Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Nevetni jó, de bele is lehet halni

2004-ben írtam az Ajándék magazinnak, sosem jelent meg

Van, aki szeret nevetni, van, aki kénytelen nevetni és van, aki belehal a nevetésbe.

 

Google hirdetés

 

Állat az emberben

Akárhogy is nézzük, a nevetés egyáltalán nem valami vicces dolog. A nevetés már az állatoknál is megfigyelhető, különösen a majmok nevetése tűnik egészen emberinek, olykor meg az emberé egészen állatinak. A nevetés örökletes, automatikus viselkedés, nem kell tanulni, hisz még süketen és vakon született gyerekek is nevetnek. A nevetés szoros kapcsolatot mutat a félelemmel és az agresszióval. Az ember félelmében és idegességében is tud nevetni. A mosoly az un. félelemgrimaszból ered, amit az alárendelt egyed mutat a domináns felé. Ha erre a domináns állat visszamosolyog, nincs ok az aggodalomra. A fiatal csecsemők már igen korán bármilyen emberi arc benyomását keltő ingerre mosollyal reagálnak, mert ez lefegyverző, és evolúciósan hasznosnak bizonyult. Maffia viszonylatban viszont, ha a Keresztapa ránk mosolyog, filmélményeim alapján legjobb elsőnek lőni.

Öröm és bánat rokonságát jelzi, hogy a keleti kultúrákban a mosoly bánatot, sajnálkozást, vagy haragot fejez ki. Csecsemőknél megfigyelhető, hogy a sírás és a nevetés nagyon hasonló jelenség. Az anyukák tudják igazán, milyen könnyen fordul át a nevetés sírásba, és egy jól irányzott csikizéssel milyen könnyű a sírásból kacagást csiholni. A csiklandozás nemcsak embernél, de majomnál, sőt patkánynál is reflexes kacagást vált ki. A csecsemőkori nem verbális nevetés előképe lehet a későbbi humorérzéknek.

Nevetés és agresszió

A későbbi nevetés eredendően megkönnyebbülés, hogy valami rossz nem történt meg, vagy nem velünk történt meg. Amikor az apukák feldobálják kacagó gyermeküket, amikor visítunk, ahogy lezúdul velünk a hullámvasút, mindig a kézben tartott veszély eufórizál. Nehéz helyzetekből szabaduló emberek gyakran törnek ki hisztériás nevetésben, a visszafojtott félelem átfordul felszabadultságba. Mint a Monthy Python híres jelenetében, ahol a vendéglőben a férj szóvá teszi, hogy piszkos a kés, mire a személyzet egyre jobban dühbe gurul, a helyzet egyre fenyegetőbb, a végén a szakács egy hatalmas bárddal már majdnem leöli a házaspárt, de végül elvonszolják. A házaspár épp hogy csak megmenekült, s ekkor a férj megjegyzi: "És mi lett volna, ha szólok, hogy a villa is piszkos?"
Kutyáknál, majmoknál, embernél a nevetés gyökere a játékosba fordított fenyegetés, ilyenkor tágra nyitjuk a szánkat és ugató-hörgő hangokat adunk. Különösen állatoknál látszik tisztán, hogy az önfeledt kergetődzés, egymás ártatlan harapdálása mivé is fajulhatna. Embernél ez a másik ugratása. Természeti népeknél figyelték meg, hogy a hahota forrása sokszor az, hogy a másik ember -persze mókás körülmények közt- megsérül. Egy antropológus, a kunyhóba lépve beverte fejét a gerendába, és véres fejjel összecsuklott; a körülötte álló bennszülöttek pedig hétrét görnyedtek a nevetéstől. Mielőtt értetlenkednénk, gondoljunk csak Stan és Panra, vagy Buster Keaton burleszkjeire, vagy a cirkuszi bohócokra, mekkorákat nevetünk a nagy eséseken, fejbeveréseken, tortadobálásokon. Régen az emberek kivégzésekre jártak mulatni, nevettek azon, aki szerintük megérdemelte, hogy pórul járjon.
A humor egyik ősi forrása a hatalom, az erő, a dicsőség, a nagyság semmibevétele, vagy a burkolt agresszió kiélése mások vagy más népcsoportok kárára. Aki nevet, az már nem fél, annak hatalma van. A tréfa és nevetés kikezdi a tekintélyt. A diktatúráknak ezért nincs humorérzékük. Egy Hitlerről, Sztálinról, Rákosiról elsütött viccért olykor halál járt, miközben ők maguk szerettek viccelődni - másokon. Sztálin kedvenc tréfája volt, hogy először lecsukatta titkára feleségét, majd mindennap melegen érdeklődött a hogyléte felől. A titkárnak pedig mindig azt kellett válaszolnia, hogy a felesége nagyon jól van. Leninnek is volt humorérzéke, egy börtönlistán neveket jelölt meg, akiket a CSEKA főnöke azonnal kivégeztetett. Mikor Lenin ezt megtudta, halálra nevette magát, mert ő csak azt akarta megkérdezni, a bekarikázott nevek nem véletlenül az ő ismerősei-e.

Viccelméletek

A vicc nevettető hatását megérteni nem könnyű, pláne, hogy az elméletgyártóknak nem szokott humorérzéke lenni. Freud is elemezte a vicc lélektanát, és arra következtetett, hogy a legjobb viccek az elfojtott szexuális tartalmakat szabadítják fel. Ennek alapján a pszichoanalitikusoknak volna a legjobb humorérzékük, pedig valójában legalább olyan komolyan veszik magukat, mint a rendőrök. Freud tehát a gőz kieresztésének gondolta a nevetést, mások a hatalomérzetet látják benne, megint mások az össze nem illést, inadekvátságot gondolják komikusnak. "Jean, rakjon papírt a székre, ha rááll!". "Köszönöm uram, így is elérem az órát".

A járványos nevetés

A nevetés ráadásul fertőző. Ennek gyökere valószínűleg abban rejlik, hogy az ember képes hangulati szinkronizációra, legyen az a csatában a közös düh az ellenséggel szemben, vagy éppen a közönségen újra és újra végighullámzó nevetés. 1962-ben Tanzániában egy iskoláslány csoportban egy-két lányon nevetőgörcs alakult ki, amely átragadt a csoportra, majd rohamosan elterjed, és a lakosság csillapíthatatlan nevetésben (olykor sírásban!) fetrengett. A járvány hat hónapig tartott, és olyan súlyos volt, hogy be kellett zárni az iskolákat. Hasonló esetek a korai középkorban Európában is megestek, és az orvostörténet táncőrületként tartja számon. A jelenség mindig nevetéssel kezdődött, majd az emberek határtalan jókedvükben táncra perdültek, s egyre többen csatlakoztak hozzájuk. 1021-ben Kolbigban egy évig tartott az őrület. 1278-ban Utrechtben egy hídon addig táncolt 200 férfi és nő, míg a híd leszakadt és mindenki vízbefúlt. 1518-ban Strasbourgban kezdett egy nő az utcán táncolni, s a napokig megszakítás nélkül tartó tánca egyre több emberre ragadt át, mígnem végül 400 ember táncolt éjjel-nappal, némelyikük a haláláig.

Nevetés és egészség

Talán már az eddigiekből is látszik, hogy a nevetés nem tréfa dolog. De a nevetés egészségügyi hatásainak kutatása még inkább aláhúzza azt, hogy nem egyszerűen valami "akaratlan zajkeltés"-ről van szó, hanem fontos testi funkcióról. A nevetés csökkenti a stresszhormonok szintjét, serkenti a tumorsejtekkel szembeni védekezést, és fokozza a fertőzésekkel szembeni ellenállást. Egy jó nevetés 12 órára is felturbózhatja az immunaktivitást, és vizsgálatok szerint, akinek jó humorérzéke van, vagyis többet nevet naponta, annak általában is erősebb az immunrendszere. A nevetés ellazitja az izmokat, serkenti a szív és érrendszer működését, javítja a légzésfunkciókat és oldja a szorongást. A nevetés még a fizikai fájdalmakat is képes csökkenteni, feltehetőleg fájdalomcsökkentő hatású hormonok felszabadulása révén. Vizsgálatok azt is jelzik, hogy a jó humorérzékű emberek ritkában betegek. Japán kutatók kimutatták, hogy a cukorbetegségben a nevetés még a vércukorszintet is csökkenti.
A pszichoterapeuták már régóta felismerték, hogy a nevetés gyógyít, oldja az elfojtott félelmeket, haragot. Egy családterapeutánál egy házaspár jelentkezett azzal a panasszal, hogy állandóan veszekednek, és ez megkeseríti az életüket. A terapeuta átadott nekik két Mickey Mouse álarcot azzal az utasítással, hogy ezentúl, ha veszekedni kezdenek, azonnal fel kell venniük és csak abban veszekedhetnek. Ettől kezdve a házaspár összes próbálkozása kacagásba fulladt, és többé nem tudtak veszekedni. Egy páciensem arról panaszkodott, hogy férje lusta elrakni még a tányérját is maga után vacsora végeztével. Javasoltam, hogy a tányérja alá tegyen egy papírt a következő szöveggel: "Nem lusta dög az, aki még a tányérját sem képes a mosogatóba tenni?" És amikor majd ő veszi el férje elől a tányért….De sajnos nem merte megcsinálni. Amerikában pszichoterapeuták már létre is hozták az "Alkalmazott és Terápiás Humor Társaság"-ot. Szerintük a humor még a tragédiákon is átsegíthet. Egy nagy árvíz után, a korábban elöntött étterem ablakába táblát tettek ki: "Pincérnőt keresünk. Víz alatt tudnia kell úszni".
Stressz mindenkit ér. Aki humorral oldja meg, pozitívan kerül ki belőle, aki haraggal, sértettséggel, az rombolja szervezetét.

A nevettető gáz

A dinitrogén oxidot Joseph Priestley fedezte fel 1772-ben, s később nevettető gáz néven vált ismertté, mert belégzése eufóriát okozott. Humphrey Davy, a híres kémikus is sokat kísérletezgetett magán és barátain, tőle ered az elnevezés is. Az 1800 években a gázt elterjedten használták vidámító célzattal, karneválokon és tömegeseményeken pénzért lehetett szippantani a gázból. 1845-ben Horace Wells fogorvos egy "nevettető gáz show"-n vett részt és felfigyelt arra, hogy a színpadról kábulatban lejövő férfi beveri a sípcsontját, de fájdalmat nem mutat. felismerte a gáz érzéstelenítő hatását is. Manapság ismét divatba jött a gáz, de használata veszélyes, Amerikában évente százan halnak bele, nem a nevetésbe, hanem a nevettető gáz használatába.

Nevető klubok

A Nevető Klubok mozgalma Indiából indult el, s mára világszerte egyre-másra alakulnak ilyen klubok. A mozgalom filozófiája, hogy elfelejtettünk nevetni, és ezt újra kell tanulni. Reggelente egy húsz perces nevetés az egész napot áthangolja. A klubokban nem vicceket mesélnek, hanem megtanulnak spontán nevetni, ahogy a kisgyerekek nevetnek egyszerűen jókedvükben. A mozgalom kitermelte a nevettető terapeutákat és a bohóc doktorokat.

A nevetés-betegség

A nevetés velünk született, és agyunkban "viccdetektor" és nevetésközpont található. Agyműtéteknél elektromos ingerléssel tetszőleges nevetés váltható ki, az agykéreg bizonyos pontjain. Patológiás nevetésnek nevezzük azt a neurológiai betegséget, amelyben a páciens időnként, teljesen indokolatlanul csillapíthatatlan nevetésben tör ki. Az indokolatlan hahotázási rohamok sokszor első jelei valamilyen agytumornak vagy agyvérzésnek.
Egy fiatal lány ébren végzett agyműtétje során a kimetszeni kívánt agyszövetet elektromosan ingerelték, hogy megállapítsák, nem sértenek-e meg fontos funkciókat. Egy pontot ingerelve a homloklebenyben, a lány hahotázni kezdett a műtőasztalon, és hirtelen mindent nevetségesnek látott; az operáló orvosokat, a képet a falon, stb.. A műtét során feltérképezett kb. 2cm átmérőjű kérgi terület lehet a nevetés egyik agyi központja.
Harold Sackeim a patológiás nevetés 119 esetét gyűjtötte össze és úgy találta, hogy szinte mindig a jobbfélteke sérülésének következménye a zavar és főként férfiaknál figyelhető meg. Az eredményt az magyarázza, hogy a pozitív emóciókért a balfélteke, a negatívakért a jobbfélteke a felelős, és a jobbfélteke sérülés után "elszabadult" a balfélteke vidám természete. (Természetesen van patológiás sírás is, de most nem akarom ezzel a hangulatot tovább rontani.) Létezik egy másik "nevetős" kórforma is, ez a gelasztikus epilepszia, e kórképben az epilepsziás roham többek közt nevetési görcsben nyilvánul meg. Az epilepsziás góc ezekben az esetekben legvalószínűbben a baloldalon volt, tekintve, hogy az epilepsziás roham a "nevető struktúrák" izgalmát okozza.

Willy Anderson 25 éves volt, amikor 1931-ben édesanyját váratlanul elvesztette. Nagy fájdalom volt ez neki és családjának, ám amikor a sírások lapátja nyomán dübörögni kezdtek a göröngyök koporsó fedelén, Willy hirtelen hahotára fakadt. A gyászoló tömeg döbbenten meredt a fiúra, aki igyekezett nevetését kezébe fojtani, de mindhiába. Végül kisietett a temetőből, de a gyászolók még sokáig hallották távolodó hahotáját. A nevetés otthon is folytatódott, s végül Willyt kórházba vitték, ahol két nap múlva kómában találták ágyában és hamarosan meg is halt. Kiderült, hogy a temetésen agyvérzést kapott, s az végzett vele.
1936-ban Ruth Greenough 48 éves könyvtáros egy nap hirtelen erős fejfájást érzett, majd rázkódni kezdett a nevetéstől, amit képtelen volt abbahagyni. Orvost hívtak, de még morfium injekció sem vetett véget az egyre halkuló, majd néma nevetésnek. Ruth már a torkát fogta, mint amikor fuldoklunk a nevetéstől, majd több óra szakadatlan nevetés után összerogyott, kómába esett és egy nap múlva meghalt. Boncoláskor kiderült, hogy agyvérzés okozta a tüneteket.

Na, ha még van kedve nevetni, most tessék!

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre