Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Minden a gluténről, amit eddig elfelejtettek elmondani

Sapone és mtsi.: A gluténnel összefüggő betegségek spektruma: konszenzus új nevezéktanról és besorolásról

Fordította, szerkesztette: dr. Ivancsó István

Forrás: Sapone A, Bai JC, Ciacci C, Dolinsek J, Green PH, Hadjivassiliou M, Kaukinen K, Rostami K, Sanders DS, Schumann M, Ullrich R, Villalta D, Volta U, Catassi C, Fasano A. Spectrum of gluten-related disorders: consensus on new nomenclature and classification. BMC Med. 2012 Feb 7;10:13.

Miközben a közegészségügy azon igyekszik, hogy a glutént ráerőltesse a 4-6 hónapos kor közti csecsemőkre, aközben a tudós világ egyre komolyabban kezdi venni a glutén veszélyeit. A gluténérzékenység kapcsán szokás a jéghegy hasonlatot emlegetni: amit eddig látunk a gluténproblémából, az csak töredéke annak, ami még kiderülhet a későbbiekben. Az alábbi fordítás és kivonat nem könnyed magazinolvasmány, hanem sokkal inkább forrásszöveg, amelyhez érdemes újra és újra visszatérni. A fordító-szerkesztő Dr. Ivancsó István ezért is törekedett a szakszerűség megőrzésére.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A gluténnel összefüggő betegségek spektruma: konszenzus új nevezéktanról és besorolásról

Anna Sapone, Julio C Bai, Carolina Ciacci, Jernej Dolinsek, Peter HR Green, Marios Hadjivassiliou, Katri Kaukinen, Kamran Rostami, David S Sanders, Michael Schumann, Reiner Ullrich, Danilo Villalta, Umberto Volta, Carlo Catassi, Alessio Fasano

 

A cöliákiát alig egy évtizede még ritka betegségnek tartották, és emiatt szinte teljesen figyelmen kívül hagyták az egészségügyi szakemberek. Röpke 10 év alatt azonban bizonyos tudományos mérföldkövek hatására az ismeretlenségből világszerte reflektorfénybe került. Jelenleg pedig újabb érdekes jelenség okoz zavarodottságot az egészségügyi szakemberek körében: kiderült, hogy egyéb betegségek is kapcsolatba hozhatók a gluténnel. Ezzel összhangban manapság már sokkal több ember választja önként a gluténmentes étrendet, mint amennyi csupán a cöliákiás betegek előfordulása alapján várható lenne.

2011 februárjában 15 szakértő összegyűlt Londonban, hogy megvitassák a tudomány legfrissebb eredményeit és kidolgozzanak egy merőben új tudományos álláspontot a gluténnel összefüggő betegségekkel kapcsolatban. Ez a 2012. februárban megjelent összefoglaló tanulmányuk felvázolja a tudomány jelenlegi álláspontját a glutén-reakciók három fő formájáról, azaz: allergiás (búza allergia), autoimmun (cöliákia, dermatitis herpetiformis, glutén ataxia) és az ún. immunközvetített forma (gluténérzékenység); bemutatva a patomechanizmusbeli, klinikai és előfordulásbeli különbségeket, valamint javaslatot téve új nevezéktanra és besorolásra.

Bevezetés

A búza – az egyéb gabonafélékkel együtt – a világ legelterjedtebb táplálékai közé tartozik. Ráadásul a búzaliszt könnyű hozzáférhetősége és a glutén fehérjék bizonyos funkcionális tulajdonságai miatt a feldolgozott ételek előállítása során is széles körben használják összetevőként.

A búza fő szerkezeti fehérjekomplexe a glutén. Azonban a többi gabonafélében (pl. rozs és árpa) is hasonlóan toxikus fehérjék találhatók. A glutén fő toxikus fehérjefrakciói a gliadinok és gluteninek, a gliadinok egyszerűbb, a gluteninek összetettebb szerkezetű molekulák. Ma már tudjuk, hogy az immunrendszerünk a gliadinnal szemben többféle válasszal is reagál. Sőt már azt is feltérképezték, hogy például az α-gliadin pontosan melyik molekularészlete vált ki sejttoxikus hatást, melyik befolyásolja kórosan az immunrendszer működését, melyik teszi áteresztővé a bélfalat, és melyik vált ki interleukin-8 felszabadulást [60]. Feltehetőleg a gluténtartalmú gabonák 10.000 évvel ezelőtti, földműveléssel történt bevezetése olyan evolúciós nyomást jelentett, ami új emberi betegségeket hozott létre. Ezek közül egyelőre a búza allergia és a cöliákia a legismertebb, mindkettőben a bélfal nyálkahártyájában található T limfocita sejtek aktivációja közvetíti elsősorban a gluténnel szembeni reakciót. (Megj.: ezek a sejtek az evolúció során később kialakult, ún. adaptív/szerzett immunitás részét képezik.) Azonban az újabban körvonalazott és még kevésbé megismert betegségcsoportban, a gluténérzékenységben más mechanizmusok játszhatnak közre (megj.: mint majd látni fogjuk, elsősorban az evolúció során korábban kialakult, ún. veleszületett/természetes immunitás elemei okozzák), ami általában nem vezet a vékonybél károsodásához és antitestek termelődéséhez, mégis a tünetek a cöliákiához hasonlóak lehetnek [2-5].

I. Allergiás reakciók (fellépése: gluténexpozíció után percekkel-órákkal)

1. Búza allergia

Definíció : búzafehérjékkel szembeni kóros immunreakció, mely során immunglobulin(Ig)E ellenanyagok termelődnek a glutén számos különféle peptidje ellen, és ezek keresztkötései kiváltják a gyulladásos mediátorok (pl. hisztamin) felszabadulását a bazofil sejtekből és hízósejtekből [1].

Előfordulás : Egy vizsgálatban 2.336 négyéves stockholmi gyermek 4%-ában volt búzával szembeni allergiás szenzitizáció kimutatható [6,7], ami idővel csökkent [8]; egy másik követéses vizsgálatban viszont, melyben 273 gyermeket követtek 2 éves koruktól 10 éves korukig, épp ellenkezőleg, idővel 2%-ról 9%-ra nőtt a gyakoriság [9]. Az USA-ban egy felmérés során felnőttek körében 0,4%-os előfordulást találtak [10]. Zuidmeer és mtsai két Egyesült Királyságbeli és egy német felmérés eredményét összegezve gyermekek 0,5%-ában állapítottak meg pozitív búzaprovokációs tesztet [11]. Felnőttekben az IgE alapján meghatározott búza-szenzitizációt több vizsgálatban is 3% fölöttinek találták, ami magasabb volt, mint a betegek által a gyakorlatban is észlelt allergiás tünetek gyakorisága (< 1%).

Klinikai kép :

Számos országban az egyik leggyakoribb foglalkozási allergia, a búza és egyéb gabonafélék lisztjének belégzése okozza [13]. Egy lengyel vizsgálat szerint pékségben dolgozni kezdő tanoncok 4,2%-a betegedett meg 1 év alatt pékek asztmájában és 8,4%-uk rhinitisben, 2 év alatt pedig már 8,6% ill. 12,5% volt az arány [14]. Már az ókori rómaiak is ismerték a betegséget, de a technika fejlődésével (immunkémiával kombinált elektroforézis) csak az 1970-es években derítették ki, hogy pontosan mely fehérjék okozzák: legfontosabb allergének az α-amiláz gátlók, gabona agglutinin, peroxidáz és nem-specifikus lipid transzfer fehérjék (utóbbi kettő az ételallergiában is szerepet játszik)[13].

Valószínűleg az előbbinél kevésbé gyakori az átlagnépességben. Ide tartozó betegségtípusok pl. az atópiás dermatitis, urticaria (csalánkiütés) és anafilaxia. Számos gabonafehérje okozhatja, ami ráadásul függ a vizsgált népességtől, életkortól, a tünetek típusától is. Leggyakoribb allergének az α-gliadinok, β-gliadinok és alacsony molekulasúlyú alegységek, γ-gliadinok, ω-gliadinok és ritkábban a nagy molekulasúlyú alegységek [13].

Az előző csoportba is tartozhatna – szintén a táplálkozással a szervezetbe került gabona okozza –, de jól körülírt tünetegyüttes lévén, és mert egy specifikus fehérjetípus, az ω5-gliadinok okozzák, mégis önálló csoportba sorolták. A tünetegyüttes súlyossága a generalizált (egész testre kiterjedő) csalánkiütéstől az életveszélyes anafilaxiáig terjedhet.

Diagnózis : első lépés a bőrpróba (skin prick test) és a különböző IgE ellenanyagok vérből való kimutatása. Azonban a tesztek specificitása és szenzitivitása nem elég magas (főleg felnőttekben), ezért sok esetben orális étel provokáció is szükséges a diagnózishoz.

II. Autoimmun reakciók (fellépése: hetekkel-évekkel a gluténexpozíció után)

1. Cöliákia

Definíció : immun-közvetített bélbetegség, melyet az arra fogékony egyénekben a glutén fogyasztása vált ki. A tünetek általában lassan, hónapok-évek alatt alakulnak ki. Azonban a gluténmentes étrenden élő betegek alkalmankénti gluténfogyasztása azonnali tüneteket is okozhat, azaz hányást és hasi fájdalmat.

Előfordulás : 1% körüli az átlagnépességben; azonban újabb vizsgálatok szerint az utóbbi évtizedekben – ismeretlen okból kifolyólag – emlkedő tendenciát mutat előfordulása [15,16]. Európai származásúakban gyakori (pl. Európa, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália), de elterjedt Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsia bizonyos részein is; ráadásul a „nyugatizálódó” étrend hatására a fejlődő országokban, leginkább a rizsfogyasztásról egyre inkább búzafogyasztásra átálló ázsiai országokban a gyakoriság emelkedése várható a közeljövőben.

Patogenezis : a cöliákia kialakulásához genetikaliag hajlam is szükséges [17-19]. A betegek 95%-a expresszálja a HLA-DQ2 fehérjét, a maradék hányad pedig általában HLA-DQ8-pozitív. Ugyanakkor viszont számos nem-HLA gén – melyek egyenként csak kissé hajlamosítanak – összességében mégis jobban hozzájárulnak a cöliákia kialakulásához, mint a HLA-gének [20]. (A kaukázusi rasszban pl. 30% a HLA-DQ2 előfordulása, tehát a HLA-DQ2/DQ8 allélek hordozása önmagában még nem elégséges a betegség kialakulásához, ezek „csak” 36%-os ill. 53%-os rizikót jelentenek.)

Klasszikus autoimmun betegség lévén, alapvető a betegség kialakulásában az adaptív/szerzett immunrendszer szerepe, ezen belül is a T limfocita sejtek aktivációja. Legalább 50 féle olyan alegység (ún. epitóp) van a glutén proteinekben, amik stimulálják a T limfociták válaszát, ezek közül is egy ún. „33-mer gliadin fragmens” váltja ki a legerősebb immunválaszt [21]; ez ellenáll mind a gyomor, mind a hasnyálmirigy, mind a bél kefeszegély peptidáz enzimei általi lebontásnak. A betegségben különböző autoantitestek termelődnek, legismertebbek a szöveti transzglutamináz elleni (tTG) és az endomízium-elleni antitestek (EMA). Azonban az adapítv/szerzett immunválasz aktivációját megelőzi a bélben lévő enzimek általi nem megfelelő feldolgozás, a bél áteresztőképességének megváltozása, és az immunrendszerünk ősibb részének, a veleszületett/természetes immunitásnak a reakciója.

Klinikai kép és diagnózis : a cöliákia klinikai spektruma széles, járhat klasszikus bélrendszeri tünetekkel (pl. krónikus hasmenés, fogyás), nem-klasszikus, bélrendszeren kívüli tünetekkel (pl. vérszegénység, csontritkulás, neurológiai zavarok), és lehet „csendes forma”, ami a beteg számára szubjektív tüneteket még nem okoz (pedig béleltérések fennállnak), és csak szerológiai vizsgálattal szokták véletlenszerűen felfedezni. Ezenkívül „potenciális formát” is meghatároztak, amiben nemcsak tünetek nincsenek még, de a vékonybél nyálkahártya sem károsodott, de autoantitestek már kimutathatók. A betegség együttes előfordulása gyakori elsősorban 1-es típusú cukorbetegséggel és autoimmun pajzsmirigygyulladással, ezenkívül a családban előforduló cöliákia esetén, egyéb autoimmun betegségek, IgA hiány vagy genetikai szindrómák (Down, Turner, William) esetén gyakoribb. A gyakori nem klasszikus megjelenés miatt sok esetben nem diagnosztizálják, így fennáll a hosszú távú komplikációk, mint pl. meddőség és limfóma lehetősége.

A diagnózis első lépéseként rendelkezésre állnak specifikus és szenzitív szerológiai tesztek. Elsőként a tTG elleni IgA ellenanyagok mérése ajánlott, majd megerősítő tesztként az EMA elleni IgA antitest vizsgálata. Újabban még egy IgG osztályba tartozó antitest-típus, a deamidált gliadin peptidek (DGP) elleni antitestek tesztjét is bevezették, ami leginkább 3 évnél fiatalabb gyermekek esetén ajánlott, valamint IgA hiányban, hiszen ezekben a betegekben nem emelkedik meg kórosan a rutinszerűen vizsgált IgA típusú antitestek szintje [22,23]. A vékonybélbiopszia fontos diagnosztikus módszer, sok esetben el kell végezni. A jellemző gyulladásos szövettani elváltozások: a bélhámban lévő (intraepithelialis) limfocita sejtek számának megnövekedése (> 25 limfocita jut 100 bélhámsejtre), a kripták meghosszabbodása, részleges vagy teljes bélboholy-pusztulás, és csökkent boholy:kripa arány [25]. Ma már a HLA-DQ2 és HLA-DQ8-at kódoló allélek kimutatására is lehetőség van PCR technikával; ezen allélek hiánya gyakorlatilag kizárja a cöliákia diagnózist.

A szerteágazó tünetek miatt a következő 5 kritériumból 4 megléte esetén állítható fel a diagnózis [26]:

1. Típusos cöliákiás tünetek

2. A vértesztek (IgA antitestek) magas pozitivitása

3. HLA-DQ2 és/vagy HLA-DQ8 genotípus

4. Vékonybélbiopsziával kimutatott cöliákiás bélbetegség

5. Jó reakció gluténmentes étrendre.

2. Dermatitis herpetiformis

Definíció : „bőr cöliákia”, mely hólyagos kiütéssel és jellemző IgA lerakódásokkal jár a bőrben [27].

Előfordulás : Az Egyesült Királyságban és az USA fehér népességében 10.000-ből 1, Svédországban 4, Finnországban 6 személy érintett [27]; ázsiaiakban és afrikaiakban ritka. Bármely életkorban felléphet, de az átlagéletkor 40 év a megjelenéskor. (A cöliákiával szemben ez a betegség férfiakban gyakoribb.) Családfavizsgálatokkal kimutatták, hogy az elsőfokú rokonok 5%-a szintén érintett, és további 5% cöliákiás. Erre a betegségre is jellemző a gyakori HLA-DQ2 (90%) és HLA-DQ8 (5%) haplotípusok előfordulása [28].

Patogenezis : A bőrben IgA rakódik le, és a gluténérzékeny kiütésekben gyulladásos sejtek és gyulladásos mediátorok (citokinek) találhatók. A vérben EMA és tTG elleni antitestek előfordulnak. A pontos mechanizmus azonban még ismeretlen; bár nemrég felfedeztek újabb antitesteket is, melyek az epidermális (tehát a bőrben lévő) transzglutaminzát (TG3) támadják, és ez lehet a domináns autoantitest ebben a betegségben [29].

Klinikai kép és diagnózis : a legkorábbi bőreltérés a kis vérbő folt, mely hirtelen csalánkiütéses göbbé válik. Kis hólyagok jelennek meg, melyek felszakadhatnak, kiszáradhatnak és hegesedhetnek. A fő tünet az erős viszketés és égés. A kiütés jellemzően szimmetrikus eloszlású, a betegek több, mint 90%-ában érintettek a könyökök és az alkarok, de a test egyéb részein is gyakran megjelenhet (pl. farpofák, térdek, vállak, keresztcsont, arc, hajas fejbőr, nyak, törzs). Ha egyszer megjelenik a kiütés, legtöbb esetben tartós probléma marad, csak az esetek 10%-ában hullámzó lefolyású. Mindössze a betegek 10%-ának vannak enyhe bélrendszeri tünetei is, annak ellenére, hogy a bélboholy-pusztulás 65%-75%-ban megtalálható, de még a normál biopsziájúnak titulált esetekben is kimutathatók enyhe nyálkahártya-eltérések. A társuló betegségek és hosszútávú szövődmények spektruma a cöliákiáéval egyezik.

A diagnózis IgA lerakódások bőrbiopsziával való kimutatásán alapul, emellett az említett antitestek jelenléte is kimutatható a vérben. A dermatitis herpetiformis diagnózisa egyben közvetett bizonyítéka a vékonybálkárosodás meglétének is, emiatt külön bélbiopszia nem szükséges [30].

3. Glutén ataxia (megj.: ataxia = mozgáskoordináció-zavar)

Definíció : A kisagy károsodásával járó, ataxiát okozó autoimmun betegség, melyben kimutathatók a glutén-szenzitizáció szerológiai jelei [31].

Előfordulás : Egy Egyesült Királyságbeli vizsgálat 635 szórványos ataxiás beteg 23%-ában, azaz 148 betegben talált glutén-szenzitizációt. Több tanulmány is jelent meg a gliadin elleni antitestek (AGA) ataxiában való előfordulásáról [32-35], mindben magas gyakoriságot találtak sporadikus ataxiás betegek körében, az egészséges kontrollokhoz képest.

Patogenezis : A Purkinje sejtek (megj.: a kisagy egyik sejttípusa) bizonyos epitópjai és a glutén proteinek között antitest keresztreaktivitás lehetséges [36-38]. Glutén ataxiás betegekben a főként az agy által expresszált transzglutaminázt, a tTG6-ot támadják antitestek [39-41]. Kiterjedt antitest-lerakódásokat figyeltek meg az agyi erek körül, legkifejezettebben a kisagyban, hídban és nyúltvelőben.

Egerek agyába mind a glutén ataxiás betegek szérumát, mind tTG elleni antitesteket beadva ataxia volt kiváltható [43], így állatkísérletes modellen is bizonyították, hogy a betegekből származó tTG elleni antitestek megzavarják az idegsejt-funkciókat az agy bizonyos területein.

Klinikai kép és diagnózis: általában tisztán kisagyi ataxia jelentkezik, de ritkábban izomösszerándulással (myoclonus), szájpad-remegéssel vagy nem kontrollált gyors szemmozgásokkal (opsoclonus) is járhat. Átlagosan 53 éves korban kezdődik, legtöbbször alattomosan, de ritkán gyorsan rosszabbodó lefolyással. A kisagyi károsodásra jellemző szemtünetek az esetek 80%-ában fennállnak. Minden beteg járási ataxiás, és a legtöbbjüknek végtagi ataxiája is van. Bélrendszeri tünete a betegek kevesebb, mint 10%-ának van, mégis egyharmadukban kóros a biopsziás lelet. A betegek 60%-ában kisagyi sorvadás látszik az MR képen, de mágneses rezonanciás spektroszkópiás vizsgálattal a többi betegben is kóros kép látható. A tünetek fennállása esetén szerológiai vizsgálatokat kell végezni; ebben a betegségben a különböző IgA osztályú antitestek mellett IgG antitestek szintje is megemelkedik (AGA, tTG2, tTG6) [41]. Pozitivitás esetén vékonybélbiopszia elvégzése is ajánlott, azonban ennek eredményétől függetlenül is, bármely antitest pozitivitása esetén azonnal szigorú gluténmentes étrendre kell átállni, ugyanis a gluténmentes táplálkozásra való kedvező reakció a betegségkezdet és a diagnózis között eltelt időtől függ. A diéta haladéktalan elkezdése javíthatja vagy stabilizálhatja az ataxia súlyosságát, de a Purkinje sejtek elpusztulása a kisagyban – mint a hosszú glutén-expozíció végeredménye – már visszafordíthatatlan. Az antitestek 6-12 hónap alatt kiürülnek, és az ataxia stabilizálódása vagy esetleg javulása 1 év után bizonyítja a glutén ataxia diagnózist.

III. Bizonytalan/immunközvetített forma (fellépése: órákkal-napokkal a gluténexpozíció után)

Gluténérzékenység

(Megj.: mivel még ez a legkevésbé felderített terület, a szerzők inkább a betegség kialakulási mechanizmusát elemzik részletesen, és kevésbé az idetartozó betegségeket. Azonban figyelemreméltó, hogy megemlítenek egy-egy hagyományosan nagyon nem ideillőnek tűnő betegséget is, pl. skizofrénia, autizmus. Egyelőre elegendő bizonyíték hiányában még nem tesznek határozott kijelentéseket ezekkel kapcsolatban.

Az is figyelemreméltó, hogy a szerzők azzal kezdik ezt a részt, hogy az USA-ban a gluténmentes élelmiszerek piaca „indokolatlanul” fölfelé ível, és ez vetette fel a kérdést, hogy a cöliákián és búzaallergián kívül is lehetnek gluténnel összefüggő egyéb betegségek. Tehát ez a folyamat is inkább „alulról” indult: a betegek igénye fellendítette a piacot, és ezután kezdett el a tudomány jobban foglalkozni a kérdéssel.)

Definíció : olyan gluténreakció, melyben sem allergiás, sem autoimmun mechanizmus nem mutatható ki, de a gluténfogyasztás panaszokat okoz, melyek gluténmentes táplálkozásra megszűnnek.

Klinikai kép és diagnózis : annak ellenére, hogy nem jellemzőek a cöliákiában megemelkedett tTG elleni autoantitestek, sem az egyéb autoimmun betegségek társulása, ráadásul a vékonybél is általában normális képet mutat [44], mégis, pusztán a tünetek alapján nem lehet elkülöníteni a cöliákiától, ugyanis ezek teljesen hasonlóak is lehetnek. Azonban ebben a betegségcsoportban gyakoribbak a bélrendszeren kívüli tünetek: viselkedésváltozás, csont- vagy ízületi fájdalom, izomgörcsök, lábzsibbadás, testsúlyvesztés és krónikus fáradtság. Az utóbbi egy évtizedben több vizsgálatot végeztek és számos gluténérzékenységgel összefüggő tünetet azonosítottak, elsősorban neuropszichiátriai rendellenességeket. A skizofrén betegekben magasabb az AGA antitestek szintje, míg a gluténmentes diéta javítja a viselkedésbeli tüneteket autista gyermekek egy részében [48,49].

Specifikus biomarker hiányában jelenleg kizárásos diagnózisra van lehetőség: akár cöliákiára, akár búza allergiára emlékeztető tünetek ellenére negatív allergiás és szerológiai tesztek, ill. biopsziás lelet utal rá; legbiztosabb megerősítője mégis a gluténmentes étrendre való – a placebohatást elkerülendő, lehetőleg vakon végzett – átállásra megszűnő, majd a glutén újbóli bevezetésével ismét megjelenő tünetek.

Előfordulás : erről egyelőre nincs sok adat, a szerzők csak egy felmérés eredményét közlik: a Maryland Egyetem cöliákiát kutató centrumában 2004-2010 között 5.896 személyt vizsgáltak meg, a gluténérzékenység kritériumait 347 beteg (6%) teljesítette. A következő tüneteik voltak: hasi fájdalom (68%); ekcéma és/vagy kiütés (40%); fejfájás (35%); „ködös tudat” (34%); fáradtság (33%); hasmenés (33%); depresszió (22%); vérszegénység (20%); láb-, kar- vagy ujjzsibbadás (20%); ízületi fájdalom (11%).

Az adaptív/szerzett immunitás szerepe gluténérzékenységben még nem tisztázott; HLA-DQ2 és HLA-DQ8 gének csak a betegek 50%-ában vannak (ami még így is gyakoribb, mint az össznépességben) [45,46], és a HLA-DQ2 inkább a hasmenéses típusú irritábilis bél szindrómával függ össze [47].

Patogenezis : Az első találkozás a táplálék antigének és az immunrendszerünk bélben lévő helyi képviselői között az antigénbemutató sejtek (ún. dendritikus sejtek) közreműködésével történik, amik folyamatosan járőrözve vizsgálják a béltartalmat, és egészséges körülmények között a táplálék antigénekkel szemben toleranciát alakítanak ki szervezetünkben [50-57]. A tolerancia fenntartása a bélhámsejtek és az immunsejtek részéről is nagyfokú érettséget igényel, és a kényes egyensúly minimális megzavarása is betegségek kialakulását eredményezheti. Sajnos jelenleg még kevés ezen a területen a tudományos vizsgálati adat, azonban az már elfogadott tény, hogy a megemésztetlen vagy részben megemésztett gliadin az emberi sejtek számos funkcióját befolyásolja (ld. pl. a bevezetőben). Kimutatták, hogy a gliladintartalmú gabonák korai bevezetése a gyermek étrendjébe növeli az 1-es típusú cukorbetegség rizikóját [58]. Ezt a diabetogén hatást egereken és patkányokon kísérleti úton is bizonyították. A patkányokban gliadin expozíció hatására (zonulinfüggő módon) megnövekedett a bélfal áteresztése (permeabilitása), lehetővé téve a táplálék antigéneknek, hogy bekerüljenek a bél mélyebb rétegébe (lamina propria) [59]. (A zonulin a vékonybél nyálkahártya által többszöri stimulus – pl. táplálékantigének, mint a glutén, vagy baktériumok – hatására termelt fehérje, ami befolyásolja a bélsejtek közötti áteresztést.) Az egészséges bélhám átjárhatatlan a nagy molekulák számára, míg cöliákiára a nagyfokú áteresztés, a barrierfunkció elvesztése jellemző, amit a hámsejtek egymáshoz való kapcsolódásának megváltozása okoz. Amikor az integritás, a barrierfunkció károsodik, a környezetben előforduló antigénekkel szemben immunválasz tud kialakulni, ami keresztreaktivitást mutathat a szervezet saját antigénjeivel, ezáltal kiváltva pl. a cöliákiát [60,61]. Ezzel szemben gluténérzékenységben egy vizsgálatban normális bélpermeabilitást találtak cöliákiás betegekhez viszonyítva. Úgy tűnik, a szerzett/adaptív immunrendszer szerepe gluténérzékenységben valószínűleg elhanyagolható, és az ősibb, veleszületett/természetes immunrendszer szerepe a döntő, több erre utaló adat van. α és β osztályú limfocita sejtek felszaporodása volt megfigyelhető a bél nyálkahártyában, de az adaptív/szerzett immunrendszer néhány vizsgált markerének szintje nem volt magasabb. A toll-like receptor-2 expressziója megnőtt, viszont a toleranciát fenntartó fő sejtféleség, a regulatorikus T sejtek markere, a FoxP3 szintje csökkent volt cöliákiásokhoz és egészségesekhez képest is [62]. Laboratóriumi vizsgálatok is arra utalnak, hogy a búzában lévő „amiláz-tripszin gátlók” fontos szerepet játszhatnak a veleszületett/természetes immunválaszok kiváltásában. Ezek a kis fehérjemolekulák nagymértékben ellenállnak a bélben való lebontásnak. (Pékek asztmájában is ezek a fő allergének.) Laboratóriumban ilyen fehérje adagolása dendritikus sejtekhez interleukin-8 felszabadulást váltott ki a sejtekből, ráadásul dózisfüggő mértékben.

Újabban már egy kettős vak, randomizált, placebo-kontrollált vizsgálatot is végeztek olyan irritábilis bél szindrómás betegeken, akikben kizárták a cöliákiát, és korábban már gluténmentes étrendre gyógyultak [63]. Az emberek egyik csoportja glutén-, másik csoportja placebotartalmú ételt kapott. Az egész vizsgálat ideje alatt a fájdalom súlyossági pontszám, a széklet állagával való elégedettség és a fáradtság is szignifikánsan rosszabbak voltak a glutént kapó csoportban, azonban bélgyulladásra vagy bélkárosodásra utaló jel a jelenlegi vizsgálómódszerekkel nem volt kimutatható. Így ez a vizsgálat is megerősítette azt a már 30 éves megfigyelést, hogy nem kell cöliákiásnak lenni ahhoz, hogy a glutén betegséget okozzon [64].

Végezetül, a szerzők a cikk végére még röviden (hivatkozások nélkül) beszúrják a következő rövid megjegyzést: Az évek során a gluténmentes étrendet kipróbálták skizofréniában, sclerosis multiplexben, autizmusban és demenciában, csak hogy egy pár betegséget említsünk. Az arra utaló bizonyítékok, hogy a gluténmentes diéta ezekben a betegségekben hatásos, egyelőre ellentmondásosak, mivel a placebohatást gyakran nehéz kizárni. Így elképzelhető, hogy sok ember orvosi indok nélkül tart gluténmentes diétát. – Mindenesetre talán lesz még ennek folytatása a jövőben.

Következtetések

Mára világossá vált, hogy a gluténnel szembeni reakció nem korlátozódik a cöliákiára, hanem gluténnel kapcsolatos betegségspektrumról beszélhetünk. A gluténnel szembeni kóros reakciók sokfélesége és nagy gyakorisága felveti a kérdést, miért is ilyen toxikus ez a táplálékösszetevő fehérje oly sok ember számára a Földön. Egy lehetséges magyarázat, hogy az utóbbi 10.000 év során a magasabb gluténtartalmú búzafajták szelekciója folyamatos volt, inkább technológiai, mint táplálkozási okokból diktált változások miatt. Az évezredeken keresztül, egészen a középkorig termesztett fő búzafajták, a Triticum monococcum és T. dicoccum, a nagyon toxikus „33-mer glutén peptid”-et kisebb mennyiségben tartalmazzák [65]. Nyilvánvaló, hogy az emberi szervezet még mindig nagyon sebezhető a glutén fehérjekomplex toxikus hatásaival szemben, elsősorban a bélrendszer és az immunológiai válaszok megfelelő alkalmazkodásának hiánya miatt.

A glutén az egyik leggyakrabban fogyasztott és a világon legelterjedtebb táplálékösszetevő, főleg az európai származású népek körében. Európában az átlagos napi gluténfogyasztás 10-20 gramm, de 50 grammnál több is lehet [66,67]. Minden egyes ember, még az alapvetően kis rizikójúak is, az életük során veszélyeztetettek a glutén reakció valamelyik formájával szemben. Az utóbbi 50 évben a „cöliákia járvány” [68,69] és új, gluténnel kapcsolatos betegségek – mint pl. a legújabban leírt gluténérzékenység [44,62] – terjedésének tanúi lehetünk.

 

Hivakozások

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre