Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi G:
Mennyire bízhatunk az orvosi kezelésekben?

A beteg ember kiszolgáltatott, különösen, ha saját megnyugvására is, szeretne mielőbb túlesni a szükségesnek vélt beavatkozáson. Ezért még egészségesen érdemes némi szkepszissel felfegyverkeznünk, hogy betegen aztán ne bólintsunk rá akármire.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Sokan szeretnek engem azzal vádolni, hogy üzleti megfontolásokból ásom alá az orvostudomány tekintélyét. Kedvenc "kíméletlen leleplezőm", egy szegedi professzor szerint legutóbbi, a "Tévutak az orvoslásban" könyvemben fondorlatos és manipulatív módon keltem a hangulatot az autentikus orvoslással szemben. Szerinte könyvem "piacra dobott termék", és a könyv végén található több mint ezer szakirodalmi hivatkozás "a szerző prekoncepcióit igazoló cikkek szelektív gyűjteménye" (Boldogkői, 2018). Gondolom kikérné magának, ha azt mondanám: szerintem el sem olvasta könyvemet.

Mint cikkében írja, az akadémikus orvoslás elleni "indulatok szításában különösen nagy szerepük van a szakmát eláruló orvosoknak és kutatóknak, valamint a szakértő szerepben tetszelgő sztár íróknak". Lehet, hogy ha Semmelweis ma élne, a prof őt is kiosztaná? Semmelweis is "lejáratta" kora szülészeit, fekete-fehéren bebizonyítva, hogy az orvosok okozzák betegeik halálát. Meg is kapta érte a magáét. Ha jól értem a prof szóhasználatát, áruló az, aki tudományos kritikát fogalmaz meg a hivatalos orvostudományi dogmákkal szemben. Azaz a mundér becsületének védelme helyett a betegek oldalára áll. Nem csak Semmelweis korában haltak bele a betegek orvosaik téves elképzeléseibe. Csak példaként, 1976 és 2008 között csak az USA-ban 1.3 millió nőnél diagnosztizáltak tévesen mellrákot, s kezelték őket műtéttel, kemoterápiával, sugárkezeléssel (Bleyer és Welch, 2012). Persze, a prof mondhatja erre, hogy a tudomány fejlődik és korrigálja majd a hibákat. Kérdés az, professzorunk miként is képzeli a tudomány fejlődését, ha a tévedések kimutatását viszont árulásnak vagy uszításnak tekinti? Természetesen tudományos kritikáról beszélek, s nem hagymázas "alternatív kezelésekről". Professzorunk persze szereti a kettőt összemosni, hogy az utóbbival keltsen hangulatot az előbbivel szemben. De felejtsük is el konkrét személyét, az orvoslás nélküle is ki van tömve az uralkodó paradigmát tűzzel-vassal védelmezőkkel.

Dacára az akadémikus orvoslás konzervativizmusának, engem optimizmussal tölt el az, hogy az orvostudományon belül az utóbbi években komoly kijózanodás figyelhető meg, az öntömjénező orvoslást kezdi felváltani az önmagát kritikusan szemlélő szakma. Persze, konzervatív nézőpontból egyre több az "áruló". Sőt, "árulókból" lassan már a bőség zavara áll fenn, így szisztematikus áttekintésre megint csak egy "piacra dobott termék" volna alkalmas. Egy cikk keretében marad hát a mazsolázgatás.


Az orvosi eljárások kétharmada haszontalan vagy káros

1978-ban az amerikai kongresszus "Technológiákat Értékelő Hivatal"-a arra a becslésre jutott, hogy az orvosi praxisban alkalmazott összes kezelés 10-20%-a hatásos (OTA, 1978).

Egy népes csapat, melynek tagjai neves kutatóintézetekben rejtőzködnek, tisztességes kutatónak álcázva magukat, az egyik legrangosabb orvosi szaklap 10 évfolyamát nézték át olyan cáfoló vizsgálatokat keresve, amelyek a napi orvosi praxisban alkalmazott gyógyszerekről, műtéti eljárásokról, kezelési módszerekről, tesztekről mutatta ki, hogy azok haszontalanok vagy éppen ártalmasak (Prasad és mtsi., 2013). A 1344 megvizsgált tanulmányból 363 rendszeresen alkalmazott orvosi beavatkozást vizsgált. Ezek 40%-ról az derült ki, hogy alkalmazásuk értelmetlen vagy éppenséggel káros is, 38%-uk alkalmazását továbbra is javasolták, és 22% esetében eldönthetetlen volt, érnek-e valamit. Az újonnan bevezetett eljárások 17%-ról az derült ki, hogy nem jobbak, sőt esetleg rosszabbak, mint a korábbi eljárás.

Magyarán, ha egy orvos egy beavatkozást ajánl, 62%-os esélyünk van arra, hogy az haszontalan vagy ártalmas lesz számunkra. Mire gondolhatunk? Pl. stabil koszorúér szűkület esetén nincs haszna a sztent beültetésnek (de milliárdos üzlet, 1%-os műtéti halálozással), cukorbetegségben ártalmas az alacsony vércukorszint forszírozott fenntartása (sorozatos hypoglikémia miatt), a menopauza utáni hormonkezelés nem használ, hanem árt (növeli a halálozási kockázatot), a térd kopásos ízületi fájdalmát haszontalan műtéttel kezelni, a megroppant csigolyát értelmetlen cementtel feltölteni, fölösleges a PSA szűrés és mesterséges megtermékenyítéskor a zigóta genetikai vizsgálata rontja a megtermékenyülés esélyeit. A sebészetben alkalmazott antibiotikummal átitatott tampon beültetése nem csökkenti, hanem növeli a sebfertőződés kockázatát, stb. Mindez egyetlen lap 10 évfolyamának elemzése alapján. Mint a tanulmányt értékelő szerkesztői közlemény megjegyezte, a nyilvánosan elérhető orvosi szaklap adatbázis (PubMed) 2013-ig 23 millió közleményt tartott nyilván, s ezek közt feltehetőleg több tízezer vizsgálat van, amely valamely orvosi beavatkozás hitelességét vonta kétségbe. Azaz, a pár száz eljárást megkérdőjelező vizsgálatok csak a felszínt kapirgálják (Ioannidis, 2013).

A British Medical Journal Klinikai bizonyítékok elnevezésű portálján 3000 orvoslásban alkalmazott eljárást vizsgáltak meg, s nagyjából egyharmadukat találták hasznosnak, 50%-ról nem lehetett eldönteni, használnak-e, 15% pedig kifejezetten ártalmas volt (Garrow, 2007).


Az USA-ban "Bölcs választás" néven mozgalom indult a hatástalan vagy káros orvosi beavatkozások kiselejtezésére (Cassel és Guest, 2012).

Az ausztrál egészségügy hasonló céllal indított vizsgálatot. 2000 és 2010 között megjelent 5200, a témában érintett tanulmányt vizsgáltak át és 156 hatástalan vagy káros orvosi beavatkozást találtak (gyógyszeres kezeléseket nem vizsgáltak) (Pitson, 2013). Ezek szerint az orvostudomány "lejáratása" már az egészségügy vezetőinek is célja. Vagy lehet, hogy épp ellenkezőleg, a hitelességet és a bizalmat akarják növelni? Végülis a statisztikák szerint a halálozás leggyakoribb oka - megelőzve a betegségeket- maga az orvosi kezelés, amiben vastagon benne vannak a műhibákon túl a sztenderd eljárásként alkalmazott, ám bizonyítatlan hasznosságú vagy éppen ártalmas beavatkozások is (Null és mtsi., 2011).

A Cochrane Library független elemző szervezet 2004-ben az orvosi gyakorlatban alkalmazott módszerek 47.8%-a esetében találta bizonyítatlannak az alkalmazhatóságukat. Hét évvel később 1128 szisztematikus összefoglaló tanulmány alapján az alkalmazott eljárásoknak még mindig 45%-a volt kétes értékű (Villas Boas és mtsi., 2013).

