Megjelent: Amiről az orvos nem mindig beszél magazinban 2017-ben
A házasodási kedv világszerte csökkenőben van. Az okok megértése fontosabb, minthogy a világ romlása felett aggodalmaskodjunk. Ami érthetőbb, az esetleg elfogadhatóbb is.
Darwin óta minden emberi jelenséget csak az evolúció szemüvegén át kell értelmeznünk. Így vagyunk a házassággal is. Az ember 2 és fél millió éves fejlődése során férfi és nő között a legváltozatosabb kapcsolati formák alakultak ki, melyeket a ma élő természeti népeken, ill. az evolúciós pszichológiai kísérleteken keresztül tudunk jól tanulmányozni. Az evolúció "motorja" a szaporodási siker, ami lényegében azt jelenti, hogy minden egyed ösztönösen arra törekszik, hogy génjei minél jobban elterjedjenek. Ebből az elvből remekül megérthető a férfi és nő megannyi szexuális, párválasztási és utódgondozásbeli különbségei. Míg a férfinek öt perc a szaporodás, a nőnek terhességgel és utódneveléssel együtt legalább 15 év. Máris érthető, miért a nő a válogatósabb és miért inkább ő a "házasságpárti". Az utód értéke is más: ki mennyit fektet bele, annyit is kockáztat a gyermek sikertelenségével. A férfi "kisbefektető"; nem véletlen, hogy a ma elvárt apaszerepnek szinte nincs evolúciós előképe: a férfiak a legtöbb ősi társadalomban alig foglalkoznak gyerekükkel (Szendi, 2015), s ha élelemmel és védelemmel látják is el a nőt, azt leginkább a szexért való udvarlás formájában teszik (Miller, 2006). Az ősi társadalmakban a férfiak és nők kapcsolatát rövidebb-hosszabb idejű együttélések, majd szétválások jellemzik, s ebbe simán belefér a sok törzsnél tapasztalható "többnejűség" és "többférjűség". A párok vonzalmaik és érdekeik miatt vannak együtt vagy válnak szét (Szendi, 2015).
Fordulat az emberi kapcsolatok történetében
Míg a törzsi társadalmakban a közösen szerzett élelem közös elfogyasztása a jellemző, a pásztorkodással és földműveléssel egyre nagyobb szerepet kapott a tulajdon. Bár az ismert társadalmak több mint 80%-ban elvileg ma is elfogadott a többnejűség (Bereczkei, 2008), mégis a monogámia vált elterjedtté. Ennek okát magyarázzák a férfiak egymásközti kiegyezésével ("ha egy férfinek van 10 felesége, akkor kilenc férfinek egy sincs") (Barash és Lipton, 2001), de még ésszerűbb az az érv, hogy a férfi szaporodása jobban biztosított, ha kitart egy nőnél, mintha állandóan új partnert kell keresnie (Coxworth és mtsi., 2015). A monogámia azonban szükségképpen vezetett a nő birtoklásához, hisz minden férfi rémálma az, hogy saját utódja helyett egy kakukkfiókának, azaz más férfi gyerekének viseli gondját és őrá hagyja vagyonát is. A nőket ezért több ezer éven át bezárva tartották, hűtlenség gyanúja esetén akár meg is ölhették. A házasságokat vagyoni és politikai szempontok alapján szervezték, családok házasodtak családokkal.
Megszületik az individuum
A polgárosodás és a felvilágosodás eszméje magában foglalta a fejlődést, az emberek egyenlőségét és az egyén szabadságát. Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elidegeníthetetlen jognak nevezte a boldogság keresését. A haszonelvűség filozófiája szerint mindent az egyéni jóllét szempontjából kell értékelni. Mindezekből az eszmékből nőtt ki az az elgondolás, amely a 20. századra bontakozott ki teljes mértékben, miszerint az egyén joga rendelkeznie saját sorsa felett. Ezek a gondolatok már a kezdetekkor kezdték szétfeszíteni a tekintélyelvű hagyományos család kereteit, s a házasságokban egyre nagyobb teret kaptak az érzelmek. Shakespeare ezt a történelmi erjedést ragadta meg a Rómeó és Júliában. Kialakult a modern, nukleáris család: a házaspár különél rokonaitól, s neveli gyermekeit. A nők azonban még a polgári társadalomban is sokáig otthonaikba voltak zárva; jól mutatta ezt Ibsen Nórá-ja, amelynek megtörtént eset volt a mintája: az eredeti történetben az otthont elhagyó nőt férje elmegyógyintézetbe záratta. A gondolat, hogy egy nő fellázadhat férje ellen, botrányos volt; Németországban csak úgy mutatták be a darabot, hogy Nóra és férje boldogan megbékélnek (Shapiro, 2003).
A nő felszabadítása
"Az egyén szabad, de a nő másodrendű". A 19. században indult szüfrazsett mozgalom választójogot követelt a nőknek. A fejlődés eszméjének és a morális elveknek nagy szerepe volt és van a történelem alakulásában (Thornton, 2001), azonban az igazi forradalmi változást a kapitalista ipar növekvő munkaerő éhsége idézte elő: munkába álltak a nők, sőt a gyerekek is. Sürgető kérdéssé vált a fogamzásgátlás is, hiszen a nők állandó teherbeesése állandó munkaerő kiesést okozott, és a polgári családokban is szívesen korlátozták volna a gyermekek számát. A munkások körében a nő terhessége egyenlő volt a nyomorral. A konzervatív férfivilág azonban még a fogamzásgátlás gondolatát is üldözendőnek tekintette: az USA-ban 1873-tól törvény tiltotta bármilyen ilyen jellegű eszköz vagy iromány terjesztését. Ennek az lett a következménye, hogy rengeteg nő halt meg veszélyes szerek használatába és illegális magzatelhajtásba. A fogamzásgátlás törvényesítése azonban többről is szólt: a szerelem és a szexualitás felszabadításáról. Na, pont ez volt az, amiért a férfitársadalom olyannyira ellenezte ezt. Csakhogy a nők lassan minden fejlett országban szavazati jogot kaptak, s elkerülhetetlenné vált, hogy az ő véleményüket is figyelembe vegyék (Szendi, 2012).
A test felszabadítása
Az Enovid-et 1961-ben vezették be, mint első fogamzásgátlót, de csak 1965-ben juthatott hozzá minden házas nő. Ám sokáig tilos volt hajadonoknak felírni. A lavinát azonban nem lehetett megállítani, a fogamzásgátlóhoz való hozzáférést lassan minden fejlett országban liberalizálták. Hogy itt nem csupán egészségügyi vagy születésszabályozási kérdésről volt szó, hanem az egyén felszabadításának kétszáz éve tartó folyamatának újabb állomásához érkezett el a civilizáció, azt bizonyítja az, hogy lépésről lépésre, újabb és újabb törvénymódosításokkal egyre könnyebbé vált a válás. Még a 19. században kezdődött a folyamat az állam és az egyház szétválasztásával, majd később megszüntették a hűtlenség vagy egyéb válóokok bizonyításának kényszerét, s végül ott tartunk, hogy bárki kérheti különösebb indok nélkül is a házassága felbontását.
A civilizált világban kitört a szexuális forradalom. Addig a jólnevelt lányok a teherbeesés félelme miatt tartogatták szüzességüket a házasságig, és a jólnevelt férfiak pedig -hacsak nem fordultak prostituáltakhoz - betartották a sorrendet: udvarlás, házasság, szex. A fogamzásgátlás elérhetővé válása alapvetően átírta férfi és nő kapcsolatát. Ha van házasság előtt is nemi élet, akkor minek sietni a házassággal? És miért ne lehetne ezentúl egy nőnek vagy férfinak a házassága előtt vagy alatt is akár több kapcsolata is? A szexet megszabadították a félelmektől, a monotonitástól, a szex többé nem a gyermeknemzés céljából végzett tevékenység volt, hanem öncélú örömszerzéssé vált. A házasságkötés ideje mindkét nemben egyre későbbre tolódott ki, és a szexuális szabadosság aláásta a házastársi hűséget is. A nők végre kitörhettek a monogám házasság életfogytiglan tartó börtönéből is (Szendi, 2012).
A szellem felszabadítása
A fogamzásgátlásnak nem várt hatásai is voltak, vagy mondhatni, csak azok voltak. Köztük volt az is, hogy a nők többé nem akartak fiatalon házasodni, hanem megrohanták a főiskolákat és egyetemeket. Korábban ritkaságszámba ment a magasan képzett nő, vagy a tudós nő. A képzett nők elhelyezkedtek, és az addig férfiak uralta munka világát ellepték a nők. A nők számára a történelemben először lehetővé vált a szellem kibontakoztatása. Még ma is számon tartjuk azokat a csodabogarakat, akik nők létére először végezték el az orvosegyetemet, váltak tudóssá, vagy nyerték el az első Nobel díjat. Ma a nők (majdnem) egyelő munkaerőként ott vannak mindenütt.
Gazdasági függetlenség
Ahogy a nő elhagyta a tűzhelyet, fakanalat és bölcsőt, önálló keresővé vált. Megszűnt az évezredes anyagi függése, s ez még inkább szabaddá tette a partnerválasztásban, válásban, gyermekvállalásban.
Az ember belebabrált saját evolúciójába
A fejlődés és modernizálódás eszméjéből úgy tűnik csupa jó dolog származott. Az éremnek azonban van másik oldala is. A nő szexuális felszabadulása és a válás megkönnyítése bizonyos értelemben devalválta is őt. Még a természeti népeknél is, a férfi csak úgy jut szexhez, ha támogatja a nőt. A monogámia is részben ezt, részben a garantált apaságot volt hivatott biztosítani. Ha azonban a nő anyagi és szociális támogatás nélkül is kapható szexre, mert megáll a maga lábán, a férfi mentesül az elköteleződés minden formája alól, s előbújik belőle az eredeti poligám természete. Az érzelmi kötődés többé nem elég a házasodáshoz. S ebben jelentős szerepe van az egyre jobban eluralkodó individualizmusnak és fogyasztói személetnek is. Az emberi kapcsolatok is piaccá változtak, s az "elhamarkodott" házasság olyan, mint az elkapkodott vásárlás. Minek "megvenni" valamit, ha lehet addig is "használni", s ki tudja, nem jön-e majd jobb "vétel". Az egyén szintjén ez a "félelem a kötődéstől" formájában élhető át. Most már a nők harcol a férfiért, mindenféle kompromisszumba belemegy egy későbbi házasság reményében. A házasságok száma azonban rohamosan csökken, az együttélési forma válik uralkodóvá. Az együttélők jövője bizonytalan, ezért vagyont kevésbé halmoznak fel, gyermek is kevesebb születik, s a legtöbb nélkülöző, vagy csonkacsaládban felnövő gyermek ilyen kapcsolatokból kerül ki. Tudjuk, hogy a diszfunkcionális családokban felnövő gyerekek újratermelik szüleik életmódját (Belsky és mtsi., 2012).
Mindez nem erkölcsi kérdés. Agyunk kőkori viszonyokhoz alkalmazkodott, miközben a fejlődés új társadalmi játékszabályokat alakított ki, amikhez az emberek egyszerűen ösztönösen alkalmazkodnak. Az eredmény: széteső, elidegenedő, elöregedő társadalom. Egy mindenkinek élhetőbb világ kialakítása csak azon múlik, a döntéshozók képesek-e megfelelő új játékszabályokat létrehozni.
Hivatkozások:
