Nick Wignall:
Négy közkeletű mítosz a szorongásról

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Nick Wignall: 4 Biggest Myths About Anxiety Everyone Believes

A szorongással küzdő emberek legnagyobb problémája az, hogy félreértik a szorongás természetét.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Ha meg akarja tanulni az ember kezelni a szorongását, akkor először is el kell felejtenie az összes szorongással kapcsolatos közkeletű tévhitet.

Mert, ha nem értjük, valójában mi is a szorongás, és hogyan működik, akkor úgy fogunk gondolkodni és viselkedni, hogy azzal akaratlanul is rontunk az állapotunkon.

Ebben a cikkben végigvezetem önöket a négy legelterjedtebb szorongással kapcsolatos mítoszon, és megpróbálom elmagyarázni, hogy ezek miért nem igazak, és hogy miként kellene valójában tekintenünk a szorongásra.

1. A szorongás veszélyes

A legtöbben, akik szorongással küzdenek, érthető okokból - de helytelenül- úgy gondolnak a szorongásra, mint alapvetően rossz dologra, mintha az valami baktérium vagy hibás huzalozás következményeként alakulna ki az agyban.

Ám attól, hogy valamit rossznak érzünk, még nem biztos, hogy tényleg rossz.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Például:

  • Az izomlázat egy intenzív edzés után rossznak érezzük, pedig valójában jó - annak a jele, hogy az izomtömegünk nő, az izmaink erősödnek.
  • Ha a megfogjuk a tűzhelyen levő forró lábost, az fáj, de valójában jó, hogy fáj - mert jelzi az agyunknak, hogy gyorsan kapjuk el a kezünket, hogy elkerüljük az igazi veszélyt: azt, hogy a szöveteink komolyan megsérüljenek.

Nos, a szorongás ugyanaz a kategória, mint az izomláz vagy az idegfájdalom, amelyeket rossznak érzünk, de valójában nem veszélyesek.

A szorongás valójában tárgy nélküli félelem

De egy rossz érzés, akármilyen fájdalmas és ijesztő is, közvetlenül nem árt az embernek.

Még a szorongással járó fizikai tünetek - szapora szívverés, szorító érzés a mellkasban, szédülés - sem veszélyesek. Igazából még csak nem is abnormálisak.

  • Még a legintenzívebb pánikroham csúcsán is csak annyira gyorsul fel az ember szívverése, mint egy közepesen erős edzés közben.
  • A szorongás okozta szorító érzés a mellkasban csak egy mellkasi izomfeszülés - kb. ugyanaz, mint amit akkor érzünk, ha hosszabb kihagyás után újra elkezdünk fekvőtámaszokat csinálni.

A szorongás okozta szédülés a fokozott oxigénellátottság miatt alakul ki - ez a szimpatikus idegrendszer normális működésébe belefér. (Fújjon fel egy strandlabdát - ugyanúgy el fog szédülni)

  • Szóval a szorongás összes "tünete" az "üss-vagy fuss" üzemmódba került test normális reakciója arra, hogy az agy - okkal vagy ok nélkül - veszélyt jelez.

      A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


    • A légzés azért válik szaporábbá, hogy a szervezet több oxigénhez jusson.
    • A szívverés azért gyorsul fel, hogy a szív gyorsabban eljuttassa az oxigént az izmokhoz (oxigén+glükóz = izom üzemanyag)
    • Az izmok azért húzódnak össze, hogy felkészítsék a testet az akcióra (gondoljunk a startkőnél álló futóra rajt előtt)
    • A vér és az oxigén a gyomor-bélrendszer felől (az emésztés várhat) a végtagok felé áramlik (ez hatékonyabb, ha veszéllyel kell megküzdeni), amitől gombócot érzünk a gyomrunkban.

    A szorongás tünetei nem azt jelentik, hogy valami elromlott vagy rosszul működik bennünk. Hanem azt, hogy a testünk pontosan azt teszi, amit tennie kell - még akkor is, ha az eredeti veszélyhelyzettel kapcsolatos riasztás téves volt.

    Az igazi probléma ott kezdődik, amikor az ember elkezd szorongani amiatt, hogy szorong!

    • Ha elkezdünk aggódni amiatt, hogy sokat aggódunk, azzal csak fokozzuk a szorongásunkat.
    • Ha katasztrófaként tekintünk a szorongás fizikai tüneteire - mert ez az agyunkat arra készteti, hogy még jobban felpörgesse a szervezetet "üss vagy fuss" üzemmódját.
    • Ha tartunk attól, hogy mások is észreveszik rajtunk, hogy szorongunk, az csak még jobban tudatosítja bennünk, hogy szorongunk

    A lényeg a következő:

    Bár a szorongás rossz érzés, önmagában semmilyen közvetlen veszélyt nem jelent.

    Ám ez nem azt jelenti, hogy a szorongásnak nincsenek indirekt és hosszú távú kockázatai. A krónikus szorongás például krónikus stresszt okozhat, aminek hosszú távon számos egészségügyi kockázata van.

    A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


    A legfontosabb, amit a szorongással kapcsolatban tudni érdemes:

    A szorongás nem létező akut veszélyei miatti aggódás pontosan az, ami tartós szorongáshoz vezet, és ennek már lehetnek kockázatai.

    Másfelől:

    A legjobb módja, hogy ne ragadjunk bele a tartós szorongásba, az, ha nem aggódunk a pillanatnyi szorongásunk miatt, hanem elfogadjuk azt.

    Ennek a kissé paradox helyzetnek a legjobb metaforája a kínai ujjcsapda: Minél jobban próbálod kihúzni belőle az ujjadat, annál jobban beleszorulsz. Ha viszont beleengeded magad, akkor csökken a szorítása.

    Hasonló a helyzet a szorongással is: ha aggódunk a szorongás potenciális veszélyei miatt, az a legjobb módja annak, hogy a szorongásunk krónikussá váljon. Viszont, ha elfogadjuk a szorongásunkat, mint kellemetlen, de veszélytelen jelenséget, akkor annak ereje és intenzitása egy idő után csökkenni kezd.

    2. Értsük meg, miért szorongunk

    Az egyik legnagyobb tévedés a szorongással kapcsolatban az, hogy meg kell értenünk, miért szorongunk, mert csak így tudjuk azt hatékonyan kezelni.

    Nekem például volt egy kliensem, aki azért keresett fel, mert mindig pánikrohamot kapott, ha autópályán kellett vezetnie. Azt állította, hogy szerinte ennek oka a gyerekkorában keresendő, abban, hogy az apja rendszeresen ittasan vezetett. Abban bízott, hogy ha együtt felidézzük ezeket a gyerekkori emlékeket, akkor megszabadul a pánikrohamaitól.

    Nos, kézenfekvőnek tűnik, hogy ha az embert valamelyik szülője gyerekkorában rendszeresen részegen furikázta az autóján, akkor szignifikáns szorongás alakulhat ki benne a vezetéssel kapcsolatban. Úgyhogy a kliensem elképzelése arról, hogy hogyan lehetne megoldani a szorongásos problémáit, teljesen érthető.

    Ennek ellenére én jó néhány ülésen keresztül azt próbáltam elmagyarázni neki, hogy a vezetéssel kapcsolatos szorongásának a megoldása nem a múltban, hanem a jelenben keresendő.

    A szorongás eredeti okának ugyanis ritkán van köze ahhoz, ami ezt a szorongást a jelenben fenntartja.

    A kliensem esetében nagyon is elképzelhető, hogy az apja ittas vezetése nyomán kialakult benne egy félelem az autózással kapcsolatban. De, ha jobban belegondolunk, az, hogy ő most 45 éves nőként fél a vezetéstől, nem az apja miatt van. A mostani pánikrohamai és a szorongása a vezetéstől inkább azzal függ össze, hogy megszokta, hogy szorong a vezetés közbeni szorongása miatt.

    A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


    Kliensem kérésére heteket töltöttünk azzal, hogy minden apró emléket előbányásztunk a múltjából, ami az apjával és az apja ittas vezetésével volt kapcsolatban. És bár közben számos érdekes csemegére bukkantunk, a hölgy vezetéssel kapcsolatos szorongásai és pánikrohamai nem múltak el.

    Akármilyen mélyre ástunk a szorongása eredetével kapcsolatban, a szorongás és az ebből fakadó pánikrohamok maradtak.

    Az ok egyszerű: Bár az apja ittas vezetése lehetett az eredeti kiváltó oka a vezetéssel kapcsolatos szorongásainak, ami ezt a szorongást a jelenben fenntartotta, az maga a szorongástól és a pániktól való félelem volt.

    Vagyis kutakodhattunk mi a múltban akármeddig, amíg nem kezdtünk azzal foglalkozni, hogy mi az, ami a jelenben fenntartja a szorongásait, nem jutottunk előrébb a probléma megoldásában.

    Szóval, ha tényleg szeretne megszabadulni a szorongásaitól, akkor a kulcsot ne a múltban, hanem a jelenben keresse.

    A szorongás eredeti okának vagy kiváltójának felkutatása nemcsak hogy nem segít, többnyire teljesen fölösleges is a jelenben való szorongás csökkentése szempontjából.

    • Ha megértem, hogy az anyám miért nem szeretett eléggé, az nem fog változtatni azon, hogy egyfolytában szorongok amiatt, hogy mások mit gondolnak rólam, és ennek eredményeképpen rengeteg szociális szorongással fogok küzdeni.
    • Ha megértem, hogy valamilyen tinédzserkori tanulási nehézség miatt érzem magam mindenre alkalmatlannak, az nem változtat azon, hogy ma is kisebbrendűségi érzésekkel és állandó teljesítmény-szorongással küzdök.
    • Ha megértem, hogy a jövővel kapcsolatos szorongásaim a traumatikus gyerekkorommal függnek össze, az nem változtat azon, hogy most is egyfolytában ilyen-olyan jövőbeli katasztrófák miatt aggódok, és ennek eredményeképpen egyfajta generalizált szorongással kell szembenéznem.

    Nincs azzal semmi baj, hogy szeretnénk feltárni a múltunkat, és meg akarjuk érteni, hogy a múltunk hogyan alakított minket azzá, akik ma vagyunk. De ha tényleg szeretnénk kevésbé szorongani, akkor azt kell megértenünk, hogy mi az, ami a jelenben fenntartja a szorongásunkat, és ezzel kell megpróbálnunk kezdeni valami

    3. A szorongó ember kerülje a stresszt, és éljen a különböző relaxációs technikákkal

    Ez nemcsak hogy nem igaz, de pontosan az ellenkezője annak, amit egy szorongó embernek tennie kell.

    A szorongás minden formája egy meglehetősen egyszerű problémára épül: arra, hogy az agyunk veszélyesnek érzékel valamit, ami nem veszélyes.

    Ezt hadd illusztráljam néhány példával:

    • Mikor pánikban vagyunk, az agyunk úgy gondolja, hogy a szorongás fizikai tünetei veszélyesek. Ennek az a vége, hogy egyre inkább félünk a szorongásainktól és egyre inkább katasztrófának tekintjük, ha szorongunk, míg végül pánikrohamot kapunk.
    • A generalizált szorongás azt jelenti, hogy alapvetően mindent veszélyesnek gondolunk, és azt hisszük, hogy ha eléggé aggódunk, akkor talán mégsem következik be a katasztrófa (ami természetesen nem igaz, de ez tartja fenn a szorongást)
    • A szociálisan szorongók úgy gondolják, hogy más emberek véleménye veszélyes rájuk nézve. Ezért aztán folyton azon aggódnak, hogy mások mit gondolnak róluk, ami nem old meg semmit, viszont… igen, eltalálta, fenntartja a szorongást.

    Mindegy, hogy a szorongás melyik konkrét formájával küzdünk - pánikkal, szociális szorongással vagy OCD-vel (kényszerbetegséggel) - van egy dolog, ami mindegyikben közös: hogy a szorongástól magától félünk.

    Ez persze érthető, hiszen szorongani valóban nagyon rossz. Ezért aztán a szorongásra adott természetes reakciónk az, hogy szabadulni akarunk tőle, többnyire úgy, hogy megpróbáljuk másfele terelni a gondolatainkat, vagy nem tudomást venni róla:

    • Például ha idegesek vagyunk egy prezentáció előtt, akkor lehunyjuk a szemünket, és próbáljuk valami olyan helyre képzelni magunkat, ahol jó volt nekünk, remélve, hogy ettől talán megnyugszunk
    • Idegesek vagyunk, mert egy koktélpartin beszélgetnünk kell egy vadidegen emberrel, ezért kitalálunk valamit, hogy gyorsan befejezhessük a beszélgetést, és kimehessünk elszívni egy cigarettát.
    • Az ágyban fekve ránk tör a pánik, ezért elindítjuk a telefonunkon a mindfullness applikációt, hátha annak segítségével sikerül megnyugodnunk.

    A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


    Mi sem természetesebb, mint hogy az ember próbál megnyugodni, ha szorong. De sajnos ennél kontraproduktívabb dolgot ilyenkor nem is tehetnénk.

    Ahogy korábban már kifejtettük, csak azért, mert valamit rossznak érzünk, még nem biztos, hogy az tényleg rossz vagy veszélyes. Ez a szorongásra is igaz.

    De, ha a szorongását az ember fenyegetésnek vagy veszélynek gondolja és megpróbál megszabadulni tőle, vagy elfutni előle, akkor ezzel arra tanítja meg az agyát, hogy a szorongását az agya is veszélyként kezelje. És bár a különböző megküzdési stratégiák pillanatnyi enyhülést hozhatnak, hosszú távon csak növelik a szorongást.

    Gondolja meg:

    • Ha minden alkalommal, amikor szorong, a fenti stratégiák valamelyikével próbál megnyugodni, akkor ezzel azt üzeni az agyának, hogy a szorongás veszélyes, és ön nem tudja kezelni azt.
    • Ez azt jelenti, hogy az elméje a jövőben még éberebben fog figyelni a szorongásaira, ami növeli annak esélyét, hogy később viszonylag apró dolgokra is nagyobb szorongással reagáljon.
    • Ráadásul idővel a szorongás legapróbb jelére is erősödni fog a félelme és a menekülési vágya, amivel egyre erősebb jelzéseket küld az agyának arról, hogy a szorongás rossz és veszélyes.
    • És mindeközben a szorongási szintje egyre csak fokozódik

    És ezzel a kör bezárul:

    Minél inkább próbálja kezelni az ember a szorongását, annál jobban megtanulja az agya, hogy a szorongás félelmetes.

    Az alternatíva az, hogy megpróbáljuk elfogadni a szorongásunkat.

    Az egyetlen módszer, amivel hosszú távon csökkenteni lehet a szorongást az, ha megtanítjuk az agyunknak, hogy a szorongás - akármilyen rossz is - teljesen veszélytelen.

    És hogy kell ezt csinálni? Úgy, hogy ahelyett, hogy megpróbálnánk elmenekülni előle vagy elérni, hogy elmúljon, közel engedjük magunkhoz és igyekszünk elfogadni.

    Ez a nagy paradoxon az alapja minden hatékony szorongáscsökkentésnek:

    Ha meg akarunk szabadulni a szorongásunktól, akkor el kell fogadnunk, hogy szorongunk.

    Ugyanis az ember csak úgy tudja bizonyítani az agyának, hogy a szorongás nem veszélyes, ha megtanulja elviselni azt, és képes együtt élni vele. Márpedig úgy nem tudjuk megtanulni elviselni a szorongást, ha mindenféle divatos stratégiák és ralaxációs technikák segítségével folyton szabadulni próbálunk tőle.

    A szorongás legyőzéséhez nem megküzdési stratégiákra van szükség, hanem bátorságra.

    Bátrak pedig úgy lehetünk, ha szembenézünk a félelmeinkkel, és sikerül megértetnünk magunkkal, hogy a szorongásainktól nem lesz semmi bajunk. Azaz, nem elmenekülünk előle, hanem pl. benne maradunk a helyzetben.

    4. A félelem és a szorongás ugyanaz

    Talán a legelterjedtebb mítosz a szorongással kapcsolatban, az, hogy a félelem és a szorongás egy és ugyanaz.

    Holott valójában itt két teljesen különböző dologról van szó!

    És ha tényleg meg akar szabadulni a szorongásaitól, akkor az a legalapvetőbb, hogy értse, mi a különbség a kettő között.

    A kulcs a megértéshez pedig ez:

    A félelem egy gondolat (vagy gondolatsor), míg a szorongás egy érzés.

    Példák a félelemre:

    • Te jó ég, mi van, ha azt hiszi, azért mondtam ezt, hogy megbántsam őt?
    • Sosem fognak előléptetni
    • Furcsa érzés van a mellkasomban… Lehet, hogy infarktusom lesz.

    A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


    Példák a szorongásra:

    • Ha az ember idegesnek érzi magát egy előadás előtt.
    • Ha az ember retteg, hogy pánikrohama lesz.
    • Ha az ember idegesnek érzi magát egy emberekkel zsúfolt helyiségben.

    A félelem, mint a gondolat egy formája és a szorongás, mint érzés megkülönböztetése egy nagyon egyszerű okból döntő fontosságú.

    Ezt pedig az, hogy a gondolatait az ember tudja kontrollálni, az érzéseit azonban nem.

    Mint a gondolkodás egy formáját, a félelmét az ember képes kontroll alatt tartani. Akármilyen nehéz is ez időnként, a félelmünket meg tudjuk szüntetni, és el tudjuk terelni róla a figyelmünket azzal, ha valami másra gondolunk.

    De az érzéseinket, beleértve a szorongásainkat is, nem tudjuk közvetlenül kontrollálni. Az, hogy nem fogunk szorongani, vagy optimistábbak leszünk, még kevésbé elhatározás kérdése, mint az, hogy boldogabbnak vagy kevésbé szomorúnak fogjuk érezni magunkat.

    Az érzéseit az ember csak közvetett módon tudja befolyásolni, elsősorban azáltal, hogy változtat a gondolkodásán vagy a helyzetén.

    A legtöbben, amikor szorongani kezdenek, megpróbálnak szabadulni a szorongásuktól. De ez általában visszafele sül el, és oda vezet, hogy az ember magától a szorongástól is félni fog.

    Másfelől vannak olyan emberek is, akik nem vesznek tudomást a félelmeikről, mert úgy érzik, az olyasmi, ami felett nincs kontrolljuk. Csakhogy éppen itt van a kutya elásva.

    A félelmeink kontrollálása ugyanis az egyetlen módja, hogy a szorongásainkat kontrollálni tudjuk.

    Ironikus módon a legjobb módja annak, hogy megszabaduljunk a szorongásainktól, ha megtanuljuk, hogy ne a szorongásainkat akarjuk kontrollálni, hanem a félelmeinket.

     

     

    A Google adatkezelési elvei
  •  

    Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

    Feliratkozás hírlevélre