Suzie Glassman:
Nem számít, milyen gyorsan, csak gyalogoljunk

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Suzie Glassman: Research Says It Doesn't Matter How Fast You Walk; Just Walk

A várható élettartam szempontjából a lépésszám többet számít, mint a gyaloglás intenzitása.

 

 

Én (Suzie Glassman) több okból is szeretek sétálni. Először is nincs vele macera. Szinte mindenki fel tudja venni a cipőjét, és ki tud menni a szabadba sétálni (persze otthon a gépen is lehet gyalogolni). Minden lépés, amit a nap folyamán megteszünk, legyen az házimunka, ügyintézés, séta a munkahelyre (ha van még ilyen) beleszámít a napi lépésszámba.

A gyaloglás javítja az ember hangulatát, oldja a stresszt, edzi a szívet és még a derékbőségünknek is jót tesz (1). Az Amerikai Szív Társaság hetente legalább 150 perc mérsékelt intenzitású vagy 75 perc intenzív aerobic tevékenységet, vagy a kettő kombinációját ajánlja lehetőleg egyenletesen elosztva a héten (2).

Azt is ajánlja, hogy ne üljünk túl sokat egyhelyben. Viszont az ülő életmóddal járó kockázatokat még csekély intenzitású mozgással is lehet ellensúlyozni. A túl sok (2 óránál több) ülés növeli az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.

Bár a fitneszguruk és az okosórák szinte kivétel nélkül a napi 10 ezer lépést tartják elérendő célnak, nem sok tudományos bizonyíték van rá, hogy valóban a 10 ezer lenne a bűvös szám. A 10 ezer lépés kultusza valójában egy japán lépésszámlálókat gyártó cég marketing kampányaként indult (3).

Egy, a Journal of the American Heart Association című folyóiratban 2020 márciusában publikált tanulmány szerzői is azt írják, hogy a magasabb napi lépésszám kapcsolatba hozható a hosszabb élettel (4). Ám a korábbi vizsgálatokat elsősorban idősek (5), krónikus betegek (6) vagy olyan csoportok körében végezték, amelyekben viszonylag ritka a haláleset, ami azt jelenti, hogy az adatok a teljes népességre nézve mindig csak korlátozottan voltak általánosíthatók.

Ezért aztán elkezdték vizsgálni a lépésszám, a gyaloglás intenzitása és a halálozási adatok közti összefüggést a populáció szélesebb köreiben. Ehhez az amerikai Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Felmérésnek (angol rövidítés NHANES) a lakosság fizikai aktivitását vizsgáló 2003-2006 közti adataiból indultak ki.

A kutatócsoport 40 éves vagy annál idősebb személyeket vizsgált meg, akik sétáikon egy héten keresztül gyorsulásmérőt hordtak magukon. A gyorsulásmérő nemcsak a lépéseket számolja, hanem azt is, hogy milyen gyorsan halad az illető (hány lépést tesz meg percenként). A következő tíz évben aztán nyomon követték az érintettek egészségi állapotát, különös tekintettel arra, hogy hányan haltak meg közülük és miben.

Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) szerint:

A nyomon követés tíz évében a 4840 résztvevőből összesen 1165-en haltak meg, ebből 406 személy szívbetegségben, 283 rákban hunyt el.

Azokhoz képest, akik a vizsgálat elején 4000 lépést tettek meg naponta, azoknál, akik 8000-et léptek 50%-kal, azoknál pedig akik 12 ezret, 65%-kal csökkent a bármilyen okból való elhalálozás kockázata.

A magasabb lépésszám a szívbetegségben vagy rákban való elhalálozás kockázatát kortól, nemtől és fajtól függetlenül mindenkinél csökkenttette.

Meg kell jegyeznünk, hogy egyelőre nem bizonyított, hogy a két dolog közt ok-okozati viszony állna fenn, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy a több gyaloglás együtt jár a hosszabb élettel. Persze az is lehet, hogy azok, akik többet gyalogolnak, egészségesebben is táplálkoznak, többet sportolnak, esetleg kevesebbet dohányoznak vagy kevesebb alkoholt fogyasztanak.

A NIH első szerzője, Dr. Pedro Saint-Maurice a következőket mondja:

Azért foglalkoztunk a problémával, hogy új szempontokat adjunk az embereknek, akik meg akarják érteni, milyen kapcsolat lehet az egészségük és azon értékek közt, amelyeket a lépésszámláló applikációjuk vagy a fitneszgépük kijelzője mutat.

Érdekes módon úgy tűnik, a lépések intenzitása nincs hatással a halálozási kockázatra, csak a lépésszám. Vagyis e szerint a vizsgálat szerint érdemes inkább a napi lépésszámra fókuszálnunk, az kevésbé számít, milyen sebességgel haladunk.

Záró gondolatok

Engem meglepett, hogy a séta intenzitásának nem volt klinikailag szignifikáns hatása az említett vizsgálatban, pedig ezt más kutatások is igazolják. Ne felejtsük el, hogy a teljes lépésszámba nem csak az számít bele, amit kifejezetten a sétálás vagy a gyaloglás szándékával teszünk meg. Az is benne van, hogy általában mennyit vagyunk mozgásban a nap folyamán.

De, ahogy ez már a tudományban lenni szokott, itt sem cáfolhatatlan, abszolút igazságról van szó. Biztos vannak olyan vizsgálatok is, amelyek ezzel ellentétes eredményre jutottak.

Egy a Scientific American-ben nemrég publikált tanulmány szerint egy idős ember menetsebessége az életkorával és a nemével együtt ugyanolyan jó előrejelzője lehet a várható élettartamának, mint az összes többi egészségügyi mutatója együttvéve.

A vizsgálatban résztvevő 34.485 felnőtt közül azok, akik, 0,8 méter/másodperc sebességgel gyalogoltak, átlagos életkort értek meg. Azok, akik egy métert vagy többet tettek meg másodpercenként, "tovább éltek annál, ami az életkoruk és a nemük alapján várható volt" - írják cikkükben a kutatók.

Az, hogy valaki milyen tempóban gyalogol, valószínűleg függ attól, hogy mennyire erősek a lábizmai, illetve hogy milyen az általános edzettségi állapota. A gyaloglási sebességünk az életkorunk előrehaladtával általában csökken.

Ettől eltekintve a tudomány álláspontja a kérdésben egyértelmű: ha naponta megteszünk 8000-12000 lépést, azzal meghosszabbíthatjuk az életünket. Úgyhogy cipőt fel, és indulás!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre