Oltások és autoimmun betegségek

Forrás:Celeste McGovern: Attacking Ourselves

Fordította: Szendi Gábor

Az immunbetegek száma évente 10%-kal nő, s ebben vastagon benne vannak oltások

Senki sem vádolná Yehuda Shoenfeldet azzal, hogy kuruzsló. Az izraeli klinikus több mint három évtizede tanulmányozza az emberi immunrendszert, és szakmája csúcsán van. Ő írta a tankönyveket. Az autoimmunitás mozaikja, Autoantitestek, Diagnosztikai kritériumok az autoimmun betegségekben, Infekció és autoimmunitás, Rák és autoimmunitás - összesen 25 könyv, és némelyikük a klinikai gyakorlat sarokköve. Aligha meglepő, hogy Shoenfeldet az "autoimmunológia atyjának" nevezik.

Az immunológia világában azonban mostanában valami furcsa dolog történik, és ennek egy apró jele, hogy az autoimmunológia atyja az oltóanyagokra - pontosabban azok egyes összetevőire, köztük a mérgező alumíniumra - mutat rá, mint az autoimmun betegségek növekvő globális járványának jelentős okozójára (1).

Az elmúlt 15 évben komolyabb bizonyíték a hatalmas mennyiségű kutatás. Vegyük például a Shoenfeld és munkatársai a Pharmacological Research című folyóiratban megjelent tanulmányban leírják az embereknek azt a négy kategóriáját, akiket leginkább veszélyeztet az oltások által kiváltott autoimmunitás (2).

Mint írják: Egyrészt a vakcinák megelőzik a fertőzéseket, amelyek autoimmunitást válthatnak ki. Másrészt számos jelentés, amely az oltás utáni autoimmunitást írja le, határozottan arra utal, hogy a vakcinák valóban kiválthatnak autoimmunitást (3). Az oltásokat követően fellépő, meghatározott autoimmun betegségek közé tartozik az artritisz, a lupusz (SLE), a diabetes mellitus, a trombocitopénia, a vasculitis, a dermatomyosiositis, a Guillain-Barre-szindróma és a demyelinizáló betegségek. Szinte minden típusú vakcináról beszámoltak, amely összefüggésbe hozható az ASIA kialakulásával."

Az ASIA - vagy az adjuvánsok által kiváltott autoimmun/gyulladásos szindróma (más néven Shoenfeld-szindróma) - négy évvel ezelőtt jelent meg először a Journal of Autoimmunology című folyóiratban (4). Ez egy gyűjtőfogalom a hasonló tünetek - köztük a krónikus fáradtság szindróma - összességére, amelyek a fokozott immunválsazt kiváltani hivatott adjuvánsnaktulajdonítható. Azóta kiterjedt kutatás indult az ASIA szindróma vizsgálatára: hogyan okoznak az oltóanyagokban használt segéganyagok, így pl. az alumínium, autoimmun betegségeket.

Az autoimmun betegség akkor alakul ki, amikor a szervezet immunrendszere a külső kórokozók helyett a saját szöveteket kezdi támadni.

"Életünk során a normális immunrendszer egy vékony határvonalon mozog a normális immunreakciók megőrzése és az autoimmun betegségek kialakulása között" - áll a tanulmányban. A védőoltás az egyik olyan hatás, amely az arra fogékony egyéneknél megzavarhatja ezt a kényes egyensúlyt, ami autoimmun jelenségeket és ASIA-t eredményezhet.

A szerzők a veszélyeztetettek négy kategóriáját sorolják fel:

1) azok, akiknek korábban autoimmun reakciójuk volt egy vakcinára,

2) bárki, akinek a kórtörténetében autoimmunitás szerepel,

3) azok a betegek, akiknek a kórtörténetében allergiás reakciók szerepelnek,

4) bárki, akinél magas az autoimmun betegség kialakulásának kockázata, beleértve azokat, akiknek a családjában autoimmunitás szerepel, akiknél vérvizsgálattal kimutatható autoantitestek vannak jelen, és akiknél egyéb tényezők, például alacsony D-vitaminszint és dohányzás is előfordul.

A korábbi oltásreakciók esete

Azokat illetően, akiknek korábban már volt mellékhatásuk a vakcinákra, a dokumentum öt vonatkozó tanulmányt idéz, köztük egy tinédzser lány halálának esetét, amely hat hónappal a HPV-vírus elleni harmadik Gardasil-injekciót követően következett be (5). A lány röviddel az első adag beadása után számos tünetet tapasztalt, többek között szédülést, zsibbadást és bizsergést a kezében, valamint memóriazavarokat. A második injekció beadása után "időszakos kargyengeség, gyakori fáradtság, amely nappali alvást igényelt", bizsergés, éjszakai izzadás, mellkasi fájdalom és szívdobogás jelentkezett nála. A teljes boncolás nem hozott eredményt, de a vér és a lép szövetének elemzése olyan DNS-töredékeket mutatott ki - amelyek megegyeznek a méhnyakrák elleni Gardasil vakcina ampulláiban talált DNS-sel. A DNS-töredékekről azt is megállapították, hogy "komplexet képeztek az alumínium adjuvánssal", amely a jelentés szerint akár 8-10 évig is fennmaradhat, krónikus immunrendszeri stimulációt okozva.

"Bár az adatok korlátozottak" - állapították meg Shoenfeld és munkatársai - "úgy tűnik, hogy előnyösebb, ha a védőoltásokra korábban autoimmun vagy autoimmun jellegű reakciókat mutató egyének nem kapnak védőoltást, legalábbis nem ugyanolyan típusú vakcinával".

Fennálló autoimmun állapot

A második csoport, amelyre a dokumentum a vakcina alóli mentességként hivatkozik, a "megállapított autoimmun betegségben szenvedő betegek". Shoenfeld és kollégái szerint náluk az oltóanyagok nem működnek olyan jól, és ők "ki vannak téve az oltást követő fellángolások kockázatának". Az élő vírusokat tartalmazó oltások, köztük a bárányhimlő, a sárgaláz és a kanyaró, mumpsz és rubeola hármas vakcina (MMR) "általában ellenjavallt" az autoimmun betegségben szenvedők számára, mert fennáll a "kontrollálatlan vírusszaporodás" kockázata. De az inaktivált vakcinák sem túl jó ötlet, mert általában tartalmazzák az autoimmunitással összefüggésbe hozott alumíniumot.

Az immunológusok ismertetik a közelmúltban végzett vizsgálatokat, amelyekben az (alumínium nélküli) influenza elleni oltóanyagot kapó autoimmun reumás betegeknek több ízületi fájdalma és láza volt, mint a kontrollcsoportnak, és akiknek az influenza elleni oltás beadása után az autoantitestek szintje megnőtt. Mi több, új típusú autoantitesteket fejlesztettek ki, amelyek az oltás előtt nem voltak jelen, és ezek tartósan fennmaradtak. Mivel az autoantitestek jelenléte akár évekkel a betegség kialakulása előtt előre jelezheti az autoimmun betegség kialakulását, ez aggasztó azok számára, akik értik az immunológiát (6).

Számos kutatás azt állítja, hogy a vakcinák biztonságosak a "kialakult autoimmun betegségben szenvedő betegek túlnyomó többségénél", de ezekben csak a reumás ízületi gyulladást és a lupuszt vizsgálták, a súlyos és aktív eseteket nem, így "a vakcinázás potenciális előnyeit mérlegelni kell a potenciális kockázattal szemben" - figyelmeztetnek Shoenfeldék.

Allergiás betegségek esete

A vakcinavizsgálatokban általában kizárják a "veszélyeztetett" egyéneket - csak rendkívül egészséges, allergiamentes személyeket vesznek fel. Ez egy "szelekciós torzítás", mondják Soriano és Shoenfeld, és valószínűleg azt eredményezte, hogy a súlyos mellékhatásokat "jelentősen alábecsülték" a "való életben, ahol a vakcinákat minden egyénnek kötelezően beadják, függetlenül az érzékenységtől". Az oltóanyagokkal kapcsolatos allergiás reakciók valódi előfordulási gyakorisága, amelyet általában úgy becsülnek, hogy ötvenezer-egymillió oltásra jut egy, valószínűleg sokkal magasabb, különösen ott, ahol zselatin vagy tojásfehérje szerepel az összetevők listáján, mondják.

A vakcina összetevői közt igen sok a potenciális allergén: maguk a fertőző ágensek mellett ott vannak a tyúktojás, a lószérum, az élesztő, számos antibiotikum, a formaldehid és a laktóz, valamint az olyan "véletlen" összetevők, mint a latex. A kutatók szerint az emberek allergiás kórtörténetét fel kell venni az oltás előtt. De a reakció egyes jelei csak az oltás után jelentkeznek.

Az orvosok megnyugtatják a betegeket, hogy a vakcina beadásának helye körüli hosszan tartó duzzanat normális reakció. Az immunológusok azonban nem ezt mondják. "Az alumíniumérzékenység az injekció beadásának helyén kemény csomók formájában jelentkezik, amelyek gyakran hetek vagy hónapok után visszafejlődnek, de akár évekig is fennmaradhatnak." Ilyen esetekben - mondják - tapaszpróbát lehet végezni az érzékenység megerősítésére és az oltás elkerülésére.

Egyre több kutatás szerint azonban az allergia csak a kezdete lehet az alumínium okozta számos veszélyes jelenségnek.

A baj az alumíniummal

Alumíniumot körülbelül 1926 óta adnak a vakcinákhoz, amikor Alexander Glenny és munkatársai észrevették, hogy az alumínium fokozza az immunválaszt. Elmélete 60 évig elfogadott dogma volt. És ugyanezen idő alatt a vakcinák száma évtizedről évtizedre nőtt, de kevesen kérdőjelezték meg az alumínium befecskendezésének hatásait a szervezetbe, ami különös, figyelembe véve annak ismert toxicitását.

Neurotoxicitása jól dokumentált. Hatással van a memóriára, a megismerésre, a pszichomotoros kontrollra; károsítja a vér-agy gátat, aktiválja az agyi gyulladást, csökkenti a mitokondriumok működését, és számos kutatás szerint kulcsszerepet játszik az Alzheimer-kóros betegek agyában lévő amiloid "plakkok" és csomók kialakulásában. Az amyotrófiás laterális szklerózisban és az autizmusban is szerepet játszik, és bizonyítottan allergiát vált ki (7).

Amikor a vesedializált betegeknek véletlenül alumíniumot adtak be, a "dialízis által kiváltott enkefalopátia" (DAE) neurológiai tüneteket okozott: beszédzavarokat, remegést, memóriavesztést, koncentrációzavart és viselkedésbeli változásokat (8). A betegek közül sokan végül kómába estek és meghaltak. A szerencsések túlélték: amikor a mérgezés forrását, az alumíniumot eltávolították dialízisükből, gyorsan felépültek.

Az elmúlt évtizedben rengeteg kutatás indult alumínium ügyben(9). Az alumíniumsók nem egyszerűen csak fokozatosan szabadítják fel az oltóanyag antigénjeit, hanem a védekezés viharát váltják ki.

A Brit Columbia Egyetem új kutatása szerint az egerekbe beadott alumínium adjuváns megváltoztathatja az autoimmunitással összefüggő gének kifejeződését. A Coloradói Egyetem immunológusai pedig a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban nemrég megjelent tanulmányukban azt találták, hogy a gazdaszervezet DNS-e gyorsan bevonja a befecskendezett alumíniumot, és olyan hatásokat vált ki, amelyek megértésének felszínét a tudósok még csak kapirgálják (10).

A makrofág myofasciitis jelentősége

1998-ban Romain Gherardi francia kutató és kollégái egy ismeretlen eredetű, kialakulóban lévő állapotot figyeltek meg, amely a betegeknél az oltás után a krónikus fáradtsághoz hasonló tünetekkel jelentkezett, beleértve a duzzadt nyirokcsomókat, ízületi és izomfájdalmakat és kimerültséget. A betegek izomzatából vett szöveti biopsziák akár 1 cm átmérőjű, elváltozásokat mutattak ki. Gherardi legnagyobb megdöbbenésére ezek főként makrofágokból álltak - az immunrendszer nagy fehérvérsejtjeiből, amelyeknek az a feladatuk, hogy lenyeljék a szervezetben lévő idegen betolakodókat. E falósejtek sejtfolyadékjába zárva alumínium nanokristályok kicsapódásai voltak.

Gherardi és kollégái elkezdtek alumíniumot injektálni egerekbe, hogy megnézzék, mi történik. A 2013-ban publikált kutatásukból kiderült, hogy a fémrészecskéket a makrofágok elnyelték, és csomókat képezve szétszóródtak - távoli nyirokcsomókba, lépbe, májba és végül az agyba (11).

"Ez határozottan arra utal, hogy az alumíniumnak a falósejteken belüli hosszú távú fennmaradása a lassú agyba való bejutáshoz és a késleltetett neurotoxicitás kialakulásához vezet" - írja Gherardi a Frontiers in Neurology (12) című szaklapban 2015 februárjában megjelent, a vonatkozó kutatásokat áttekintő tanulmányában.

Az alumíniummal kapcsolatos ijesztőbb állatkísérlet Lluis Lujan spanyol állatorvos-kutató tanulmánya a juhok ASIA-szindrómájával kapcsolatban. Miután 2008-ban Spanyolországban hatalmas mennyiségű juh pusztult el a kéknyelv-betegség elleni kötelező többszörös vakcinázási kampány nyomán, Lujan nekilátott, hogy kiderítse, mi végzett velük - és azzal kezdte, hogy alumíniummal oltotta be őket.

2013-as tanulmánya megállapította, hogy az alumínium vakcinával beoltott juhok mindössze 0,5%-ánál jelentkezett azonnali reakcióként letargia, átmeneti vakság, kábulat, bágyadtság és görcsök - "súlyos meningoencephalitissre jellemező tünetek, hasonló az emberekben megfigyelhető vakcinát követő reakciókhoz". A legtöbbjük ideiglenesen felépült, de azoknál, akiknél ez nem következett be, a boncolást követő vizsgálatok akut agygyulladást mutattak ki.

A betegség késleltetett, "krónikus" fázisa a juhok jóval nagyobb részét érintette - az állományok 50-70%-át, és néha gyakorlatilag az állatok 100%-át egy adott állományon belül, beleértve általában az összes olyan állatot, amelyek korábban meggyógyultak. A reakciót gyakran hidegnek való kitettség váltotta ki, és nyugtalansággal és kényszeres gyapjúharapdálással kezdődött, majd akut bőrpírral, általános gyengeséggel, rendkívüli súlyvesztéssel és izomremegéssel folytatódott, és végül a végső fázisba lépett, amikor az állatok kómába estek és elpusztultak. A boncolás utáni vizsgálatok "súlyos idegsejt-nekrózist" és alumíniumot mutattak ki az idegszövetben.

Az immunrendszer alumíniumra adott reakciója "jelentős egészségügyi kihívást jelent" - jelenti ki Gerhardi a nemrégiben megjelent áttekintésében, és hozzáteszi, hogy "nem történtek kísérletek arra, hogy komolyan megvizsgálják az alumíniumrészecskék agyi felhalmozódása miatt felmerülő biztonsági aggályokat...". "Sokat kell még tenni annak megértése érdekében, hogy bizonyos egyéneknél hogyan válhatnak alattomosan veszélyessé az alumíniumtartalmú vakcinák".

Visszatérve arra a problémára, hogy "bizonyos egyéneknek" nem szabadna felvenniük a védőoltásokat az autoimmun betegségek elkerülése érdekében.

Autoimmun reakcióra hajlamos emberek

Soriano és Shoenfeld utolsó kategóriája azokból áll, akiknél fennáll az autoimmun betegség kialakulásának kockázata. Ebbe mindenki beletartozik, akinek a családjában előfordult autoimmun betegség. Ide tartozik továbbá bárki, akinek a tesztje pozitív volt autoantitestekre, amelyek évekkel a tünetek megjelenése előtt jelezhetik a betegséget. A védőoltások az orvosok szerint "kiválthatják vagy súlyosbíthatják a betegséget".

A jelentés szerint a dohányosoknál is kiemelkedően magas az autoimmun betegség kialakulásának kockázata. Az Amerikai Rákellenes Társaság becslése szerint az amerikaiak mintegy 18%-a dohányzik (13). Ez azt jelenti, hogy körülbelül 42 millió amerikainak fokozott az autoimmun hajlama, és minden egyes oltással növekszik a kockázat.

Az autoimmunitás nagy kockázatát jelenti a magas ösztrogénszint és az alacsony D-vitaminszint - ami azt jelenti, hogy mindenkinek, aki fogamzásgátlót vagy hormonpótló terápiában részesül, továbbá egy 2009-es, a D-vitamin-állapotot vizsgáló tanulmány szerint az amerikai tizenévesek és felnőttek mintegy háromnegyedének óvatosnak kellene lennie a vakcinákkal (14).

Shoenfeld azonban úgy tűnik, hogy nem akarja kizárni ezeket az embereket az immunizálásból. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy "az egyének túlnyomó többségénél a vakcinák nem hordozzák a szisztémás autoimmun betegség kockázatát, és a jelenlegi ajánlásoknak megfelelően kell beadni őket". Ami szöges ellentétben áll a tanulmány szövegével. Az utolsó szó az oltás "potenciális előnyeinek... a potenciális kockázattal szembeni mérlegeléséről" szól.

Ez példaértékű egy furcsa skizofrén gondolkodásra, amely a közelmúltban megjelent immunológiai tanulmányok széles skáláját jellemzi. Úgy tűnik, hogy az orvosok megpróbálják összeegyeztetni az évszázados "biztonságos és hatékony" vakcinadogmát az elmúlt évtized ijesztő kutatási eredményeivel. Sok bennük az "egyrészt" és "másrészt".

Az új kutatás azonban úgy tűnik, hogy hamarosan felülkerekedik. A hat immunológus, köztük Shoenfeld 2013-as ASIA áttekintése például a Gardasil halálesetek, narkolepszia-járványok, meddőség, krónikus fáradtság, halott birkák és alumíniummal szennyezett agyak oltási mellékhatásainak katalógusa (15). Tele van olyan kijelentésekkel, amelyek egy évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag elképesztőnek számítottak volna a mainstream orvostudományon belül. Mint például ez:

"Az ASIA szinfróma felismerése elindította azt a változást, hogy több erőfeszítést tegyünk a vakcináknak, és különösen az adjuvánsoknak, mint az autoimmunitás kiváltóinak az azonosítására." Mi a baj az adjuvánsokkal? Ez nem szerepel a CDC tájékoztatójában.

Vagy:

"A vakcinák vizsgálatára fordított hatalmas összegek ellenére kevés megfigyelési tanulmány és gyakorlatilag egyetlen randomizált klinikai vizsgálat sem dokumentálja a létező vakcinák halálozásra gyakorolt hatását. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a kórházi kezelések száma az oltóanyagadagok számának növekedésével megnőtt, és a halálozási arány az 5-8 oltóanyagadag esetén már az 1-4 adagnál tapasztaltnak a 1,5-szeres, ami a magasabb oltóanyagadagokhoz kapcsolódó halálozások statisztikailag szignifikáns növekedését jelzi. Mivel évente több millió csecsemőnek adnak vakcinát, elengedhetetlen, hogy az egészségügyi hatóságok rendelkezzenek a szinergikus toxicitási vizsgálatokból származó tudományos adatokkal a vakcinák minden kombinációjáról...".

Továbbá:

"Az amerikai legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a vakcinagyártók védettek a vakcina tervezésének hibájára hivatkozó perekkel szemben. Ezért innovatív klinikai vizsgálatok tervezésére van szükség, és magukat az oltóanyagokat is újra kell tervezni." Immunológusok, köztük a világ vezető autoimmunitással foglalkozó szaktekintélyei szerint itt az ideje, hogy az oltóanyagokat újra a tervezőasztalra tegyék.

Az autoimmun betegség világszerte a megbetegedések és a halálozás harmadik vezető oka (16), és jelenleg a fiatal amerikai nők körében a 10 leggyakoribb halálok között van (17). Az American Autoimmune Related Diseases Association becslése szerint 50 millió amerikai szenved a 88 autoimmun betegség valamelyikében - az 1-es típusú cukorbetegségtől a szisztémás lupus erythematosusig -, és egyes kutatások szerint ez a szám világszerte minden ötödik embert érint (18). Legalább 40 további betegségről feltételezik, hogy immunmediált. Legtöbbjük pusztító - gyakran megnyomorító, költséges a kezelésük és gyógyíthatatlanok. És elképesztő ütemben szaporodnak.

Ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy minél több kutatás érkezik, annál nehezebb lesz az oltáspárti immunológusoknak a tudathasadást elkerülni. Az alumínium immunrendszerre gyakorolt hatásainak tízéves élvonalbeli kutatása elsősorban azt mutatta meg, hogy mekkorát tévedtek. És hogy milyen keveset tudnak. De mi van akkor, ha Lujan birkáihoz hasonlóan az a "jelentéktelen" kisebbség, akik betegséggel és halállal fizették meg az oltások árát, valójában csak a jéghegy csúcsát képviselik? Mi van, ha azoknál, akiknél nincsenek nyilvánvaló azonnali káros immunreakciók, azoknál mégis alumínium nanokristályok rakódnak le csendben az agyukban? Mi van, ha az ASIA valóban magában foglalja az Alzheimer-kórt?, az ALS?, az autizmust?, az ADHD-t?

A vakcinák újratervezésére profitérdekeltség hiányában csekély az esély, viszont nagy az esélye annak, hogy az oltásokat mindenki számára kötelezővé teszik - korábbi anafilaxiás sokkreakció ide vagy oda.

A Google adatkezelési elvei

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre