Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Moyer:
Miért tévedés az állati zsír és fehérje ellenes Dean Ornish majdnem minden állítása?

Fordította:Szabó-Velvárt László

Forrás:Moyer: Why Almost Everything Dean Ornish Says about Nutrition Is Wrong?Scientific American, April 22, 2015

Ezt az írást azért is tartom fontosnak közreadni, mert bár Ornish nevét kevesebben ismerik, az általa képviselt táplálkozási irányzat cáfolata jó válasz a magyarul is megjelent Kína tanulmány tudományosnak tetsző, de valóban elfogultan elemzett adataiból levont félrevezető következtetésekre is.

 

Google hirdetés

 

A The New York Times egy múlt havi véleménycikke szerint a magas fehérje- és zsírtartalmú étrendek okolandók az amerikai nép folyamatosan növekvő derékbőségéért és a krónikus betegségek egyre nagyobb arányáért köreinkben. A cikk írója, Dean Ornish, A Preventív Orvoslás Kutató Intézete (Preventive Medicine Research Institute) nevű nonprofit szervezet alapítója, új szereplő a táplálkozástudományi viták színterén. Ornish 37 éve hirdeti a nagyon alacsony zsír- és magas szénhidráttartalmú vegetáriánus étkezés hasznosságát a szívbetegség megelőzése, ill. visszafordítása szempontjából, állításait azonban enyhén szólva kétes kutatási eredményekre alapozza. Az igaz, hogy a táplálkozástudomány egy bonyolult terület, arra azonban vajmi kevés bizonyíték van, hogy a metabolikus betegségek járványként való terjedése mögött az USA-ban a fehérje vagy a zsír állna. Éppen ellenkezőleg: ha valami okolható a helyzet romlásáért, az a zsírfogyasztás csökkentésére az elmúlt évtizedek során tett intézkedéseink.

A szerző cikkét egy félrevezető statisztikai hivatkozással kezdi. Azt írja, hogy a zsírfogyasztás csökkentését szorgalmazó ajánlás ellenére az amerikaiak ennek épp az ellenkezőjét tették: "...67%-kal több hozzáadott zsírt, 39%-kal több cukrot és 41%-kal több húst fogyasztottak 2000-ben, mint 1950-ben, a kalóriabevitelük pedig 1970-hez képest 24,5%-kal emelkedett." Az amerikai nép zsír-, cukor- és húsfogyasztása valóban nőtt, ezzel együtt azonban több zöldséget és gyümölcsöt is eszünk, mivel mindenből többet eszünk.

Témánk szempontjából azonban ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy mialatt az USA-ban az elhízott emberek aránya csaknem megháromszorozódott, az össz kalóriabevitelünk zsírból és fehérjéből származó hányada csökkent, míg a szénhidráttal (amely az egyik, Ornish által favorizált tápanyag) bevitt hányada nőtt. Lehetséges, hogy a zsírfogyasztásunk csökkentését szorgalmazó intézkedések is hozzájárultak a probléma kialakulásához? Egyes kutatók szerint ez a helyzet. "Véleményem szerint a zsírcsökkentésre vonatkozó ajánlás okozta az elhízásjárványt." - nyilatkozta Lyn Steffen, a Minnesotai Egyetem Közegészségügyi Karának (University of Minnesota School of Public Health) táplálkozás-epidemiológusa. Ennek részben az az oka, hogy ha az ember csökkenti zsírbevitelét, akkor a így kieső energiát károsabb ételekből kezdi el pótolni.

Ornish egészen odáig elmegy, hogy azt állítja, a fehérje és a telített zsírok fokozzák a halálozás és a krónikus betegségek kockázatát, és ezen okfejtésének alátámasztásaként megfigyeléses vizsgálatokra hivatkozik. Ez azonban sajnos hiba, ugyanis az ilyen vizsgálatok - amelyek egy része pl. arra a következtetésre jutott, hogy aki sok állati fehérjét fogyaszt, az nagyobb valószínűséggel betegszik meg - "csak a párhuzamokkal foglalkoznak, az ok-okozati összefüggésekkel nem" - fejti ki Christopher Gardner, a Stanford Megelőzési Kutatóközpont (Stanford Prevention Research Center) táplálkozástudósa. Ilyen vizsgálatok alapján nem volna szabad az okokra és okozatokra vonatkozó következtetéseket levonni, és ez a gyakorlat a táplálkozástudósok véleménye szerint "helytelen" és "félrevezető", ugyanis a sok állati fehérjét fogyasztó embereknél gyakran megfigyelhetők más olyan életmódbeli szokások is, amelyek betegséghez vezethetnek. Több nagyszabású megfigyeléses vizsgálat nem találta egészségre ártalmasnak a magas zsír- és fehérjetartalmú táplálkozást, sőt, annak lehetséges védő hatására derített fényt. Mindennek tanulsága az, hogy önkényesen kiválasztott megfigyeléses vizsgálatokkal szinte bármilyen táplálkozástudományi elmélet alátámasztható.

