Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Miért nem működnek az újévi fogadalmak?

Senki kedvét nem akarom szegni, ha éppen most határozta el, hogy megszabadul egy rossz szokásától, vagy le akar fogyni, netán el akarja hagyni a cigit, esetleg elhatározta, hogy ezentúl betartja a határidőket. Sok sikert hozzá! Csak akkor vegye majd elő írásomat, ha mégsem sikerült a fogadalmat teljesíteni.

 

Google hirdetés

 

Agyunk diktál, nem az akaratunk

A fogadalmak kivitelezésének, azaz rossz szokásaink feladásának a legfőbb akadálya az, hogy akaratból akarjuk ezt elérni. Nem szeretném megismételni a tavaly írottakat, de azért röviden mégis csak összefoglalnám. A cselekvés-kivitelezés agyi vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem az akarás aktusa indítja el a viselkedést, hanem agyunk maga dönt arról, hogy a külső-belső körülmények hatására mit akar tenni. Nekilát a tervet izommozgásokká vagy gondolatokká formálni, s a kivitelezést megelőző tizedmásodpercekben - jó esetben - küldd egy figyelmeztetést az "akaratközpontba", hogy mondjuk, indul a kéz a pohár felé. Ha a központ jóváhagyja a kivitelezést, a kéz megragadja a poharat, és a száj kihörpinti a bort, majd cuppant egyet. Az "akaratközpont" maximum gátolni tudja a viselkedést, de nem ő indítja el. És ugye, a rossz szokásokkal kapcsolatban e ponton szokott megjelenni a probléma: gyenge a viselkedésgátlás. Hogy miért gyenge adott viselkedéssel szemben a gátlás? Mert begyakorolt szokások uralják a viselkedésünket, s a szokásokat pedig automatizmusok hozzák működésbe. Az automatizmusokat ingerek indítják el. Az automatizmusokat részben tanuljuk, részben velünk születnek. Vannak könnyen megváltoztatható automatikus viselkedések és vannak nehezen módosíthatók. Ha megváltozik a forgalmi rend, gyorsan megtanuljuk, hogy többé ott már nem lehet balra fordulni, ahol évekig ezt tettük. Kialakul egy új automatikus viselkedés, és kész, megint megy minden gördülékenyen. Amibe bele szokott törni a bicskánk, az az érzelmek és biológiai hajtóerők által uralt automatizmusok és szokások. A problémát egy neurológiai tünet jól megvilágítja.

A környezetfüggő viselkedés

A viselkedésgátlás hiánya jelenik meg abban a különös neurológiai tünetben, amit környezetfüggő viselkedésnek szoktak nevezni. Ha egy ilyen tünettől szenvedő beteg elé letesznek egy pohár vizet, az fogja és megissza. Ha még egy pohár vizet elé tesznek, azt is megissza. Ha megkérik, hogy ne tegye ezt, a pohár láttán mégiscsak kiissza a vizet. Azaz, adott inger együttes kivált egy hozzá tartozó cselekvést, anélkül, hogy a beteg közbe tudna avatkozni. Ha mi meglátunk a pohár vizet, ugyanúgy bennünk is elindul a cselekvésszervezés, de ha nem vagyunk szomjasak, leállítjuk a programot. Persze, ha nagyon szomjasak vagyunk, akkor hiába tiltják meg az ivást, előbb-utóbb csak megpróbáljuk kiinni a poharat. Azaz, egy belső csata -a késztetés és a viselkedésgátlás egymás közti huzakodása - dönti el a kimenetet. Végülis, a szenvedélyek is egyfajta környezetfüggő viselkedések, ezt azért nap mint nap tapasztaltjuk. Szenvedély az, amikor azok a környezeti ingerek, amelyekkel a szenvedély összekapcsolódott, nehezen leküzdhető erővel kiváltják a szenvedélykielégítő viselkedést. Ellenállással lehet próbálkozni, de elég kellemetlen tünetekhez vezet egy idő után.

Hogy ezek a fránya ingerek milyen komoly biológiai választ váltanak ki, arra jó példa egy patkánykísérlet. A patkányokat saját ketrecükben egyre nagyobb adag heroinhoz szoktatták. Egy nap azonban áttették őket idegen környezetbe, és ott adták be a már megszokott dózist. A patkányok erre elpusztultak. A saját ketrecükben ugyanis a heroin beadására beindult szervezetük védekező reakciója, idegen környezetben azonban -mivel mások voltak az ingerek - elmaradt a védekező reakció, és a már megszokott heroin adag halálosnak bizonyult. Vagyis legyünk akármilyen szenvedély rabjai, abban az ingerkörnyezetben, amelyhez a szenvedély kötődik, a szervezet azonnal elővételezi a biológiai választ. Elég kimenni a dohányzóba, megérezni a kávéillatot, vagy bekukkantani a kocsmába. Természetesen nem csak a szenvedélyekre igaz ez, hanem bármilyen szokásos viselkedéssel járó belső állapotra. Templomban könnyű az áhítat lelkiállapotába kerülni, az iskolai órán elálmosodni, míg egy vidám buliban egyből feldobódunk. De most maradjunk az újévi fogadalmaknál.

Viselkedést lehet gátolni, a vágyat nehezen

Mondjuk, valaki le akar szokni a borozgatásról. Egyszer-kétszer leállíthatja keze araszolását a pohár irányába, de előbb-utóbb olyan kínzó vágya támad a bor iránt, hogy végül mégiscsak inni fog. És most nem a megvonási tünetekre gondolok, hanem arra, hogy a viselkedésgátlással szemben egy mély vágy áll, amely nem hagyja magát. Ezért kötöztette magát a bölcs Odüsszeusz a hajóárbochoz, amikor közeledtek a szirénekhez, mert tudta előre, hogy nem fog tudni ellenállni a szirének dalának. A vágyat nem lehet olyan könnyen megszüntetni, s az ivással szemben nem megoldás, ha lekötözzük az alkoholistát. Egyszer egy hipnotizőr mesélte, milyen nehézségekbe ütközött egy alkoholistával szemben. Hipnózisban azt szuggerálta neki, hogy ha nyúl a pohár felé, merevedjen meg a karja. Ám, amikor másnap benézett a kocsmába, azt látta, hogy ápoltja a pultnál áll, karja merev, ám fogai közt tartva a poharat éppen iszik. A példa azt illusztrálja, hogy egy konkrét viselkedést ki lehet kapcsolni, de a vágy kerülő úton úgyis érvényesül. Mint a rendőrviccben, amikor a rendőr meglátja, hogy a részeg pisil az utcán, s ráförmed, hogy "azonnal rakja el". A részeg engedelmeskedik, de arcán széles vigyor jelenik meg. "Mit vigyorog", kérdezi a rendőr. "Azt hiszi, abbahagytam?"

Az alkoholizmusnak számtalan sikertelen megszüntetési módját dolgozták már ki. Az egyik, amikor olyan szert adnak be a betegnek, amire, ha ráiszik, hányingere lesz. Ezt averzív kondicionálásnak hívják. A tapasztalat azonban az, hogy bár a beteg "gyógyultan" távozik, amint visszakerül régi ivócimborái társaságába, hamarosan sikeres ellenkondicionálást hajt végre, azaz semlegesíti a tanult hányinger választ, és újra inni kezd. Miért sikertelen ez a hánytatásos módszer? Mert a cselekvést bünteti, de a mámor utáni vágyat nem. Ugyanezért nehéz leszokni a dohányzásról és más szenvedélyekről, vagy rászokni valamire, ami fárasztó, kellemetlen, plusz erőfeszítést kíván. Például eljárni futni. Végülis a lustaság és a szenvedéskerülés is egyfajta függőség. Az egyik kulcs a környezet. Ha egy alkoholista többé a kocsma környékére sem tévedne, italosüveget sem láthatna, és minden - a mámorral kapcsolatba került ingert elkerülhetne, könnyebben absztinens maradna. De a reális életben ez szinte kivitelezhetetlen.

Változtasd meg környezeted és megváltozik az életed

Ugyanakkor a környezetváltoztatás eszközéről nem kéne lemondani. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a legradikálisabb változásokat azok élték át, akik új környezetbe, netán új városba vagy országba költöztek. Sok életrajzi filmben látjuk, hogy a nagyvárosba való felköltözés óriási változásokat szokott hozni az életben. Ki elzüllik, ki pedig felemelkedik. Az otthoni környezet, a megszokott emberek ugyanis egyfajta elvárásként konzerválják az embert olyannak, amilyen. Új helyre költözve a régi környezetével együtt maga mögött hagyja régi szokásait, és arra kényszerűl, hogy új szokásokat alakítson ki. Akit a megszokott otthoni környezet tett jóravalóvá, az romlottá válhat a nagyváros kísértéseinek hatására. Akit megszokott környezete fojtogatott, az felszabadulhat és kibontakozhat egy merőben új környezetben.

De a környezetváltozás nem elég, ez vázoltam az alkoholistákkal kapcsolatban. Ugyanez igaz a kábítószer, a cigi, a szex vagy az evés kapcsán is. Hacsak nem költözünk el az ámisokhoz, nem igen találunk megfelelő környezetet a leszokáshoz. Akkor mondjuk le arról, hogy fogadalmainkat megvalósíthatjuk? Szó nincs róla, csak egy szinttel feljebb kell lépnünk.

Vajon miért sikeres az Anonim Alkoholisták mozgalma? Van nekik 12 pontjuk. Ebből az első kettő így hangzik:

1, Beismerjük, hogy nincs hatalmunk az alkohol felett, s hogy életünk irányíthatatlanná vált

2, Hisszük, hogy csak nálunk hatalmasabb erő tudja visszaállítani józanságunkat

Ez a nagyobb erő Isten, a spiritualitás, az eszme - végső soron egy új identitás. Az AA mozgalomban nagyon fontos mozzanata a sikernek, hogy a már tiszta alkoholista segítővé válik, azaz szolgálni kezdi az alkoholmentes élet eszméjét. Ez egy új identitás.

A dohányzásról leszoktató programok ugyancsak azért szoktak kudarcba fulladni, mert csak rossz szokásnak tekintik a dohányzást. Holott az egy identitás. Gondoljunk a Marlboro cowboyra, vagy ahogy Humphrey Bogart szájából lógott ki a cigaretta.

Hogy lehet identitást váltani a dohányzás ellen? Egy vizsgálatban arra kértek dohányosokat, hogy egy orvosi rendelőben játsszák el egy pulmonológus szerepét, aki éppen páciensét próbálja meggyőzni arról, hogy a dohányzás tüdőrákot fog nála okozni. Még egy tüdőröntgen felvételt is kapott, hogy azzal is tudjon érvelni. A szerepjátékot követően a dohányosok többsége jelentősen lecsökkentette a napi adagját. A játék során ugyanis óhatatlanul azonosultak a pulmonológus identitással.

Ha tehát meg szeretnénk tartani újévi fogadalmainkat, ne az akaratunkban bízzunk, hanem próbáljunk meg új identitást kialakítani. Csak ez vezethet sikerre.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre