A magas vérnyomásról azt gondoljuk, az életkorral együtt járó betegség. A természeti embernél ismeretlen a magas vérnyomás. A különbség oka nem a stressz eltérő szintjében, hanem elsősorban az különböző táplálkozásban rejlik.
A magas vérnyomásról azt gondoljuk, az életkorral együtt járó betegség. A természeti embernél ismeretlen a magas vérnyomás. A különbség oka nem a stressz eltérő szintjében, hanem elsősorban az különböző táplálkozásban rejlik.
Magas vérnyomásról akkor beszélünk, ha a szisztolés és diasztolés értékek meghaladják a 130/85 Hgmm-et, de optimálisnak a 120/80 Hgmm vagy annál alacsonyabb értékeket tekintik (Lindeberg, 2010). A magas vérnyomás a nyugati népesség legalább 30%-át érinti. A modern élet sajátossága, hogy természetesnek tekintik a vérnyomás élet során való fokozatos emelkedését. Ez a természeti népeknél nincs így. A természeti népeknél 40 éves korban az átlagos vérnyomás 105/65, és az élet során ez az érték nem emelkedik (Lindeberg és mtsi., 2003). Ennek azonban nem genetikai oka van, hiszen amint a bennszülöttek áttérnek a nyugati étrendre, ugyanúgy alakul a vérnyomásuk, mint a nyugati emberé. A magas vérnyomásnak sok oka lehet, mi itt elsősorban az un. elsődleges vagy esszenciális magas vérnyomással foglalkozunk, mert ez a legelterjedtebb és ez függ össze szorosan a táplálkozással.
Sófogyasztás és vérnyomás
A közegészségügy szemében a só ugyanolyan mitikus gonosszá vált, mint a zsír és koleszterin, és ugyanúgy értelmetlen a fokozott sófogyasztást a magas vérnyomásért hibáztatni, mint a koleszterint a szív és érrendszeri betegségekért. A sómítosz ugyanúgy született, mint a koleszterinmítosz: pár hetes állatkísérletekből vontak le messzemenő következtetéseket az emberre nézve. Hogy önmagában nem a só okozza a magas vérnyomást, azt bizonyítja a Kuna törzsekkel folytatott vizsgálatok. E népnek kifejezetten alacsony a vérnyomása, jóllehet annyi sót fogyasztanak -napi 10-20 grammot-, mint a nyugati ember. Genetikai okokra nem lehet hivatkozni, ugyanis a nyugati étrendre áttért kuna embereknek a nyugati emberhez hasonlóan magas vérnyomása alakul ki (McCullough és mtsi., 2006). Ugyancsak nem talált komoly kapcsolatot a vérnyomás és a sófogyasztás között a 48 népcsoportot összehasonlító INTERSALT vizsgálat (INTERSALT, 1988). A kutatók a sóhatást akarták igazolni, s helyette megkapták a jól ismert összefüggést: az elhízás és az alkoholfogyasztás határozta meg erősen a magas vérnyomást. A sócsökkentő programok komolytalan -2-4 Hgmm- vérnyomáscsökkentést értek el (Midgley és mtsi., 1996; Graudal és mtsi., 1998). A só feltételezett negatív hatásával ellentétben viszont számos vizsgálat azt igazolta, hogy az alacsony sófogyasztás kifejezetten veszélyes. A Skót Szív Vizsgálatban az derült ki, hogy a sófogyasztás védőfaktor mindenfajta halálnemben, beleértve a szív és érrendszeri halált is (Tunstall-Pedoe és mtsi., 1997). Ugyanezt kapta egy másik vizsgálat 21 000 ember öt éves követéses vizsgálatával (Alderman és mtsi., 1998). Egy 2011-es vizsgálat 3700 ember 8 éves követéses vizsgálata alapján megállapította, hogy a legkevesebb sót fogyasztók 60%-kal valószínűbben haltak meg szívbetegségben, mint a legtöbb sót fogyasztók. A magas vérnyomás nem függött össze a sófogyasztással (Stolarz-Skrzypek és mtsi., 2011). A sóhisztériában részt nem vállaló kutatók általában azt vallják, hogy badarság a sófogyasztás általános csökkenésétől bármiféle javulást várni a népesség vérnyomásában. Az eredmények nem támogatják az általános sócsökkentést, sőt veszélyesnek tartják Aki persze mégis úgy tapasztalja, hogy a sócsökkentés számára kedvező, azt nem akarjuk elrettenteni a sófogyasztás korlátozásától.
A szénhidrátok és a vérnyomás
Ha újra elindulunk a kályhától, azaz felidézzük, hogy a természeti népek közt a vérnyomás élethossziglan alacsony, míg a nyugati népességben a vérnyomás az életkorral folyamatosan növekszik és a népesség 15-30%-a szenved magas vérnyomásban, akkor arra a szokatlan gondolatra juthatunk, hogy a magas vérnyomás is a finomított szénhidrátok fogyasztásával függhet össze. Ez elsőre badarságnak tűnhet, hisz a sót, a koleszterint, a stresszt, meg hasonlókat szokás hibáztatni, de nem a szénhidrátokat.
A sok finomított szénhidrátot fogyasztókban az ismételt magas inzulinszint előbb-utóbb valamilyen mértékű inzulinrezisztenciához vezet. Magas vérnyomásban szenvedőknél, függetlenül attól, túlsúlyosak-e, vagy normál súlyúak, következetesen ki lehet mutatni az inzulinrezisztenciát és a hiperinzulinizmust (Ferrannini és mtsi., 1990; Passa, 1992). A vizsgálatok szerint a cukorbetegek fele szenved magas vérnyomásban is, és a magas vérnyomásban szenvedők harmada cukorbetegségben is szenved (Cheung , 2010). Adott pillanatban mérve a magas vérnyomásúak 50%-a inzulinrezisztens (Lima és mtsi., 2007). Az ilyen mérések mindig egy "elkapott pillanatot", nem pedig a végkifejletet rögzítik. Egy vizsgált csoportban mindig lesznek "kezdő" magas vérnyomásos betegek, akik csak később válnak inzulinrezisztenssé. Ha valaki magas vérnyomásban szenved, a normál vérnyomásúakhoz képest két és félszeres a kockázata, hogy cukorbeteggé váljon (Khan és mtsi., 2006). A túlsúly növekedésével arányosan nő a magas vérnyomás kockázata. Míg a normál súlyúaknak tekintett (BMI < 25) emberek közt 15%-os a magas vérnyomásúak aránya, az elhízottak (BMI > 30) közt már 42%-os az arány (Brown és mtsi., 2000). Túlsúlyosak vizsgálatából az is kiderült, hogy önmagában a túlsúly nem vezet magas vérnyomáshoz, csak akkor, ha a túlsúly miatt magas inzulinszint is kialakul (Lucas és mtsi., 1985). Éppen ezért nem önmagában a fogyás, hanem az inzulinrezisztencia csökkenése vezet vérnyomás csökkenéshez (Blumenthal és mtsi., 2000). Ezek után nem meglepő, hogy az inzulinrezisztenciát csökkentő gyógyszerek egyben csökkentik a vérnyomást is (Giugliano és mtsi., 1993; Buchanan és mtsi., 1995).
A sok egymásra lapátolt összefüggésben az teremt rendet, hogy a hiperinzulinizmus, az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség, az elhízás és a magas vérnyomás közös nevezője a metabolikus szindróma. Ez áll mindegyik tünet mögött. A középkorú nyugati népesség 35%-a, idősebb korban már 40%-a szenved metabolikus szindrómában (Cheung, 2010). A metabolikus szindróma oka pedig a magas glikémiás indexű és telítettségű finomított szénhidrátok fogyasztása. Szindrómának azért nevezik, mert a felsorolt jellemzők nem feltétlen mindegyike fejlődik ki, de ha meg is jelenik mind, akkor sem egyszerre, hanem fokozatosan egymás után alakulnak ki. Ezért nem mondható, hogy egyik okozza a másikat, hanem mindegyiknek ugyanaz a közös gyökere: az, hogy az emberi szervezet evolúciósan nincs felkészítve finomított szénhidrátok nagymennyiségű, rendszeres fogyasztására.
Húgysav és vérnyomás
A kérdést a Köszvény fejezetben is tárgyaljuk, de röviden itt is kitérünk rá. Evolúciós okokból az emberi faj magas húgysavszinttel jellemezhető. A magas húgysavszintet a magas vérnyomás egyik kockázati faktorának tekintik. Ez azonban részigazság, mert a természeti népeknek ugyancsak magas, sőt olykor magasabb, mint a nyugati embernek, mégis tartósan alacsony a vérnyomásuk (Lindeberg és mtsi., 2004). Ebből az következik, hogy nem a magas húgysavszint az oka a magas vérnyomásnak, ez csupán statisztikai együtt járás, jelez valami közös faktort, ami oka a magas vérnyomásnak és a magas húgysavszintnek. A közös faktor a hiperinzulinizmus és az inzulinrezisztencia, azaz a cukorbetegség előszobája. Sokáig lehet ebben az előszobában tartózkodni úgy, hogy a szokványos orvosi vizsgálatok nem jelzik a veszélyt. A hiperinzulinizmus és az inzulinrezisztencia egyfelől merevvé teszi az érfalat, mert csökkenti az érfal tágulékonyságát, másrészt rontja a vese kiválasztó kapacitását, ezért a vese több húgysavat tart vissza a kelleténél. Ha a gyakran köszvényhez vezető magas húgysavszint okait keressük, a finomított szénhidrátokat és a fruktózt tehetjük felelőssé (lásd. Köszvény fejezet). Nem a húgysavszintet kell tehát csökkenteni, hanem a finomított szánhidrátokat és a fruktózt kell elhagyni. Utóbbiból az egészségesnek hitt gyümölcslevekkel fogyasztják az emberek a legtöbbet.
A vérnyomás kezelése
Ha túl akarunk lépni azon az agyonismételgetett tanácson, hogy a magas vérnyomás ellen legjobb az "egészséges" életmód, és azt kérdezzük, miből is álljon az az egészséges életmód, akkor legelőször is a finomított szénhidrátok elhagyását kell javasolnunk. Hogy nem egyszerűen a fogyókúrát ajánljuk, annak több oka is van. A fogyás nem szükségképpen vezet az inzulinrezisztencia és hiperinzulinizmus megszűnéséhez. Mint fentebb írtuk, nem a túlsúly, hanem az inzulinháztartás zavara áll a magas vérnyomással összefüggésben. Nemrég publikálták azt a vizsgálatot, amelyben lowcarbbal, azaz alacsony szénhidráttartalmú étrenddel ill. fogyasztószerrel lefogyottakat hasonlítottak össze. Mindkét csoport ugyanannyit fogyott a vizsgálat ideje alatt, de a lowcarb csoportban kétszer jobban csökkent a magas vérnyomás, mint a fogyasztószert szedő csoportban (Yancy és mtsi., 2010).
A másik jótanács a fehérje növelése. Számos vizsgálat igazolta, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátot fehérjére cserélve jelentősen csökken a vérnyomás (Cutler és mtsi., 2005). Pl. az OmniHeart vizsgálatban vérnyomáscsökkentés szempontjából hasonlították össze három egészségesnek tekintett étrendet: az egyik nagy szénhidráttartalmú, a másik nagy fehérje tartalmú, a harmadik sok egyszeresen telítetlen olajat (pl. olívaolajat) tartalmazott. Mind a sok fehérjét, mind a sok egyszeresen telített olajakat tartalmazó étrend hatékonyabban csökkentette a vérnyomást, mint a szénhidrátalapú étrend (Appel és mtsi., 2005). Egy másik vizsgálatban olyan kenyeret adtak a magas vérnyomásos betegeknek, amelyben a szénhidrát jórészét fehérjére cserélték, s így jelentős vérnyomáscsökkenést lehetett elérni (Lee és mtsi., 2009).
A harmadik jótanács a kálium bevitel jelentős növelése. Persze nem tablettában gondoljuk, hanem sok növényi élelem formájában. Őseink és a természeti népek igen sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, ezért káliumban sosem volt hiányuk. Az emberi szervezet működése az evolúció során úgy formálódott, hogy a nátriumot képes visszatartani, míg a kálium folyamatosan kiürül (Adrogué és Madias, 2007). Mivel a nyugati ember nem fogyaszt megfelelő mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt, folyamatosan káliumhiányban szenved, ami a magas vérnyomás kialakulásának egyik oka (Zhang és mtsi., 2009).
Miközben tehát a közegészségügy még mindig a sófogyasztás csökkentésén lovagol, a magas vérnyomás leküzdésének módszere a kutatásokból mozaikként kirakható: sok fehérje, sok zöldséggel és gyümölccsel, magvakkal, teljesen mellőzve a gyorsan felszívódó szénhidrátokat. Ez gyakorlatilag a paleolit étrend. Egy kis létszámú vizsgálat már igazolta is, hogy a paleolit étrend rövid idő alatt vérnyomáscsökkenéshez vezet (Österdahl és mtsi., 2008). A mindennapi tapasztalat is az, hogy magas vérnyomásban szenvedőknél igen gyorsan normalizálódik paleo étrendre a vérnyomás.
Felhasznált irdoalom
