Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Minden eladó

A vízszerelő tévedhet, maximum beáznak alattunk. A villanyszerelő is tévedhet, legfeljebb sötétben üldögélünk. Az orvos is tévedhet, ám ebbe legrosszabb esetben bele is halhatunk.

 

Google hirdetés

 

Ideje felújítani elavult szótárunkat, hiszen ahogy a világ változik, változnak, vagy bővülnek a szavak jelentései is. A "beteg", "páciens" szavak, pl. szinonimáivá váltak a "fogyasztónak". A különbség jelentős. A beteget gyógyítani kell, a fogyasztót viszont fogyasztásra kell sarkallni, el kell adni neki a mi árunkat, akár tényleg szüksége van rá, akár nem. Marketingfogásokkal igényt kell benne ébreszteni az áru iránt. A mi árunkat vegye a sok hasonlóval szemben, tehát el kell hitetnünk vele, hogy a mi árunk többet tud. Az áru természetesen maga a gyógyszer, vagyis újabb módosítás szükséges szótárunkban. A gyógyszer áru, tehát a cél a fogyasztás minden áron való növelése, részvényeseink ezt követelik meg. A gyógyszer olyan áru, melynek 20 év alatt lejár a szabadalmi joga.
Ki forgalmazza a mi árunkat? Az orvos. Az orvos tehát kereskedő, aki ért a fogyasztó nyelvén, ismeri fogyasztó szokásait, fel tudja mérni, mit lehet még rásózni a fogyasztóra, és eszközei vannak arra, hogy meggyőzze őt az áru vásárlásáról. Ja. És az orvostudományi kutatás jelentése is módosult az idők során. Korábban karikás szemű Kochokat, Pasteurokat és Flemmingeket asszociáltunk e szóhoz, akik úgy érezték, a halállal futnak versenyt, miközben keresik a megfelelő gyógyszert valamely végzetes betegségre. Ma az orvostudomány fogalma bővült a marketing jelentéssel. Új piacok felkutatása, a meglévő áruk minél kedvezőbb bemutatása, nyílt és álcázott promóciós anyagok publikálása a cél.

A fogyasztó

Egy 1994-es, a Journal of American Medical Association-ban megjelent vizsgálat megállapítása szerint a gyógyszer-mellékhatások évente 106 ezer ember halálát okozzák, s így 1994-ben ez volt a negyedik vezető halál ok Amerikában. Az American Family Physician 1997-es elemzése szerint évente egymillió ember szenved súlyos károsodásokat gyógyszer-mellékhatások miatt, és ezek közül 180 ezren meg is halnak ebbe. Szintén a JAMA egy újabb tanulmánya szerint az USA-ban a harmadik vezető halál ok a szív és a rákeredetű halálozás után, az orvosi műhiba. Optimista becslések szerint ez 250 000 ember fölösleges halálát okozza évente, de pesszimistább számítások 284 000-re becsülik a félrekezelésekbe belehaltak számát. A számítások csupán a kórházi eseményekre vonatkoznak és csak a bevallott és dokumentált tévedéseket vette számba, úgyhogy a helyzet sokkal, de sokkal rosszabb. Egy még átfogóbb elemzés összesen évi 783 936 orvosi hibából származó halálesettel számol az USA-ban évente.
A British Medical Journalban megjelent közlemény szerint Ausztráliában és Új-Zélandon minden ötödik halál orvosi műhiba miatt következik be. A szerző kalkulációja szerint a civilizált világban az elmúlt tíz évben 20 millió embert öltek meg vagy tettek örökre nyomorékká orvosi félrekezelések folytán.


Az áru

Az áru a gyógyszer. Ezt ki kell fejleszteni, piacra dobni, elérni, hogy ezentúl ezt írják föl és ne az olcsóbb és bevált szereket, és el kell érni, hogy akár indokolatlanul is kapja a beteg, csakhogy fogyjon. Koncentrálva most az áru esetleges minőségi problémáira, ezt úgy nevezzük, hogy hatástalanság és mellékhatás.
Kezdjük ott, ki venné meg azt a mosóport, amelyik úgy hirdetné magát, hogy enzimjei és foszfortartalma a természetes vizek élővilágát pusztítja. A foszfor először akkor kerül szóba, amikor egy mosópor már foszformentes. Hogy még mitől kéne mentesnek lennie, azt majd a következő mosóporgenerációtól tudjuk meg. Így volt ez, pl. az antidepresszánsokkal is. Amíg csak a régi típusúak voltak, "természetes volt", hogy a szívre gyakorolt hatása, vagy a túl könnyű túladagolhatósága miatt sok ember hal meg tőle. Amikor megjelentek az új antidepresszánsok, az SSRI-ok, hirtelen mindenki arról beszélt, milyen veszélyesek is voltak a régi típusúak. Ettől persze azok még ugyanúgy forgalomban vannak, csak most más ideológiával írják fel.
És vajon eladható volna-e egy szer, amit úgy reklámoznak, hogy "Szeretne Ön impotens lenni?" Esetleg a cölibátust fogadóknál volna népszerű. Pedig a modern antidepresszánsoknál a gyógyszergyárak által becsült 1-2%-os szexuális problémákkal szemben a vizsgálatok a betegek 50-75%-nál találtak vágycsökkenést, impotenciát. Ráadásul egy nagy mintán végzett vizsgálat szerint a szexuális zavarokról beszámoló betegek 80%-nál a zavarok azután sem szűntek meg, hogy már hat hónapja nem szedték a gyógyszert. Semmi gond. Amit az egyik szer okoz, azt majd egy másikkal korrigáljuk. Új kampány kezdődik mostanában, az antidepresszáns mellé szedjen Viagrát. Ha eddig depressziós volt, mert cége a csőd szélén állt, eztán majd fütyül minden nehézségre (antidepresszáns-hatás) és maga lesz a cég bikája (Viagra hatás). De mivel a Viagrának is tud lenni halálos mellékhatása, hát majd arra egy harmadik gyógyszert is fogunk ajánlani.
A gyógyszerszedéssel együtt megkötött életbiztosítás úgy általában sem elvetendő gondolat.
Egy 1970-ben bevezetett szívritmuszavar elleni gyógyszer az 1990-es bevonásáig évente több amerikait ölt meg, mint ahányan a vietnámi háborúban összesen meghaltak. Hogy veszélyessége már korán kiderült, mégse tudatták a közvéleménnyel? Egy gyógyszercégtől mégsem várható, hogy saját gyógyszere ellen kampányt folytasson. Ez nem az ő dolga.
1994-ben bevezettek egy glukóztoleranciát javító gyógyszert cukorbetegek számára. A gyógyszert szedte aztán mindenki, mert ajánlották fogyasztószerként, sőt meddőségben is. 1997-ben már számos jelzés érkezett, hogy a szer súlyos májkárosodást okoz. Az Amerikai Gyógyszerészeti Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) vizsgálódni kezdett, de a vizsgálatok végző 21 vezető kutatóból 12 anyagi függésben állt a gyártó céggel, így aztán lassan haladtak a dolgok. Az FDA 12 fős tanácsadó testületéből, amely további harminc hónapig a piacon tartotta a szert, négyen anyagi függésben álltak a gyártó céggel. E három év alatt bizonyítottan 63 haláleset és 93 visszafordíthatatlan májkárosodás történt a szer hatására.

A gyógyszercégek milliókat ölnek egy gyógyszer kifejlesztésébe, így aztán, ha menetközben kiderül valami kellemetlen, vagy kicsit halálos mellékhatás, hallgatnak és elhallgattatnak, mert minél tovább van az áru a piacon, annál nagyobb a profit, amiből telik majd a pereskedők száját is betömni. Hogy néhányan belehalnak ebbe? Hát istenem. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a hajszoltság, az élelmiszeradalékok, a légszennyezés, a karcinogén anyagok környezetünkben mind-mind halálosak. Miért pont a gyógyszergyáraknak legyen nyugtalan az álmuk?