A randomizált, ellenőrzött klinikai vizsgálatok, bár tökéletesnek ők sem mondhatók, jóval alkalmasabbak az ok-okozati összefüggések felderítésére, mint a megfigyeléses vizsgálatok, és ezek tanúsága szerint a fehérje és a zsír nem szolgált rá arra, hogy így befeketítsék őket. Egy 2007-es, Christopher D. Gardner által vezetett klinikai vizsgálatban a kutatók 311 személyt véletlenszerűen négy csoportra osztottak. Az első csoport tagjait a magas zsír- és fehérjetartalmú, szénhidrátban szegény Atkins-diétára fogták, a második csoport tagjait az Ornish-féle alacsony zsírtartalmú, zsírból az össz energiabevitel kevesebb, mint 10%-kát fedező vegetáriánus étrendre, a harmadik csoport tagjait a 40/30/30%-os szénhidrát-, fehérje, ill. zsírbevitelt megcélzó Zóna diétára, a negyedik csoport tagjait pedig a magas szénhidrát- és alacsony telítettzsír-tartalmú LEARN-diétára (a LEARN mozaikszó az életstílust, a testmozgást, a gondolkodásmódot, az emberi kapcsolatokat és a táplálkozást jelentő angol szavak kezdőbetűiből tevődik össze). Ugyan az előírt étrend betartása valamennyi résztvevő számára gondot jelentett, mindannyiuknál megközelítőleg azonos mértékű, statisztikailag szignifikáns súlycsökkenés volt tapasztalható, és a fej-fej melletti összehasonlításban az Atkins-csoport tagjainak vérnyomás- és HDL-koleszterin-értékeiben nagyobb mértékű javulást észleltek a kutatók, mint az Ornish-csoport tagjai esetében.

A nemrég lefolytatott PREDIMED (spanyol mozaikszó, jelentése: betegségmegelőzés mediterrán étrenddel) multicentrikus vizsgálat eredményei szintén azt támasztják alá, hogy a zsír sokkal inkább hasznos, mint káros. A vizsgálatban részt vevők közül azoknál, akik közel öt évig magas (energiaarányban 41%-os) zsírtartalmú, mediterrán típusú étrenden éltek, megközelítőleg 30%-kal kisebb arányban jelentkeztek komoly szívpanaszok, mint a zsíros ételeket nem fogyasztóknál. (Az egyes csoportok fehérjefogyasztása nagyjából azonos volt.) A fehérje szintén jobb színben tűnik fel a The New England Journal of Medicine c. orvosi folyóiratban 2010-ben megjelent vizsgálat, valamint a 2005-ös OmniHeart vizsgálat fényében. Az előbbi a közelmúltban fogyáson átesett embereknél azt találta, hogy nagyobb valószínűséggel tartja meg közülük a súlyát az, aki több fehérjét fogyaszt, az utóbbi pedig a kontrollokhoz képest alacsonyabb szív- és érrendszeri betegségkockázatot észlelt a szénhidrátbevitelük egy részét fehérjével vagy egyszeresen telítetlen zsírokkal helyettesítő egyéneknél.

A másik probléma Ornish fehérjeellenes hozzáállásával az, hogy az összes állati fehérjefajtát egy kalap alá veszi. Azt írta többek között, hogy megfigyeléses vizsgálatok az állati fehérjéket fogyasztóknál fokozott betegség- és halálozási kockázatot mutattak ki. E kijelentésével azonban Ornish - Lydia Bazzano, a Tulane Egyetem Közegészségügyi és Trópusi Orvostudományi Karának (Tulane University School of Public Health and Tropical Medicine) táplálkozástudomány- és epidemiológia professzora szavaival élve - "összemossa a hot dogot és a pepperonit a friss, feldolgozatlan húsokkal, pedig ezek között nagy különbség van." Egy 2010-es, 20 vizsgálat eredményeit összegző szisztematikus áttekintés és metaanalízis végkövetkeztetése szerint a feldolgozott húsok fogyasztása megnövekedett cukor- és szívbetegség-kockázattal jár együtt, míg a feldolgozatlan vörös húsok fogyasztásáról ez nem mondható el. Egy 2014-es metaanalízis szintén jóval magasabb halálozási arányt állapított meg a feldolgozott húsokat fogyasztóknál, mint a feldolgozatlan vörös húsok kedvelőinél, a fehér húsoknak pedig semmilyen káros hatását nem találta. Az Ornish által idézett 2014. márciusi tanulmány, amely szerint "75%-kal magasabb a bármely okból eredő korai halálozás aránya, és 400%-kal nagyobb a rák és a 2-es típusú cukorbetegség okozta mortalitás a nagy mennyiségű állati fehérjét fogyasztó 65 év alatti egyének körében" ugyancsak nem tett különbséget az állati eredetű fehérjeforrások különböző fajtái között. Ezenkívül azt is érdemes még megjegyezni, hogy a tanulmány 65 év feletti résztvevőinél a sok állati fehérje fogyasztása rák- és halálozásellenes hatásúnak bizonyult. (További fontos részlet, hogy a tanulmány sok húst fogyasztó résztvevőinek fehérjebevitele csaknem 30%-kal több volt, mint egy átlag amerikaié.) "A teljes értékű ételek - mint amilyenek pl. a teljes kiőrlésű gabonatermékek, a gyümölcsök és a zöldségek - egészségesek, de véleményem szerint a tejtermékek, a hal, valamint az emlősállatok és a szárnyasok sovány húsa is része lehet egy egészséges étrendnek" - fejti ki Steffen.

