Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Hrefna Palsdottir:
Nincs haszna sótlan életet élni

Fordította:Czárán Judit

Forrás:Hrefna Palsdottir: Salt: Good or Bad?

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a sócsökkentő programok értelmetlenek és károsak. Nem csak az emberi természet ellen elkövetett erőszakról van szó, hanem egy tudományosan teljesen megalapozatlan ósdi dogmából született közegészségügyi programról, amely azon nem segít, amire kigondolták, de súlyos egészségügyi kockázatokat idézhet elő.

 

Google hirdetés

 

Különböző egészségügyi szervezetek évek óta győzködnek minket, hogy bánjunk csínján a sózással, mert a túlzott sófogyasztás árt az egészségnek, például magas vérnyomást és szívbetegséget okoz. Teszik ezt annak ellenére, hogy állításukat több évtizedes kutatómunkával sem sikerült meggyőzően bizonyítaniuk.

Ellenkezőleg, egy sor vizsgálati eredmény utal arra, hogy a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából inkább a túl alacsony sóbevitel az, ami ártalmas lehet ( 1).

Cikkünkben a sófogyasztás egészségre gyakorolt hatásait fogjuk közelebbről megvizsgálni.

Mi a só?

A só, más néven nátrium-klorid (NaCL) 40 súly% nátriumból és 60 súly% kloridból áll. A só a táplálékunk legfontosabb nátriumforrása, a két szót a köznyelvben sokszor egymás szinonimájaként is használják.

A só bizonyos fajtái nyomokban tartalmazhatnak kalciumot, káliumot, vasat és cinket is. Az étkezési sóhoz gyakran jódot is adnak (2, 3).

A sóban található esszenciális ásványi anyagok a szervezetben fontos elektrolitokként működnek, lényeges szerepük van a folyadékháztartás, az ingerületátvitel és az izomműködés szabályozásában.

Bizonyos mennyiségű sót a legtöbb tápanyag természetes állapotában is tartalmaz, de gyakran további sót is adunk az ételhez az ízhatás fokozása céljából.

A sót elődeink tartósítószerként is használták, mivel az nagyobb mennyiségben akadályozza a baktériumok elszaporodását az ételben, és így az nem romlik meg.

A sót vagy sóbányában bányásszák, vagy a tengervízből, illetve más ásványokban gazdag vízből nyerik lepárlás útján.

A sónak különböző fajtái ismertek, a leggyakoribbak az egyszerű asztali só, a rózsaszín Himalája só és a tengeri só. A különböző sófajtáknak más lehet az ízük, az állaguk és a színük. Állagára nézve a só lehet durván szemcsézett vagy finomított. Arra a kérdésre, hogy melyik egészségesebb, az a válasz, hogy ebből a szempontból nemigen van köztük különbség.

Összefoglalva: A só legfőbb összetevői a nátrium és a klorid, melyek fontos élettani funkciókat látnak el a szervezetben. A legtöbb tápanyagunkban természetes módon megtalálható, de széles körben használják ízfokozás céljára is.

Hogyan befolyásolja a sófogyasztás szívünk egészségét?

Az egészségünk felett őrködő hatóságok évtizedek óta a nátriumfogyasztás visszafogását javasolják, és arra buzdítanak, hogy semmiképpen ne vegyünk magunkhoz napi 2300 mg-nál több nátriumot (4, 5, 6).

Ez körülbelül egy teáskanálnyi, vagyis kevesebb, mint 6 gramm sónak felel meg (mivel a só 40% nátriumot tartalmaz, a nátrium mennyiségét 2,5-tel megszoroztuk).

Nos, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 90%-a ennél jóval több sót fogyaszt (7), márpedig a magas sóbevitel állítólag magas vérnyomást okoz, és így növeli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Csakhogy a nátriumfogyasztás visszafogásának áldásos hatásaival kapcsolatban újabban komoly kétségek merültek fel.

Az biztos, hogy a sóbevitel visszafogása csökkenti valamivel a vérnyomást, különösen olyanoknál, akik ún. só-érzékeny hipertóniában szenvednek (8). Ám egészséges embereknél ez a hatás elhanyagolható.

Egy 2013-as vizsgálat szerint normális vérnyomású egyéneknél a sómegvonás mindössze 2,42 higanymilliméterrel csökkentette a szisztolés és 1 higanymilliméterrel a diasztolés vérnyomást (9), vagyis 130/75 mmHg-ről 128/74 mmHg-re. Ami igazán nem olyan látványos eredmény, amiért érdemes lenne folyton ízetlen ételeket enni.

Ráadásul több áttekintő tanulmány is napvilágot látott a témában, amelyekből az derül ki, hogy a sómegvonás egyáltalán nem csökkenti sem a színinfarktus, sem az agyvérzés, sem az elhalálozás kockázatát (10, 11).

Összefoglalva: A sófogyasztás visszafogása valamennyivel csökkenti a vérnyomást, ám arra nincs bizonyíték, hogy a színinfarktus, az agyvérzés, vagy általában a halálozás kockázatát is csökkentené.

Az alacsony sóbevitel veszélyes is lehet

Ma már bizonyítható, hogy az alacsony sóbevitel kifejezetten ártalmas. Az alábbiakban a sómentes diéta egészségkárosító hatásait összegezzük.

  • Növeli a vér LDL koleszterin és a triglycerid-szintjét: A sómegvonás megemeli a vér LDL koleszerin („rossz” koleszterin) és triglycerid (12) szintjét.
  • Szívbetegség: Számos tanulmány igazolja, hogy napi 3000 mg alatti nátriumfogyasztás megnöveli annak esélyét, hogy szívbetegségben fogunk meghalni (13, 14, 15, 16).
  • Szívleállás: Egy elemzés szerint a sómegvonás megemeli a halálos szívleállás kockázatát. A hatás egyenesen megdöbbentő, ugyanis 160% kockázatnövekedésről beszélünk. (17).
  • Inzulin rezisztencia: Vannak vizsgálatok, amelyek szerint sószegény diéta hatására nő az inzulinrezisztencia (18, 19, 20, 21).
  • 2-es típusú cukorbetegség: Egy másik tanulmány arra mutat rá, hogy az alacsonyabb nátriumbevitel 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő személyek esetén megnöveli a halálozási kockázatot (22).

Összefoglalva: A sószegény diéta növeli a vér LDL illetve triglycerid szintjét, továbbá növeli annak kockázatát, hogy az illető valamilyen szívbetegségben, szívleállásban vagy 2-es típusú cukorbetegségben fog meghalni.

A magas sóbevitel növeli a gyomorrák kockázatát

A gyomorrák az ötödik leggyakrabban előforduló rákfajta és a harmadik leggyakoribb rákhalálozási ok. Gyomorrákban évente több mint 700000 ember hal meg a világon (23).

Számos vizsgálat igazolja, hogy a magas sótartalmú ételek fogyasztása növeli a gyomorrák kialakulásának kockázatát (24, 25, 26, 27).

Egy 2012-ből származó áttekintő tanulmány 7 idevágó vizsgálat eredményét összegzi, melyekben összesen 268718 személy vett részt (28). Ebből az derül ki, hogy a sok sót fogyasztó személyek körében 68%-kal magasabb a gyomorrák kialakulásának a kockázata, mint a sószegény diétán élőknek.

Hogy ennek pontosan mi az oka, egyelőre nem tudjuk, csak feltételezéseink vannak.

  • Baktériumok elszaporodása: Elképzelhető, hogy a magas sóbevitel kedvez a Helicobacter pylori növekedésének, amely baktérium gyulladást, illetve gyomorfekélyt okoz, és ezáltal növelheti a gyomorrák kialakulásának a kockázatát (29, 30, 31).
  • Károsítja a gyomornyálkahártyát: A magas sótartalmú ételek károsíthatják, illetve gyulladásba hozhatják a gyomornyálkahártyát, miáltal a gyomor sebezhetőbbé válik a különböző karcinogén anyagokkal szemben (25, 31).

Megjegyezzük azonban, hogy ezek megfigyeléseken alapuló vizsgálatok, amelyek nem bizonyítják, hogy a magas sóbevitel valóban okozója a gyomorráknak, csak azt, hogy a kettő valamilyen módon összefügg egymással.

Összefoglalva: Számos megfigyelés kapcsolatot mutatott ki a magas sóbevitel és a megnövekedett gyomorrák kockázat között, aminek több oka lehet.

Mely ételek tartalmaznak sok sót, illetve nátriumot?

A legtöbb sót napjainkban a vendéglői ételek, illetve az előre csomagolt vagy feldolgozott élelmiszerek tartalmazzák. Becslések szerint az amerikaiak által elfogyasztott összes sómennyiség 75%-a feldolgozott élelmiszerekből származik, és csak 25%-a származik a különböző táplálékfajták saját sótartalmából, illetve a főzés vagy evés közben hozzáadott sóból (32).

A sós snackek, a konzervek, az instant levesek, a feldolgozott húsok, a pácolt ételek és a szójaszósz mindenképpen a magas sótartalmú ételek kategóriájába tartoznak.

De vannak látszólag nem sózott ételek is, amelyek meglepően nagy mennyiségben tartalmaznak sót, ilyen a kenyér, a túró vagy néhány reggelire fogyasztott gabonapehely féle.

Ha szeretné csökkenteni a sófogyasztását, akkor olvassa el az élelmiszereken levő címkéket, azokon mindig feltüntetik, hogy az adott élelmiszer mennyi nátriumot tartalmaz.

Összefoglalva: A feldolgozott ételek, például a sós snackek és az instant levesek általában sok sót tartalmaznak, de olyan élelmiszereknek is lehet viszonylag magas sótartalmuk, amelyekről ezt kevésbé gondolnánk, például a kenyér, a túró vagy bizonyos gabonapelyhek.

Érdemes-e visszafognunk a sófogyasztásunkat?

Bizonyos betegségek fennállása esetén kifejezetten fontos lehet, hogy csökkentsük a sóbevitelét. Ha az orvos azt javasolja, hogy fogyasszunk kevesebb sót, akkor célszerű megfogadni a tanácsát (8, 33).

Ám ha valaki egészséges, és többnyire természetes alapanyagokból készült ételeket fogyaszt, akkor minden valószínűség szerint nem kell aggódnia a túl magas sóbevitel miatt. Ez esetben sózzuk meg nyugodtan az ételünket főzés közben, vagy sózzuk utána az asztalnál, ha attól jobb íze lesz.

Ugyanis nemcsak a szélsőségesen magas sófogyasztás lehet ártalmas az egészségre, hanem a szélsőségesen alacsony is (16).

Szóval, mint a táplálkozás esetében oly sokszor, itt is az arany középutat érdemes megtalálni.

A sókérdésről további fontos cikkeket olvashat a Só címszó alatt

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre