Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Sayer Ji:
Milliókat kezelnek félre 'rákkal'

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Sayer Ji: Millions Wrongly Treated for 'Cancer,' National Cancer Institute Panel Confirms GreenMedInfo. 2013. július 31.

Megdöbbentő beszámolót tett közzé az Amerikai Rákellenes Intézet. Kiderült, hogy a rák ellen vívott küzdelmünkben 40 éve félreértett 'ellenséggel' harcolunk, amely sokszor nem is fenyegeti az egészségünket.

 

Google hirdetés

 

Aki nyomon követte korábbi, rákkal kapcsolatos kampánytevékenységünket, különös tekintettel arra, amit a mellrák ellenes hónap árnyoldalairól írtunk, az tudja, hogy már régóta szorgalmazzuk a 'mellrák' bizonyos típusainak, nevezetesen a nem invazív emlődaganatoknak (ductal carninoma in situ, DCIS) az átsorolását a jóindulatú elváltozások kategóriájába. Ahogy arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a röntgen-sugárral végzett mellrák szűrésről nemcsak az derült ki, hogy kifejezetten rákkeltő hatású, hanem az is, hogy veszélyes túldiagnosztizálás-, illetve túlkezelés-járványt indított el Amerikában, amelynek csak az elmúlt 30 évben becslések szerint 1,3 millió nő esett áldozatául.

A héten az Amerikai Rákellenes Intézet az Amerikai Orvosok Szövetségének Lapja (JAMA) webszájtján publikált egy beszámolót, amelyben immár ők is óva intenek mindenkit - szakmabelieket és laikusokat egyaránt -, hogy 'ráknak' nevezzenek olyan alacsony kockázatú elváltozásokat, mint a Ductal Carcinoma In Situ (DCIS, azaz tejcsatornában kialakuló, nem terjedő sejtburjánzás) vagy a High Grade Prostatic Intraepithelial Neoplasia (HGPIN, azaz a prosztata nem rákos, hanem rákot megelőző állapota). A DCIS vagy a HGPIN ugyanis nem rák, hanem rákmegelőző állapot- amiből vagy lesz, vagy soha nem lesz rák. Azaz nem "kezelni", hanem megfigyelni kéne, és akkor beavatkozni, ha romlik a helyzet.

  • Amerikában nők és férfiak millióit diagnosztizálják, majd kezelik (félre) DCIS-szel illetve HGPIN-nel. Vajon ők tekinthetők-e ezek után orvosi műhiba áldozatainak, annak összes jogkövetkezményével együtt? (pl. visszamenőleges kárpótlási igény)
  • Azoknak, akik rákszűréseket végeznek, mostantól mérlegre kell tenniük az ilyen 'megelőző' stratégiák lehetséges hasznát és kárát, nem megfeledkezve a tényről, hogy 50% annak a valószínűsége, hogy egy nő 10 éves rendszeres, évenkénti mellrákszűrés során hamis pozitív diagnózist fog kapni.
  • A rózsaszín szalagos 'mellrák ellenes mozgalomra' ráépült virágzó iparágnak is újra kellene fogalmaznia az üzeneteit, tekintettel arra, hogy ők is ludasak amerikai nők millióinak túldiagnosztizálásában és túlkezelésében, hiszen aktív szerepet vállaltak a 'mellrákkal' kapcsolatos hamis nézetek terjesztésében.

Ahogy a Medscape írja:

Az Amerikai Rákellenes Intézet munkacsoportja szerint az Egyesült Államok onkológiai gyakorlatában sürgős reformokra lenne szükség annak érdekében, hogy csökkenjen a túldiagnosztizált és túlkezelt 'rákos' esetek száma.
A legsürgetőbb feladat szerintük az lenne, hogy ne hívjunk többé "ráknak" olyan nem kifejezetten rosszindulatú elváltozásokat, mint a DCIS vagy a HGPIN.

Helyette a munkacsoport szerint valami találóbb elnevezést kellene választani, amilyen például a 'hámszövet eredetű, nyugvó állapotban levő kóros sejtelváltozás' (IDLE).

A túldiagnosztizálás alapvetően abból fakad, hogy a képalkotó eljárásokkal kimutatható 'rákok' roppant lassan nőnek, kevés vagy semmi tünettel nem járnak, és ha nem diagnosztizálják illetve kezelik őket, akkor nagy valószínűséggel soha nem fejlődnek akkorára, hogy problémát okozzanak.

Amint ez a fenti grafikonon látható, éppen a gyorsan növekvő tumorok azok, amiket nehezebb 'időben felfedezni', és amelyek elég gyorsan nőnek ahhoz, hogy agresszív kezelés híján tüneteket vagy akár halált is okozzanak. De még ha időben észre is veszik a daganatot ahhoz, hogy sebészeti úton, illetve kemoterápiával és/vagy sugárkezeléssel küzdeni lehessen ellene, köztudott, hogy a hagyományos kezelések hatására a tumornak már egészen kis számú rákos őssejtje is képes feldúsulni, és még rosszindulatúbbá válni. Azt például csak nemrég derítette ki az UCLA Jonsson Rákkutató Központ, hogy a sugárkezeléseknél használt sugarak hullámhossza a mellrák-sejteket különösen rosszindulatú rák-őssejtekké alakítja át, amelyek 30-szor rosszindulatúbbak, mint az eredeti rákos sejtek.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy több millió mammográfiás vizsgálattal felfedezett 'rák' igazából nem is rák, hanem azt is, hogy a gyors növekedésre hajlamos tumorok is rosszindulatúbbá válnak a hagyományos műtéti eljárások, kemoterápia, illetve sugárkezelés hatására.

A rákbetegséggel kapcsolatban igazság szerint az egész szemléletünket meg kellene változtatnunk, és ahelyett, hogy kizárólag gonosz, legyőzendő 'ellenséget' látnánk benne, inkább a testünk próbálkozásának kellene tekintenünk, hogy túléljen egy egyre zordabb, egyre tápanyag-hiányosabb és egyre több rákkeltő és sugárzó anyaggal szennyezett környezetet. Ebben a felfogásban a rák egyszerűen egy ősi túlélési mechanizmus manifesztálódása.

Ha a rákra félelemmel tekintünk, és csak úgy tudunk gondolni rá, mint egy végtelenségig növekedni képes, kaotikus sejthalmazra, akkor hajlamosak leszünk irracionális döntéseket hozni. A félelem fiziológiai állapota pedig már eleve aktiválja a ráksejtekben a többszörösen gyógyszerrezisztens fehérjéket, ami megmagyarázza, hogyan befolyásolja illetve határozza meg a rákkal kapcsolatos szemléletünk a rákbetegség fiziológiáját és/vagy lefolyását.

Az NCI beszámolóban ezt olvashatjuk:

"A 'rák' a legtöbb ember számára egy feltartóztathatatlan halálos folyamat szinonimája, holott nagyon sokféle és nagyon különböző lefolyású rákfajták léteznek, amelyeknek egy része nem szükségszerűen képez áttéteket és nem is feltétlenül halálos. Sőt, némelyik olyan lassú lefolyású, hogy a beteg egész életében nem okoz panaszt."

Tisztában kell lennünk vele, hogy a rák javasolt újradefiniálása nem egyszerű elméleti kérdés, hanem olyasmi, ami nők millióinak az életét befolyásolhatja. Már csak azért is, mert csak az Egyesült Államokban évente kb. 60 ezer nőt diagnosztizálnak DCIS betegséggel, amely diagnózis sokukra olyan traumatikus hatással van, hogy három éven belül még azok közül is rengetegen lesznek súlyosan depressziósok, akiknél utóbb hamisnak bizonyul a diagnózis. Az elmúlt harminc évben egy milliónál is több szerencsétlen nőnek mondták alaptalanul, hogy 'rákos', és ezért műtétnek, kemoterápiának, sugárkezelésnek és/vagy melleltávolító műtétnek kell alávetnie magát. Nos, nekik az Amerikai Rákellenes Intézet is csak azt tudja javasolni, hogy nyeljék le a keserű pirulát, hiszen a károkozás immár visszafordíthatatlanul megtörtént.

De akkor mi a megoldás? Létezik egy mozgalom, amely a termográfia szélesebb körű bevezetését próbálja elérni. Ez egy olyan elsődleges diagnosztikai eljárás, amelynek segítségével ionizáló sugarak használata nélkül is detektálhatók bizonyos fiziológiai folyamatok, amelyek gyulladásra, véredényképződésre, rák-specifikus metabolikus elváltozásokra, stb. utalnak még évekkel azelőtt, hogy a mammográfia röntgensugarai kimutatnák a meszes csomót. De a leghatékonyabb rákmegelőzés mégis az egészséges táplálkozás, a megfelelő testmozgás és a káros vegyületek és sugarak kerülése - csupa olyan dolog, amire mindenki maga is odafigyelhet, aki felelősséget érez az egészségéért.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre