2015 Sep 15;107(12):djv264.
  • Schein OD, Vicencio C, Munoz B, Gelatt KN, Duncan DD, Nethercott J, Honeyman J, Koren HS, West S. Ocular and dermatologic health effects of ultraviolet radiation exposure from the ozone hole in southern Chile. Am J Public Health. 1995 Apr;85(4):546-50.
  • Sturm RA. Skin colour and skin cancer - MC1R, the genetic link. Melanoma Res. 2002 Oct;12(5):405-16.
  • Suppa M, Gandini S. Sunbeds and melanoma risk: time to close the debate. Curr Opin Oncol. 2019 Mar;31(2):65-71.
  • Thieden E, J?rgensen HL, J?rgensen NR, Philipsen PA, Wulf HC. Sunbed radiation provokes cutaneous vitamin D synthesis in humans--a randomized controlled trial. Photochem Photobiol. 2008 Nov-Dec;84(6):1487-92.