Az A-vitamin kulcsfontosságú a pajzsmirigyműködés szabályozásában, de valahogy ez kimarad a pajzsmiriggyel foglalkozó populáris irodalomból.
Steven Sherman és munkatársai (1999) egy különös eredményről számoltak be. Huszonhét, egy bizonyos bőrrákban szenvedő beteget kezeltek bexaroten-nel, ami egyfajta szintetikus A-vitamin, mert a tapasztalatok szerint bizonyos A-vitamin fajták hatásosak különféle rákok ellen. A kezelés hatására 19 betegnél un. centrális pajzsmirigy alulműködés alakult ki, azaz a bexaroten hatására lecsökkent az agyalapi mirigy TSH kibocsájtása, aminek következtében a pajzsmirigy felére csökkentette a T4 és T3 termelését. Amikor elhagyták a bexaroten-t, a TSH szint visszatért a normál szintre. Az A-vitaminoknak RAR és RXR típusú receptoraik vannak, s a bexaroten szelektíven kötődik az RXR receptorhoz.
Az eredmény azonban nem előzmény nélküli, csak feledésbe merültek a korai tapasztalatok.
Az A-vitamin és a pajzsmirigyhormonok (T3 és T4) közti kapcsolatot már az 1940-es években felismerték. A-vitaminhiányban szenvedő patkányokban nőtt a T3 és T4 szint, A-vitaminnal etetett patkányokban csökkent.(Wolf, 2002).
Samuel Simkins 1947-ben két, súlyos pajzsmirigy túlműködésben szenvedő pácienst kezelt napi 400 ezer, ill. 300 ezer NE A-vitaminnal, amit a kezelés során 100 ezerrel csökkentett. Az első páciensnél már 1 heti kezelés után jelentős javulás történt, s a 14. hét végére a pajzsmirigy mérete is normalizálódott, a betegnek minden túlműködéses tünete rendeződött, s nem is tért vissza annak ellenére, hogy az A-vitamin szedését elhagyta. A második páciens 42 héten át szedett 400, majd 300 ezer NE A-vitamint, és állapota ettől rendeződött, pajzsmirigye normál méretre visszazsugorodott, és az A-vitamin elhagyását követően is tünetmentes maradt (Simkins, 1947).
Simkins beszámolójában számos, mások által közölt esetismertetést foglalt össze. Ezekben 120-200 ezer NE A-vitaminnal kezeltek sikeresen hypertireózisban szenvedőket, de volt olyan beszámoló is, amelyben jóval kisebb dózissal, 2400-25 000 NE A-vitaminnal is sikert értek el.
Simkins mérései szerint a hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy tengely működéséhez A-vitamin szükséges, és a túlműködéses esetekben a vérben nulla mennyiségű A-vitamin volt kimutatható, holott táplálékkal valamennyit mindenki magához vesz. A Simkins által áttekintett szakirodalomban több orvos Lugol oldattal (elemi jód és káliumjodid keveréke) is megtámogatta a kezelést, némelyik beszámoló szerint ez fokozta a hatást, mások nem találtak ilyet.
A szerző tárgyalja a vitamintúladagolás kérdését is, szerinte az említett dózis mellett nem szokott kialakulni, csak ennél jóval nagyobb adagoktól. Cikkéből azonban az nem derült ki, az A-vitaminnak mely típusát alkalmazta, bár sejthető, hogy az állati májban is található retinolról van szó.
Haugen (2004) összefoglalója szerint mind állat, mind humán vizsgálatokban az A-vitamin vérben mért szintje fordítottan aránylik a T3 és T4 hormonok szintjével. Kimondható az a szabály, hogy hipotalamikus és hipofízis szinten A-vitamin hiányában az agy érzéketlenné válik a T3-re és T4-re, s ezért termelődik nagy mennyiségben TSH, ami túlműködteti a pajzsmirigyet. A-vitamin túladagolás esetén viszont pajzsmirigy alulműködés alakul ki.
Ma már tudjuk, hogy két nagy receptor típus van (s ezeken belül további altípusok): az RAR és az RXR. A rákkezelésre számos olyan szintetikus A-vitamin fajtát kifejlesztettek, amelyek szelektíven csak az RXR receptorhoz kötődnek, így az A-vitamin túladagolásos tünetek elkerülhetők. Számos vizsgálati beszámolót ismerünk, amelyben az RXR receptort megcélzó rákterápia mellékhatásaként átmeneti pajzsmirigy alulműködés alakult ki.
Ezek ismeretében én nem tudom a választ, miért nem ezt a barátságos kezelési módot választják pajzsmirigy túlműködés esetén.
Az A-vitamin szükséges a pajzsmirigy normál működéséhez, pl. a jódfelvételt is szabályozza (Zimmermann, 2007). Ezért A-vitaminhiány pajzsmirigy alulműködést eredményezhet, de ugyanígy a túlszedés is ugyanezt okozhatja. Ebből következik, hogy optimalizálni kell(ene) az A-vitaminbevitelt. Egy vizsgálatban négy hónapon át napi 25 ezer NE a-vitamint adtak nőknek, s a vizsgálat végére megemelkedett a T3 termelés és csökkent a TSH (Farhangi és mtsi., 2012).
További megfontolandók
Pajzsmirigyproblémák esetén a másik fontos vitamin a D-vitamin. Szinte az össze pajzsmirigy alulműködésben szenvedőnél D-vitamin hiány mutatható ki (Mackawy és mtsi., 2013). Kiderült, hogy a D-vitamin és az Anti-TPO (autoimmun antitest) szintje fordítottan arányos, azaz minél alacsonyabb a D-vitaminszint, annál magasabb az Anti-TPO szintje, azaz annál intenzívebb az autoimmun folyamat. Nagy dózisú D-vitamin terápiára átlagosan négy hónap alatt 20%-kal csökkent az Anti-TPO szintje (Mazokopakis és mtsi., 2015). Fontos szem előtt tartani, hogy vannak, akikben a D-vitamin rosszul hasznosul. Új vitaminforradalom könyvemben idézek vizsgálatot, amelyben némely hawaii szörfözőben éppen csak elégséges D-vitaminszintet találtak. Önmagában tehát a napozás, vagy a szájon át szedett D-vitamin mennyiségéből nem lehet következtetni a vérszintre.
Az A- és D-vitamin versengenek közös receptorért, ezért ez önmagában elgondolkodtató, hogy mindkét vitamin szerepet játszik a pajzsmirigy betegségekben. Az orvosok még ma is aggódnak a sok D-vitamin és a sok A-vitamin szedése miatt. A sok D-vitamin megemelheti a vérben a kalciumszintet, és fokozhatja a lágyszöveti meszesedést. Ennek ellenszere a K2 vitamin szedése. Az emberi szervezet úgy van kitalálva, hogy a D-vitamin segíti elő a kalcium felszívódását, a K2 vitamin pedig a kalcium csontokba épüléséről gondoskodik, ill. távol tartja az érfaltól a kalciumot.
A másik fontos összefüggés, hogy a D-vitamin "túladagolás" másik oka a relatív A-vitamin hiány. Állatkísérletekben a lágyszöveti meszesedést kivédte a D-vitamin mellé adagolt A-vitamin (Masterjohn, 2007). Az A- és D-vitaminok egymást támogatják a hasznosulásban. Aki csak D-vitamint szed, az tulajdonképpen A-vitaminhiányt okoz magának. Az A-vitamin ezenfelül erősíti a K2-vitamin hatását is, azaz együtt hatásosabban gátolják a lágyszöveti meszesedést.
Elég nagy zűrzavar van az A-vitaminokkal kapcsolatban, aminek az egyik oka, hogy különböző A-vitamin formák eltérően hasznosulnak, továbbá, hogy a "mérgező" dózist a D- és K2-vitaminok kölcsönhatásainak figyelmen kívül hagyásával állapították meg (Oruch és Pryme, 2012).
A különféle formák összehasonlítására dolgozták ki a Retinol Aktivitás Egyenlőséget (RAE). Eszerint
A béta-karotin növényi formája az A-vitaminnak, és ez a forma igen rosszul hasznosul táplálék formában fogyasztva, ezért vegetáriánusok és vegánok igen gyakran komoly A-vitaminhiányban szenvednek.Fontos tudni, hogy pajzsmirigy alulműködésben a béta-karotin nem konvertálódik megfelelő mértékben A-vitaminná!(Maharsak és mtsi., 2003)
Az ajánlott napi A-vitamin bevitel 900 mikrogramm RAE, ami megfelel 3000 NE retinolnak, vagy 6000 tablettában szedett béta-karotinnak. Mivel ez a hivatalos ajánlás, és nincs belekalkulálva a D- és K2-vitamin kölcsönhatás, eléggé bizonytalan, ténylegesen mennyi is a szükséges bevitel.
Mindenesetre általános tanács, hogy béta-karotinból nem lehet túladagolni, míg preformált A-vitaminból igen. A szedhető felső limitet 10 ezer NE-ben állapították meg, és sajnos az olcsóbb multivitaminokban preformált formában gyakran található is ennyi. Jobb vitaminokban retinil és béta-karotin kombináció szolgáltatja az A-vitamin bevitelt.
Ellentmondás fedezhető fel a korai vizsgálatok és a mai ajánlások között, hiszen a 40-es években több százezer NE-t adtak, ma meg már 10 ezret is soknak vélnek. Ne feledjük azonban, hogy pajzsmirigy túlműködés esetén A-vitaminhiány volt kimutatható, másrészt a nagy dózist behatárolt ideig szedték a betegek. Akut mérgezésről napi 25 000 NE/testsúly kilogramm esetén figyeltek meg, de 4000 NE/ testsúly kilogramm mennyiség tartós szedése (6-15 hónap) is mérgezéshez vezethet (Oruch és Pryme, 2012).
S aki még nem olvasta a szelénről szóló írásomat, annak melegen ajánlom a figyelmében a szelén fontosságát. Autoimmun Hashimoto esetében napi 200 mikrogramm szelén drámai mértékben volt képes csökkenteni az Anti-TPO szintet (Włochal és mtsi., 2014).
Összefoglaló
Az A-vitamin pajzsmirigyműködésben betöltött szerepével meglepően kevesen foglalkoznak. A pajzsmirigy alulműködésben alapkönyvnek tekintett Kharrazian: Why do I have thyroid symptoms? éppen csak megemlíti, hogy az A-vitamin fontos (melyik vitamin nem az?), vagy a Hedberg-Cook: The complete thyroid health and diet guide meg sem említi az A-vitamint, miközben más vitaminokat tárgyal. Mindeközben az A-vitamin kulcsszerepet tölt be a pajzsmirigy működésében, ezért fontos újragondolnia mindenkinek az A-, D-, K2-vitaminokkal való viszonyát.
Hivatkozások:
