Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor: Miért kell szedni B12 vitamint?

(részlet Új vitaminforrdalom c. könyvemből)

A B12 hiánnyal keveset foglalkoznak az emberek, mert mindenki azt hiszi, "kiegyensúlyozott" étrend mellett ebből nem lehet hiány. Az alábbiakban azonban kiderül, hogy nagyon is lehet,sőt a metforminnal kezelt cukorbetegekben, PCOSZ-ben szenvedő nőkben súlyos B12 hiány alakulhat ki. S mivel a B12 hiánya magzati velőcsőzáródási zavart okozhat, felnőttekben pedig depressziót, neurológiai tüneteket, egyszerűen biztonságosabb B12-öt szedni.

 

Google hirdetés

 

A történetet, ha nem akarjuk az ókorig visszapörgetni, valahol ott kell elkezdeni, hogy George Whipple a vérszegénység okát vizsgálva kutyákat véreztetett ki, majd figyelte, melyik ételtől állnak talpra gyorsabban. A máj vált be a legjobban, amiből George Minot és William Murphy arra gondoltak, ez talán embernél is működik... A betegeknél éretlen, óriási vörösvérsejteket találtak, ezért megaloblaszt anémiának nevezték a kórképet. Hamarosan kiderült, hogy ez nem egy, hanem legalább két betegség. Ekkoriban azt hitték, megtalálták úgy általában azt a faktort, amelynek hiánya a vészes vérszegénységet okozza, mert a nem terhesség alatt kialakuló vérszegénységre is hatott a folsav. Csakhogy, hamarosan az is kiderült, hogy a folsav nem állítja meg a vészes vérszegénységgel járó neurológiai tünetek romlását, sőt talán rontja is a betegek neurológiai tüneteit.1948-ra aztán izolálták a B12 vitamint, és kiderült, hogy a vészes vérszegénységnek ez az igazi gyógyszere. Azaz a terhességi vérszegénység oka folsav, a vészes vérszegénységé pedig B12 hiány (Lanska, 2010).

A történet persze csak példázat, tanulságokkal. Az a tény, hogy a folsav javít a B12-vitamin hiányából fakadó vérszegénységen, de tovább rontja a B12 hiányból fakadó neurológiai tüneteket (érzészavarok a végtagokban, látóideg sorvadás, szellemi hanyatlás, stb.), azt jelenti, hogy a folsav képes elfedni a B12-hiányt. A betegek egy részénél ugyanis a neurológiai és neuropszichiátriai tünetek dominálnak (ezen nem segít a folsav, sőt ront), másoknál viszont a vérszegénység formájában jelentkezne, ha a folsav nem maszkolná a B12 hiányt (Reynolds, 2006).

A folsav és a B12

A probléma egyáltalán nem elméleti kérdés, mert a B12-vitamin hiánya nem is olyan ritka. Pl. vegetáriánusok nem jutnak egyáltalán B12-höz, mert ez csak állati eredetű élelmiszerekben található. Az indiai vegetáriánusok minimum 50% -a komoly B12 hiányban szenved (Green és Miller, 2007). Azok az algák, amiket állítólagos B12 tartalmuk miatt (is) fogyasztanak, gyakran csak hatástalan pszeudo B12-vitaminokat tartalmaznak. De gyulladásos bélbetegségekben, felszívódási zavarokban (pl. cöliákia betegség vagy rejtett gluénérzékenység), időskori savhiányban, krónikus gasztritiszben, az un. Intrinzik Faktor hiányában, protonpumpa gátló szedése alatt gyakran lép fel B12 hiány. Háromezer 26 és 83 év közötti amerikai ember vérében megmérték a B12 szintet, és az emberek 9%-a igen súlyos, 17%-a súlyos, és 38%-a valószínűsíthetően B12 hiányban szenvedett (Tucker és mtsi., 2000). Ez durván szembemegy azzal a feltételezéssel, hogy B12-vitaminhiány a nyugati világban ritkán fordul elő. A B12 hiánya enyhe esetekben egyáltalán nem látványos tüneteket okoz, például fáradékonyságot, a szellemi képességek hanyatlását, érzelmi zavarokat, mindenféle tisztázatlan eredetű idegrendszeri és testi zavarokat okoz. Jellegzetes tünet a neuropátia, ami érzészavarokat jelent a végtagokban.

Aztán van egy másik veszélyeztetett csoport. A policisztás ovárium szindróma igen gyakori, de az inzulinrezisztencia még annál is gyakoribb. Kezelni persze csak prediabéteszben és diabéteszben szokás. Ezekben a problémákban a metformin nevű vegyületet előszeretettel alkalmazzák, mert úgymond, veszélytelen (és olcsó). Pedig a metformin igen gyakran B12 hiányt okoz. Egy vizsgálatban minden beszedett napi 1 gramm növekmény 2.8-szoros B12 hiány kockázatot képviselt. Inzulinrezisztenciára egy grammot simán fel szoktak írni gyermek után áhítozó nőknek, cukorbetegeknek meg még többet. Amikor a 3 évnél rövidebb ideig, és a három évnél tovább szedőket hasonlították össze, a továbbszedőknek 2.4-szeres kockázata volt B12 hiányra (Ting és mtsi., 2006). Az inzulinrezisztencia áll sokszor a sikertelen megtermékenyülések hátterében, s ez szokta a PCOSZ-t is okozni. Amikor egy nőt tehát a PCOSZ vagy inzulinrezisztencia fennállása esetén metforminnal kezdenek kezelni, akkor valójában a terhességet készítik elő. Nem ritka, hogy a lombikbébi programok sikerességét is metformin előkezeléssel akarják javítani. Csakhogy terhességre készülő nőknél különösen problémás a B12-hiány, mint az mindjárt kiderül.

A B12 hiány egy ponton túl visszafordíthatatlan idegrendszeri elváltozásokat okoz, ezért nem szabad tehát félvállról vennie senkinek. A tinnitus és az időskori hallásromlás esetében komoly bizonyítékok szólnak amellett, hogy a B12 hiánya fontos szerepet játszik ezekben a kórképekben (Green és Miller, 2007). A B12-hiánya szintén meghatározó a szellemi leépülésben és a depresszív tünetek kialakulásában (Reynolds, 2006). A B12 a rettegett velőcső záródási zavarban szintén nem csupán epizodista .

A velőcső-záródási rendellenességek

A valódi teremtéstörténet valahogy úgy kezdődik, hogy mondá az Úr, legyen Ember, és akkor lőn egy kis cső. Nevezzük Ádámkának. Ez a kis cső három csiralemezből van összetákolva, s ez a lepény egyszer csak csővé hengeredik össze, mint amikor palacsintát töltünk. Ekkor kezdődik meg igazán az emberré válás. Csakhogy balszerencsés esetben a cső nem záródik össze megfelelően, aminek súlyos következményei lehetnek a megszületendő gyermek számára. Ennek rémségestől a még rémségesebb fajtájáig, mindenféle előfordulhat. Hiányozhat az agy, a gerincvelő egy része, s a legenyhébb esetben "csak" nyitott gerinccel születik a baba.

Hamarosan az is világossá vált, hogy hiába adnak folsavat, azért a nők egy részénél mégis ilyen problémával születnek gyermekek. Ekkor a B12 került gyanúba, mivel a folsav és a B12 közösen ügyködnek bizonyos biokémiai körfolyamatban. A B12 szerepét feltáró vizsgálatokban az alacsony B12-vitaminszint 2-4-szeres kockázatot mutatott velőcső záródási rendellenességekre (O'Leary és Samman, 2010).

Hogy mindkét B-vitamin hiánya külön-külön is okozhat velőcső záródási rendellenességet, annak az a magyarázata, hogy mindkét B-vitamin fontos szerepet játszik a sejtosztódás szabályozásában. Hogy miért először a folsav került gyanúba? Mert folsavból kb. 100-szor annyi kell, mint B12-ből, vagyis a folsav hiánya könnyebben előáll.

A B12 és a velőcső záródási rendellenesség

Egy rakás tanulság vonható le ismét e sorokból. A fejlett nyugati országokban olyan primitív dolgok, mint a folsav és a B12 hiánya eredményezi, hogy évente több ezer gyermek születik velőcső záródási rendellenességgel. Hazánkban évente kb. 2-300 ilyen gyermekkel számolhatunk. A maradandó károsodással született gyermeknél nagyobb sorscsapást nehéz elképzelni, s még borzasztóbb, ha tudjuk, hogy könnyedén elkerülhető lett volna megfelelő folsav és B12 bevitellel. Milyen lehet a táplálékunk összetétele, ha abban minimális mennyiségű vitamin sem található?

A fentiekből más tanulság is fakad. Nem elég csupán folsavat szedni, pláne nem a terhesség során, mert a B12 hiány is meglepően gyakori, csak a közegészségügy egyelőre a folsavon lovagol. Aki folsavat kezd szedni, annál, ha van is B12 hiánya, hát az elfedődik! Éppen ezért, elvileg folsavat nem is volna szabad önmagában pótolni, csak B12-vel, ezért mindig jobb B-komplexet szedni.

Oké, ezentúl ígérjük, rendszeresen szedjük a B12-öt. De mennyit? Na, itt ismét megtorpanhatunk. A hivatalos ajánlás 2-3 mikrogramm közt lövi be a napi szükségletet. Általában tudjuk, hogy a hivatalos ajánlásból négyzetre emeléssel lehet jól becsülni a valódi szükségletet. Jelen esetben az a helyzet, hogy a B12-ből a napi veszteségünk 2-5 mikrogramm (Watanabe, 2007) és napi 6 mikrogramm a minimum, amivel szinten lehet tartani a vérszintet (Bor és mtsi., 2006). A bibi csak az, hogy a szervezet jól kitalált bonyolult rendszere, amely a B12 felvételére alakult ki, étkezésenként 1.5-3 mikrogrammra van tervezve. A mérések szerint, ha tablettában beveszünk 1 mikrogramm B12-öt, annak 50%-a szívódik csak fel, 5 mikrogrammnál már csak 25%, és így tovább. A vékonybél hat óránként hajlandó aktívan 1-3 mikrogrammot felvenni, a passzív felvétel 1-2%-os, azaz 10 mikrogramm felszívódásához, 1000 mikrogrammot kell bevennünk. Azt a lemezt kár feltenni, hogy együnk "változatosan", ugyanis nagy meglepetésre az élelemből ugyanilyen gyatrán szívódik fel a B12 (Okuda és mtsi., 1964). Egészségügyi webszájtok előszeretettel sorolgatják, miben mennyi B12 található, csak arról nem szólnak, mennyi szívódik fel belőlük. Ráadásul főzéssel a B12 harmada lebomlik. A laikus olvasó joggal hiheti, hogyha jó sok B12-öt tartalmazó ételt fogyaszt, akkor szervezete szinte egy B12 raktárrá alakul át. A B12 felvétel azonban inkább hasonlít a homokórára, akármennyi homok is van felül, mindig csak ugyanannyi pereg le belőle óránként. Ha rendben van az emésztésünk, tudunk jól fehérjét bontani, rendelkezünk a B12 felvételére specializálódott Intrinzik Faktorral, akkor is étkezésenként max. 2-2.5 mikrogramm B12-t tudunk bevételezni. A napi szükséglethez tehát háromszori bevitelre is szükség lehet. Vagyis reggel, délben és este máj? Ez, mint egy korábbi fejezetben olvashattuk, már csak azért sem feltétlen ajánlatos, mert túl sok retinolt (A-vitamint) viszünk esetleg be a B-12 kedvéért. Marad a tabletta.

Simone Eussen és munkatársai azt vizsgálták, B12 közepes hiánya esetén 2.5, 100, 250, 500, és 1000 mikrogramm B12 milyen mértékben rendezi a hiányt (Eussen és mtsi., 2005). Eredményük szerint 16 heti szedés alatt a 600 és 1000 mikrogramm közé eső adag nyújtotta a legjobb eredményt. A kisebb adagokkal 16% és 33%-os javulást lehetett elérni. Nyilván, ha valaki nem B12 hiányos, akkor csak fenntartó adagot akar szedni, azaz kevesebb is elég. De a sok felszívódási bizonytalanság és az élelmiszerek kétes vitamintartalma miatt legjobb a túlbiztosítás, úgyhogy én a napi 300-500 mikrogrammra szavazok, legalább két adagra elosztva. Eddig is igyekeztem érzékeltetni, hogy a felszívódás meglehetősen bizonytalan, az aktív felvétel 1-3 mikrogramm között mozog, a passzív felvétel pedig 1%-os hatékonyságú. Terhesség esetén inkább az 500 mikrogramm vagy még több az ajánlott. Gyermekek esetén, mivel túladagolás nem ismert, nyugodtan lehet adni 50-100 mikrogrammot, csecsemőknél 10-20 mikrogrammot. Ja, és még valami. A kiürült raktárak lassan töltődnek fel, pont a korlátozott felvétel miatt. Ha valaki -akármilyen okból- úgy dönt, ő csak a terhessége esetén szeretné tabletták segítségével (túl)biztosítani vitaminszintjét, későn lát hozzá, ha csak a terhességi tesztcsík elszíneződése után ugrik le a vitaminboltba. Mind a folsavból, mind a B12-ből már hónapokkal előtte fel kell tölteni a szervezet raktárait, mert pont a terhesség korai szakaszában alakul ki a velőcső záródási zavar.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Irodalom

  • Bor MV, Lydeking-Olesen E, M?ller J, Nex? E. A daily intake of approximately 6 µg vitamin B-12 appears to saturate all the vitamin B-12-related variables in Danish postmenopausal women. Am J Clin Nutr 83:52-58, 2006.
  • Eussen SJ, de Groot LC, Clarke R, Schneede J, Ueland PM, Hoefnagels WH, van Staveren WA. Oral cyanocobalamin supplementation in older people with vitamin B12 deficiency: a dose-finding trial. Arch Intern Med. 2005 May 23;165(10):1167-72.
  • Green, R.; Miller, J.W.: Vitamin B12. in: Janos Zempleni Robert B. Rucker Donald B. McCormick John W. Suttie (eds.): Handbook of vitamins. CRC Press, Boca Raton, 2007. 4th ed. pp:413-457.
  • Lanska, D.J.: Historical aspects of the major neurological vitamin deficiency disorders: the water-soluble B vitamins. S. Finger, F. Boller, K.L. Tyler, Editors Handbook of Clinical Neurology, Vol. 95 (3rd series) History of Neurology 2010 Elsevier pp:361-374.
  • O'Leary, F.; Samman, S.: Vitamin B in Health and Disease Nutrients. 2010 March; 2(3): 299-316.
  • Okuda K, Takara I, Fujii T. Absorption of liver-bound vitamin B12 in relation to intrinsic factor. Blood. 1968 Aug;32(2):313-23.
  • Reynolds E. Vitamin B12, folic acid, and the nervous system. Lancet Neurol. 2006 Nov;5(11):949-60.
  • Ting RZ, Szeto CC, Chan MH, Ma KK, Chow KM. Risk factors of vitamin B(12) deficiency in patients receiving metformin. Arch Intern Med. 2006 Oct 9;166(18):1975-9.
  • Tucker KL, Rich S, Rosenberg I, Jacques P, Dallal G, Wilson PW, Selhub J. Plasma vitamin B-12 concentrations relate to intake source in the Framingham Offspring study. Am J Clin Nutr. 2000 Feb;71(2):514-22.
  • Watanabe F. Vitamin B12 sources and bioavailability. Exp Biol Med (Maywood). 2007 Nov;232(10):1266-74.