Az orvos, mint kereskedő

Egy gyógyszercég profitja teljesen nyilvánvalóan a gyógyszert felíró orvos aktivitásának a függvénye. Az orvos az ő kereskedője. Hogy mit tekintsünk betegségnek, vagyis kezelendő állapotnak és mivel kezeljük azt, ennek megállapítására az orvosnak van engedélye. De azért a gyógyszercégek kis Mefisztói -csak az USA-ban 70 000 orvoslátogató ügyködik-, adhatnak nekik "tanácsot", nehogy elvesszenek a sok fölösleges gyógyszerleírásban és mellékhatásban. Az orvosok szívesen is fogadják ezt, pláne, ha mindezt ajándékok kíséretében kapják. Amerikában a gyógyszercégek évente minden egyes orvosra átlagosan 13 000 dollárt költenek, ami 8 milliárd dollárt jelent összesen. Átlagosan, mert nyilván van, akire nem érdemes költeni, és van, aki sokkal többet is megér. Kinek hol a "boltja", s mekkora a befolyása más orvosokra.
Egy felmérés szerint minden orvos úgy véli, őt nem befolyásolják a különféle ajándékok, csak a kollegáit. Ingyen koncertjegyek, gyógyszerminták, műszerek, drága szakkönyvek, löncsmeghívásokat, családos rekreációs programok elegáns üdülőhelyeken, szimpóziumok egzotikus szigeteken, utazási, tanulmányi és konferencia ösztöndíjak: csak rövid felsorolása annak, mi minden nem befolyásolja az orvosokat receptírás közben.
Indirekt hatás az is, hogy az USA 500 000 orvosa kapja meg évente ingyen a gyógyszergyárak által összeállított orvosi kézikönyvet, amely először 1947-ben jelent meg, kifejezetten promóciós célból. Mai felmérések szerint az orvosok 90%-a támaszkodik gyógyszerrendeléskor erre a könyvre, és azt hiszi - mert évente kiadják - hogy a legújabb eredményeket tartalmazza. Egy kutató a kézikönyvből véletlenszerűen kiválasztott 20 gyógyszerleírást, és ezek 80%-ának leírását elégtelennek találta. A gyógyszerek felénél hatástalan javallatok, vagy éppenséggel, mai tudásunk szerint, ellenjavallt terápiás javaslatok szerepeltek.
Egy 2004-es felmérés szerint évente 3.5 milliárd gyógyszerfelírás történik, s minden századik ebből téves. A 28 millió téves felírás egy része nem okoz komoly ártalmakat, viszont hatmillió súlyos tévedést és súlyos következményeket jelent - a betegnek.
Egy másik vizsgálat a felírt receptek 17%-át találta tévesnek, leggyakoribb hiba a túladagolás volt.
A gyógyszercégek persze nem elégszenek meg a lekenyerezés indirekt módszereivel, hanem célzottan fizetnek "dózisarányosan" az orvosoknak azért, hogy adott gyógyszert minél több betegnek, minél nagyobb adagban írják fel. A fizetség persze előadói vagy tanácsadói díj formájában landol az orvos számláján, nem pedig "megvesztegetés" megjegyzéssel érkezik.
A gyógyszerfelírást jelentősen befolyásolják, az un. kezelési ajánlások, melyek kormányzati megbízásból, válogatott szakértők készítenek gyakorló orvosok számára, a publikált gyógyszervizsgálatok - elvileg objektív - értékelése alapján. Egy szakértő szerint: "Akit egy gyógyszercég sem akar foglalkoztatni, az biztosan nem is igazán szakértő a maga területén". Másként fogalmazva, majd minden valamirevaló szakembert már megvásároltak. Tényleg semmi meglepő nincs ebben, ismerve azt a 2002-es vizsgálatot, melyben 44 klinikai ajánlást író szerzőgárdát kérdeztek ki gazdasági elkötelezettségeikről, és a szerzők 87%-a valamilyen anyagi függésben állt legalább egy gyógyszercéggel, és a szakértők 59%-a vett részt olyan klinikai ajánlás megfogalmazásában, amelyben annak a cégnek a gyógyszerét is ajánlották, amelytől pénzt kapott.


A marketing

A gyógyszergyár szempontjából minden marketing eszköz, amivel növelni lehet a gyógyszer eladást. Az orvosok megkörnyékezéséről már esett szó. A következő, ami eszünkbe juthat a reklám. Minden reklámtól, de különösen egy gyógyszerreklámtól, elvárható, hogy ne legyen megtévesztő. Német családorvosoknak küldött 175 gyógyszergyári prospektust elemezve egy tanulmány kimutatta, hogy mindössze 6%-uk volt tudományosan helytálló. A prospektusok 22%-a hivatkozott nem létező vizsgálatokra, 63%-uk ugyan létező vizsgálatra hivatkozott, de a vizsgálatnak tulajdonított eredmény már nem volt igaz. A pozitív gyógyszerhatást a reklámanyagok eltúlozták, a mellékhatásokat elhallgatták, vagy bagetelizálták. Több elemzés készült az orvosi szaklapokban megjelenő egész oldalas gyógyszerreklámok igazságtartalmáról is. A reklámok általános jellemzője volt, hogy megtévesztő adatokat közöltek, nem létező vizsgálatokra hivatkoztak, vagy az idézett vizsgálatok nem támasztották alá a reklám állításait. Gyakran mellőzték a mellékhatásokat, vagy hamisan állították, hogy a szer biztonságos.
Mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy az elfoglalt orvosok nagyban építenek receptíráskor a reklámokból kiolvasott információkra, szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a reklámokat nem szabad készpénznek venni.
A lelkiismeretes orvos esetleg olykor veszi a fáradtságot, és vizsgálatokat, esetleg összefoglaló (review) tanulmányokat, vagy több vizsgálat összevont analízisét (metaanalíziseket) közlő publikációkat olvasgatnak. A gyógyszercégek természetesen erre is készülnek. John Ioannidis orvos és statisztikus szerint a reviewk és metaanalízisek többsége gyógyszeripari reklám, a céljuk a protokollírók és orvosok megvezetése.
Na jó, de akkor mit lehet komolyan venni?
Az igazság az, hogy orvosi szaklapokban és konferenciákon lassan már semmit.
Ha az olvasó nem hallott még a "szellemírókról" vagy fantomszerzőkről, ideje megismerkedni velük. Ők a gyógyszergyárak nevesincs, titokzatos szakemberei, akik a gyógyszergyár által megkövetelt tudományos eredményeket legyártják, tudományos cikk formájába öntik, ellátják mindenféle hivatkozással, statisztikákkal, hogy nincs az a lektor, aki rájönne, hogy az egész csak tudományos fikció. A gyógyszergyár ekkor a szakmájában neves szerzőket ezer-ötezer dolláros áron megvesz, hogy nevüket adják az általuk esetleg soha nem is olvasott tanulmányhoz. Az így felszerelt reklámcikket aztán benyújtják a szaklaphoz, a lektorok alaposan átnézik - és a tanulmány megjelenik. Pesszimista becslések szerint az orvosi szaklapokban megjelent cikkek akár fele is származhat fantomszerzőtől, vagyis a cikkek fele kreálmány, tudománynak álcázott propagandaanyag. Egy perben a védelem előhúzott egy tanulmányt, amely azt igazolta, hogy a Prozac nem fokozza az öngyilkossági veszélyt. A cikk egyik szerzője, Dr. David Dunner, önmaga védelmében, kénytelen volt bevallani, hogy sosem látta az eredeti adatokat, a gyógyszercég elé tette, hogy mit kell formába öntenie, ő meg professzortársával megírták. Egy másik antidepresszánsról is kiderült, hogy a róla megjelent szakcikkek felét szellemírók fabrikálták össze.
Ronni Sandroff orvosi szakíró bevallotta, hogy rákbetegek fájdalmát csökkentő szerről megrendelésre írt két szellemírást lektorált lapokba. "Pontosan megmondták, mit vár a gyógyszercég, és pontos instrukciókat kaptam arról, mit kell kiemeljek és mit kell lehúzzak", mondta. A cikkek neves szakemberek neve alatt jelentek meg.
A Wyeth-Ayerst Laboratories nevű gyógyszercég gyártotta a 1999-ben betiltott Redux nevű fogyasztószert. A szerről kiderült, hogy szedése alatt 46-szor gyakrabban alakul ki egy ritka kórkép, a tüdőerek vérnyomás emelkedése, és a betegek negyedénél alakul ki maradandó szívbillentyűzavar. Mindkét probléma életveszélyes, többen meghaltak, vagy szívműtéten estek át. A cég a figyelmeztető jelek ellenére hihetetlen iramban tudta növelni eladásait, a bevonás évében már 40 millióan szedték a szert. A cég fantomszerzőket alkalmazott a szer "tudományos" reklámozásáért, tíz cikket rendelt, cikkekként 20 000 dollárt fizetve egy cikkírással foglalkozó cégnek.

Az orvostudományi kutatások, mint marketing eszközök

A gyógyszergyári tőke folyondárjai nemcsak a szerkesztőségek ajtajai alatt kúsznak be, és bénítják meg a szaksajtót reklámcikkekkel, megvásárolt szerkesztőkkel és szerzőkkel, hanem ott vannak már a tudományos eredmények születésénél is. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyógyszercégek szponzorálta vizsgálatok sokkal valószínűbben hozzák ki azt az eredményt, amit a cég szeretne. A kutatók általában titoktartási fogadalmakkal vannak megbénítva, és az adatok felett a cég rendelkezik, ő szabja meg, mi és hogyan publikálható belőle. Ez már nem tudomány, hanem pénzmosás. A nyers tőke a tudomány álruhájában ártatlan szőke szépségnek adja el magát. Persze szerencsésebb valódi vizsgálatokban valódi eredményekkel igazolni egy gyógyszer hatékonyságát. Ha ez így megy, minek csalni? De ha nem megy, akkor a gyógyszercégek nem riadnak vissza a csalástól sem. Válogatott betegek, megkülönböztetett bánásmód, statisztikai trükkök a legkedveltebb módszerek. Kedvelt szokás a vizsgálatot ott megszakítani, ahol még pozitívak az eredmények, a statisztikát rontó betegeket pedig utólag ki lehet zárni a vizsgálatból. Egy infarktus megelőzésére szánt gyógyszer vizsgálati eredménye, pl. úgy lett szignifikánsan pozitív, hogy 71 beteget utólag különféle ürügyekkel kizártak. Az FDA elemzői azonban észrevették a trükköt és újraanalizálták az eredményeket, amelyek ekkor már nem voltak pozitívak.
A vizsgálatokba nem komplikált eseteket válogatnak be, a való életben azonban szinte mindenki több bajban szenved és többféle gyógyszert szed.


Konklúzió

A roskadozó egészségügyet és a jobb életre, méltóbb javadalmazásra vágyó orvosokat, kutatókat a gyógyszergyári tőke szponzorálja és korrumpálja. Teszi ezt olykor leheletfinom módszerekkel, hogy még a finnyásabb orvosnak sem lehet kifogása, de ha kell, tud durva is lenni. A gyógyszergyári tőke felvásárolja a korábban függetlennek tekintett kutatóhelyeket, szervezeteket, ott lebzsel kormányzati szervek fontos embereinek előszobájában. Ma már a gyógyszercégek megzsarolhatnak egy kormányt, sakkban tarthatnak egy egészségügyi vezetést.
A beteg érdekei eltűnőben vannak, manipulált fogyasztóvá váltunk, akire rá akarnak sózni betegségeket és hozzájuk tartozó gyógyszereket; kerül, amibe kerül. Az egész szisztémát a tőke érdekei mozgatják, s a rendszerből nemigen van menekvés. Ha valaki beteg, muszáj orvoshoz mennie. A tradicionális orvosi tekintély csendesen összeomlott, mert elveszett az orvos erkölcsi tartása. Lett helyette egy másfajta tekintély, ami a beteg félelméből és kiszolgáltatottságából táplálkozik. Bizalom helyett gyanakvás költözött a lelkekbe. Az orvoslás mély válságba jutott, s az érdekek fogságában vergődik. Ebből a gyógyszercégek nem fogják kihúzni őt, nekik nagyon is ínyükre való ez a jól profitáló rabság.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre