Mozgászavarok a COVID oltás után:
A betegek téves diagnózist kapnak, a kezelésük késik

Fordította: Czárán Judit

Mára kiderült, a Covid oltások különféle mozgászavarokat tudnak előidézni.

 

 

2021 előtt Ruth Davy naponta több mint három mérföldet futott, és 60 éves kora ellenére akár 46 mérföldet is képes volt kerékpározni.

Az élete azonban 15 perccel azután megváltozott, hogy megkapta az első adag COVID-19 vakcinát.

"Úgy éreztem, mintha leszedáltak volna" - mesélte Davy a The Epoch Timesnak az oltás után átéltekről. "Mintha kikapcsolták volna a testemet."

Davy számára nem idegenek a vakcinák neurológiai mellékhatásai. 2008-ban Guillain-Barré-szindróma alakult ki nála, miután egy utazás előtt Vivaximot (Hepatitis A és tífusz kombinált vakcina) és Dukoralt (kolera elleni oltás) kapott. A lábai érzéketlenné váltak, és egy darabig ágyhoz volt kötve. De szerencsére a tünetei megszűntek, miután a elkezdte használni a megfelelő étrend-kiegészítőket.

2021-ben Davy munkahelyén kötelezővé tették a COVID-19 elleni védőoltást, amit ő fel is vett, mert nem akarta elveszteni az állását. Ám minden egyes vakcinaadag után újabb neurológiai tünetek jelentkeztek nála.

A második adagját követően elvesztette az irányítást a jobb vádlija izmai felett, amelyek folyamatosan összehúzott állapotban voltak.

"Egy hétre lebénultam" - mondta. "Az izmok a jobb vádlimban annyira megkeményedtek, hogy nem tudtam kinyújtani a lábamat".

Több mint egy hétig tartó kezeléssorozat után Davy izomösszehúzódásai enyhültek.

A reumatológus közölte vele, hogy az oltást követően egy új autoimmun betegség alakult ki nála, bár végleges diagnózist azóta sem kapott.

Mozgásszervi zavarok teljesen újszerű tünetekkel

Bár az egészségügyi hatóságok azt állítják, hogy az oltás utáni mellékhatások ritkák, Davynek a helyi szakorvosok elmondták, hogy "több száz betegük" van, akiknél az övéhez hasonló, mozgásszervi panaszok jelentkeztek az oltás után.

"A tüneteim nem számítottak kivételesnek, ellenkezőleg, meglehetősen sok olyan eset volt, mint az enyém" - mondta.

A mozgásproblémák a fertőzések, gyulladások, idegrendszeri károsodások, nemkívánatos gyógyszermellékhatások és krónikus betegségek által okozott agyi és idegrendszeri rendellenességekre vezethetők vissza.

A betegnek lelassulhat a mozgása, például Parkinson-kór, illetve bénulás esetén, vagy ellenkezőleg, kóros mértéket ölthet, például akaratlan rángások és tikkelés formájában. Egyéb tünetek közé tartoznak a vitustánc (chorea), a járászavarok, a végtagok és a törzs merevsége, a beszéd torzulásai, a nyelési nehézségek és még sok minden más.

Dr. Suzanne Gazda neurológus, aki több száz oltássérült beteget kezelt, a The Epoch Timesnak elmondta, hogy a legtöbb oltás utáni mozgászavar teljesen újszerű formában jelentkezik, vagyis "nem illik rá semmilyen hagyományos diagnózis".

Ezért az orvosok számára nagy kihívást jelent ezeknek a betegeknek a diagnosztizálása és kezelése.

Gazda szerint a betegeknél előfordulhat, hogy a tüneteik a szklerózis multiplex, a sztrók vagy az Alzheimer-kór tüneteire hasonlítanak, de nem teljesen konzisztensek azokkal. Mivel gyakran a laboratóriumi vizsgálatok és a képalkotó eljárásokkal végzett vizsgálatok is negatív eredményt mutatnak, a kevésbé tájékozott orvos könnyen arra a következtetésre juthat, hogy a beteg a tünetei ellenére tökéletesen egészséges.

Szokatlan esetek

Gazda olyan betegekkel is találkozott, akik órákig tartó, rohamszerű görcsökről panaszkodtak, holott a görcsök jellemzően pár másodpercig vagy percig szoktak tartani.

Dr. Robert Lowry, agysérülésekre szakosodott sebész elmondta, hogy a COVID-19 oltást követően több betegnél is szokatlan keresztirányú gerincvelő-gyulladás alakult ki.

A transzverzális myelitis akkor fordul elő, amikor egy gerincvelőszakasz begyullad, ezért az izmok és a szervek gyengévé, illetve diszfunkcionálissá válnak. A dolog jellemzően egy vagy két egymást követő csigolyaszakaszt érint, de Lowry a betegeinél gyakran három vagy több gyulladt csigolyaszakasszal is találkozott.

Dr. Pierre Kory intenzív terápiás szakorvos, aki jelenleg Scott Marsland gyakorló ápolóval együtt egy hosszú ideje működő COVID- és oltássérült magánklinikát működtet, a The Epoch Timesnak elmondta, hogy látott már olyan betegeket, akiknél az izomgyengeséget szklerozis multiplexként diagnosztizálták. Az ő vizsgálataik is mutattak idegi elváltozásokat és károsodásokat, de a szokatlan az volt, hogy az elváltozások helye nem mindig egyezett a tünetek helyével. A betegek izomgyengesége epizodikus is lehet, az érintett területek napról napra változnak.

A tüneteket gyakran pszichoszomatikus tünetekként diagnosztizálják, ami veszélyes lehet

A beoltott személyek ezen új és összetett mozgásproblémái gyakran az orvosokat is összezavarják, és sok ilyen betegséget tévesen funkcionális rendellenességként diagnosztizálnak (1).

"A funkcionális neurológiai rendellenesség (FND), más néven konverziós zavar és a funkcionális neurológiai tüneti zavar, a gyakori neurológiai mozgászavarok azon csoportjára utal, amelyet az agy működésének rendellenessége okoz. Az FND-t nem más rendellenesség okozza, és nem jár jelentős strukturális agyi károsodással. Az FND pontos oka ismeretlen. Az FND-t Sigmund Freud 'konverziós rendellenességnek' nevezte, mivel úgy vélte, hogy ilyenkor egy pszichológiai rendellenesség alakul át neurológiai rendellenességgé" - hangzik a National Institute of Neurological Disorders and Stroke magyarázata.

Ezt a diagnózist általában akkor állítják fel, ha a beteg tünetei nem illeszkednek semmilyen ismert neurológiai betegséghez, és a vizsgálatok és tesztek sem mutatnak károsodást az agyban vagy az idegsejtekben.

Mivel ilyen diagnózist csak akkor adnak az orvosok, ha nem észlelnek fizikai elváltozást, azt feltételezik, hogy a beteg tüneteit a rossz pszichológiai állapotuk vagy a stressz okozza. Ezért a kezelés ilyenkor tanácsadásból (2), traumaterápiából (3), mindfulness gyakorlatokból (4), valamint fizikoterápiából (5) és/vagy foglalkozásterápiából (6) állhat.

Gazda elmondta, hogy több mint 30 éves klinikai gyakorlata során csak néhány esetben találkozott funkcionális zavarral. A COVID-19 világjárvány óta azonban a beoltott, neurológiai mellékhatásokkal küzdő betegei mintegy 90 százalékánál a beutalásukat megelőzően funkcionális neurológiai rendellenességet diagnosztizáltak.

Számos esettanulmány (7) számol be arról, hogy a védőoltást követően mozgásproblémákkal járó funkcionális neurológiai rendellenességek alakultak ki. Egy 2022 decemberében publikált kanadai vizsgálat (8) például azt találta, hogy a 21 olyan betegnek, akiknél a fertőzés vagy az oltás után tüneteket észleltek, nagyjából a felénél funkcionális rendellenességet diagnosztizáltak.

A funkcionális neurológiai rendellenességek előfordulásának gyakorisága már az oltást megelőzően is nőtt, egy tanulmány (9) a gyermekkori és a felnőttkori funkcionális rendellenességgel küzdő betegek számának 90, illetve közel 60 százalékos növekedéséről számolt be 2020-ban.

Gazda és Kory szerint az oltott személyek esetében a funkcionális neurológiai rendellenességek valószínűleg nem funkcionálisak, hanem a tüskefehérje okozza őket - a COVID-19 vírus központi patogén része, amelynek termelődését a vakcina is serkenti. Ez az érvelés azon a tényen alapul, hogy a funkcionális zavarral diagnosztizált betegek állapota javult, miután a tüskefehérjék eltávolítását célzó kezelést kaptak.

A téves funkcionális zavar diagnózis késleltetheti a kezelés megkezdését, és a tünetek súlyosbodásához vezethet. Kory mesélt egy fiúról, akinél az oltás után furcsa mozgásproblémák jelentkeztek, és akit két évig funkcionális zavarral kezeltek. A fiú tünetei egyre súlyosbodtak, és csak akkor kezdett javulni az állapota, mikor rájöttek, hogy oltássérült betegként kell kezelni őt.

Gazda szerint azért is veszélyes az oltássérült betegeket funkcionális neurológiai rendellenességben szenvedőként kezelni, mivel idővel esetleg maguk is elhiszik, hogy a problémáik pszichés eredetűek, és nem fordulnak többé orvoshoz a fizikai tüneteikkel.

Miért okozhat az oltás mozgászavarokat?

Az orvosok úgy vélik, hogy az oltás káros mellékhatásai elsősorban a tüskefehérjére, egy felszíni fehérjére vezethetők vissza, amelyet a vírus az emberi sejtekbe való behatolásra használ. A beoltott ember sejtjei tüskefehérjét termelnek, hogy kiváltsák az immunrendszer reakcióját, és ezáltal az illető védettséget szerezzen a COVID-19 ellen.

A COVID-19 vakcina kifejlesztésének célpontjául a tüskefehérjét választották, mert ha a szervezet immunitást alakít ki a tüskefehérje ellen, az antitestek közvetlenül semlegesíteni, (10) illetve blokkolni tudják a COVID-19 fertőzést.

A szervezet mind a COVID-19 mRNS, mind az adenovírus vakcinák hatására egy ideig nagy mennyiségű vírus tüskefehérjét termel. A Novavax vakcina ezzel szemben nem készteti a szervezetet tüskefehérjék termelésére, hanem már előállított tüskefehérjéket fecskendez a szervezetbe.

Mára azonban a tudósok és az orvosok (11) rájöttek, hogy nem biztos, hogy a tüskefehérje jó jelölt volt az oltásra, mivel az potenciálisan mérgező és gyulladáskeltő hatású lehet. Kory szerint a tüskefehérje expozícióból eredő idegrendszeri gyulladás az oltott betegeknél nagymértékben hozzájárulhat a mozgásszervi zavarokhoz.

Vizsgálatok bizonyítják (12), hogy a tüskefehérjék képesek átjutni a vér-agy gáton (13), és gyulladásos, illetve degeneratív folyamatokat indíthatnak el az immunsejtekben (14), amelyek mikroglia sejtekként is ismertek. A mikroglia sejtek eltakarítják a felesleges törmelékeket az agyból, és segítenek a fertőzéseket leküzdésében, de ha egyszer bekapcsolnak, nehéz őket kikapcsolni; ezért a beteg agya a krónikus gyulladás állapotába kerülhet.

Az orvosok MRI és speciális képalkotó szoftverek segítségével elvileg meg tudják keresni a gyulladásokat és zsugorodásokat az agyban és az idegsejtekben, mégis előfordulhat, hogy korai stádiumban nem ismerik fel ezeket (15), mivel a különbségek csekélyek és észrevehetetlenek. Gazda felhívja a figyelmet arra, hogy amikor egy rutin MRI-n már láthatóvá válik a patológia, addigra a betegnél már jelentős klinikai romlás következhet be.

Az agyi gyulladást kapcsolatba hozták számos mozgászavarral, többek között a Parkinson-kórral (16), a Tourette-szindrómával (17), a nem akaratlagos mozgásokkal (18) és még sok más betegséggel. Az a tény, hogy a mozgászavarban szenvedő betegek állapota gyulladáscsökkentő terápiák hatására javul, annak a jele, hogy a tüneteiket valószínűleg idegrendszeri gyulladás okozza, mondja Kory.

A tüskefehérje további lehetséges mellékhatásai közé tartozik, hogy képes autoimmunitást indukálni. Dr. Aristo Vojdani immunológus tanulmánya (19) megállapította, hogy a tüskefehérjék ellen termelt antitestek 28 különböző emberi szövetet, köztük az idegrendszer különböző szöveteit is képesek megtámadni.

A tüskefehérje véralvadást is tud indukálni (20). A vizsgálatok szerint (21) a COVID-19 fertőzésből származó tüskefehérjék elősegíthetik a mikrorögök képződését (22) a vérben.

Lowry úgy véli, hogy a mikrorög képződés az egyik elsődleges oka az oltás okozta sérüléseknek, mivel több olyan atipikus sztrókos esetről tud, ahol vérrögöket észleltek az agyból kilépő erekben, ami arra utal, hogy a tüskefehérje hatására a vér az agyban összecsomósodhat. A sztrókot általában az agyon kívülről érkező vérrög okozza; ilyenkor az agy nem jut elegendő vérhez.

A kezelések szempontjából fontos, hogy tisztában legyünk vele, oltási sérülésről van-e szó

Gazda és Kory szerint az orvosoknak fontos tisztában lenniük a tüskefehérjék potenciális veszélyeivel, hogy képesek legyenek felismerni a lehetséges oltási reakciókat, és olyan kezelést írjanak elő, amely a kiváltó okot célozza meg.

Ha egy beteg neurológiai panaszai erős időbeli összefüggést mutatnak az oltóanyaggal, Kory szerint valószínűleg jobb lenne, ha oltási sérültként kezelnék őt, mintha a konkrét neurológiai betegség hagyományos gyógymódjaival próbálkoznának. Az oltási reakciók felismerésének hiánya azonban azzal is jár, hogy nem végeznek a kezelések hatékonyságát összehasonlító vizsgálatokat.

Dr. Diane Counce neurológus, aki a Parkinson-kórral jelentkező oltott betegek számának növekedését tapasztalta, a The Epoch Timesnak elmondta, hogy ő mind a hagyományos, mind a vakcinával kapcsolatos célzott terápiát felírja az oltott személyeknek, remélve, hogy ezzel javítani tudja a betegségük prognózisát.

Az agyi gyulladás kezelésében Kory tapasztalatai szerint a mozgásszervi betegek a szokásos gyulladáscsökkentők, például az ivermectin és az alacsony dózisú naltrexon mellett a metilénkékre, a kortikoszteroidokra és a glutamátgátlókra is jól reagáltak.

A metilénkéket azonban nem szabad szerotonerg szerekkel, például szelektív szerotonin visszavétel gátlókkal együtt szedni, a kortikoszteroidok pedig általában nem javasoltak hosszú távú használatra. A glutamátgátlók összetevőire egyes emberek allergiásak lehetnek, illetve bizonyos betegségek, például vérnyomás- és a koszorúér-problémák esetén is ellenjavallt az alkalmazásuk.

Az olyan antitest-infúziókkal, mint az IVIG, kezelhetők lehetnek az autoimmunitással összefüggő mozgászavarok. De mivel a kezelést az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) nem hagyta jóvá a mozgásproblémák kezelésére, Gazda szerint az autoimmunitást bizonyítani kellene a biztosítási költségtérítéshez.

Counce véralvadásgátlók, például aszpirin és nattokináz szedését javasolja a vérrögképződés megelőzésére. A szerrapeptáz és a nattokináz szintén segíthet a tüskefehérjék lebontásában, megelőzve ezzel a további károsodást.

Alternatívák keresése

Kory elmondta, hogy a hosszú COVID és COVID-19 vakcina okozta sérülések nagyon különböznek az összes általa kezelt korábbi betegségtől. Korábban egyértelmű trendek és mintázatok voltak megfigyelhetők a tünetekben és abban, ahogy a betegek reagáltak a kezelésekre. Ez azonban a hosszú COVID és a vakcinasérült betegek esetében nincs így; sokszor két azonos tünetekkel rendelkező beteg is másképp reagál ugyanarra a kezelésre.

A másik nehézség az, hogy nem lehet ellenőrizni, sikerült-e kiiktatni a tüskefehérjéket. Gazda szerint az orvosok aggódnak, hogy ezek a fehérjék benne maradnak a beteg szervezetében, és később újra reakciókat válthatnak ki.

Ám a problémák ellenére azt állítja, hogy az oltássérült betegeket nagyon is érdemes kezelni, mivel az orvosok a kezelésekkel immár a betegség kiváltó okát próbálják megcélozni, ahelyett, hogy kizárólag a tüneteikre összpontosítanának.

A COVID-19 vakcina által okozott sérülések megjelenése akaratukon kívül is arra ösztönözhette az orvosokat, hogy alternatív gyógymódokat vezessenek be a klinikáikon. Counce, egy allopátiás neurológus például elmondta, hogy elkezdte megvizsgálni a vörös fényterápia és más olyan terápiák lehetőségeit, amelyeket korábban a modern orvostudomány nemigen ismert el.

Ahelyett, hogy gyógyszereket írnának fel nekik, Gazda szerint az orvosok mostanában próbálják őket olyan étrendi és életmódbeli változtatásokra rávenni a betegeiket, amelyek nem a tüneteik elfedését célozzák meg, hanem lehetővé teszik, hogy valóban javuljon az egészségi állapotuk.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre