Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Le Vere:
Mérföldkőnek tekinthető vizsgálat jelzi az autoimmun paleo protokoll hatékonyságát

Fordította:Mezei Elmira

Forrás:Ali Le Vere: Landmark Study Suggests Efficacy of Autoimmune Paleo Protocol

Az autoimmun paleo protokollt (AIP) követők közül sokan tapasztalnak objektíven mérhető javulást, és most rendelkezésünkre áll egy komoly és tisztességes klinikai vizsgálat, amelyben kimutatták a hatékonyságát a gyulladásos bélbetegségekben. Ezek az eredmények mindenfajta autoimmun betegség esetén alkalmazhatók lehetnek, mivel ezeknek közös gyökere van

 

A Google adatkezelési elvei

 

Csökkent antigén terhelés: az eliminációs étrend jól bevált elve

Az AIP étrend hatékonyságával kapcsolatos bizonyítékok mindeddig tapasztalati bizonyítékok voltak. Ez a szigorított paleo étrend nem csak a gabonákat, tejtermékeket és hüvelyeseket, hanem az egyéb, potenciálisan immunogén élelmiszereket (tojás, diófélék, olajos magvak, alkohol, adalékanyagok, burgonyafélék, pl. paprika, paradicsom, padlizsán, goji bogyó) is kizárja (1).

Ez a megközelítés a nagy múltú eliminációs étrendek egyik fajtája, amelyek jól használhatók az egyéb kezeléseknek makacsul ellenálló állapotoknál. A lényegük, hogy minimum egy hónapig, vagy még tovább kizárják az allergén és immunogén élelmiszereket az étrendből, majd fokozatosan, szigorúan egyenként visszavezetik őket. Ez nem csak a bizonyos élelmiszerekre adott reakciók azonosítása, hanem az autoimmun reakciókat kiváltó ételek csökkentése és ebből kifolyólag a bélrendszer regenerálódása és a mikrotápanyag hiányok korrigálása szempontjából is jelentőséggel bír. Azonban abban a legtöbb funkcionális szemléletű szakember egyetért, hogy a szigorú AIP csupán egy rövidtávon alkalmazandó beavatkozás legyen, és a visszavezetést a tünetek szignifikáns csökkenésével egy időben meg kell kezdeni.

A tápanyagsűrűség: az AIP alapja

Vannak, akik az AIP hatékonyságát abban látják, hogy kizárja a potenciálisan autoimmunizáló és magas antitápanyag tartalmú ételeket, azonban az elsődleges ereje éppen abban áll, amit viszont tartalmaz: a legmagasabb tápanyagsűrűségű ételeket, mint pl. a halászott tengeri halak és herkentyűk, a legeltetett állatok húsa és belsőségei, a gyökérzöldségek, a gumók, a fűszerek, a zöldségek és a gyümölcsök.

Bár a paleo étrend gyökerei az evolúciós biológiában és a ma élő természeti népek életmódjának vizsgálataiban találhatók, a legújabb értelmezés szerint alkalmazását leginkább a lektorált szakirodalomban bizonyítottan legmagasabb tápanyagsűrűségű ételek fogyasztása indokolja.

A bélnyálkahártya gyógyítása

A bélrendszer egy sejtnyi vastagságú bélése normális esetben szigorúan ellenőrzött: a szoros kapcsolódások nem engednek át akármit a bél lumen molekuláiból a nyálkahártya alatti kötőszövetbe és a szisztémás keringésbe (2). A sejtek közötti fehérjeszerű struktúrák változtatják a formájukat, lehetővé téve a tápanyagok és a víz szelektív áthaladását és a nagyobb molekula méretű káros idegen anyagok kizárását (2). Azonban az autoimmun betegségekben a különböző káros környezeti hatások miatt a szoros kapcsolódások túl áteresztővé válnak, ami lehetővé teszi az emésztetlen fehérje részecskék, toxinok és mikroba termékek számára az átjutást és a különböző immunreakciók kiváltását (2).

A máj, az olajos halak és a tengeri rák- és kagylófélék különösen dús tápanyagtartalmuk miatt az autoimmun protokoll fontos elemei. A és D vitamin tartalmuk segíti a sérült bélhámot gyógyulni (3, 4). Ezek a zsírban oldódó vitaminok alapvető fontossággal bírnak az egészséges bélnyálkahártyában, amelynek sérülése minden kutatott autoimmun betegség előfutára, beleértve a szklerózis multiplexet, a cöliákiát, a kolitiszt, a Crohn betegséget, az 1-es típusú cukorbetegséget, a sokízületi gyulladást, a Bechterew-kórt, valamint az allergiás rendellenességeket, mint pl. az asztma (2, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11).

Az A vitamin megelőzi a T-sejtek helytelen aktiválódását az emésztőrendszerben, és ezáltal csökkenti a krónikus bélgyulladás kockázatát (4). Az orális tolerancia (a különféle ételek visszás reakció nélküli fogyasztásának képessége) koordinációjában is fontos szerepe van, és az immunoglobulin-A (IgA) szintézisét is javítja (4). Ez a nyálkahártya szöveteiben lévő antitest védőszerepet játszik a fertőzések ellen és segít az egészséges bélflóra kialakításában (12). A közhiedelemmel ellentétben az emberek több mint fele nem képes béta karotinból aktív A vitamint formálni, tehát a preformált A vitamin szedése alapvető fontosságú (13).

Az immun homeosztázis helyreállítása

Az A- és a D-vitamin immunmodulátori képességekkel bírnak, tehát képesek helyreállítani a harmóniát az immunrendszer különböző ágazatai között.

A D-vitaminhiány nem csak hogy gyakran kimutatható az autoimmun betegeknél, de alacsony szintje közvetlen kapcsolatot mutat az autoimmun tünetek súlyosságával (15, 16, 17). Egyrészt mind az A-, mind a D-vitamin olyan immunsejtek termelődését javítják, amelyek az immunrendszer Th1, Th2, és Th17 alkotóelemeit harmonizálják, másrészt elnyomják azokat a gyulladáskeltő patogén sejteket, amelyek sokféle autoimmun betegségben járulnak hozzá a szövetek pusztulásához (18).


Az omega-6:omega-3 arány kiegyensúlyozása

A paleo autoimmun protokoll nagy hangsúlyt fektet a preformált hosszúláncú omega-3 zsírsavak, az EPA és a DHA bevitelére, elsősorban olajos halakból, mint a lazac, a makréla, a hering és a szardínia, illetve a magas omega-6 tartalmú magolajok, mint pl. a kukorica-, a gyapotmag-, a szójabab-, a repce-, a pórsáfrány-, és a napraforgó olaj kiiktatására. Az étkezési omega-6 zsírsavakból sok gyulladáskeltő anyag keletkezik. Bár bizonyos növényi eredetű források (lenmag, chia mag, kendermag, dió) is tartalmaznak omega 3-at, a szervezetben való hasznosulásuk lényegesen gyengébb, mint a tengeri állatokból származónak (19).

Az ősi paleo étkezést követő tradicionális vadászó-gyűjtögető népeknek volt a legoptimálisabb, 1:1 omega-6- omega-3 aránya, és náluk nem volt tapasztalható a modern krónikus betegségek hosszú listája (20, 21, 22). Az egész nyugati népességre jellemző sztenderd amerikai étrendben viszont - amelynek tagjainál járványszerű gyakorisággal fordulnak elő krónikus betegségek - gyászos az omega-6 : omega-3 arány (10:1 - 25:1) (21). Ennek javítása különösen lényeges az autoimmun betegeknél, mivel az omega-3 zsírsavak gátolják a patogén T sejtek alegységeinek szaporodását és megelőzik a gyulladáskeltő citokinek, pl. a tumor nekrózis faktor (TNF), az interleukin-1 (IL-1) és az interleukin-2 (IL-2) szintézisét (24).

Az oxidatív stressz semlegesítése

Azoknak a kóros folyamatoknak, amelyekből az autoimmun betegségek is kialakulnak, része az oxidánsok és az antioxidánsok közötti egyensúly felborulása. Bizonyos reaktív oxigén fajták, más néven szabadgyökök az anyagcsere folyamatok normális melléktermékei, de ha túl sok van belőlük, akkor károsíthatják a sejtek energia termelését (25, 26).

A színes növényi ételek sokfélesége elengedhetetlen az antioxidáns szint megnöveléséhez. A bennük lévő bioaktív anyagok, az ún. fitokemikáliák az antioxidánsok közé tartoznak (27). Az élénk színű zöldségek és gyümölcsök stilbenoidokat, lignánokat, tanninokat, karotinoidokat, fenolsavakat és flavonoidokat tartalmaznak. Ezek biztosítják a genetikai anyagok integritását, és segítik a sejtregenerálódást (28, 29, 30). Az autoimmun étrend ugyancsak gazdag zsírban oldódó antioxidánsokban, pl. tokoferolokban, karotinokban, A-vitaminban és ubiquinolban, valamint vízben oldódó aszkorbátban és glutathionban (31).

A méregtelenítés és a hormonális egyensúly optimalizálása

Az AIP-ban gyakran szereplő zöldségek, gyümölcsök és fűszerek segítenek az autoimmunitásban sűrűn előforduló állapotot, a máj túlterhelődéséhez vezető toxikus fázis I metabolitok feltorlódását kioldani (32). Ilyenek például a gyömbér (33), a kurkumából kivont kurkumin (34), a fahéj fahéjaldehidje (35), az áfonya és a szőlő rezveratrolja (36), az alma és a hagyma kvercetinje (37), és számtalan más, a toxicitás feloldását segítő fázis II enzim.

A mostanáig legpotensebb fázis II enzimnek tartott anyag, a szulforafán pedig bőven található a keresztesvirágúakban, amelyek szintén mindennapos elemei az AIP-nak (32, 38). Ilyen pl. a rukkola, a brokkoli, a kelbimbó, mindenféle káposzta, a kínai kel, a karfiol, a mángold, a retek, a karórépa, a tarlórépa, a wasabi és a vízitorma. Ezek a zöldségek indol-3-karbinolt (I3C) is bőven tartalmaznak. Ez a két anyag támogathatja az autoimmun betegségeknél gyakori ösztrogén dominancia esetén az egészséges ösztrogén anyagcserét.


A mikrobiota diverzitás gazdagítása és a patogének elnyomása

A legtöbb autoimmun betegségben tetten érhető a diszbiózis, vagyis a bakteriális egyensúly felborulása a belekben. Mivel a mikrobiota (a baktériumok összessége) és az immunrendszer működése között szoros kapcsolat van, tehát a felborult egyensúly helyreállítása nagyon fontos feladat. Ehhez szükséges az ún. prebiotikus rostok fogyasztása, amelyek segíthetnek helyreállítani egy egészséges ökoszisztémát. A paleo étrend sok prebiotikus rostot tartalmaz, amely a baktériumtörzsek sokféleségét segíti (44).

A prebiotikus rostok, amelyek emésztetlenül jutnak el a vastagbélbe, hogy ott a hasznos baktériumok szelektíven fermentálják őket, jó stratégiát képeznek a mikrobiális diverzitás elősegítésére (45). A SIBO-t (a vékonybél bakteriális fertőzöttsége) kivéve, minden más esetben hasznos a fermentábilis szénhidrátokat tartalmazó zöldségek bőséges fogyasztása. Ilyen prebiotikus hatással rendelkezik a spárga, a fokhagyma, a vöröshagyma, az articsóka, a cikória, a csicsóka, a zöld banán, a főzőbanán, a cékla, a póréhagyma és a bojtorjángyökér. Vizsgálatok kimutatták, hogy több zöldség fogyasztására a mikrobiom már egy-két nap alatt képes változni (46).

Ezen kívül a tejsavas fermentálással készült ételek, mint pl. a hagyományos erjesztésű savanyú káposzta vagy a kókuszkefír az enterociták által felszívott hasznos baktériumokon és poliaminokon keresztül képes elősegíteni a sejtregenerálódás ütemét. Az egészséges bélflóra újratelepítése pedig gátolni fogja a káros baktériumtörzsek megtelepedését (47), amelyek kiválthatják vagy fenntarthatják az autoimmunitást (48).

Javuló kardiometabolikus paraméterek

Az endothelium sejtjeinek aktiválódása, az erek simaizmainak hibás működése, az oxidatív stressz és a gyulladás a szívbetegség, a magas vérnyomás és a 2-es típusú cukorbetegség mögöttes faktorai, és az autoimmun betegségekre is negatív hatással lehetnek. A paleo táplálkozásról bebizonyosodott, hogy az Amerikai Diabétesz Szövetség (ADA) által hivatalosan ajánlott alacsony zsír-, és magasabb szénhidrát tartalmú diabétesz étrendnél hatékonyabban korrigálja ezeket az anyagcsere rendellenességeket a 2-es típusú cukorbetegségben (49). A paleo étrendet követő résztvevőknek javult a glükóz kontrollja, ami a hemoglobin A1c (HbA1c) érték csökkenésével volt mérhető (49). A kutatók ezt a magasabb rostbevitel számlájára írták, ami 2500 kalóriára nézve 35 gramm volt, míg az ADA étrendben csak 12 gramm (49).

Egyéb vizsgálatokban a paleo étrend hatására jobban lecsökkent a magas koleszterinszintű résztvevőknek az összkoleszterin, az LDL koleszterin és a triglicerid szintje, valamint szignifikáns mértékben inkább megnőtt a HDL koleszterinje, mint a hagyományos gabonaalapú "egészséges szív" étrenden (50). A vizsgálatok arra is rávilágítottak, hogy a paleo étrenden a kezdetben leginkább inzulin rezisztens résztvevőknél volt mérhető a legnagyobb javulás az inzulinérzékenység terén (51). A paleo étrend ezen kívül a szisztolés és a diasztolés vérnyomást is csökkentette (52).

A mitokondriumok diszfunkciójának helyreállítása

A mitokondriumok, a sejtek motorjának hibás működése lényegében minden betegségben szerepet játszik (53). Működésük helyreállítása kompatibilis az autoimmun protokollal, mivel ez is egy tápanyagokban dús, gyulladás csökkentő étrendet, valamint megfelelő mikrotápanyag bevitelt kíván (54).

A savasító hatású feldolgozott élelmiszerek, mint a cukor, a liszt és a magas glikémiás indexű dolgok, valamint a kávé és az alkohol megakadályozzák a sejtmembránokban az olyan változásokat, amelyek amúgy veszélyeztethetik a mitokondriumok működését (55, 56).

Az autoimmun protokoll rendkívül hasznos lehet, mind azért, mert csökkenti az ásványi anyag felszívódást akadályozó antitápanyagok bevitelét, mind azért, mert növeli a jól felszívódó vitaminok és ásványi anyagok mennyiségét. Például a vas és a réz sokkal jobban szívódik fel belsőségekből, mint növényi forrásokból. A vegetáriánus étrendek 70%-al csökkentik a nem-hem vas és 85%-al az összvas felszívódását (58). Ugyanezen oknál fogva a vegetáriánusoknak 50%-kal több cinkre van szüksége, mint a mindenevőknek (58).

Bizonyított hatékonyság a gyulladásos bélbetegségekben

A tárgyalt vizsgálat kilenc Crohn beteg és hat fekélyes kolitiszes résztvevőt tartalmazott, akiknek a fele biológiai terápiát kapott, és a betegségük átlagban már 19 éve tartott (1). A résztvevők a vizsgálat ideje alatt is folytatták gyógyszeres kezelésüket, kivéve a kortikoszteroidok fokozatos csökkentését. Egy képzett egészségmentort és dietetikust is alkalmaztak, aki az életmóddal kapcsolatos tanácsadással segítette a résztvevőket.

A résztvevők 73% hat hét után remisszióba került, ami az öthetes fenntartó fázisban is kitartott (1). A fekélyes kolitiszes pácienseknél a hatodik hétre jelentősen csökkent a székletvérzés (1). Nem csak a bélnyálkahártya endoszkóppal látható állapota javult, hanem a különböző, konkrétan mérhető betegség skála értékek is (1). Ezen kívül a széklet kalprotektin szintje is szignifikánsan csökkent 471-ről az első héten 112-re a 11. héten (1). A kalprotektin egy bélrendszeri gyulladást jelző marker, amelynek magas szintje a visszaesés egyik jelzője (59, 60).

A kutatók szerint: "Nem tételeztük fel, hogy ilyen hamar (hat hét alatt) elérhetünk klinikai remissziót. Ez az eredmény vetekszik a legtöbb gyógyszeres terápia hatékonyságával." A drámai mértékű javulás miatt a kutatók szerint az AIP egy használható kiegészítő terápia lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésében, "még a közepes-súlyos állapot esetén is".

Gyakorlati alkalmazás

Bár ez a vizsgálat kimutatja az AIP hatékonyságát, nem randomizált, nem vak, és nem nagy mintán készült, tehát még több vizsgálatra lenne szükség. Persze a klinikai vizsgálatok finanszírozása nem egyszerű dolog és a gyógyszeripar befektetőinek nem áll érdekében anyagilag támogatni a piaci exkluzivitást lehetetlenné tévő étrendi protokollok vizsgálatát.

Az AIP-on belül számos, pozitív irányú életmódváltást támogató elem van, pl. a közösség támogatásának aktiválása, a stressz kezelés elsajátítása, az egyéni állapotnak megfelelő mozgásforma megtalálása, vagy az alvásminőség tudatos javítása. Mivel az AIP szelíd, nem-invazív természetű, tápanyagban gazdag és gyulladás csökkentő hatású, az autoimmun betegek tartoznak annyival önmaguknak, hogy feltérképezik ezt az életmódot terápiás opcióként.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. Konijeti, G.G. et al. (2017). Efficacy of the Autoimmune Protocol Diet for Inflammatory Bowel Disease. Inflammatory Bowel Diseases, doi: 10.1097/MIB.0000000000001221.

2. Fasano, A. (2012). Leaky gut and autoimmune disease. Clinical Reviews in Allergy and Immunology, 42(1), 71-78.

3. Mora ,J.R., Iwata, M., & von Andrian, U.H. (2008). Vitamin effects on the immune system: vitamins A and D take centre stage. National Reviews in Immunology, 8(9), 685-698.

4. Kim, C.H. (2008). Roles of retinoic acid in induction of immunity and immune tolerance. Endocrine Metabolism Immune Disorders Drug Targets, 8, 289-294.

5. Drago, S. et al. (2006). Gliadin, zonulin and gut permeability: effects on celiac and non-celiac intestinal mucosa and intestinal cell lines. Scandanavian Journal of Gastroenterology, 41, 408-419.

6. Westall, F.C. (2007) Abnormal hormonal control of gut hydrolytic enzymes causes autoimmune attack on the CNS by production of immune-mimic and adjuvant molecules: a comprehensive explanation for the induction of multiple sclerosis. Medical Hypotheses, 68, 364-369.

7. Edwards, C.J. (2008) Commensal gut bacteria and the etiopathogenesis of rheumatoid arthritis. Journal of Rheumatology, 35, 1477-1497. doi: 10.1007/s12016-011-8291-x.

8. Yacyshyn, B.R., & Meddings, J.B. (1995) CD45RO expression on circulating CD19+ B cells in Crohn's disease correlates with intestinal permeability. Gastroenterology, 108, 132-138.

9. Martinez-Gonzalez, O. et al. (1994) Intestinal permeability in patients with ankylosing spondylitis and their healthy relatives. British Journal of Rheumatology, 33, 644-648.

10. Schmitz, H., Barmeyer, C., Fromm, M., Runkel, N., Foss, H.D., Bentzel, C.J.,…Schulzke, J.D.(1999) Altered tight junction structure contributes to the impaired epithelial barrier function in ulcerative colitis. Gastroenterology, 116, 301-307.

11. Hijazi, Z et al. (2004) Intestinal permeability is increased in bronchial asthma. Archives of Diseases in Children, 89, 227-229.

12. Macpherson, A.J., & Slack, E. (2007). The functional interactions of commensal bacteria with intestinal secretory IgA. Current Opinions in Gastroenterology, 23, 673-678.

13. Lin, Y. et al. (2000). Variability of the conversion of beta-carotene to vitamin A in women measured by using a double-tracer study design. American Journal of Clinical Nutrition, 71, 1545-1554.

14. Kidd, P. (2002). Th1/Th2 Balance: The Hypothesis, its Limitations, and Implications for Health and Disease. Alternative Medicine Reviews, 8(3), 223-246.

15. Agmon-Levin, N. et al. (2013). Vitamin D in systemic and organ-specific autoimmune diseases. Clinical Reviews in Allergy and Immunology, 45(2),256-266.

16. Finamor, D. et al. (2013). A pilot study assessing the effect of prolonged administration of high daily doses of vitamin D on the clinical course of vitiligo and psoriasis. Dermato-Endocrinology, 5(1), 222-234.

17. Yin, K., & Agrawal, D.K. (2014). Vitamin D and inflammatory diseases. Journal of Inflammation Research, 7, 69-87.

18, Tesmer, L.A. et al. (2012). Th17 cells in human disease. Immunology Reviews, 223, 87-113. doi:  10.1111/j.1600-065X.2008.00628.x

19. Davis, B.C., & Kris-Etherton, P.M. (2003). Achieving optimal essential fatty acid status in vegetarians: current knowledge and practical implications. American Journal of Clinical Nutrition, 78(3 Suppl), 640S-646S.

20. Calder, P.C. (1998). Dietary fatty acids and the immune system. Nutritional Reviews, II, S70-S83.

21. Simopoulos, A.P. (1991). Omega-3 fatty acids in health and disease and in growth and development. American Journal of Clinical Nutrition, 54, 483-463.


22. Sinclair, H. (1981). The relative importance of essential fatty acids of the linoleum and linolenic families: studies with an Eskimo diet. Progress in Lipid Research, 20, 897-899.

23. McAfee, A.J. (2011). Red meat from animals offered a grass diet increases plasma and platelet n-3 PUFA in healthy consumers. British Journal of Nutrition, 105(1), 80-90. doi: 10.1017/S0007114510003090.

24. Das, U.N. (1994). Beneficial effect of eicosapentaenoic and docosahexaenoic acids in the management of systemic lupus erythematosus and its relationship to the cytokine network. Prostaglandins Leukotrienes and Essential Fatty Acids, 51(3), 207-213.

25. James, A.M., & Murphy, M.P. (2002). How mitochondrial damage affects cell function. Journal of Biomedical Science, 9(6 Pt 1), 475-487.

26. Pieczenik, S.R., & Neustadt, J. (2007). Mitochondrial dysfunction and molecular pathways of disease. Experimental and Molecular Pathology, 83, 84-92.

27. Carlsen, M.H. et al. (2010). The total antioxidant content of more than 3100 foods, beverages, spices, herbs and supplements used worldwide. Nutrition Journal, 9(3),  doi: 10.1186/1475-2891-9-3

28. Astley, S.B. et al. (2004). Evidence that dietary supplementation with carotenoids and carotenoid-rich foods modulates the DNA damage: repair balance in human lymphocytes. British Journal of Nutrition, 91, 63-72. doi: 10.1079/BJN20031001.

29. Baur, J.A. et al. (2006). Resveratrol improves health and survival of mice on a high-calorie diet. Nature, 444, 337-342.

30. Wood, J.G. et al. (2004). Sirtuin activators mimic caloric restriction and delay ageing in metazoans. Nature, 430, 686-689, doi: 10.1038/nature02789.

31. Sies, H. (1997). Oxidative stress: oxidants and antioxidants. Experimental Physiology, 82(2), 291-295.

32. Fahey, J.W., Zhang, Y., & Talalay, P. (1997). Broccoli sprouts: an exceptionally rich source of inducers of enzymes that protect against chemical carcinogens. Proceedings of the National Academy of Sciences (USA), 94, 10367-10372.

33. Tarek, K. et al. (2011). Zingiber officinale acts as a nutraceutical agent against liver fibrosis.  Nutrition and Metabolism, 8, 40. doi: 10.1186/1743-7075-8-40.

34. Lee, G-H. et al. (2017). Protective effect of Curcuma longa L. extract on CCl4-induced acute hepatic stress. BMC Research Notes, 10(1), 77.

35. Petri, S., Körner, S., & Kiaei, M. (2012). Nrf2/ARE Signaling Pathway: Key Mediator in Oxidative Stress and Potential Therapeutic Target in ALS. Neurological Research International, 878030.

36. Spanier, G. et al. (2008). Resveratrol reduces endothelial oxidative stress by modulating the gene expression of superoxide dismutase 1 (SOD1), glutathione peroxidase 1 (GPx1) and NADPH oxidase subunit (Nox4). Phytochemistry, 69(8), 1732-1738.

37. Yen, G-C. et al. (2011).  Effects of polyphenolic compounds on tumor necrosis factor-? (TNF-?)-induced changes of adipokines and oxidative stress in 3T3-L1 adipocytes. Journal of Agriculture and Food Chemistry, 59(2), 546-551.

38. Riedl, M.A., Saxon, A., & Diaz-Sanchez, D. (2009). Oral sulforaphane increases Phase II antioxidant enzymes in the human upper airway. Clinical Immunology, 130(3), 244-251.

39. Michnovicz, J.J., Adlercreutz, H., & Bradlow, H.L. (1997). Changes in levels of urinary estrogen metabolites after oral indole-3-carbinol treatment in humans. Journal of the National Cancer Institute, 89(10), 718-723.

40. Kall, M.A., Vang, O., & Clausen, J. (1997). Effects of dietary broccoli on human drug metabolising activity. Cancer Letters, 114(1-2), 169-170.

41. Fowke et al. (2003). Urinary isothiocyanate levels, brassica, and human breast cancer. Cancer Research, 63(14), 3980-3986.

42. Muti et al. (2000). Estrogen metabolism and risk of breast cancer: a prospective study of the 2:16alpha-hydroxy-estrone ratio in premenopausal and postmenopausal women. Epidemiology, 11(6), 635-640.

43. Sepkovic, D.W., Bradlow, H.L., & Bell, M. (2001). Quantitative determination of 3,3'-diindolylmethane in urine of individuals receiving indole-3-carbinol. Nutrition and Cancer, 41(1-2), 57-63.

44. Cotillard, A., et al. (2013). Dietary intervention impact on gut microbial gene richness. Nature, 500(7464), 585-588.

45. Hawrelak, J.A. (2006). Textbook of Natural Medicine, 3rd ed. St. Louis: Churchill Livingston.

46. David, L.A., et al. (2014). Diet rapidly and reproducibly alters the human gut microbiome. Nature, 505(7484), 559-563.

47. Boermeester, M.A. (2014). A Hypothesis: Important Role for Gut Microbiota in the Etiopathogenesis of Diverticular Disease. Diseases of the Colon and Rectum, 57(4), 539-543.

48. Vojdani, A. (2014). A potential link between environmental triggers and autoimmunity. Autoimmune Disease, 43721.

49. Masharani, U. et al. (2015). Metabolic and physiologic effects from consuming a hunter-gatherer (Paleolithic)-type diet in type 2 diabetes. European Journal Of Clinical Nutrition, (8), 944. doi:10.1038/ejcn.2015.39

50. Pastore, R.L., Brooks, J.T., & Carbone, J.W. (2015). Paleolithic nutrition improves plasma lipid concentrations of hypercholesterolemic adults to a greater extent than traditional heart-healthy dietary recommendations. Nutrition Research, 35(6), 474-479.  doi: 10.1016/j.nutres.2015.05.002.

51. Frassetto, L.A. et al. (2009). Metabolic and physiologic improvement from consuming a paleolithic, hunger-gatherer type diet. European Journal of Clinical Nutrition, 63, 947-955.

52. Boers, I. et al. (2014). Favourable effects of consuming a Palaeolithic-type diet on characteristics of the metabolic syndrome: a randomized controlled pilot-study. Lipids, Health, and Disease, 13, 160. doi: 10.1186/1476-511X-13-160.

53. Aw, T. Y., & Jones, D. P. (1989). Nutrient supply and mitochondrial function. Annual Reviews in Nutrition, 9, 229 - 251.

54. Zeviar, D.D. et al. (2014). The role of mitochondria in cancer and other chronic diseases. Journal of Orthomolecular Medicine, 29(4), 157-166.

55. Hansen, S.H., Andersen, M.L., Cornett, C., Gradinau, R., & Grunnet, N. (2010). A role for taurine in mitochondrial function. Journal of Biomedical Science, 17(Suppl 1), S23.

56. Minich, D., & Bland, J. (2007). Acid-alkaline balance: Role in chronic disease and detoxification. Alternative Therapies in Health and Medicine, 13, 62-65.

57. Gibson, R.S., Heath, A.L., & Szymlek-Gay, E.A. (2014). Is iron and zinc nutrition a concern for vegetarian infants and young children in industrialized countries? American Journal of Clinical Nutrition, 100 Suppl 1, 459S-468S. doi: 10.3945/ajcn.113.071241.

58. Hunt, J.R. (2003). Bioavailability of iron, zinc, and other trace minerals from vegetarian diets. American Society for Clinical Nutrition, 78(3), 633S-639S.

59. Kao, D. et al. (2014). Fecal microbiota transplantation inducing remission in Crohn's colitis and the associated changes in fecal microbial profile. Journal of Clinical Gastroenterology, 48(7), 625-628. doi: 10.1097/MCG.0000000000000131.

60. Mao, R. et al. (2012). Fecal calprotectin in predicting relapse of inflammatory bowel diseases: a meta-analysis of prospective studies. Inflammatory Bowel Diseases, 18(10), 1894-1899.