Niklas Göke:
Öt módszer a leválásra, hogy túléljük a napot - bármilyen napot

Fordította:Czárán Judit

Forrás: Niklas Göke: 5 Ways to Practice Detachment, the Skill That’ll Get You Through the Day

A leválás lényegében azt jelenti, hogy nem fokozzuk tovább képzeletben a valóságos szenvedéseinket.

 

A Google adatkezelési elvei

 


Mikor általános iskolában a tanító néni kiosztotta a házi feladatot, az osztályon átfutott a morajlás:"Jaj ne!", "Már megint", és biztos volt olyan is, aki azt mondta, hogy "Nem akarom". És ilyenkor a tanító néni minden bizonnyal azt felelte, hogy "Akkor ne akard, csak csináld meg".

Az élethez hozzátartozik, hogy az ember néha szív. Hogy ezt el tudjuk fogadni, és a nehézségek ne gyűrjenek minket maguk alá - nos, ez egy készség, amit el lehet sajátítani, és aminek a lényege az, hogy meg kell tanulnunk a dolgokat eltávolítani magunktól.

Ha erre képessé tesszük magunkat, annak számos előnye van, de a legnagyobb az, hogy általa át tudjuk vészelni akár a legrémesebb napokat is. Még ha minden reménytelennek látszik is, ha kívülről tudunk ránézni a helyzetünkre, akkor előbb-utóbb tovább tudunk lépni, és igazából ez az, ami számít.

A leválás lényegében azt jelenti, hogy nem fokozzuk tovább képzeletben a valóságos szenvedéseinket. Nem arról van szó, hogy elszakadunk a valóságtól, vagy nem veszünk tudomást az érzéseinkről, éppen ellenkezőleg. Ha benne maradunk a pillanatban és felismerjük az érzéseinket, akkor könnyebb túllendülni rajtuk, akármit is hozott az a pillanat, és akárhogy is érezzük magunkat benne.

A cég általam ajánlott kedvezményes termékei itt tekinthetők meg


Az alábbiakban öt módszert javaslok a leválás gyakorlására, amelyek reményeim szerint segítenek akár a legnehezebb napok túlélésében is.

1. Ne ítéljünk előre

…különösen ha olyan dolgokról van szó, amikről tudjuk, hogy be fognak következni, de nem akarjuk, hogy bekövetkezzenek - ilyen lehet például a házi feladat.

Én néha rengeteg időt, gondolatot és energiát pazarolok el arra, hogy nem akarok még három órán keresztül adótáblázatokat bámulni, pedig megtehetem azt is, hogy rögtön hozzákezdek. Ha főzök előtte egy kávét és közben zenét hallgatok, akkor talán nem is olyan rémes csinálni. Honnan tudhatnám, milyen lesz, ha még hozzá sem kezdtem? Nem tudhatom, de azt hiszem, hogy tudom, és ezzel elrontok mindent már az előtt, hogy a valóságban megtapasztalnám.

Ez vonatkozik azokra a dolgokra is, amikért lelkesedünk, és azokra is, amiktől rettegünk. Ha eltöltök nyolc órát azzal, hogy "De jó lesz majd elnyalni egy fagylaltot", akkor fennáll a veszélye, hogy szörnyen csalódott leszek, ha a fagyizó történetesen éppen zárva van. Ha félek, hogy le fog zuhanni a repülőgépem, attól nem lesz nagyobb az esélye, hogy tényleg lezuhan, én viszont jó sokáig rosszul fogom érezni magam.

Ha előre ítélkezünk, az nem más, mint feltételezés, és ha feltételezéseket gyártunk még meg nem történt dolgokról, akkor a valóság úgyis meg fog cáfolni minket, mert a dolgok soha nem pont úgy történnek, ahogy elképzeltük. Úgyhogy ne bonyolódjunk feltételezésekbe és ne ítélkezzünk előre.

2. Ne értékelje az eseményeket valós időben

Az ember hajlamos azt hinni, hogy amikor éppen történnek vele a dolgok, akkor pontosan tudja, hogy ez hogy hat rá. Csakhogy ez nem így van. Ha az életben olyankor ítéljük meg a dolgokat, amikor azok éppen történnek velünk, az mindig túl korai.

Ezzel kapcsolatban a kedvenc zen-történetem az, amikor a farmernak elszökik a lova. A szomszédok azt mondják: "Jaj, micsoda szerencsétlenség!" Mire a farmer: "Várjuk ki a végét". Másnap a ló visszatér egy tucat másik lóval, a szomszédok pedig ujjonganak. A farmer megint azt mondja: "Várjuk ki a végét". A következő nap a farmer fiának eltörik a lába. A szomszédok sajnálkoznak, mire a farmer: "Várjuk ki a végét". Eltelik egy nap, kiderül, hogy a farmer fia a lábtörés miatt megúszta a sorozást. A szomszédok örülnek, a farmer megint azt mondja: "Várjuk ki a végét". Ugye értik a dolog lényegét?

Az ember egy-egy esemény valóságos okaival és következményeivel sokszor csak jóval később szembesül, mégis rengeteg időt tölt azzal, hogy szenved, vagy éppen örvendezik, amikor a dolog éppen történik vele. Ha kirúgják az embert az állásából, akkor az ma nagy bajnak tűnhet, pedig lehet, hogy öt év múlva ezt tartjuk majd a legjobb dolognak, ami akkor történhetett velünk. De a mai jószerencse is lehet a holnap átka. Úgyhogy ne ítéljünk túl korán. Sőt, ha lehet, egyáltalán ne ítéljünk. Várjuk ki a végét.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


3. Nagy horderejű döntések előtt használja az eszét és számoljon

William Bruce Cameron egyszer ezt mondta: "Nem minden számít, amit meg lehet számolni, és nem mindent lehet megszámolni, ami számít". Nos, a matematika és a logika alkalmazhatóságának kétségkívül vannak korlátai, de ha használjuk őket a döntéseinknél, attól még nem leszünk olyanok, mint egy komputer. Ráadásul az emberi természettel sem egyeztethető össze hogy kizárólag érzelmi alapon döntsön.

Az emberek általában nagyon rosszak a kockázat-nyereség költségek mérlegelésében, pedig az életben bármit is teszünk, az egyben azt is jelenti, hogy valami mást viszont nem teszünk meg. Ezért aztán mindig érdemes legalább elgondolkodni azon a "valami máson" is, mégpedig minél tárgyilagosabban. Ugyanis a kockázattűrés magasabb foka sokszor segíthet abban, hogy helyes döntést hozzunk.

A lehetőségek számbavétele, adott esetben konkrét számok figyelembevételével, illetve a kockázatok mérlegelése nemcsak jobb döntésekhez vezet, hanem azzal az előnnyel is jár, hogy nem hirtelen felindulásból, és nem elsősorban érzelmi alapon döntünk. Márpedig a leválásnak éppen ez a lényege. Ha kívülről és higgadtan tekintünk a dolgainkra, akkor jó eséllyel azt fogjuk tenni, ami hosszú távon a legjobb nekünk.

4. Mielőtt hozzákezd egy feladathoz, pár percig ne csináljon semmit

Mielőtt hozzáfog valamilyen nemszeretem feladat elvégzéséhez, egy darabig ne csináljon semmit. Csak üljön le és várjon. Szánjon időt rá, hogy tudatosítsa magában, hogy érzi magát. Aztán lásson hozzá, akkor is, ha semmi kedvet nem érez hozzá.

Nekem néha tovább tart elfogadni, hogy egy feladatot el kell végeznem, mint a feladat elvégzése maga. Akkor ez most időpocsékolás? Szerintem nem. Még mindig jobb, ha az ember rászán 20 percet arra, hogy mentálisan felkészüljön egy 10 perces feladat elvégzésére, mintha egy órán keresztül szenved, és végül mégsem sikerül megoldania.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Ahogy Mark Manson írja: "A szenvedés elkerülésére tett erőfeszítés maga is a szenvedés egy formája. A pozitív élményekre való vágyakozás igazából negatív élmény. Viszont paradox módon a negatív élmény elfogadása pozitív tapasztalat." Szánjunk rá időt, hogy elfogadjuk a negatív dolgokat, mert ez megkönnyíti, hogy azokat is elvégezzük.

5. Gondoljon arra, hogy az ön legrosszabb napja egy másik embernek talán a legjobb napja lenne

A nagyapámnak volt egy kis ruhaboltja egy pici faluban. Voltak napjai, amikor összesen annyi kapcsolata volt a világgal, hogy kisétált a postaládájához, kivett belőle egy pár számlát vagy fizetési felszólítást, majd visszaballagott a házába.

Nekünk ma mindenünk megvan, sokszor mégis kilátástalannak érezzük az életünket. Egy másik tanmese Mansontól:

"A nagyapáink idején, ha valaki rosszul érezte magát, akkor így gondolkodott: "Hű de kutyául vagyok ma. De hát mit csináljunk, ilyen az élet! Gyerünk, folytassuk a szénaboglya építését. Ezzel szemben mi van ma? Az, hogy ha az ember öt percig rosszul érzi magát, akkor ez alatt az öt perc alatt legalább 300 kép jön szembe vele olyan emberekről, akik mind istenien érzik magukat a bőrükben, és akiknek kivétel nélkül csodálatos az élete. Csoda, ha az ember ezek után azt hiszi, hogy vele van a baj? "

Nem, nem önnel van a baj. Mindenkinek vannak problémái, mindenkinek küzdelmes az élete. Az ön élete is éppen olyan értékes, mint bárki másé, de soha ne felejtse el, hogy mindig vannak olyanok, akiknél az ön élete jóval kevésbé küzdelmes. És hogy lehet, hogy önnek minden eszköze megvan rá, hogy kezelni tudja a problémákat, amikkel éppen szembe kell néznie. Ez is lehet egyfajta motiváció.

A leválás nem a boldogság abszolút receptje, inkább szokás, amely megkönnyíti a túlélést a nehéz időkben, mikor várjuk, hogy újra boldogok legyünk.

A leválás azt jelenti, hogy akkor is elvagyunk valahogy, mikor az élet éppen próbára tesz minket, mert nem várjuk el, hogy a dolgok egy bizonyos módon történjenek. Mert nem hisszük, hogy minden a vágyaink szerint fog alakulni, de nem számítunk egyfolytában katasztrófára sem. Viszont mindent megteszünk, hogy bármelyik lehetőség felkészülten érjen minket. Elfogadni a bizonytalanságot: ez a legtöbb, amit tehet az ember, amíg az egyik vagy a másik opció - vagy éppen valami egész más - be nem következik. A leválás segít együtt élni a bizonytalansággal, és ez nagyszerű dolgokra teheti képessé az embert.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Sokszor a legtöbb, amit tehetünk, hogy túléljük az adott napot, és minden, amire ehhez szükségünk van, összefoglalható öt szóban, mert ebben az öt szóban benne van a leválásnak, illetve a megküzdésre képes emberek filozófiájának a lényege: "Elég vagyok a mai naphoz".

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre