Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Miért idegenkedik az orvostudomány a táplálkozástudománytól?

Forrás:Amiről az orvos nem mindig beszél. 2017 május

Miközben a civilizációs betegségeket egyértelműen a nyugati táplálkozás okozza, eközben az orvostudomány alig-alig érti, sőt félreérti ennek szerepét, s ha foglalkozik is vele, atomjaira bontja a táplálkozást, ahelyett, hogy étrendet vizsgálna.

 

Google hirdetés

 

Korunk orvostudományi gondolkodását súlyosan eltorzítja az evolúciós szemlélet hiánya. Az evolúciós orvoslás az emberi betegségek okát abban látja, hogy a mai ember életmódja, táplálkozása alapvetően eltér attól, amihez évmilliók alatt alkalmazkodott. Az orvoslás viszont -történeti hagyományai miatt is- egy biológiai gépnek látja az embert, amely megjavítható, ha megértjük működését. A szív, mint egy motor, keringeti a vért, a bélrendszer üzemanyagot készít az ételből, az agy irányítja a testet, stb. James La Fanu Az orvostudomány önkritikája c. könyvében az orvostudomány diadalmenetének látja az 1970-es évekig tartó fejlődést, majd ami ezután következik, az a hanyatlás és a zavarodottság korszaka napjainkig. A felemelkedés időszakában jól funkcionált az ember "gép" felfogása. Nem az volt a kérdés, miért alakul ki egy betegség, hanem az, miként avatkozzunk be, hogy a "gép" működése helyreálljon. A gyógyszeripar szárnyalt, és a gyógyszerek hatásmechanizmusából próbálták megérteni a szervezet működését. Baktériumra adták az antibiotikumot, magas vérnyomásra a vérnyomáscsökkentőt, magas vércukorszintre az inzulinpótlást, magas koleszterinszintre a koleszterincsökkentőt… Mivel az orvos mindig a beteg emberrel találkozik, érthető, hogy őt nem az a kérdés izgatja, miért romlott el a "gép", hanem az, miként lehet "megjavítani". Csakhogy, közben a fejlett világ egyre betegebb lett, s mára az orvostudomány súlyos válságba jutott: már nem gyógyít, hanem csak kezel. A fejlett országok egészségügyi mutató megállíthatatlanul romlanak, s ma már a vezető halálok az orvoslás maga (Szendi, 2017). Nyilvánvalóvá vált, hogy a "gép" működése a "gép" tanulmányozásából nem érthető meg, csak az ember és életmódja kölcsönhatásában. Ha a "gép" az életmód miatt betegedett meg, az orvos hiába avatkozik be; az életmód folytatása tovább fogja károsítani a "gép" működését. Azaz: az orvostudománynak muszáj volna az életmóddal, s ezen belül a táplálkozással foglalkoznia. De nem véletlen, hogy az orvosok nem tanulnak táplálkozástudományt, vagy ha tanulnának sem volna sok haszna annak sem. Mert a tananyaguk megegyezne a dietetikáéval. A dietetika azonban nem más, mint az uralkodó, megbetegítő étrend burkolt védelmezője. Egy dietetikus sem merné az állása kockáztatás nélkül kijelenteni, hogy zárják be a cukorgyárakat, tiltsák be az alkoholt és szüntessék be a sütőolajok és margarinok árusítását. A valóban radikális javulást eredményező étrendi ajánlások szembemennének a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gazdasági érdekeivel és innentől ez már politikai kérdés is. Az angol kormány 1979-ben bizottságot hozott létre a népesség folyamatos hízásának megállítására. A bizottság egyáltalán nem radikális ajánlásait három módosítás után is elutasította az élelmiszeripar, a mezőgazdaság - és az egészségügyi kormányzat is; így végül nem történt semmi (Maguire és Haslam, 2010).

Pedig az orvostudományt csak az evolúciós orvoslás merőben más szemlélete újíthatná meg, de ahogy Thomas Kuhn mondta, ehhez először a régi paradigma képviselőinek ki kell halniuk (Kuhn, 2000).

Az életmód legfontosabb összetevője a táplálkozás. De vajon miért oly idegen az orvostudománytól az a gondolat, hogy a legtöbb halálért felelős szív- és érrendszeri betegségek és a rák egyértelműen a táplálkozással függnek össze?

Ennek oka ugyancsak a biológiai "gép" analógiával függ össze. Az ennivaló csupán a gép "üzemanyaga", és elegendő mennyiség esetén baj nem lehet. A vitaminok felfedezése előtt úgy gondolták, az embernek zsírra, fehérjére és szénhidrátra van szüksége. A vitaminok felfedezése után a sort kiegészítették a vitaminokkal, de mivel a fejlett világban látványos vitaminhiány betegségek nincsenek, ebből arra következtettek, hogy a táplálkozással minden rendben van. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy nagyjából mindenki ugyanazt eszi, mégse mindenki betegszik meg. Vagyis nem a táplálék, hanem pl. a genetikai különbségek miatt van az, hogy egyesek ugyanattól az életmódtól rákosak, szívbetegek, cukorbetegek lesznek, mások meg egészségesek maradnak. A táplálkozás megbetegítő szerepét kérdőjelezi meg az is, hogy rengeteg egymásnak ellentmondó eredmény születik az étrend és a betegségek kapcsolatának vizsgálatából is. Nap mint nap olvashatjuk, hogy egyik vizsgálat szerint a vöröshús rákot okoz, másik szerint meg nem. Hogy az állati zsír káros, mások szerint meg egészséges. Hogy a finomított szénhidrátok egészségtelenek, mások szerint csak mértéktelen fogyasztás esetén.

A zavaros képért azonban megint csak az orvostudományi kutatások téves kiindulási alapja a felelős.

Az evolúciós orvoslás szerint nem az azonos étrenden élő "egészségeset" és "beteget" kellene összehasonlítani, mert ez valójában csak az ellenállóképességbeli különbséget fogja kimutatni, nem pedig azt, hogy mi ártalmas és mi egészséges. Ráadásul "egészséges" alatt az orvoslás azt érti, hogy "még nem beteg". A helytelen étrend nyilván az "egészségesben" is elvégzi romboló munkáját, csak lassabban.

Az evolúciós orvoslás azt javasolja, legyen az összehasonlítási alap olyan népesség, ahol ismeretlen az érelmeszesedés, a szívbetegség, a cukorbetegség vagy a rák. Ilyen népesség a természeti népek, akik a közhiedelemmel ellentétben nagyjából addig élnek, mint mi (Gurven és Kaplan, 2007), azaz nem a korai halál miatt mentesek a civilizációs betegségektől. De vehetnénk akár a 18-19. századi embereket is, akiknek többsége meglepő módon ugyancsak 70-75 éves koráig is elélt (Canudas-Romo, 2010). Az ischémiás szívbetegség, az infarktus, vagy a cukorbetegség még a 19. században is ritka volt, mint a fehér holló (Taubes, 2007; Szendi, 2011). Ha összevetjük a természeti ember vagy a 19. század átlagember táplálkozását a mai emberével, óriási különbséget tapasztalunk. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, mindenféle húsféleséget ettek, finomított szénhidrátot és tejet viszont alig vagy egyáltalán nem. Paul Clayton és Judith Rowbotham rekonstruálták az angol munkások 1850-70 között étrendjét, és erről ezt írták: "étrendjük sok tekintetben emlékeztet a paleolit táplálkozás mai szószólóinak ajánlásaira" (Clayton és Rowbotham, 2008).

Vegyük példának az érelmeszesedést. Akárhány vizsgálatot veszünk, mind megállapítja, hogy az érelmeszesedés egyszerűen a korral jár, már több ezer éves múmiákon is kimutatható. Azaz, ez az emberiség átka (Thompson és mtsi., 2013). Csakhogy rengeteg boncolásos vizsgálat igazolja, hogy a természeti emberben még idős korban sem mutatható ki érelmeszesedés (Lindeberg, 2010). Az utóbbi 20 év kutatása bizonyította be, hogy az érelmeszesedés a K2-vitamin hiánya miatt alakul ki, azaz a fejlett országok népessége egyöntetűen hiánybetegségben szenved. A híres Rotterdam vizsgálatban a sok K2-öt fogyasztóknak 52%-kal kisebb mértékű volt az aortameszesedésük (Geleijnse és mtsi., 2004). Megváltozott táplálkozásunk miatt eltűnt a K2-vitamin az étrendünkből (Szendi, 2013).

A példák sorát lehetne folytatni, de ezzel csak ugyanazt húznánk alá: az orvostudománynak nagyon is volna dolga a táplálkozás és a betegségek közti összefüggések kutatásával, de ehhez a mai étrend hatását kéne összevetni annak az étrendnek a hatásával, amihez evolúciósan eredetileg alkalmazkodtunk. Az ember "gép" modelljét fel kell váltsa az ember evolúciós szemlélete.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Canudas-Romo, V: The modal age at death as an alternative measure of longevity: an appraisal of current research. Lecture at University of Copenhagen on the 7th of June 2010. Web: http://www.demografi.dk/andet/ku7june.pdf
  • Clayton, P.; Rowbotham, J.: An unsuitable and degraded diet? Part one: public health lessons from the mid-Victorian working class diet. J R Soc Med, 2008, 101(6):282-9
  • Geleijnse JM, Vermeer C, Grobbee DE, Schurgers LJ, Knapen MH, van der Meer IM, Hofman A, Witteman JC. Dietary intake of menaquinone is associated with a reduced risk of coronary heart disease: the Rotterdam Study. J Nutr. 2004 Nov;134(11):3100-5
  • Gurven, M; Kaplan, H: Longevity among hunter- gatherers: a cross-cultural examination. Population and Development Review, 2007, 33:321-365.
  • Kuhn, TS: A tudományos forradalmak szerkezete. Osiris Kiadó o Budapest, 2000
  • La Fanu, J: Az orvostudomány önkritikája. Typotex, Budapest, 2008.
  • Lindeberg, S: Food and Western Disease. Health and Nutrition from an Evolutionary Perspective. Wiley-Blackwell, 2010.
  • Maguire, T.; Haslam, D.: The obesity epidemic and its management. Pharmaceutical Press, London, 2010
  • Szendi G: Paleolit táplálkozás kezdőknek. Jaffa, Budapest, 2011
  • Szendi G: Új vitaminforradalom. Jaffa, Budapest, 2013.
  • Szendi G: Veszélyes orvoslás. IPM, 2017, 1:40-45.
  • Taubes, G: Good calories, bad calories. Alfred A. Knopp, New York, 2007.
  • Thompson RC, Allam AH, Lombardi GP, Wann LS, Sutherland ML, Sutherland JD, Soliman MA, Frohlich B, Mininberg DT, Monge JM, Vallodolid CM, Cox SL, Abd el-Maksoud G, Badr I, Miyamoto MI, el-Halim Nur el-Din A, Narula J, Finch CE, Thomas GS. Atherosclerosis across 4000 years of human history: the Horus study of four ancient populations. Lancet. 2013 Apr 6;381(9873):1211-22.