Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Miért nem csípem én Paleomamát, azaz Dr. Sarah Ballantyne-t?

Egyre többen élnek vissza azzal, hogy az átlagember nem tudja ellenőrizni, vajon tudományosan valóban helytálló-e az az állítás, amit kutatásokra hivatkozva fogalmaznak meg. Sajnos a paleoteoretikusok állításai sem mindig állják ki a próbát.

 

Google hirdetés

 

Nemcsak Paleomom-ot nem csípem, hanem az összes paleoprófétától is hidegrázást kapok, akik abban lelik élvezetüket, hogy megalapozatlan rémhíreikkel indokolatlan korlátozásokra vegyék rá követőiket. Nem igaz az, hogy minél szenvedősebb egy étrend, annál hasznosabb. Minél több megszorítást ír elő egy étrend, annál kevésbé fogják betartani. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy egy korlátozás valóban indokolt, vagy csak amolyan "biztos,ami biztos" alapon jobb, ha nem esszük. És bizony, nagy baj van annak a "teoretikusnak" a hitelességével, akinek állításai csak addig tűnnek hitelesnek, amíg a laikus paleós ájult tisztelettel olvassa. Ballantyne-t sokan szentként tisztelik, követik, s reménykednek, hogy a sok lemondás egyszer majd meghozza gyümölcsét. Csakhogy a internetszerte nagy szakértőnek titulált szerzőnek számos tévedése van.

Nem ellenőriztem végig Ballantyne könyvében közreadott minden tanítását, hol van nekem erre időm. De amikor a Paleoismeretek haladóknak könyvemet írtam, gondoltam, utána nézek már, szerinte miért veszélyes az általam oly egészségesnek tartott feketekávé fogyasztása. (Hogy miért egészséges, arról számos cikkben számoltam ezidáig be.)

Ballantyne könyvében arra figyelmeztet, hogy a kávé megemeli a kortizol, azaz a stresszhormon szintjét. Ha ez így volna, tényleg nem volna jó, hiszen a kortizol túl magas szintje gátolja az immunműködést, emeli a vércukorszintet, stb. Ballantyne szakirodalmi hivatkozásokkal szokta - nagyon helyesen - alátámasztani állításait. Ezeket a szakcikkeket persze senki nem szokta elolvasni (rajtam kívül), mert feltételezik, hogy ha egy tudós idézi, akkor az biztos úgy van. Ugye ezt nevezzük szavahihetőségnek, és ez az, amit Ballantyne esetében az én szememben erősen megkopott.

Könyvében mellőzte a szakirodalmi alátámasztást, de szerencsére blogjában megtalálható, mire alapozza kávéellenességét (Ballantyne, 2012). Ballantyne onnan szedi, hogy a kávé emeli a kortizol szintet, hogy talált 1, azaz egy vizsgálatot, amely szerint a kapszulában beadott koffein (!) megnöveli a kortizol szintet (Lovallo és mtsai., 1996). Már ott gyanút kéne fogni, hogy kicsit életszerűtlen a megannyi egyéb vegyületet is tartalmazó kávé hatását azonosítani a szintetikus koffeinnel. Becsületes kutató ilyenkor kétszer ellenőrzi, mielőtt egyszer leírná, hogy "ember, kerüld a kávét, mert emeli a kortizol szintet". aki viszont próféta, az általában megörül annak, hogy "na, ugye, jól gondoltam", és nem keresgél tovább. Pedig nem ördöngösség találni cáfoló cikket; én kapásból hat vizsgálatot is találtam (lásd. Szendi, 2015); egyik sem számolt be kortizolszint emelkedésről, sőt, volt olyan, amelyik kávézás hatására kortizolszint csökkenést tapasztalt (Quinlan és mtsai., 1997.)

Rendben, a kávé tehát nem növeli meg a kortizol szintet.

Ballantyne tegezében azonban van még ki nem lőtt mérgezett hegyű nyílvessző. Mint írja: a Cyrex Laboratórium kutatásai szerint gluténre "a kávé közismerten keresztreakciót ad", mivel "nagyfokú hasonlóság van a kávé egyes fehérjéi és a glutén között" (Ballantyne, 2012). Magyarán, a kávénak gluténszerű hatása van. Vagyis, aki kávézik, az fölöslegesen igyekszik a glutént minden formában száműzni étrendjéből, mert visszacsempésződik a kávé vedelésével.

Mivel a paleóban a glutént ősellenségnek tekintjük, egy vérbeli paleósnak erre megfagy ereiben a még ott keringő kávé is. Ki a fene fogja a Cyrex laboratórium vizsgálatát megszerezni, hogy lecsekkolja Palomama újabb rémhírét. Sajnos, úgy tűnik, magának Paleo mamának sem sikerült beszereznie a tanulmányt, vagy ha mégis, akkor olvasni nem tanult meg rendesen. Mert a vizsgálati beszámolóban az áll, hogy a kávénak nincs gluténszerű hatása. Egyedül a szomszéd presszóból beszerzett presszókávéban találtak glutént, ám amikor a kutatók tüzetesen elolvasták a kávé leírását, felfedezték az apró betűs részben, hogy az a kávé olyan instant kávéból készült, amely gluténnel szennyezett lehet (Vojdani és Tarash, 2013).

Ezt a grafikont adták közre. Az oszlopok magassága a gluténhatást mutatja. A tehéntej kazeinje közismerten hasonló szerkezetű a gluténhez (valószínűleg ezért tud mindkét fehérje I-es típusú cukorbetegséget okozni). A grafikonon látható, hogy a presszóból beszerzett Cofé Latte-ban bizony volt glutén, és két instant kávé mintában is találtak némi szennyeződést. De ebből csak az a tanulság, hogy óvakodjunk az instant kávéktól. (Valószínűleg azok sem mind szennyezettek.)

A gluténérzékenyek összezavarásában nem csak Ballantyne jeleskedik, hanem a Gluténmentes társaság (Gluten Free society) is, akik ugyanezt a vizsgálatot úgy torzították el, hogy a glutént nem tartalmazó kávé a feldolgozás hatására vált glutén reakciót kiváltó itallá (Gluten Free Society, 2016). Ez megint csak arról árulkodik, hogy e cikk szerzője sem olvasta az eredeti tanulmányt, mert ebben a szerzők semmi ilyet nem írnak, sőt ellenkezőleg: "…a tiszta - de nem az instant - kávé fogyasztása biztonságos lehet a glutén érzékenyeknek és cöliákia betegeknek" (Vojdani és Tarash, 2013).

De nézzük tovább!

Ballantyne szerint a kávé dózisfüggő mértékben fokozza a szervezetben a gyulladást. Huha! Persze, ha ez a kijelentés csak annyira igaz, mint az előbbi két állítás, akkor nincs miért izgulnunk. S valóban, említett könyvemben 10 vizsgálatot idézek, amelyek mind a kávé gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják (Szendi, 2015).

Az eddigiekből kirajzolódik Ballantyne módszere: van egy megérzése, vagy gondolata, és addig keres, míg talál hozzá 1, azaz egy darab kutatást, amit lehet úgy értelmezni, hogy az őt igazolja. Hogy találni másik tízet, ami cáfolja őt, az már nem zavarja. Ez az eljárás abszolút tisztességtelen.

Ballantyne az erytritről és a steviáról

Ballantyne úgy működik, mint az aszkéta próféták: ami élvezetes, arról neki az jut eszébe, hogy az csak káros lehet. És aztán nekilát gyűjtögetni, hogy ezt alá is támassza.

Így került puskacső elé a "mesterséges" édesítők (Ballantyne, 2015). Mondjuk, én az aszpartamot és a szukralózt nem sorolnám egy csoportba az eritrittel, steviával vagy a szacharinnal. Igaz, ezekben közös, hogy nullakalóriás édesítőszerek, és gyarló módon megédesítik az életet. Tehát tisztátalan élelmi anyagok, mert élvezetet okoznak.

Ballantyne blogjában megjelent írásában (Ballantyne, 2015) nagyon igyekszik valami rosszat összehozni a cukoralkoholokról (xilit, eritrit), ezért izzadtságos kutatásának eredményeit úgy veti oda, hogy az olvasó azt sejtse, volna itt még bőven mit idézni, de legyen elég ennyi is figyelmeztetésként. A helyzet azonban az, hogy a hazai paleóban legjobban ajánlott eritrit esetében a Ballantyne által emlegetett áteresztő bélszindrómára vagy megváltozott bélflórára még csak utalás sem történik. Igaz, az egyik idézett cikk címében szerepel a "cukoralkoholok" szó (Payne és mtsi., 2012), de magában a tanulmányban elsősorban a fruktóz ártalmairól van szó. Ballantyne szóhasználatából kitűnik, hogy sokat épít erre a tanulmányra, csakhogy ebben a xilit és a szorbit ismert bélrendszeri tüneteit (nagyobb adag esetén hasmenés, puffadás) említik negatív hatásként. Kétségtelen, a tanulmány három szerzője sem kedveli a cukoralkoholokat, de averzióikat kutatásokkal nem tudják alátámasztani. E tekintetben Ballantyne rokonlélekre talált bennük.

Idézi még Ballantyne azt a két vizsgálatot, amely szerint az eritrit serkenti a brucellózist okozó baktérium szaporodását. Ha kedves olvasóm még nem hallott a brucellózisról, ne érezze magát tájékozatlannak. Ez magyarul a száj- és körömfájás. Ez egy ritka betegség, főként az állatokkal foglalkozókat érintheti. Aki nem fogyaszt pasztörizálatlan tejet (paleós semmilyen tejet nem fogyaszt ugyebár), vagy nem fogyaszt rosszul átsült juh- vagy kecskehúst, annak a fertőzésveszélye kb. nulla. Ijesztgetni lehet persze a tájékozatlan olvasót azzal, hogy az eritrit serkenti a Brucella melitensis szaporodását, de akkor írjuk meg azt is, hogy nem jó a szabadban sétálgatni, mert bármikor a fejünkre eshet egy meteorit.

De koncentráljunk az eritritre, mivel ez úgy tűnik, minden tekintetben különbözik a többi cukoralkoholtól (xilit, szorbit, maltitol, stb.)!

Évek óta az eritritet ajánlom mindenkinek, mert nem tud okozni semmi kellemetlen gyomortünetet, ugyanis 90%-a már a vékonybélben felszívódik, és lebomlás nélkül választódik ki. (lásd. erről a részletes összefoglalót). A vizsgálatok azt igazolják, hogy a vastagbélig eljutó 10%-ot sem bontják le a baktériumok, hanem távozik a széklettel (Boesten és mtsi., 2015). Az eritrit antioxidánsként működik a szervezetben, gátolja a fogszuvasodást, nem befolyásolja az inzulinválaszt és a vércukorszintet, s cukorbetegeknél kifejezetten kedvezően hat az érfal sérüléseire (Boesten és mtsi., 2015).

Ballantyne szándékosan összemossa a kalóriamentes édesítőszereket, azt sugallva, hogy az egészen különböző kémiai tulajdonságokat mutató aszpartam, szukralóz, xilit, eritrit, stevia egyformán ártalmas volna. Ez gyakorlatilag egyszerűen szándékos félrevezetése az olvasónak. Több kommentező is szóvá tette ezt (Ginger és Levens hiába kereste a béláteresztést fokozó hatást a megjelölt irodalomban, Stu pedig a stevia káros hatásit igazoló irodalmat hiányolta), de Ballantyne nem is reagált ezekre a kritikákra. Minek teszi lehetővé valaki a kommentezést, ha utána fütyül a kritikus megjegyzésekre?

Ballantyne könyvében a steviának fogamzásgátló, spermacsökkentő hatást tulajdonít. Mint írja: "Bizonyítékok van arra, hogy a steviol glikozidoknak mind férfiakban, mind nőkben fogamzásgátló hatása van" (Ballantyne, 2013, 125. oldal). Ballantyne hírei időnként azonban a jereváni vicceket idézik. A hír igaz, csak nem embereknél, hanem patkányoknál és olyan dózisban, hogy annyit ember nem tudna elfogyasztani. Az állítást alátámasztó vizsgálatokban patkányok 60 napon át annyi steviát kaptak, mintha egy 70 kilogrammos ember napi 2 gramm steviát fogyasztott volna. Mivel a stevia 300-szor édesebb a cukornál, ez megfelel 60 dkg cukornak. Azt hiszem, a stevia hormonháztartásra gyakorolt hatása kicsit túl van lihegve.

Nincs időm Ballantyne minden állításának utánajárni. A szúrópróbaszerűen kiemelt témák mindegyikében az derült, ki, hogy a tudományos kutatások közt önkényesen válogat, elhamarkodottan és megalapozatlanul fogalmaz meg súlyos állításokat, ezért mindenkinek csak azt tudom javasolni, kezelje a Ballantyne "életművet" kellő kritikával.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Ballantyne S: The Pros and Cons of Coffee, 2012. július 5. Web: www.thepaleomom.com/2012/07/pros-and-cons-of-coffee.html, letöltve: 2015. július 20.
  • Ballantyne, S: Is It Paleo? Splenda, Erythritol, Stevia and other low-calorie sweeteners. web: http://www.thepaleomom.com/paleo-splenda-erythritol-stevia-low-calorie-sweeteners/ 2015jan. 3. letöltve: 2016 szept. 23
  • Ballantyne, S: The paleo approach. Victory Belt Pb. Inc., Las Vegas, 2013.
  • Boesten, D. M. P. H. J.: den Hartog, G. J. M.; de Cock, P.; Bosscher, D; Bonnema, A.; Bast, A.: Health effects of erythritol- Nutrafoods, 2015, 14(1):3-9.
  • Dr. Osborne The Connection between Coffee and Gluten Sensitivity. web: https://www.glutenfreesociety.org/is-coffee-safe-on-a-gluten-free-diet/ letöltve: 2016 szept. 23
  • Lovallo WR, Al'Absi M, Blick K, Whitsett TL, Wilson MF: Stress-like adrenocorticotropin responses to caffeine in young healthy men. Pharmacol Biochem Behav., 1996 Nov; 55(3): 365-369.
  • Payne AN, Chassard C, Lacroix C. Gut microbial adaptation to dietary consumption of fructose, artificial sweeteners and sugar alcohols: implications for host-microbe interactions contributing to obesity. Obes Rev. 2012 Sep;13(9):799-809.
  • Quinlan P, Lane J, Aspinall L: Effects of hot tea, coffee and water ingestion on physiological responses and mood: the role of caffeine, water and beverage type. Psychopharmacology (Berlin), 1997 Nov; 134(2): 164-173.
  • Vojdani A, Tarash I: Cross-Reaction between gliadin and different food and tissue antigens. Food and Nutrition Sciences, 2013; 4: 20-32.