Az orvostudomány lejáratására összeesküdött újabb csoport 3 vezető orvosi szaklap 10-15 éves anyagát nézte át, összesen 7036 közleményt, melyek közt 396 orvosi eljárást érvénytelenítő kutatást találtak (Herrera-Perez és mtsi., 2019). Csak egy példa: a mammográfiás szűrésben a csekély esetleges előnyhöz képest tízszer nagyobb a kockázata a komoly károsodásnak (indokolatlan műtétnek és kemo- vagy sugárterápiának). A többi 395 érvénytelenített eljárás felsorolását mellőzöm.

Az onkológia sem áll a helyzet magaslatán

Egy 2004-ben megjelent tanulmány azt vizsgálta, a citotoxikus kemoterápiás szerek alkalmazása rákbetegeknél mennyire növeli meg az 5 éves túlélés esélyét (Morgan és mtsi., 2004). A szerzők 22 gyakori rák vizsgálatából arra következtettek, hogy -miközben a korai felismerés és sikeres sebészeti kezelés miatt a túlélés esélye 60%-os - a kemoterápiás kezelések mindössze 2.1-2.3%-kal növelik meg ezt az esélyt. (Kivételt képezett a hererák /40%-os túlélés/, Hodgkin's betegség /37%-os túlélés/, méhnyakrák, limfóma, petefészekrák /kb. 10%-os túlélés/). Oh, 2004! Azóta bizonyára csudára nagyot fejlődött az onkológia. Egy újabb vizsgálat szerint azonban a 2002 és 2014 közt törzskönyvezett 48 kemoterápiás szer átlagosan mindössze 2.1 hónappal hosszabbította meg a túlélést (Fojo és mtsi., 2014). Az USA-ban a személyes anyagi csőd leggyakoribb oka a méregdrága -de értelmetlen- rákkezelés. A betegeket nem tájékoztatják az esélyeikről és a kezelések okozta életminőség-romlásról. Ha betegek teljes körű tájékoztatást kapnának, sokan lemondanának az értelmetlen további szenvedésről (Wise, 2016).

Ezekkel az adatokkal a világért sem szeretnék senkit elkeseríteni. Ez csupán arra figyelmeztet mindenkit, hogy rákbetegség esetén fontos a tudományosan igazolt alternatív módszereket is igénybe venni. Függetlenül attól, mit gondol a deutériumcsökkentés vagy a ketogén étrend rákellenes hatásáról "piacra dobott termékében" a szegedi prof (Boldogkői, 2016).


Ja, és a gyógyszeripar

És persze, ne feledkezzünk meg a gyógyszeripar mesterkedéseiről sem. A világon az egyik legtöbbet eladott gyógyszercsaládról, az antidepresszánsokról 20 éve bizonyossággal tudható, hogy fabatkát sem érnek, ennek ellenére pszichiáterek és orvosok rutinszerűen, lassan már szinte bármire felírják próba-szerencse alapon (Kirsch, 2010). Ez minden nemzeti egészségügynek irdatlan költséget jelent, ráadásul a gyógyszerek nem oldanak meg semmit, ami további költségeket és szenvedést eredményez.

Hasonló a helyzet a koleszterincsökkentő sztatinokkal és az újabb, eltérő hatásmechanizmusú, de hasonló célú gyógyszerekkel. A kezdetektől tudott, hogy a szívbetegség koleszterinteóriája tévedés, és a gyógyszeres koleszterinszint csökkentés egyetlen ember életét sem menti meg (Szendi, 2018).

A gyógyszeripar hatalmát jelzi, hogy ez a két gyógyszercsalád érinthetetlen, vagy az onkológiai szerek piacán megfigyelhető visszaélésekre (pl. gyorsított eljárásban vezetnek be gyógyszereket, amelyeket aztán pár hónap múltán halálos mellékhatások miatt bevonnak) sem születik az egészségügyi kormányzatok részéről retorzió.

Gøtzsche 2018-as cikkében rámutatott arra, hogy pl,. a Franciaországban 2005 és 2014 közt törzskönyvezett 1032 gyógyszernek mindössze 1%-a bír a gyógyítás szempontjából reális haszonnal. A gyógyszermellékhatások okozta halálozás a kardiovaszkuláris- és rákhalálozás után a harmadik leggyakoribb halál-ok. Ez Európában évente 200 ember felesleges halálát jelenti (Gøtzsche, 2018).


És jöjjön egy "oltásokkal szembeni kirohanás"

Hasonló a helyzet az oltóanyagipar esetében is. A kormányok zsarolva vannak, hiszen ki szeretne járványok dúlta országban élni? Ezekhez képest azt a néhány járulékos áldozatot, akik különben is igen nehezen bizonyíthatják oltáskárosodásukat, elenyésző veszteségnek tekintik a járványmentesség érdekében. Így a WHO és a különféle kormányok abszolút védettséget biztosítanak a vakcinagyártóknak, akár azon az áron is, hogy elnézik nekik az adathamisítást, sőt, mint az amerikai Járványügyi Központ (CDC) esetében, maguk is hamisított vizsgálatokat folytatnak le az oltások védelmében. Ismeretes, hogy felsőbb utasításra meghamisították a CDC által megrendelt vizsgálatot, amely azt volt hivatott igazolni, hogy az MMR oltás nem okoz autizmust (DeStefano és mtsi., 2004). A 11 évvel később újraelemzett adatok szerint viszont az afroamerikai gyerekek körében az oltás hatására 3.36-szorosára nőtt az autizmuskockázat (Hooker, 2014). A lelepleződés azonban mintha meg sem történt volna, az eset körül azóta is teljes a csend, pedig az ügy a kongresszusig is eljutott.

A tudósvilág vagy megvásárolt vagy megfélemlített kutatókból áll, akik nem akarják vagy nem merik kimondani azt az egyszerű tudományos alapigazságot, hogy miként mellékhatás mentes gyógyszer sincs, úgy mellékhatás mentes vakcina sem létezhet. Vezető orvosi szaklapok és orvosszervezetek tiltó listára tették az oltásmellékhatás kutatását és az ezt kutatókat egzisztenciájukban fenyegetik meg. Jó példa erre Peter G?tzsche esete. (lásd. alább!)

A HPV oltás kapcsán megfigyelhető, miként igyekeznek a kormányok a vakcinagyártók kedvébe járni azzal, hogy vagy ajánlott, vagy kötelező oltássá minősítik a HPV oltást, amellyel kapcsolatban már eddig is igen sok károsodás és haláleset került napvilágra. A szenny azonban mindig addig gyűlik, amíg egyszer csak át nem töri a gátat.

Egyre több vizsgálat jelenik meg, amely a sok évvel ezelőtt oltott korosztályokban növekvő gyakoriságúnak találják az invazív méhnyak-rák előfordulását (Delépine, 2019; Andersson, 2018).

CannabiGold by UniHemp

A vakcinaipar részéről a teljes pályás letámadást jelzi, hogy A Cochrane Library, amely korábban a független elemzéseiről volt híres, kiadott egy metaanalízist a HPV oltások hatásairól, amelyben az állt, hogy az oltás hatásosan véd a méhnyak-rák ellen, mellékhatásai viszont jelentéktelenek. Válaszként az elemzésre Peter G?tzsche, a Nordic Cochrane Center vezetője és két munkatársa kritikus írást jelentettek meg, amelyben arra mutattak rá, hogy a Cochrane metaanalízis az elérhető vizsgálatoknak csak a felét vette figyelembe, ezért teljesen hiteltelen (J?rgensen és mtsi., 2018). Válaszként G?tzschet állásából azonnal felfüggesztették, munkahelyéről kizárták, a vele való kapcsolattartást munkatársainak megtiltották, jelezve, hogy a vakcinaipar bajszát nem lehet büntetlenül húzkodni mégoly híres kutatónak sem, mint Gøtzsche.

A tudományt a kritika viszi előre, de a fejlődést a régi rendben érdekelt erők hátráltatják. A ma "árulói" a holnap hősei. Az élet igazságtalansága, hogy ezek a hátráltatók pöffeszkednek ma magas posztokon, míg a tudományt és ezen keresztül a betegeket szolgálók pedig számkivetettek.

A prekoncepcióimat igazoló cikkek szelektív gyűjteménye a lap alján olvashatók.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Andersson, L: Increased incidence of cervical cancer in Sweden: Possible link with HPV vaccination. Indian Journal of Medical Ethics Online First Published May 26, 2018
  • Bleyer, A. - Welch, H. G. 2012. Effect of three decades of screening mammography on breast-cancer incidence, N Engl J Med, 367(21):1998-2005.
  • Boldogkői Zsolt: Hiénák a betegágy körül. Akadémia, 2016.
  • Boldogkői Zsolt: Romokban hever a modern orvoslás társadalmi hitele 2018.05.01 https://varosikurir.hu/alternativ-orvoslas-hitelrontas/
  • Cassel CK, Guest JA. Choosing wisely: helping physicians and patients make smart decisions about their care. JAMA 2012; 307: 1801-1802.
  • Delépine, N: Dramatic and unexpected paradoxical effect of gardasil: the alert must be given to decision makers and the media. web: https://www.tenyek-tevhitek.hu/a_hpv_-virus_elleni_vakcina_noveli_a_mehnyakrak_kockazatat.htm
  • Fojo T, Mailankody S, Lo A. Unintended consequences of expensive cancer therapeutics-the pursuit of marginal indications and a me-too mentality that stifles innovation and creativity: the John Conley Lecture. JAMA Otolaryngol Head Neck Surg 2014;140:1225-36
  • Garrow, J. S. 2007. What to do about CAM: How much of orthodox medicine is evidence based?, BMJ, 335(7627):951.
  • Gøtzsche PC. Patients not patents: Drug research and development as a public enterprise. Eur J Clin Invest. 2018 Feb;48(2).
  • Herrera-Perez D, Haslam A, Crain T, Gill J, Livingston C, Kaestner V, Hayes M, Morgan D, Cifu AS, Prasad V. A comprehensive review of randomized clinical trials in three medical journals reveals 396 medical reversals. Elife. 2019 Jun 11;8. pii: e45183.
  • Ioannidis, JPA: How many contemporary medical practices are worse than doing nothing or doing less? Mayo Clinic Proceedings 2013, 88 (8): 779-81
  • Jorgensen L, Gøtzsche PC, Jefferson T. The Cochrane HPV vaccine review was incomplete and ignored important evidence of bias. BMJ Evid Based Med. 2018 Oct;23(5):165-168.
  • Kirsch, I.: The emperor's new drugs: Exploding the antidepressant myth, Basic Books, New York. 2010
  • Morgan G, Ward R, Barton M. The contribution of cytotoxic chemotherapy to 5 year survival in adult malignancies. Clin Oncol. 2004; 16:549-60.
  • Null, G. - Feldman, M. - Rasio, D. - Dean, C. 2011. Death by medicine, Praktikos Books, Mount Jackson, Virginia.
  • OTA (United States Congress, Office of Technology Assessment). 1978. Assessing the Efficacy and Safety of Medical Technologies. Web: https://www.princeton.edu/~ota/disk3/1978/7805_n.html
  • Pitson G. Over 150 potentially low-value health care practices: an Australian study. Med J Aust. 2013 Jun 17;198(11):597-8.
  • Prasad V, Vandross A, Toomey C, Cheung M, Rho J, Quinn S, Chacko SJ, Borkar D, Gall V, Selvaraj S, Ho N, Cifu A. A decade of reversal: an analysis of 146 contradicted medical practices. Mayo Clin Proc. 2013 Aug;88(8):790-8.
  • Szendi G: Tévutak az orvoslásban. Jaffa, Bp., 2018.
  • Villas Boas PJ, Spagnuolo RS, Kamegasawa A, Braz LG, Polachini do Valle A, Jorge EC, Yoo HH, Cataneo AJ, Correa I, Fukushima FB, do Nascimento P Jr, Módolo NS, Teixeira MS, de Oliveira Vidal EI, Daher SR, El Dib R. Systematic reviews showed insufficient evidence for clinical practice in 2004: what about in 2011? The next appeal for the evidence-based medicine age. J Eval Clin Pract. 2013 Aug;19(4):633-7.
  • Wise, PH: Cancer drugs, survival, and ethics. BMJ (online) 355:i5792 November 2016.