Fordította: Czárán Judit
Akinek késik a belső órája, azon csak a rugalmas munkakezdés segít.
Source: www.Freepik.com
Akármilyen korán feküdt le este, Maggie hajnalig soha nem tudott elaludni. Bár folyamatosan kialvatlan volt, azért jó jegyeket szerzett a középiskolában, viszont gyakran került bajba amiatt, hogy reggel elkésett, vagy elszundikált az órákon.
Maggie-nek eredetileg az volt az álma, hogy orvosi tanulmányokat fog folytatni. Fel is vették az egyetemre, de sajnos a reggeli órákban tartott természettudományos előadásokon nem tudott koncentrálni, ezért a biológia szakot irodalomra kellett cserélnie. Ám a helyzet az egyetem után sem javult: tanárként 8:30-kor kezdődött a munkaideje, őt azonban a hajnali kelés zombivá tette, így gyorsan elment a kedve a tanítástól, és egy idő után az állását is elvesztette. Ezért pályát váltott, és elvállalt egy marketinges állást, ahol eleinte csak a délutáni órákban kellett dolgoznia. Ám a főnöke később azt akarta, hogy délelőtt is járjon be az irodába, úgyhogy itt is kudarcot vallott - és most munkanélküli.
Maggie nem lusta, hanem késleltetett alvási fázis szindrómában (DSPS) szenved - egy olyan rendellenességben, amely 750 felnőttből egyet érint, és amely miatt ezek az emberek valójában csak éjszakai munkavégzésre alkalmasak (1). Becslések szerint Az Egyesült Államokban több mint 400 000 ember küzd DSPS-szel, ami lényegében azt jelenti, hogy a belső órájuk másképp jár, mint a legtöbb embernek. Ez a belső óra - az úgynevezett cirkadián ritmus - velünk születik, de gyakran változik az életünk során - a kisgyerekek például általában korán ébrednek, a tinédzserek viszont szeretnek soká aludni.
Elállítódott belső óra
A DSPS-ben szenvedők belső órája legalább két órát késik a normálishoz képest, ami egyfajta "társadalmi jetlaget" okoz nekik, ami úgy értendő, hogy ezek az emberek nehezen vagy egyáltalán nem szinkronizálódnak a társadalom többi részével. Nem tudják nyitva tartani a szemüket a reggeli üzleti megbeszéléseken, mert a testük meg van győződve róla, hogy még éjszaka van. A DSPS pusztító hatással lehet az érintettek egészségére és munkahelyi karrierjére, depressziót, szorongást, agykárosodást, szívbetegséget, drogfüggőséget és számtalan más, alvásmegvonással összefüggő betegséget okozhat.
A DSPS-t gyakran összekeverik az álmatlansággal, talán azért, mert az érintettek itt is lassúnak és fáradtnak tűnnek napközben. A két rendellenesség azonban valójában nagyon különböző: az álmatlanságban szenvedőknek maga az elalvás folyamata okoz gondot - gyakran szorongás vagy más tényezők miatt. A DSPS-ben szenvedők azonban nagyon jól alszanak azokban az órákban, amikor a testük azt mondja nekik, hogy aludjanak. De a DSPS az "éjszakai bagolysággal" sem azonos, mivel náluk ez nem preferencia kérdése, ők egyszerűen képtelenek normális időben elaludni.
Mindez nagyon rossz hír a DSPS-ben szenvedők számára a munkavégzés szempontjából. Cary Cooper pszichológus, a Lancaster University Management School professzora szerint, ha a DSPS-ben szenvedő ember a munkája miatt kénytelen korán felkelni, akkor alváshiányos állapotba kerül, és ezért kevésbé tud hatékony, innovatív és kreatív lenni a munkahelyén. A DSPS-ben szenvedők nehezen találnak olyan állást, ahol olyan munkaidőben tudnak dolgozni, amely elegendő alváshoz juttatja őket. Ami nagyobb stressz-szintet eredményez, és akár munkahelyi baleseteket is okozhat. A Journal of Occupational and Environmental Medicine című folyóirat 2010-es tanulmánya szerint az alváshiány munkavállalónként évente átlagosan 2000 dollárjába kerül a vállalatoknak (2).
"A bizonyítékok egyértelműek" - mondja Cooper. "És emiatt elég sok tehetséget veszítünk el."
A "nyolcra bent legyen!" világ kialakulása
Természetesen az emberek nem mindig dolgoztak 9-től 5-ig, és nem mindig aludtak nyolc órát éjszaka, ahogy manapság a szakemberek ajánlják. Carol Worthman antropológus leírja, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak alvási szokásai mindig is óriási eltéréseket mutattak a különböző törzsek és kultúrák között (3). Míg egyes törzseknél a közösség tagjai nagyjából egy időben aludtak, addig mások akkor aludtak, amikor tudtak, vagy amikor éppen kedvük volt hozzá. Számos kutatás utal arra, hogy az ember nem arra teremtetett, hogy nyolcórás szakaszokban aludjon. A 9-től 5-ig tartó munkanapért is csak az 1830-as években indult mozgalom. A következő évtizedekben azonban már törvényeket hoztak rá, a Kongresszus pedig 1876-ban elfogadta, hogy a szövetségi alkalmazottaknak napi nyolc óra legyen a munkaidejük (4). A 40 órás munkahét később a New Deal-be is bekerült, és ekkor vált többé-kevésbé általánossá.
A DSPS-ben szenvedők valószínűleg az a kis populáció az amerikai gazdaságban, amely a legnagyobb hasznot tudja húzni a rugalmas munkavégzés elterjedéséből (5). Peter Mansbach, a Harvardon és a Brandeis Egyetemen diplomát szerzett szoftvermérnök az Országos Szabványügyi és Technológiai Intézetben dolgozott a robotika területén. A teste azonban nem akart alkalmazkodni a munkarendjéhez; a reggel 8 órai munkakezdésbe belebetegedett. Végül elvesztette az állását, és kénytelen volt számítógépes programozásra váltani, ahol a szerződése szerint rugalmas munkaidőben dolgozhatott. Ám sajnos a szerződéses munka azt jelentette számára, hogy nem léptették elő, és nem volt olyan stabil a munkahelye, mint azoknak, aki az irodában dolgoztak.
Azt hiszem, mindegy, mit csinálsz velem, reggelenként sosem leszek boldog.
Mansbach azóta megalapította a Circadian Sleep Disorders Network nevű, önkéntes alapon működő támogató és érdekvédelmi csoportot a normálistól eltérően működő belső órával rendelkezők számára (6). "A legtöbb [DSPS-ben] szenvedő ember nem is hallott erről a rendellenességről" - állítja Mansbach. "Gyakran kapok olyan e-maileket, hogy: 'Most fedeztem fel az oldalát. Eddig azt hittem, velem van a baj, mert mindenki lustának tartott. Örülök, hogy megtudtam, nem vagyok egyedül, és hogy ez egy létező probléma'."
Bár számos módszert kipróbált - fényterápiára járt, melatonin-kiegészítőket szedett -, Mansbach, mint a legtöbb DSPS-ben szenvedő ember, nem talált gyógymódot a bajára.
"Könnyebb kezelni azt, aki tényleges álmatlanságban szenved" - mondta Michael Breus, az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémia klinikai pszichológusa. "Náluk [a DSPS-ben szenvedőknél] semmi más nem működik, csak az, ha találnak valami éjszakai munkát." Ugyanis ha az éjszakai baglyok, illetve a DSPS-ben szenvedők kényszerítik magukat, hogy a kora reggeltől délutánig tartó időbeosztás szerint éljenek, azzal megfosztják magukat a legproduktívabb óráiktól.
"Azt hiszem, mindegy, mit csinálsz velem, reggelenként sosem leszek boldog."- mondja Michael Lewis író, a Flash Boys és a Liar's Poker című bestsellerek szerzője. "Késő este viszont sosem leszek boldogtalan."
Lewis az első könyvét teljes egészében az éjfél utáni órákban írta, és továbbra is éjszaka dolgozik. "Másképp nem tudnám kihozni magamból, amire képes vagyok" - mondja. "Régen hajnali ötig írtam. Azt hiszem, jobbak lennének a könyveim, ha most is ezt tehetném".
A rugalmas munkaidő jobb teljesítményt eredményez
Mint sok éjszakai bagoly szülő, Lewisnek is korán kell kelnie, hogy a gyerekeit elindítsa az iskolába. (Ironikus módon egyre több jel utal arra, hogy a tizenévesek biológiai alvásritmusának is a későbbi kelés felelne meg jobban (7), a korai kelés miatt akár 15 százalékuknál is kialakulhat átmeneti DSPS). "A reggeli emberek figyelmen kívül hagyják, hogy ez az elvárás a kultúránk bigottságából fakad" - mondta Lewis (8). "Olyan ez, mintha a mezőgazdaságban dolgozók összeesküdtek volna ellenünk. Én azért vagyok hátrányos helyzetben, mert nem úgy élek, mint ők".
A DSPS és a munkával kapcsolatos alváshiány sajnálatos, de elkerülhetetlen probléma lenne, ha társadalmunkban mindenkinek ugyanolyan időbeosztás szerint kellene élnie. De szerencsére nem ez a helyzet. Mint Cooper mondja, az USA gazdasága termelés alapú gazdaságból tudás- és szolgáltatás alapú gazdasággá vált - a munkahelyek azonban nem követték le ezt a fejlődést. "Jöjjön be korán, és maradjon benn soká. Mindig ez volt az amerikai módszer" - mondja. "A vezetők valamiért szeretik, ha a beosztottaik benn vannak az irodában."
A rugalmas munkaidő Európában egyre több ember számára elérhető. Már az Európai Bizottság 2009-es vizsgálata is azt állapította meg, hogy a rugalmas munkaidő "viszonylag széles körben elterjedt" (9). Az EU-ban a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalók aránya a bulgáriai 7-10 százaléktól a dániai 62 százalékig terjed -a legtöbb uniós országban az arányuk 20-40 százalék között van.
Cooper szerint a legtöbb brit munkavállaló öt éven belül a munkaideje felében otthonról fog dolgozni.
A vezetők mindig is hajlamosak voltak azt hinni, hogy ha az alkalmazottaik az irodában ülnek, akkor jobb lesz a teljesítményük. Ezzel szemben az új kutatások azt mutatják, hogy a rugalmas munkaidőben dolgozó munkavállalók produktívabbak, és nagyobb valószínűséggel ragaszkodnak a munkahelyükhöz, mert boldogabbak és egészségesebbek azoknál, akiknek kötött a munkaidejük (10). Ezeknek az eredményeknek köszönhetően az Egyesült Királyság júniusban törvényt fogadott el, amely minden munkavállalónak jogot ad arra, hogy rugalmas munkaidő-beosztást kérjen.
Ez nagyszerű hír; nemcsak a DSPS-ben szenvedők, hanem a vállalatok számára is. Azok a cégek ugyanis, amelyek engedik az alkalmazottaiknak, hogy rugalmas munkaidőben dolgozzanak, nagyobb számú minőségi munkavállalóhoz jutnak, termelékenyebbek lesznek és az irodabérléssel kapcsolatos költségeiket is csökkenteni tudják. Vagyis Cooper szavaival élve: "Pokolian sok pénzt tudnak megspórolni".