Kevés tehát a bizonyíték arra, hogy kerülnünk kellene a fehérjét és a zsírt. De akkor mi a helyzet Ornish azon állításaival, amelyek az általa ajánlott diéta sikeréről szólnak? Vajon alaposan megvizsgálva őket is megállják a helyüket? Nem éppen. Ornish híres, 1990-es Lifestyle Heart ("életstílus-szív") tanulmányában mindössze 48 szívbeteg személy vett részt. Közülük 28-at fogtak a professzor csökkentett zsírtartalmú, vegetáriánus étrendjére, és 20-at részesítettek a szokásos kardiológiai ellátásban. Egy év elteltével a vegetáriánus csoportban nagyobb arányban volt javulás megfigyelhető érelmeszesedés terén, mint a másik csoportban.

Azonban az is az igazsághoz tartozik, hogy e csoport tagjai étrendjük megváltoztatásával egy időben felhagytak a dohányzással, életük részévé tették a testmozgást, és elkezdtek stresszkezelési tréningekre járni, míg a kontrollcsoport tagjai ezek egyikét sem csinálhatták. Úgy gondolom, nem meglepő, hogy a dohányzásról való leszokás, a testmozgás, a stressz csökkentése és az étrendre való odafigyelés együtt jót tesznek a szív egészségének. Ezek együttes hatása alapján viszont nem lehet következtetéseket levonni az étrend izolált hatására vonatkozóan.

Amikor tehát Ornish véleménycikkében azt írta, hogy "a betegségek visszafordításához úgy tűnik, egy teljes értékű, növényi eredetű ételeken alapuló étrendre van szükség", akkor tévesen fogalmazott. Lehetséges ugyanis, hogy a dohányzásról való leszokásnak, a testmozgásnak és a stresszcsökkentésnek az étrend megváltoztatása nélkül is ugyanolyan pozitív hatása lett volna, mint amilyen az Ornish-féle étrendet is követve volt, és éppúgy az is elképzelhető, hogy az étrendváltoztatás önmagában nem javított volna a szívbetegek állapotán. Nem tudni, mi az igazság, mert Ornish úgy konstruálta meg tanulmányait, hogy azokból semmit sem tudunk meg az általa ajánlott étrend izolált hatásáról. És van még valami, amit figyelembe kell venni: habár a professzor az általa javasolt étrend alacsony zsír- és állatifehérje-tartalmát hangsúlyozza, fontos, hogy ebben az étrendben nincsenek finomított szénhidrátok. Ha tehát az Ornish-féle diéta működik - amit, mint láttuk, nem lehet biztosan tudni - akkor annak oka vajon a csökkentett fehérje- és zsírbevitel-e vagy a finomított szénhidrátok hiánya?

Nem azt állítom, hogy az Ornish-diéta - amely tehát alacsony zsírtartalmú, teljes értékű növényi táplálékokon alapul - szükségszerűen rossz. Szinte biztos, hogy egészségesebb, mint az amerikaiak többsége által fogyasztott, erősen feldolgozott élelmiszereken alapuló, rengeteg finomított szénhidrátot tartalmazó étrend. Ornish fehérje- és zsírellenes érvei azonban gyengék, a valóságot túlságosan leegyszerűsítő nézeteken alapulnak, és bizonyos értelemben irrelevánsak is. Az, hogy egy étel vagy tápanyag egészséges, még nem jelenti, hogy az összes többi étel vagy tápanyag káros volna, és valamely tápanyagcsoportot egészében "jónak" vagy "rossznak" bélyegezni eleve is komoly felületesség. "Nagyon visszafogja a tudomány fejlődését, hogy rengeteg szószólója azt hirdeti az általa képviselt vagy követett irányzatról, hogy >ez az egyetlen jó étrend, és semmilyen más diéta labdába se rúghat<" - véli Bazzano. Ráadásul egy komplett makrotápanyag-csoport ellenzése könnyen vissza is üthet. Amikor az 1980-as és '90-es években az emberek szófogadóan lecsökkentették zsírbevitelüket, akkor a kieső energia nagy részét magas cukor- és energiatartalmú, feldolgozott élelmiszerekkel helyettesítették. Ha elkezdünk félni a fehérjétől is, mit fogunk helyette a tányérunkra tenni? Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján nem valószínű, hogy spenótot.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre