Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Braude:
A vörös és a feldolgozott hús valóban rákot okoz?

Fordította: Szendi Gábor

Forrás:Jeremy Braude: Does Eating Red & Processed Meat Really Affect Your Cancer Risk?

Folyamatosan megtévesztő információkkal bombáznak minket. A cél nem az informálás, hanem hogy felkapjuk a fejünket, és úgy érezzük, az egészségünkről és az életünkről van szó. Így aztán máris olvassuk a lap vagy internetes oldal zagyvaságait.

 

A Google adatkezelési elvei

 

2019 áprilisában a húsevők figyelmeztetést kaptak, miszerint a vörös és a feldolgozott hús evése rákkockázatot jelent. The Guardian  azt állította, hogy „még a moderált vörös hús evése is megnöveli a rákkockázatot”. A  CNN  azt harsogta, hogy “akárcsak napi egy szelet szalonna is megnöveli a vastagbélrák kockázatát”. A  The Telegraph  arra figyelmeztetett, hogy “napi egyszeri vörös hús evés 20%-kal növeli meg a bélrák kockázatot.” Mindenki annyira gyors volt előrukkolnia a sztorival, annyira égett a vágytól, hogy sokkhullámot indítson el a tömegmédiában, hogy senkinek nem volt ideje rámutatni arra, mennyire nem meglepő és mennyire következetlen valójában ez a hír.

Ha Ön is, akárcsak én (mármint Jeremy Braude), "veszélyesen" szerény mennyiséget fogyaszt húsból hetente, bizonyára kíváncsi, mennyivel nőhet az esélye a rákra. Mint tudós, bármit is olvasok a médiában, azt kapásból túlzásnak gondolom. Megpróbálom a szenzációhajhász sztorit megfelelő nézőpontból nézni, nerm túl sokat gondolkodni rajta addig,. amíg el nem jutok az eredeti forrásig. Ez a híren azonban valóban megakadt a szemem, mivel tudni akartam, milyen mértékben teszem kockára az életemet.


A statisztika nagyhatalmú. mivel hihetetlenül becsapós. És ha szavahihető hírforrások vágják a képünkbe a számokat, kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük őket? Tudományos adatokkal nem lehet vitázni.

Az eredeti vizsgálat-ot az International Journal of Epidemiology szaklapban publikálták (Bradbury és mtsi., 2019), és azt az eredményt közölték, miszerint "azok az emberek, akik hetente négynél többször fogyasztottak vörös vagy feldolgozott húst, 20%-kal nagyobb volt a kockázatuk a vastag- és végbélrákra azokhoz képest, akik hetente két alkalomnál ritkábban fogyasztottak ilyen élelmet."

Elsőre úgy tűnik, mintha a vörös és feldolgozott hús evése az egyik legrosszabb dolog, amit az ember tehet az egészségével. Azonban a vizsgálatokban, mint amilyen ez is, a valószínűség relatív, nem pedig abszolút. Nézzük most kicsit más szellem a vizsgálat számait. Azoknak, akik hetente nem ettek, vasgy csak egyszer ettek vörös vagy feldolgozott húst, 0.4% eséllyel lettek vastag- vagy végbélrákosak. Akik hetente négynél is többször ettek vörös vagy feldolgozott húst, azoknak 0.63%-nál alakult ki a vastagbél vagy végbélrák. Azaz, a két csoport közti kockázatkülönbség 0.23%. És a "magas kockázatú" csoportban a kockázat önmagában is alacsony, 0.63%.

Bár a vörös és feldolgozott hús fogyasztása statisztikailag megnöveli a vastagbél és végbél rák kockázatát, a húsevés és a rák közti oki kapcsolat nemolyan világos, mint azt a média elhiteti Önnel.

Hogy megfelelően értelmezni tudjuk ezeket a kockázatokat, hasonlítsuk össze a húsevést a dohányzással. A nyugati országokban a jelentések szerint a tüdőrák kockázata a dohányok közt a nem dohányzókhoz képest 9.4-23.2-szer nagyobb (Jung és mtsi., 2016). Relatív kockázatra átszámítva ezt, ezek szerint a heti több mint négyszeri húsevés 20%-kal növeli meg a vastag- és végbélrák kockázatot, míg a dohányzás 940-2320%-kal növeli meg a tüdőrák kockázatát. Ennek fényében a vörös és feldolgozott hús fogyasztása okozta kockázatnövekedés elhalványul a dohányzáshoz képest.


És természetesen, nem meglepő módon, van néhány nagyon is fontos információ, amit a média elfelejt megmagyarázni. Az eredeti vizsgálatban a kutatók kiemelték, hogy "a kevés húst fogyasztókhoz képest a legtöbbet fogyasztók egy kicsivel idősebbek voltak, valószínűbben dohányoztak, nagyobb volt a BMI-jük és a testzsír-százalékuk, több alkoholt ittak, kevesebb gyümölcsöt, zöldséget és rostot fogyasztottak". Ezeket a tényezőket a kockázatszámításkor figyelembe vették.

Mindent egybevéve, a vörös és feldolgozott hús fogyasztása valószínűleg nem alegrosszabb dolog, amit tehetünk a testünkkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna valamicske kockázata a vörös és feldolgozott hús fogyasztásának, és azt sem jelenti, hogy korlátlanul ehetjük őket.

De éppenséggel, mennyit is tudunk a hús és a rák kapcsolatáról?

Egy review, amit az Experimental Biology and Medicine-ben közöltek le (Turner és mtsi., 2017), azt írja, hogy megannyi vizsgálat kimutatta a "heme vas" és a "heterociklikus aminok" (főzéskor és sütéskor keletkező vegyületek) szerepét a vastag- és végbélrák kialakulásában. Míg a hem vas természetes része a vörös húsnak, a heterociklikus aminok a magas hőmésrékleten való főzéskor és sütéskor keletkezik. A manapság folyó kutatásokban azonban főként sejtekkel ill. állatokkal végeznek vizsgálatokat olyan mennyiségű húsokkal, amennyit ember soha nem fogyaszt, és ezekben a vizsgálatokban kiiktatják azokat a természetes védőanyagokat (pl. antioxidánsokat), amit az emberek más élelmiszerekkel és étrendkiegészítőkkel visznek be. A kutatók szerint nehéz "igazolni egy közvetlen kapcsolatot az egészséges étrend részének tekintett vörös hús fogyasztás és a vastag- és végbélrák közti kapcsolatot".


Hogy ezt mondják, nem lep meg, hogy a legtöbb vörös és feldolgozott húst fogyasztók ebben a legutóbbi vizsgálatban, akik egyben a legtöbbet ivók is, mutatták a legnagyobb vastag- és végbélrák kockázatot. Ez a fogyasztói csoport magában foglalja azokat, akik olyan szélsőséges mennyiségben fogyasztanak alkoholt és húst, hogy az már messze túl van a kiegyensúlyozott étrend keretein.

Bár nincs érdekfeszítőbb annál, mint megtudni azt az egy dolgot, ami lecsökkenti a rákkockázatunkat, egy nap az emberek el fogják veszíteni az érdeklődésüket az eltúlzott médiahírekkel szemben. A statisztikák el fogják veszíteni a jelentőségüket és az egészségtudományi cikkek az internet mulatságos részévé válnak.

A realitás az, hogy nincs következetes válasz arra, mennyire veszélyes vörös és feldolgozott húst enni. Valószínűleg nem nagy tévedés, ha azt mondjuk, nem tanácsos túl sokat fogyasztani belőlük. Ami világos mindebből, az az, hogy a média vadászik a ráktól való félelmeinkre. Szándékosan túlzóan fogalmazza meg az eredményeket, anélkül, hogy kontextusában tálalná az olvasóknak, így aztán alaposan megnehezíti a tudományos kutatások megértését.

Kommentár (Szendi Gábor):

A fenti vizsgálatban 5.7 éven át követték a 475 ezer embert. Tudható azonban, hogy a vastag- és végbélrák ennél hosszabb idő alatt alakul ki. Másrészt az étrendi kérdőívek (még ha 175 ezer emberen ellenőrzésként megismételték is), nem túl pontosak. A megbízhatatlanságra jellemző, hogy pl. tejivás és a vastag- és végbélrák kockázat közt nem lineáris a vizsgálati eredmények szerint a kapcsolat: ha 1-nek vesszük a tejet nem ivók kockázatát, akkor hozzájuk képest a másfél decinél kevesebbet ivóknak 10%-kal (1.10) nőtt a kockázata, míg a napi 3 dl-nél többet fogyasztóknak 6%-kal (0.96) alacsonyabb volt a kockázata. Ez a kettő kijöhet a statisztikából, de nem megmagyarázható. Ugyanilyen ellentmondásokat találunk más élelmiszereknél is. 1-nek véve a napi két gyümölcsnél kevesebbet fogyasztók kockázatát, hozzájuk képest a napi 2-3 gyümölcsöt fogyasztóknak 4%-kal csökkent a rákkockázata, míg a 4 gyümölcsnél többet fogyasztóknak semmi előny nem mutatkozott a gyümölcsöt nem fogyasztókhoz képest.


A következő probléma, s talán ez a legnagyobb, hogy a finomított szénhidrátok fogyasztását egyáltalán nem vették számításba. Nem állítom, hogy ez volna kizárólagosan a vastagbélrák oka, de számos adat van arra nézve, hogy a finomított szénhidrátfogyasztás és a következményes inzulinrezisztencia és magas IGF-1 (Inzulinszerű Növekedés faktor-1) szint vezet a vastagbélrákhoz (Giovannucci, 2001; Vigneri és mtsi., 2015). Egy ilyen fontos tényezőt "kifelejteni" egy ilyen vizsgálatból, durva tévedés. Mivel a húst általában valamilyen körítéssel (kenyér, tészta, burgonya, rizs) szokás enni, aki több húst eszik, az valószínűleg több köretet is eszik hozzá.

És ami a vastag- és végbélrák kockázat és a táplálkozás kapcsolatát illeti, érdemes megnézni, mi a helyzet pl. a vegetariánusokkal. Egy hétéves követéses vizsgálatban a vegetáriánusok abszolút vastag- és végbélrák kockázata 0.72% volt (Orlich és mtsi., 2015), ami nagyobb, mint a fentebb elemzett vizsgálatban a sok húst fogyasztóké volt. Jó, persze, vizsgálatok adatai nem vethetők össze egy az egyben, de az akkor is tény, hogy a vegetáriánusoké, akik húst nem esznek, nagyságrendileg azonos vastag- és végbélrák kockázattal bírnak, mint a "húsevők". Mi több, egy nagy angol vizsgálat 2009-es beszámolója szerint ugyan a vegetáriánusoknak általában alacsonyabb a mindenféle rákban mutatott kockázata, ám a "húsevőkhöz" képes 39%.kal magasabb a vastag- és végbélrák kockázatuk (Key és mtsi., 2009). Egy 2015-ös vizsgálat nem talált különbséget a vegetariánusok és a mindenevők vastag- és végbélrák kockéázata között (Gilsing és mtsi., 2015).

Lehetne még sorolni a különféle vizsgálatok, amelyek mindegyik mást hoz ki, tovább növelve a zavart. Összességében én leginkább Frédéric Leroy és Nathan Cofnas 2019-es összefoglalójával tudok egyetérteni, miszerint: "Bár a hús millió évekig központi szerepet játszott fajunk étrendjében, némely táplálkozástudományi tekintély - akik gyakran szoros kapcsolatban állnak állatjogi aktivistákkal vagy az ideológiai okokból vegetariánusok más csoportjaival (pl. az Adventiskákkal) - olyan nézeteket szorgalmaznak, hogy a hús különféle egészségügyi problémákat okoznak és tagadják a hús értékét. Mi azt állítjuk, hogy a hús ellen felfogott érvek önkényesen kiválogatott tényeken és alacsony megbízhatóságú megfigyeléses vizsgálatokon alapul. Az a vaskos állítás, hogy a hús 'egészségtelen', széles körben cáfolható." (Leroy és Cofnas, 2019).


Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a mindenféle adalékokkal telerakott húskészítmények okozhatnak komoly gondokat, de ezekben nem a hús a bűnös, hanem az adalékanyagok.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Gilsing AM, Schouten LJ, Goldbohm RA, et al. Vegetarianism, low meat consumption and the risk of colorectal cancer in a population based cohort study. Sci Rep 2015;5:13484.
  • Giovannucci E. Insulin, insulin-like growth factors and colon cancer: a review of the evidence. J Nutr. 2001 Nov;131(11 Suppl):3109S-20S.
  • Jung KJ, Jeon C, Jee SH. The effect of smoking on lung cancer: ethnic differences and the smoking paradox. Epidemiol Health. 2016 Dec 20;38:e2016060. doi: 10.4178/epih.e2016060.
  • Kathryn E Bradbury, Neil Murphy, Timothy J Key, Diet and colorectal cancer in UK Biobank: a prospective study, International Journal of Epidemiology, , dyz064, https://doi.org/10.1093/ije/dyz064
  • Key TJ, Appleby PN, Spencer EA, Travis RC, Roddam AW, Allen NE. Cancer incidence in vegetarians: results from the European Prospective Investigation into Cancer and Nutrition (EPIC-Oxford). Am J Clin Nutr. 2009 May;89(5):1620S-1626S.
  • Leroy F, Cofnas N. Should dietary guidelines recommend low red meat intake? Crit Rev Food Sci Nutr. 2019 Sep 5:1-10.
  • Orlich MJ, Singh PN, Sabaté J, Fan J, Sveen L, Bennett H, Knutsen SF, Beeson WL, Jaceldo-Siegl K, Butler TL, Herring RP, Fraser GE. Vegetarian dietary patterns and the risk of colorectal cancers. JAMA Intern Med. 2015 May;175(5):767-76.
  • Turner ND, Lloyd SK. Association between red meat consumption and colon cancer: A systematic review of experimental results. Exp Biol Med (Maywood). 2017 Apr;242(8):813-839.
  • Vigneri PG, Tirro E, Pennisi MS, Massimino M, Stella S, Romano C, Manzella L. The Insulin/IGF System in Colorectal Cancer Development and Resistance to Therapy. Front Oncol. 2015 Oct 15;5:230.