Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

 

Szendi Gábor:
Napfény vitamin

Hazugságok, tévhitek és a tények

Jaffa kiadó 2012 május.

 

A könyv 20% kedvezménnyel, ingyenes házhozszállítással megrendelhető a Jaffa kiadónál a következő címen:
http://www.jaffa.hu/konyvek-reszletek.php?konyv_id=2690

 

Google hirdetés

 

 

-->

A könyv előszava (részlet)

Ha valaki meg akarja ismerni az emberi ostobaság természetrajzát, csak olvassa el a nagy vitamin felfedezések történetét. A dramaturgia mindig ugyanaz, amiben csak az a riasztó, hogy ezek szerint az emberek sosem tanulnak a múltból. Szinte minden vitamin felfedezésének a története úgy kezdődik, hogy jön a Fejlődés, ettől valami alattomban átalakul az emberek életmódjában, s ettől aztán az emberek egyszer csak hullani kezdenek, mint a legyek. Akkor születik egy rakás idióta magyarázat, egyiket sem igazolja a gyakorlat, de azért vakon hinni kezdenek benne. Aztán jön valaki, aki rájön az igazi megoldásra, de senki nem hederít rá, pedig a tények őt igazolják. Megint jön valaki, megint rájön a megoldásra, megint nem törődik vele senki. Ez így megy egészen addig, míg valami csoda folytán egyszer csak a következő megmondónak mégiscsak hisznek. A fejlődés okozta Változás pl. megfoszt a friss növényi tápláléktól, vagy egyoldalú táplálkozásra késztet, vagy a városi életmód miatt az embereket egyre kevesebb napfény éri. Ezek mind nüánsznyi változásoknak tűnnek, ezért aztán sokáig senki nem érti a változás és a rémisztő következmények közti kapcsolatot.
Pl. a nagy tengeri felfedezések korában az ember hosszú hajóutakra indult, s így ismerkedett meg a skorbuttal. Ugyan a skorbut ellenszerét John Woodall már 1620 körül megírta, könyvét, "A Sebész bajtársát" orvosgenerációk olvasták és méltatták, a következő 170 évben mégis tengerészek százezrei haltak meg skorbutban, mert senki nem hitte el, hogy három kiskanál citromlé egy ilyen halálos betegséget képes megelőzni vagy meggyógyítani. Az sem zavart sok vizet, hogy James Lind orvos 1747-ben a világ első placebokontrollos vizsgálatában igazolta a citromlé skorbutellenes hatását. Csak 1795-ben rendelték el az angol flottánál a rendszeres citromlé fogyasztását. Miért is? Mert egy frissen végzett orvos, Gilbert Blane 1780-ban elolvasta Lind könyvét, és őt a citromlé teória meggyőzte. Alig kellett 15 évet várnia, hogy végre kinevezzék a Brit Királyi Haditengerészet orvosi gyakorlatát meghatározó tanács tagjává, s azonnal elrendelte az egész flottánál a citromlé alkalmazását. Mi lett volna, ha nem nevezik ki? Sejthető, hiszen más országokban még további száz évet pusztított a skorbut.
A B3 vitamin története ugyanez, majd 40 évig sorra haltak meg pellagrában az emberek Amerika déli államaiban, s senki nem hitte el, hogy az egyoldalú kukorica étrend okozza a betegséget, jóllehet Joseph Goldberg a napnál is világosabban bebizonyította1. A B1 vitamin története detto. A fehér ember bevezette Ázsiában a fényesre hántolt rizs fogyasztását, s az emberek szörnyű kínok közt meghaltak. A betegség kakké néven már régebb óta ismert volt Japánban, s többen meg is állapították, hogy a kizárólag rizst fogyasztók körében jelentkezik. De azért még eltelt 60 év, mire bebizonyosodott, hogy tényleg így van, és hogy a beriberi hiánybetegség, nem pedig fertőzés, mérgezés, vérképzési zavar, stb. mint azt a versengő hagymázas elméletek próbálták bemagyarázni2.

De miért is mesélek én a 21. század elején ezekről a régmúlt időkről? Csakis azért, mert a D-vitamin kapcsán ma szóról-szóra ugyanaz a történet zajlik, mint a többi vitamin esetében a "tudatlanság" korszakában. Ma, amikor bizonyítékok tömkelege áll a rendelkezésünkre, amely azt bizonyítja, hogy a D-vitamin több, mint "csontépítő" vitamin. Napjainkig már tízmilliók haltak meg a D-vitamin hiányában kialakult betegségekben, de a hivatalos orvoslás nem hajlandó tudomást venni a tényekről. A pozíciókban ülő emberek minden korban ugyanolyan ostobák.
Először Frederick Ludwig Hoffman írta le 1915-ben híressé vált könyvében, hogy az egyes országokban, de az USA nagyvárosaiban is, északról délre haladva egyre csökken a rákos halálozás3. Pl. Dánia és Portugália között a különbség azidőtájt hatszoros volt Portugália javára. Később, 1941-ben Frank Longstaff Apperly angol patológus erősítette meg ezt, kimutatva, hogy az USA-ban Északról Dél felé haladva harmadára csökken a belső szervi rákos halálozás4. A halálozás csökkenését egyértelmű összefüggésbe hozta az adott területre eső évi UV sugárzás energiájával. Miközben a növekvő rákhalálozás már akkor évtizedek óta lázban tartotta az orvostársadalmat, a nyilvánvaló összefüggésre senki nem figyelt fel. Negyven évnek kellett eltelnie, mire megjelent a modern D-vitaminkutatást elindító tanulmány, amely ismét kimutatta, hogy az USA-ban északon -azonos táplálkozás mellett- kétszer gyakoribb a vastagbélrák-halálozás, mint délen5. Az elmúlt harminc év alatt kb. 16-féle rákról bizonyosodott be ugyanez. Vizsgálatok százai mutattak ki egyértelmű kapcsolatot a D-vitamin vérszintje és a rákos megbetegedés kockázata között. Az is világossá vált, hogy a hivatalos ajánlásban megfogalmazott D-vitaminszükséglet őskori kövület csupán, köszönő viszonyban sincs a valódi szükséglettel. Mára cáfolhatatlan tény - legalábbis kutatók szűk köre számára - hogy a D-vitaminhiány megannyi más betegség kockázati tényezője is.
De a közegészségügyi ajánlást megfogalmazók pontosan úgy viselkednek és gondolkodnak, mint a 18. századi urak az Admiralitáson, vagy az amerikai közegészségügy a pellagra járvány idején. Lepergetik magukról a bizonyító erejű tényeket, és ragaszkodnak avítt nézeteikhez, amelyekért milliók fizetnek életükkel. A helyzetet súlyosbítja a napozással szemben felvett ellenséges álláspont. Az angol közegészségügy SunSmart programjának szlogenje: "Olyan dolog, hogy egészséges napozás, nincs" 6. A New York Times "Szakértők az orvoslás frontvonalából" alcímű egészségügyi rovatában ugyanezt kérdésként tette fel sok-sok olvasó, és a lap által felkért bőrgyógyász így válaszolt:
"Egyszerűen fogalmazva: nincs. Nincs olyan mértéke a napozásnak, tegyük azt természetes napfény vagy mesterséges fény mellett, ami biztonságosnak tekinthető." 7 Mondja ezt ma egy magát gondolkodó embernek tekintő orvos, fittyet hányva arra, hogy az ember két millió évet a napon töltött.
Az ember hirtelen a középkorban érezheti magát, amikor még lehetett azon vitázni, vajon a Föld gömbölyű-e avagy lapos. Ha valakit érdekel az elvakult dogmatizmus természetrajza, hogy miként lehet a nyilvánvaló dolgokat tagadni és valótlan tényeket végsőkig kitartva állítani, akkor nem kell évszázadokat visszamenni. Elég a mai hivatalos orvoslás D-vitamin kérdésben felvett álláspontját és annak képviselőit tanulmányozni.

Tartalomjegyzék

Bevezető

I.Mennyi az annyi?
A D-vitamin valójában hormon
Hogyan lehet megállapítani az ember D-vitaminszükségletét?
Terhesség és D-vitaminszükséglet
Csecsemők és kisgyerekek D-vitaminszükséglete
Speciális kockázati tényezők a D-vitaminháztartásban
Túladagolás

II. A D-vitamin és a csontok
A csontritkulásról
A kalciumpótlás hatása
A D-vitamin hatása
A csontok másik vitaminja

III. D vitamin és a rák
A D-vitamin és a rák kapcsolatának korai bizonyítékai
Igazolható-e, hogy az ejtőernyő életet ment?
Általában a D-vitamin rákellenes hatásáról
Mellrák
Vastagbélrák és végbélrák
A tüdőrák
Prosztatarák
Petefészek rák
Egyéb rákok

IV. A melanoma
Egy tévedés története
A napozás, a melanóma és az emlékezet
Az UV-teória ellentmondásai
Növekszik-e a melanómás betegek száma az ózonlyuk miatt?
Növekszik-e a melanóma gyakorisága?
Mi okozhat még melanómát?
A növekedési faktorok
A D-vitamin és a melanóma
Alkohol és melanóma
Szolárium és melanóma
Melanóma és napozó szerek
Evolúciónk és a melanóma

V. D-vitamin és autoimmun betegségek
Rheumatoid artritisz (RA)
1-es és 2-es típusú cukorbetegség
Kialakult 1-es és 2-es típusú cukorbetegség és D-vitamin
Szklerózis Multiplex (SM)
SM és földrajzi megoszlás
Kora gyermekkori D-vitaminszint és SM
A D-vitamin hatása felnőttkorban
D-vitamin hatása kialakult SM-ben
Gyulladásos bélbetegségek és D-vitamin
Gyulladásos bélbetegségek földrajzi megoszlása
A D-vitamin szerepe az autoimmunitásban

VI. A D vitamin és a szív
D-vitamin és metabolikus szindróma
D-vitamin és szív- és érrendszeri halálozás
Csökkenti-e a szívhalálozást a D-vitamin pótlás?
Miért véd a D-vitamin a szívbetegségekkel szemben?
D-vitamin és magas vérnyomás
Csökkenteni lehet D-vitaminnal a vérnyomást?
Vesebetegek és a D-vitamin
Sztrók és D-vitamin

VII. A D-vitamin és az agy
Autizmus
Schizofrénia
Érvek a schizofrénia D-vitaminhiány elmélete mellett
Parkinson betegség
Depresszió és D-vitamin
Szezonális depresszió
Depresszió, szellemi restség és hanyatlás
Alzheimer betegség
Epilepszia

VIII. D-vitamin és fitness
Sportteljesítmények szezonalitása
Kvarclámpa, mint doppingszer
Sport és D-vitamin
D-vitamin és fizikai teljesítmény
Időskori izomgyengeség és izomfájdalom
Elesés és D-vitamin

IX. D-vitamin és a terhesség
Termékenység és D-vitamin
Policisztás ovárium szindróma
Endometriózis
Preeklampszia
Terhességi diabétesz
Bakteriális vaginózis
Császármetszés és D-vitamin
Koraszülés és D-vitamin
Magzati D-vitaminszint és magzati programozottság

X. A D-vitamin és a légúti megbetegedések
A TBC
Légúti betegségek és D-vitamin
Az influenza
Asztma
COPD (Krónikus Obstruktív Tüdőbetegség)

Zárszó
Fejezetek jegyzetei
Felhasznált szakirodalom

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre