Miért nem tud fogyni?

Mi van akkor, ha a túlevés csak egy tünet, és nem az elhízás fő oka, hanem azt valami más okozza?

Nem állíthatjuk, hogy ez minden esetben igaz, mert az elhízás bonyolult állapot.

De lehet, hogy a bélbaktériumok vizsgálata forradalmasíthatja a bélflóráról való gondolkodásunkat, és ettől az emberek akár le is fogyhatnak..

Természetesen a kutatók és a Big Pharma izgatottan várják a választ erre a kérdésre.

Takarékos Firmicutes

Azok az okos Firmicutes, amelyeket Dr. Gordon és kollégái tanulmányoztak, abban szakértők, hogy kalóriát vonjanak ki az emészthetetlen ételből. Jó barátok, ha éhínség idején csak olyan rostos dolgokkal tudjuk csak megtölteni a gyomrunkat, mint a levelek, a növényi szárak vagy akár a kéreg. A Firmicute-ok olyan ritka anyagcsere-képességgel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a rostos növényzetben található összetett cukrokat megemésszék.

Vanessa Ridaura mérföldkőnek számító vizsgálatot végzett olyan egypetéjű ikerpárokkal, akik közül az egyik vékony, a másik elhízott volt. Az ikervizsgálatok azért népszerűek, mert az anyagcserére ható gének az ikrekben megegyeznek.

Amikor egy sovány ikertestvér bélflóráját steril környezetben nevelt egerekbe ültették át, az egerek soványak maradtak. Amikor azonban a steril környezetben nevelt sovány egerek egy elhízott ikertestvér bélflóráját kapták, elhíztak. (2)

Dr. Patrice Cani professzor laboratóriuma a bélbaktériumok, az anyagcsere és az elhízás közötti kölcsönhatást vizsgálja. Amikor elhízott egerek rostban gazdag prebiotikumot kapnak, egy baktériumfaj, az Akkermansia muciniphila száma jelentősen megnő. Ennek eredményeképpen a rágcsálók testzsírjuk közel felét veszítik el anélkül, hogy étrendjük megváltozna. Inzulinrezisztenciájuk is megszűnik. (3)

A szivárgó bél szindróma

Amikor egereket magas zsírtartalmú étrenddel etetnek, azonnal kialakul náluk a szivárgó bél szindróma.

Ha a bélfal áteresztővé válik, akkor a baktériumok, a tápanyagok, az ürülék vagy más béltartalom részecskéi bejuthatnak a keringésbe. Amikor az immunrendszer támadást indít ezek ellen, olykor a szervezet saját sejtjeit is célba veheti - ez az autoimmun betegségnek nevezett állapot.

A gyulladás, az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség - legalábbis részben - szintén a szivárgó bélrendszer következménye lehet. A bélben a Gram-negatív baktériumok számos fajtája él, amelyek közül néhány jó és néhány rossz fiú. Minden Gram-negatív baktérium sejtmembránja részben lipopoliszacharidnak (LPS) nevezett molekulákból áll, amelyek egy lipid (zsír) molekulából és egy poliszacharidból (cukor) állnak.

Az LPS-molekulák endotoxinok, olyan anyagok, amelyek erőteljes immunválaszt váltanak ki, ha áthatolnak a bélfalon és bekerülnek a vérkeringésbe. (4) Nemcsak autoimmun betegséget és potenciálisan halálos endotoxémiát (endotoxinok okozta mérgezést), hanem a depressziót is okozhatnak.

Étkezési zsír és szivárgó bélrendszer

Ha a magas zsírtartalmú étrenddel táplált patkányoknál szivárgó bélrendszer, elhízás, gyulladás és anyagcsere-problémák alakulnak ki, mit jelent ez ránk, emberekre nézve?

Jeff Leach, baktériumantropológus és a Human Food Project (www.humanfoodproject.com) alapítója írt egy tanulságos összefoglalót a baktériumokról és a szivárgó bélrendszerről. Ebben Leach a Bifidobaktériumok néven ismert barátságos mikrobák védőhatására összpontosított.

A cikóriagyökérből származó oligofruktózról ismert, hogy serkenti a Bifidobaktériumok növekedését. Leach ismertet egy olyan vizsgálat eredményét, amelyben egereket csak zsírral vagy zsírral+oligofruktózzal tápláltak. A csak sok zsírt fogyasztó csoportban az endotoxémia jelentősen megnőtt, de a prebiotikumot is fogyasztókban a Bifidobaktériumok szintje megnőtt, és az LPS-szint normalizálódott. Ez együtt járt a glükóztolerancia javulásával és a gyulladás csökkenésével."(5)

A Bifidobaktériumok az anyagcsere-hősei. Ők szintetizálják a rövid szénláncú zsírsavakat, amelyek táplálják a bélhámot és kivédik a bélszivárgást. A Bifidobaktériumoknak prebiotikumokra (rostokra) van szükségük, amelyek a hagymából, fokhagymából, pitypang zöldjéből, cikóriagyökérből és olyan gumós növényekből származik, mint a csicsóka. Az amerikaiak naponta átlagosan csak 1-4 grammot fogyasztanak ezekből a prebiotikumokból.

Leach folytatja: "... akkor a prebiotikus élelmi rostok krónikusan alacsony bevitele talán jelentős szerepet játszik a metabolikus szindróma járványos terjedésében. Érdekes belegondolni, hogy eddig elmentünk a Bifidobaktériumok jelentősége mellett". (5)

Leach rámutat arra, hogy a kormányzati étrendi tanácsok figyelmen kívül hagyják azt a meglehetősen megdöbbentő tényt, hogy testünk 90 %-a éhes bélbaktériumokból áll.

A bélben lévő jó baktériumok számát többféleképpen is növelhetjük. Ehetünk olyan élelmiszereket vagy szedhetünk olyan étrend-kiegészítőket, amelyek gazdagok a baktériumok által kedvelt prebiotikumokban.

A történet tanulsága, hogy nem csak magunkat etetjük. A 100 trillió baktériumért is táplálkozunk, amelyek szerves részét képezik annak, akik vagyunk. Az, hogy mely baktériumokat etetjük, nagy hatással van az anyagcserénkre, a fizikai - és igen, még a mentális - egészségünkre is.

Baktériumok, szivárgó bélrendszer és depresszió

A szorongás, a depresszió, az autizmus spektrumzavarok (ASD), a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (ADHD), a skizofrénia és számos neurológiai, mentális és hangulati zavar legalább részben a bélbaktériumainkkal függ össze. Ha gyermekeinket ultra feldolgozott élelmiszerekkel tápláljuk, szivárgó bél szindróma alakul ki náluk.

Az ezredfordulósok (az 1977 és 1992 között születettek) a közelmúlt történelmének legstresszesebb, legdepressziósabb és legszorongóbb generációjának számítanak. Persze sok más stressz is éri őket, hiszen a kiszámíthatatlan változások, a szűkös munkahelyek és az elektronikus kommunikáció világában élnek. De a fiatalabb generációk is áldozatai a hamis ételeknek.

Ann Brown újságírónak a Madame Noire online oldalán megjelent cikke szerint: "Az ezredfordulósok 19 százalékánál diagnosztizáltak depressziót, szemben az X generáció (34-47 évesek) 14 százalékával, a Baby Boomerek (48-66 évesek) 12 százalékával és a 67 éves és idősebbek 11 százalékával".(6)

Rossz belegondolni is, hogy a depresszió és a szorongás a bélbaktériumainkkal is összefüggésbe hozható

A rostok új nézőpontból

Minden növényi élelmiszer tartalmaz rostot, amelyet Jeff Leach így definiál: "a növény bármely része, amely nem emészthető és nem szívódik fel a vékonybélben, és a vastagbélben végzi. A vastagbélbe kerülve az élelmi rostokat a jó baktériumaink lebontják és hasznosítják saját növekedésükhöz, valamint energiává (kalóriává) alakítják számunkra."(7)

Ahogyan az embereknek is egyéni anyagcsere-szükségleteik vannak, a különböző baktériumtörzsek is különböző típusú rostokon élnek jól. Ezért a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak sokfélesége elősegíti a baktériumok egészséges növekedését.

Sajnos a legtöbb modern brit és amerikai bélflórája szánalmas árnyéka annak, ami lehetne. Egy átlagos felnőtt amerikai mindössze 12-15 g rostot fogyaszt naponta. A néprajzi és fosszilis adatok, valamint a kortárs vadászó-gyűjtögető népeken végzett vizsgálatok szerint a kormányzati ajánlások nagyságrenddel kisebbek a tradicionális napi 100 g rostfogyasztásnál.

Az oligofruktóz és az inulin olyan rosttípusok, amelyek a fokhagymában, a hagymában, a jamgyökérben, a cikóriagyökérben, a banánban, a csicsókában, a gyermekláncfű zöldjében, a póréhagymában és a jicamában (retekhez hasonló) találhatóak. Csak a teljes értékű növényi élelmiszerek változatos fogyasztásával növelheti bélbaktérium-közösséged sokféleségét.

Rejtett cukor az ételben

A feldolgozott élelmiszerek, beleértve a gyümölcsleveket és más egészségesnek tekintett ételeket is, több cukrot tartalmaznak, mint amennyit az átlagember anyagcseréje elbír.

Hogy lehet, hogy ennyien elhíztunk, de mégis éhesek vagyunk? A probléma részben az, hogy állandóan magas szénhidráttartalmú, magas cukortartalmú ételekkel vagyunk körülvéve.

Mindannyian úgy vagyunk felépítve, mint a hibrid járművek, amelyek szükség esetén képesek üzemanyagforrást váltani. Lakmározás idején glükózt, böjt idején zsírt égetünk.

Az inzulin a motor üzemanyagának a kapcsolója. Ha az inzulinszint magas, akkor a táplálékkal bevitt szénhidrátokat elégeti, és a maradékot glikogénként vagy zsírként eltárolja. Amikor az inzulinszint alacsony, akkor zsírt égetünk el. Az a képesség, hogy vagy szénhidrátot, vagy zsírt égetünk, és hogy könnyen és rugalmasan tudunk váltani a kettő között, biztosítja, hogy ne csak a bőség idején, hanem az éhínség idején is legyen energiánk.

A fejlett társadalmában a bőség és az éhínség időszakai napszakos ritmusúak. Napközben, amikor eszünk, jellemzően először a glükózt égetjük el. Éjszaka, amikor koplalunk, átállunk a zsírégetésre. Az, hogy mennyi zsírt égetünk el, részben a böjt hosszától, a reggeliig eltelt időtől függ. Minél hosszabb a böjt az étkezések között, annál kevesebb inzulint választunk ki, és annál több zsírt égetünk el.

Sajnos a finomított szénhidrátokból készült feldolgozott élelmiszerek több cukrot tartalmaznak, mint amennyit az átlagember anyagcseréje elbír. És nem egyszerűen az édességből és a sütikből, a sült krumpliból, a fagylaltból, a tésztából és a fehér kenyérből. Két szelet teljes kiőrlésű kenyér gyorsan lebomlik két egész evőkanálnyi cukorrá.

A glükóz azonban nem az egyetlen közvetlen üzemanyagforrás a szervezetben. A fruktózt és a galaktózt is elégetjük. Mindhárom monoszacharid, vagyis egyszerű cukrok. A fruktóz azonban nem emeli a vércukorszintet - ez a fruktózban gazdag agavé szirup marketingje szokott lenni, ez jól hangzik a tájékozatlanok számára. A fruktóz nem emeli az inzulinszintet, viszont pusztítja a májat.

A fruktóz története

Az asztali cukor egy diszacharid - két molekula, a fruktóz és a glükóz összekapcsolódása. A magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS) fruktóz és glükóz keveréke - leggyakrabban 55 százalék fruktóz és 45 százalék glükóz. Megérdemelten rossz hírű, de jó, ha tudomásul vesszük, hogy az asztali cukor majdnem ugyanannyi fruktózt tartalmaz, mint a HFCS.

A glükózzal ellentétben a fruktóz alacsony a glikémiás indexe, nem okoz inzulin felszabadulást, amit általában jó dologként emlegetnek. A fruktóz egy részéből glikogén lesz. A fruktóz azonban erősen lipogén, ami azt jelenti, hogy gyorsan és könnyen zsírrá alakul.

A fruktóz bámulatos zsírrá alakulási képessége a a zsírpárnákban mutatkozik meg (8) De a fruktóz által termelt zsír nagy része magában a májban tárolódik, ami egy bizarr állapotot okoz, amelyet nem alkoholos zsírmájbetegségnek (NAFLD) neveznek.

A libamáj emberi megfelelője sajnos nem ritkaság. Az amerikaiak egyharmada, köztük a gyermekek 14 százaléka szenved NAFLD-ben. Ez a májzsugor egyik fő oka, és összefügg az inzulinrezisztenciával és a metabolikus szindrómával is. (A reggeli vércukorszint a más elzsírosodásának a mutatója.)

A nagyszüleink idejében, a 20. század fordulóján egy átlagos ember naponta 15 g (kb. 4 teáskanálnyi) fruktózt fogyasztott, kizárólag rostban gazdag zöldségekből és gyümölcsökből. Ma átlagosan ennek a mennyiségnek a négy-ötszörösét fogyasztjuk, a legnagyobb fogyasztók a gyerekek. A többlet nagy része a rostmentes üdítőitalokból és gyümölcslevekből származik. A fruktóz csak akkor jó, ha egész gyümölcsökben és zöldségekben van.