Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Hal Herzog:
Miért tér vissza a legtöbb vegetáriánus a húsevéshez?

A legtöbb embernek a vegetarianizmus csak egy átmeneti időszak. Vajon miért?

Forrás:Hal Herzog: Why Do Most Vegetarians Go Back To Eating Meat? Psychology Today, June 20, 2011

Fordította: Fehér Zsuzsa

 

Google hirdetés

 

Staci Gianival készítek interjút, aki 41 éves, de tízzel fiatalabbnak néz ki. Connecticut külvárosában nevelkedett, most partnerével, Gregory-val egy önfenntartó ökoközösségben lakik a hegyek között, 20 percre az észak-karolinai Old Forttól. Staci erőt sugároz, és amikor az ételekről beszél, felvillanyozódik és ragyogni kezd. Olasz-amerikai, vonzó, az ember mosolyogni szeretne, amikor beszélget vele. Elmeséli, hogy Gregoryval felépítették a saját házukat, még a fát is maguk vágták ki hozzá és munkálták meg. Azt gondolom magamban: ez a nő el tudna bánni velem.
Staci nem volt mindig ennyire fitt. Harmincas évei elején egészsége romlani kezdett. Tizenkét év szigorú vegetarianizmus után vérszegénység és krónikus fáradsági szindróma kezdte gyötörni és minden étkezés után két órával gyomorfájdalmai támadtak.
- Teljesen legyengültem - meséli - és akkor változtattam az étkezésemen.
- Beszéljen az étrendjéről. Mit reggelizett ma? - kérdezem.
- Két és fél deci nyers marhamájat - válaszolja.

Rendben... Staci egy kissé extrém a húsevésben - mostanában inkább nyersen fogyasztja a húst, és jó sokat eszik belőle. A megrögzött vegetarianizmusról húsevésre váltás azonban, melyre Stasi példa, meglepően gyakori. Valójában a CBS News egy 2005-ben végzett felmérése szerint háromszor annyi amerikai állította, hogy korábban vegetáriánus volt, mint ahány pillanatnyilag volt az. Ez arra enged következtetni, hogy a húsevéssel felhagyó emberek körülbelül 75%-a végül meggondolja magát, és visszatér a húst tartalmazó étrendhez. Úgy tűnik, a legtöbb ember számára a vegetarianizmus inkább egy átmeneti szakasz, és nem az életmód tartós megváltozása. Miért?

Talán mert jómagam déli baptistaként nőttem fel, mindig is lenyűgöztek a visszaesők, ezért elhatároztam, hogy megfejtem, miért adja fel végül oly sok vegetáriánus a kizárólagosan növényi étrendet. A volt vegetáriánusok motivációinak tanulmányozására Morgan Childers-szel létrehoztunk egy honlapot, mely egy, az étkezési szokásokkal kapcsolatos kérdőívet tartalmazott. Ezután felhívást tettünk közzé különböző, az egészség, táplálkozás és az állatokkal való bánásmód témaköreinek szentelt honlapokon.
A következő körülbelül egy hétben hetvenhét korábbi vegetáriánus vett részt a felmérésben. Miként általában a vegetáriánusok, a résztvevők többsége nő volt. Átlagos életkoruk 28 év volt, átlagosan kilenc évig voltak vegetáriánusok, mielőtt visszatértek volna a húsevéshez. Megkértük a részvevőket, hogy jelöljék meg a fő okait annak, amiért eredetileg felhagytak a húsevéssel, és azokat, amiért később feladták a kizárólagos növényi étkezést. Lehetőségük volt arra is, hogy részletesen kifejtsék az étkezési szokásaikban beállt változások indítékait.

Mi volt a fő oka annak, hogy felhagytak a húsevéssel?

Miként már más vegetáriánusokkal kapcsolatos kutatások is beszámoltak róla, a mi résztvevőink is különféle okokból hagyták abba a húsevést. Kutatásunkban a leggyakoribb ok az állattartással kapcsolatos etikai megfontolások voltak (57%), ezt követték az egészségügyi és környezetvédelmi indítékok (mindkettő 15%). Néhányan azért hagytak fel a húsevéssel, mert nem szeretik a hús ízét, vagy barátaik, élettársuk, stb. társas nyomására.

Miért tértek vissza a korábbi vegetáriánusok a húsevéshez?

A korábbi vegetáriánusok újra mindenevővé válásának okai öt kategóriába estek.

Romló egészség. A 'The Face on Your Plate: The Truth About Food' című könyvében Jeffrey Moussaieff Masson a kizárólagosan növényi étrend jótékony egészségi hatásait magasztalja. Azt írja: "68 évesen, több éve vegetáriánusként, úgy érzem, sosem voltam egészségesebb. Alacsonyabb a súlyom, mint 30 évesen, erősebb vagyok, mint 40 évesen, kevesebbszer fázom meg, enyhébbek a betegségeim, mint 50 évesen." Masson tán kivirult a húsmentes étrend hatására, de ezzel nem minden vegetáriánus van így. Valójában a felmérésünkben résztvevők 35%-a a romló egészséget jelölte meg a húsevéshez való visszatérés fő okaként. Az egyikük pl. ezt írta: "Nagyon gyenge és beteges voltam. Szörnyen éreztem magam annak ellenére, hogy változatosan étkeztem, a PETA (Emberek az állatokkal való etikus bánásmódért szervezet) ajánlása szerint." Más ezt írta:"Az orvosom ajánlotta, hogy egyek valamilyen formában húst, mivel nem javultam. Úgy gondoltam, álszent dolog lenne csak csirkét és halat ennem, mivel ezek ugyanúgy állatok, mint a tehén vagy a disznó. Így a hús nem evésről mindenféle hús evésére váltottam." A legvelősebb választ egy férfi adta, aki ezt írta: "Bármikor döglött tehénre cserélem a vérszegénységet."

Bosszúságok és szociális megbélyegzettség. Korábbi vegetáriánusaink kb. negyede bosszúságait a szigorú vegetarianizmussal hozta összefüggésbe. Panaszkodtak, hogy nehezen találnak jó minőségű biozöldségeket elfogadható áron a helyi szupermarketekben. Mások sokallni kezdték a hús nélküli ételek elkészítéséhez szükséges időt, néhányan azt mondták, egyszerűen belefáradtak ebbe az életmódba.
A húsevéshez visszatérés egy másik oka, melyet alanyaink 15 %-a említett, az volt, hogy a vegetáriánusság rossz hatással volt szociális életükre. Annak mértékét, hogy a vegetarianizmus, különösen a morális vegetarianizmus, a mindennapi létezést mennyire megnehezítheti, nagyszerűen összegezte a New York Times vélemény rovatában a filozófus Gary Steiner, "Állat, zöldség, boldogtalanság" című cikkében. Saját élményeiről az állati eredetű termékek fogyasztásának feladásával kapcsolatban ezt írta: "Ami valaha a legegyszerűbb tevékenység volt, folyamatos megpróbáltatássá vált".

Ellenállhatatlan vágy. Kb. öt résztvevőnkből egynél ellenállhatatlan késztetés lépett fel, hogy újra megízlelje a főtt húst. Ez még a hosszú ideje vegetáriánusok között is előfordult. A résztvevők beszámoltak fehérjeéhségükről, vagy arról, hogy kergette őrületbe őket a sistergő szalonna illata. Egyikük pl. ezt mondta: "Állandóan éhesnek éreztem magam, és az éhség addig nem múlt el, míg húst nem ettem." Egy másikuk matematikai képletként írta le a húsevéshez való visszatérését: "Éhező egyetemi diák + Első éjjel újra otthon a haverokkal + 50 vagy még több, a konyhában várakozó csípős sült csirkeszárny = Megadás."

Változás a morális gondolkodásban. A válaszadók körülbelül fele erkölcsi okokból hagyott fel a húsevéssel. De csak ketten mondták korábbi vegetáriánusaink közül, hogy az állatok leölésével kapcsolatos erkölcsi nézeteik változása vezette őket ahhoz, hogy az újbóli húsevés mellett döntsenek. Valójában a korábbi vegetáriánusok többségét továbbra is foglalkoztatja az állatvédelem és a húsevéssel kapcsolatos etikai kérdések. A résztvevők eredeti indítéka a húsevés elhagyására befolyásolja jelenlegi húsfogyasztásuk mennyiségét. Azok a résztvevők, akik elsősorban szociális indítékból hagyták abba a húsevést, sokkal gyakoribb húsfogyasztásról számoltak be, mint azok, akik eredetileg erkölcsi vagy környezetvédelmi okokból váltak vegetáriánussá.

A lényeg

Sok ember számára a hús vonzereje erős - gyakran ellenállhatatlan. Nem igazolja a teremtmények leölését, az hogy jó ízük van. A filozófusok helyesen figyelmeztetnek a naturalista hiba veszélyére - arra hogy elfogadjuk, azért mert valamely viselkedés "természetes", egyben etikus is. Valóban úgy gondolom, hogy más teremtmények fogyasztása ellen számos erős morális, környezeti és egészségügyi érv szól. Akkor viszont miért hajlik meg még a legtöbb vegetáriánus is végül a húsevés vágya előtt? Génjeinkben van a húsevés?

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre