Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A paleolit és a terhesség

A paleo éppenúgy tartható terhesség alatt, mint egyébként. Ha belátjuk, hogy ez nem egy "diéta", hanem egy évmilliók alatt kialakult életmód, akkor miért gondolnánk, hogy a terhes anyának nem való? Neki való igazán.

 

Google hirdetés

 

A terhesség egy különleges állapot, hiszen az anya táplálkozása erősen befolyásolja a magzat fejlődését és későbbi egészségét. A hagyományos felfogás szerint az anya dolga, hogy ellássa magzatát minden föld jóval, a magzat meg fejlődik, ahogy tud. Az új kutatások fényében kicsit más kép rajzolódik ki: az anya un. epigenetikus hatásokon keresztül programozza utódját. Az epigenetikus hatások alatt azt értjük, hogy a környezeti hatások, a magzat esetében az anyai szervezet, mint környezet, jelentős hatást gyakorol az utód fenotípusára. Meg szoktuk különböztetni a genotípust és a fenotípust. Az előbbi génjeink összessége, az utóbbi, ami környezeti hatásra lesz ebből. Tipikus példája a genotípus-fenotípus összefüggésnek az, amikor egy növényt a neki nem megfelelő talajba ültetnek, nyamvadt növényke lesz belőle, míg neki való talajban óriásira növekedhet. A két növény genomja ugyanaz, a környezet azonban eltérő fenotípust hoz létre belőle. Az epigenetikus hatások tulajdonképpen az ember plaszticitását mutatják, az anyai belső környezet hatására pl. változhat az utód anyagcseréje.

Az utód "programozására" számos példa ismert. Pl. ha egy anyának több fia születik, minél később születik egy fiú, annál valószínűbben lesz homoszexuális. Az anyát ért stressz is befolyásolhatja az utód nemi irányultságát, a II. világháborúban a bombázások alatt terhes nők fiai közt ugrásszerűen megnőtt a homoszexuálisok aránya.

Magzati alultápláltság

Életközelibb példa az un. "alultáplált magzat" paradigma. A háborúk okozta éhínségek utódra gyakorolt hatását vizsgálva derült ki, hogy a magzati "éhezés" az utódot olyan környezetre készíti fel, ahol nagyon gazdaságosan kell majd a táplálékot hasznosítani. Ez a "takarékos fenotípus" elmélet (Hales és Barker, 2001). Az "alultáplált magzatból" olyan felnőtt lesz, aki jóltápláltság esetén könnyebben elhízik, könnyen alakul ki nála inzulinrezisztencia, cukorbetegség, szívbetegség. Az alultáplált magzatokból kis születési súlyú babák születnek, és a születési súly igen szoros kapcsolatban áll a későbbi inzulinrezisztencia és cukorbetegség kockázattal (Langley-Evans, 2004).

Egy vizsgálatban 64 éves embereknél és a fenti összefüggést kapták születési súlyúk és cukorbetegség kockázatuk közt (Langley-Evans, 2004). Az alacsony születési súlyúak körében 6.5-szeres kockázat volt a cukorbetegségre, a nagy születési súlyúakhoz képest. A kérdés nem elméleti, mert Magyarországon az átlagos születési súly 3300 gramm körül mozog és a babák 8-9%-a 2500 grammnál kisebb súllyal jön világra. Ugyanebben a vizsgálatban az alacsony születési súlyúaknak 18-szor nagyobb volt a kockázata metabolikus szindrómára, mint a nagy születési súlyúaknak.
Természetesen ez a kockázat csak azoknál áll fenn, akik a nyugati táplálkozásba csöppennek bele. A természeti népeknél a "takarékos fenotípusú" csecsemő nem a bőségbe születik bele, nem is fog elhízni és nem is lesz cukorbeteg. A paleolit táplálkozás születési súlytól függetlenül ajánlott mindenkinek, de az alacsony születési súlyúaknak szó szerint életmentő.

Azonban, mint David Barker összefoglalójában rámutatott, élesen meg kell különböztetnünk az anya tápláltságát a magzatétól. A születési súly elsősorban az anya terhességi előtti testméretétől függ, nem pedig a terhesség alatti táplálkozásától. Az összefüggés nem genetikai, mert amikor donortól kap petesejtet egy nő, nem a donor, hanem a befogadó anya testmérete számít. Az éhínségek alatt született csecsemőknél tapasztalták azt, hogy a terhesség alatti alultápláltság alig-alig befolyásolta a születési súlyt. A "takarékos fenotípus" kialakulását tehát némileg át kell értelmeznünk: azoknak az anyáknak születik kis súllyal a csecsemőjük, akik már a terhesség előtt tartósan alultápláltak voltak (Barker, 2001). Pl. a terhesség alatt keveset hízó, vagy éppen fogyó nőknek is átlagos, vagy átlagosnál nagyobb gyermeke születik.

A magzati "éhezés" egyik nyilvánvaló oka a mi viszonyaink közt az állandó fogyókúrázás. A másik, rejtettebb ok a nyugati táplálkozásban rejlik. A gabonafélék és a hüvelyesek állandó fogyasztása tartós vitamin és nyomelemhiányhoz vezet, ugyanis az egészségesnek tartott teljes kiőrlésű pékárúkban és a hüvelyesekben rengeteg fitát található, amelyek meggátolják a vas, cink, magnézium és a vitaminok felszívódását. A krónikus D vitaminhiány köszönhető a napkerülésnek és a D vitamin ajánlott napi adagjának tévesen megállapított alacsony szintjének. A nyugati táplálkozás további ismérve a fehérjehiány és a zsírhiány, ami a szénhidrátok felé eltolódott táplálkozást jellemzi. Márpedig a magzat sorsát az anya testében a terhesség előtt felhalmozódott aminosavak, ásványi anyagok, zsírban oldódó vitaminok mennyisége dönti el.
A magzat fejlődését lapvetően meghatározza a placenta fejlődése és mérete is. Meglepő módon mérsékelt alultápláltság esetén a placenta mérete növekszik, kompenzálandó az anyai alultápláltságot. A nyugati táplálkozásra jellemző gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása a terhesség középidejében viszont gátolja a placenta növekedését! (Barker, 2001).

A magzati túltápláltság

Sok nő aggodalma a paleolit táplálkozással szemben az, hogy majd "éhezik" a magzata, nem fog rendesen fejlődni, mert nem jut elég "szénhidráthoz". Sok ember fejében a szénhidrátok azonosak a gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, a növényeket nem tekintik szénhidrátforrásnak. Őket ritkán győzi meg az az érv, hogy már kihalt volna az emberiség, ha a paleolit táplálkozást folytató ősember magzatja nem fejlődött volna megfelelően az alacsony glikémiás indexű (továbbiakban GI) paleolit táplálkozástól. Azonban az újabb vizsgálatok is egyértelműen azt bizonyítják, hogy a terhesség alatti magas GI táplálkozás komoly kockázatot hordoz magában. Ennek oka az, hogy a magas GI táplálkozás magas vércukorszintet okoz, ami "túltáplálja" a magzatot.

Robert Moses és mtsi. 2006-ban közölték vizsgálatuk eredményét, amelyben terhességük alatt alacsony ill. magas GI táplálkozást folytató nők újszülötteit hasonlították össze. Az alacsony GI táplálkozást folytatók gyermekei közt az átlaghoz képest nem volt gyakoribb az alacsony vagy extra születési súlyú gyerek. (Extra születési súlyú az a gyerek, aki a született gyerekek 90%-ánál nagyobb) A magas GI táplálkozást folytatók közt viszont a született gyerekek 33.3%-a extra nagy súllyal született, szemben az alacsony GI-jűek 3.1%-val. A nagy GI táplálkozást folytatók gyerekei nem magasabbak, hanem kövérebbek voltak. Ez lényeges, ugyanis a túlsúlyos csecsemőből lesz a túlsúlyos felnőtt. Ez azt jelenti, hogy mind a magzati alultápláltság, mind a túltápláltság anyagcserezavarokhoz vezet felnőttkorban.

A magas GI táplálkozás számos komoly terhességi és szülési kockázatot vonhat maga után. Theresa Scholl és mtsi. vizsgálata szerint a magas anyai vércukorszint fokozza a magzati fertőzések kockázatát, pl. a belső magzatburok- fertőzést. Amikor a belső magzatburok- fertőzés magas anyai vércukorszinttel párosult, 12-szeres korai vetélési kockázatot találtak. A magas anyai vércukorszint mindenféle észrevétlen fertőzés kockázatát megnöveli, amely vetéléshez vezethet. A nyugati táplálkozással járó magas szervezetszintű gyulladás ugyancsak komoly kockázati tényezője a koraszülésnek és vetélésnek. Végül az óriásbébik jóval gyakrabban születnek császármetszéssel.
Gary Show és mtsi. vizsgálatukban szoros kapcsolatot találtak az idegcsőzáródási (nyitott gerinchez és hasonló problémákhoz vezető) defektusok és az anyai magas vércukorszint között. A magas vércukorszint más veleszületett abnormalitásokkal is szoros kapcsolatot mutat. A magzatnak a 7. hétig nincs saját hasnyálmirigye, ezért vércukorszintjét az anyai vércukorszint határozza meg. A magas GI táplálkozás folytatókra az jellemző, hogy evéskor hirtelen nagyon magas vércukorszint alakul ki, majd ez a termelődő nagy mennyiségű inzulinra hirtelen lecsökken. A magzat fejlődése szempontjából mindkét irányú szélsőséges kilengés rendkívül káros. Az alacsony GI-jű paleolit táplálkozás ezzel szemben viszonylag tartós és lassan változó vércukorszintet biztosít.

Terhességi hányinger és hányás

Az első trimeszterben a nők 50-90 százaléka tapasztal émelygést, hányingert, hányást. Ezt a modern orvoslás és a közvélekedés is terhességi komplikációnak tartja. Az adatok azonban azt mutatják, hogy minél erősebbek a tünetek, annál kisebb a valószínűsége a vetélésnek és annál valószínűbb az egészséges és normál súlyú élveszülés (Huxley, 2000). A terhességi émelygés evolúciós szempontú elemzése arra mutat rá, hogy a terhesség első három hónapjában a fejlődő magzat bármilyen toxikus anyagra súlyosan károsodhat. Az émelygés szelektíven a húsféleségekre, erősen fűszerezett ételekre, különféle italokra és kávéra alakul ki.
Samuel Flaxman és Paul Sherman 20 "húsevő" és 7 "növényevő" társadalmat hasonlított össze, s kimutatták, hogy ahol a táplálkozás alapvető élelmiszere az állati eredetű élelem, ott gyakori a terhességi hányinger, míg ahol döntően növényi eredetű táplálékot esznek, ott a terhességi hányás ismeretlen (Flaxman és Sherman, 2000). Sok nő esetében a terhesség első jele a kávé nem kívánása (Lawson és mtsi., 2004).
A terhességi émelygés és hányás sok nőt megakadályoz abban, hogy rendesen táplálkozzon, s ez aggodalmat kelthet, vajon a magzat nem sínyli-e meg az anya éhezését. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az első három hónapban a magzat tápigényét bőven fedezi az anya terhesség előtt felhalmozott tartaléka, sőt - mint idéztem - még az egész terhesség alatti alultápláltság sem vezet komoly születési súlycsökkenéshez. Amikor a háború alatti éhínség csak az első három hónapot érintette, az újszülöttek teljesen normális súllyal születtek meg (Huxley, 2000). Akinek nincs hányingere, az ne essen kétségbe, de érdemes úgy csinálnia, mintha lenne, azaz kerülje az evolúciósan veszélyes ételeket.
Az émelygés pedig csökkenthető gyógyszermentesen is. Számos vizsgálatot végeztek gyömbérrel, amely hatékonyan csökkenti az émelygést. A szokásos adagja 0.5-2 gramm gyömbérpor kapszulában bevéve (Keating és Chez, 2002). Az elemzések a gyömbér terhesség alatti szedését biztonságosnak találták (Portnoi és mtsi., 2003).

Paleolit táplálkozás terhesség alatt

A paleolit táplálkozás terhesség alatt is ajánlott. A nyugati táplálkozás több szempontból is veszélyezteti a terhességet, amit a paleolit étrend kivéd. A nyugati étrend két általános hatása, a magas gyulladásszint és a cukoranyagcsere zavara (magas vércukor- és magas inzulinszint, inzulinrezisztencia) önmagában is számos problémát okozhat, a korai vetéléstől a veleszületett testi rendellenességeken át az extra súllyal születésig. A gabonafélékben és a hüvelyesekben a makro és mikro összetevők felszívódását gátló anyagok (pl. fitátok), a fehérje emésztést gátló enzimgátlók találhatók. Terhesség alatt kevésbé ajánlott a magvak nagy mennyiségű fogyasztása, mivel a magvak is tartalmaznak fitátokat. A gabonafélékben található gluténre való rejtett érzékenység korai vetéléshez vezethet.
Gyakori aggály, hogy a kalcium forrása a tej és tejtermékek. A kérdésről lásd. Paleolit szakácskönyv szócikkeit.

Kirsten Herrick és mtsi. összefoglalójukban adatokat idéznek arra, hogy a terhesség alatti sok hús/kevés szénhidrát fogyasztás az utódokban később magas vérnyomást okoz. Ezzel kapcsolatban azonban felvethető, hogy itt a nyugati táplálkozást tekintve "normálisnak", valójában műtermékről van szó. A természeti népeknél ugyanis közismerten alacsony a vérnyomás és nem növekszik az életkorral. Pl. az eszkimókra közepes, az európainál jóval alacsonyabb vérnyomás jellemző, miközben táplálékuk hús és zsír (Bjerregaard és mtsi., 2003). Érdekes mód azonban, ha egy eszkimó ember áttér az európai kosztra, egyből megnő a vérnyomása (Bjerregaard és mtsi., 2002). Ez azt jelzi, hogy nem a fehérjedús táplálkozás okozza az utódban a magas vérnyomást, hanem az alacsony szénhidráttartalmú táplálkozáshoz szokott magzat a magas GI-jű külvilágban a nyugati táplálkozásra magas vérnyomással reagál. De ha mi paleolit módon élünk, miért gondoljunk, hogy gyermekünk nem azt fogja magáévá tenni?

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

  • Barker, DJP: The malnourished baby and infant. British Medical Bulletin 2001;60: 69-88
  • Bjerregaard P, Dewailly E, Young TK, Blanchet C, Hegele RA, Ebbesson SE, Risica PM, Mulvad G.Blood pressure among the Inuit (Eskimo) populations in the Arctic. Scand J Public Health. 2003;31(2):92-9
  • Bjerregaard P, Jorgensen ME, Lumholt P, Mosgaard L, Borch-Johnsen K; Greenland Population Study.Higher blood pressure among Inuit migrants in Denmark than among the Inuit in Greenland. J Epidemiol Community Health. 2002 Apr;56(4):279-84.
  • laxman SM, Sherman PW.Morning sickness: a mechanism for protecting mother and embryo. Q Rev Biol. 2000 Jun;75(2):113-48.
  • Hales CN, Barker DJ.The thrifty phenotype hypothesis. Br Med Bull. 2001;60:5-20.
  • Herrick K, Phillips DI, Haselden S, Shiell AW, Campbell-Brown M, Godfrey KM: Maternal consumption of a high-meat, low-carbohydrate diet in late pregnancy: relation to adult cortisol concentrations in the offspring. J Clin Endocrinol Metab. 2003 Aug;88(8):3554-60.
  • Huxley RR: Nausea and vomiting in early pregnancy: its role in placental development. Obstet Gynecol. 2000 May;95(5):779-82.
  • Keating A, Chez RA.Ginger syrup as an antiemetic in early pregnancy. Altern Ther Health Med. 2002 Sep-Oct;8(5):89-91.
  • Lawson CC, LeMasters GK, Wilson KA.Changes in caffeine consumption as a signal of pregnancy. Reprod Toxicol. 2004 Jul;18(5):625-33.
  • Moses RG, Luebcke M, Davis WS, Coleman KJ, Tapsell LC, Petocz P, Brand-Miller JC.Effect of a low-glycemic-index diet during pregnancy on obstetric outcomes. Am J Clin Nutr. 2006 Oct;84(4):807-12.
  • Portnoi G, Chng LA, Karimi-Tabesh L, Koren G, Tan MP, Einarson A.Prospective comparative study of the safety and effectiveness of ginger for the treatment of nausea and vomiting in pregnancy. Am J Obstet Gynecol. 2003 Nov;189(5):1374-7.
  • Scholl TO, Sowers M, Chen X, Lenders C.Maternal glucose concentration influences fetal growth, gestation, and pregnancy complications. Am J Epidemiol. 2001 Sep 15;154(6):514-20.
  • Shaw GM, Quach T, Nelson V, Carmichael SL, Schaffer DM, Selvin S, Yang W.Neural tube defects associated with maternal periconceptional dietary intake of simple sugars and glycemic index. Am J Clin Nutr. 2003 Nov;78(5):972-8.
  • Simon C. Langley-Evans: Associations between Fetal and Infant Growth and Non-insulin-dependent Diabetes. in: S.C. Langley-Evans Fetal nutrition and adult disease programming of chronic disease through fetal exposure to undernutrition. CABI Publishing Cambridge, MA, 2004. pp: 157-170.