Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Pár gondolat a pszichoterápiákról

A pszichoterápia célja nem az, hogy a páciens lelkét keresztül-kasul kikutassuk, mélyfúrásokat végezzünk. és leleplezzünk minden múltbeli bűnöst, hanem hogy a páciens megtanulja megoldani a jelen problémáit.

 

Google hirdetés

 

Freud nyomasztó árnyéka

Manapság minden pszichoterápiatörténet Freuddal kezdődik, és legtöbb pszichológus még kínvallatásnak alávetve is csak az ő nevét tudná kinyögni. Pedig Freud leginkább a marketingben volt zseni, nem a pszichoterápiában. Ő volt az, aki képletesen szólva szabadalmaztatta a mindenki által ismert és használt kereket. Aki kicsit is beleszagol a 18. század szellemi légkörébe, azonnal rájön, hogy a pszichoterápia se nem Freudé, se nem más személyé, hanem több száz éven át formálódott és csiszolódott pszichiáterek, hipnotizőrök és papok keze nyomán. Hogy ne menjünk vissza túl messzire, elég csak Freud kortársait felemlegetni, akiket Freud szorgosan tanulmányozott, majd gyorsan elfelejtett, hogy utána visszaböfögje a tőlük ellesett gondolatokat. Paul Briquet 1859-ben jelentette meg a "Hisztéria klinikai és terápiás kezelése" című művét. Briquet 430 hisztériás beteget tanulmányozott az évek során a párizsi Charité kórházban. Szinte teljes listáját adta a konverziós tüneteknek és kizárta, hogy a hisztériának bármi köze volna a női nemi szervekhez, vagy a szexuális frusztrációkhoz. 1869-ben John Russel Reynolds leírta, hogy a hisztériás bénulások hátterében a bénulás képzete rejlik, ezt később Jean-Martin Charcot is magáévá tette, aki sokat tanulmányozta a hisztériát, s mellesleg a "neurózis Napóleonja" néven emlegették. Briquet, Charcot és Reynolds is tagadta, hogy a hisztéria csak nők betegsége volna. Freud meg azt hitte, Bécsben ő lesz a nagy szakértő, és miután Franciaországban elleste Auguste Liebeault és Hippolyte Bernheim szuggesztió-tanát, Pierre Janet tudattalan kutatásait, Charcotnál átitatódott a hisztéria szexuális etiológiájával, hazaszaladt Bécsbe hisztéria szakértőnek, de különösebb ovációval nem fogadták. A hírnévre éhes Freud rábeszélte kezdetben vonakodó barátját, Joseph Breuert, hogy írjanak egy könyvet a hisztériáról. A dolognak volt egy-két szépséghibája. Az egyik a Breuer által ismertetett Anna. O. esete, akit Breuer állítólag az ő katartikus módszerével szépen kigyógyított hisztérikus bénulásaiból és beszédzavarából. Henri Ellenberger pszichohistorista azonban felkutatta Anna. O. Breuer által írott eredeti kórtörténetét, és abból kiderült, hogy a lánynak TBC eredetű agyvelő gyulladása volt, s Breuer nem gyógyította meg, hanem ópiummal kezelte egy ideig, majd meghalni egy kórházba utalta. Mindezt Freud is tudta, menyasszonyával erről levelezgetett. A hisztériáról írt könyvük másik szépséghibája az volt, hogy a Freud által ismertetett 4 beteg egyike sem volt hisztériás. Azaz, sem Breuer, sem Freud nem gyógyított meg senkit, és Freud hisztéria "elmélete" kora nézeteinek összefoglalása volt.

A dinamikus irányzatok Freud köpönyegéből bújtak ki

Mindez természetesen Freud pályafutásának csak a kezdete volt, és nem meglepő, hogy amilyen volt a kezdet, olyan lett a folytatás is. Egész pályafutása során jobb szerette a teóriáihoz igazítani a tényeket, mint fordítva. Egy spekulatív mitológiát teremtett pszichológia helyett, ami oly mértékben gyökeret vert a kultúrában, hogy a mai napig szennyezi a pszichoterápiás gondolkodást. A pszichoanalízist, vagy, ahogy leszármazottait nevezik, a dinamikus irányzatokat azért imádják a terapeuták, mert egy-két freudi fogalmat elsajátítva minden megmagyarázhatónak, értelmezhetőnek tűnik. A pszichoanalízis logikája szerint mindig a terapeutának van igaza, mert ha nincs, akkor az csak a beteg ellenállása.

A dinamikus irányzatok naiv elképzelése szerint, ha tudatosítjuk a kiváltó tudattalan okokat, "feldolgozzuk" a traumát, akkor megszűnik a tünet. Sosem felejtem el azt a hölgyet, aki hét éven át járt analízisbe beszékelési félelmei miatt, majd hét év után terapeutája azt javasolta, keressen bajára más irányzatot. Viselkedésterápiára a hölgy pár hónap alatt megszabadult 10 éve gyötrő tüneteitől. Tudnék még hasonló történeteket, de röviden csak azt tanácsolom: kerüljük széles ívben a "dinamikus" terapeutákat, mert minden emberi kapcsolatban ható placebohatáson túl másban nem fogunk részesülni.

A dinamikusok dinamikus tesztje

Hasonló "dinamikus" kellék a Rorschach teszt. Ez az a bizonyos 10 táblából álló "pacás" teszt, amibe hajdanán, kezdőként én is bele voltam szerelmesedve. De aztán be kellett lássam, hogy ugyan nagyon fantáziadús a teszt, de halvány köze sincs a valósághoz. Ennek bizonyítására természetesen rendelkezésre állnak szakirodalmi kutatások is, nem az ujjamból szoptam ezt, s aki merne kételkedni és szembe menni a "nagy öregekkel", az könnyen rátalálna. Ez a teszt megint csak egy eszköz a páciens butítására, a nagy Rorschach könyvből még a kezdő is olyan szakértő dumát tud kimásolni, hogy attól mindenki elalél. Csak…az egész egy kártyavár. Amikor az USA 10 leghíresebb Rorschach szakértőjének ugyanazt a tesztfelvételt adták át elemzésre, mindegyik egészen mást hozott ki a tesztből. Hogy gyermekelhelyezési perekben perdöntő tud lenni ez a teszt, az szerintem a magyar pszichológus szakma szégyene, és alkotmányjogi kérdéseket is felvet.

A múltba révedő terapeuták

A dinamikus irányzat maradványai, mint valami kiirthatatlan bacilusok, ott fertőznek szinte minden rendelőben. A terapeuták úgy viselkednek, mint valami nyomozók, ki akarják deríteni a páciens múltját, hogy mi okozza jelenbeli tüneteit. Hány és hány pánikzavarban szenvedő páciens jött már hozzám azzal, hogy már több terapeutát elfogyasztott, már töviről-hegyire tudja csecsemőkorától az életét, de még senki nem mondta neki, hogy a túlzott légzés okozná ijesztő tüneteit. Amit nagyon nem bírok, az a terapeuták önkényes következtetései, amikor a jelen egy tünetét ok-okozati kapcsolatba hozzák egy, a múltból hajánál fogva előrángatott traumával, vagy szimplán csak valami negatív eseménnyel. A páciens általában laikus, kevesen szállnak vitába a nagy tekintélyű terapeutával, helyette benyelik, hogy a bajuk gyökere az, amit a terapeuta trófeaként felmutat. Az alapprobléma ezzel a megközelítéssel az, hogy ami teóriát a pszichológus felállít, azt semmi nem igazolja. Ha valaki vízfóbiás és gyermekkorában víz alá nyomták, a történet hihetően hangzik. Még talán igaz is, de ez eldönthetetlen. A tudományos tény az, ami vitatható és igazolható, vagy cáfolható. A terápiás felderítések eredményei mindig ingatag elméletek. Sebaj, elég, ha a pszichológus és páciense hisznek benne. Ez azt az illúziót kelti, hogy "történik" valami a terápiában. A gond az, hogy ettől senki nem gyógyul meg. szemléletváltásra volna szükség, és ehhez rengeteg modern, jelenre koncentráló terápiás irányzat van. A problémák, tünetek, félelmek ugyanis itt és most vannak, nem pedig a múltban. Ha elreped a vízvezetékcső, attól nem áll el a víz ömlése, ha a szerelő megállapítja, mi repesztette el a csövet. Akármi is repesztette el, ki kell cserélni. A pszichológia nem bűnösöket, sem nem okokat, sem nem magyarázatokat keres, hanem megoldásokat. Még ha néha úgy is tűnik, mintha a múlt "fájna", akkor sem a múltban van a probléma, hanem abban, ahogy a páciens ma látja és értelmezi a múltját.

A megoldáscentrikusok

Mindenkinek azt tanácsolom tehát, hogy csak megoldáscentrikus terapeutához járjon, a többi kellemes beszélgetés drága pénzért. Sokan azzal vigasztalják magukat, hogy legalább önismeretre tesznek szert. De az nem önismeret, ha elsajátítják, hogyan gondolkodjanak magukról a pszichológusok tolvajnyelvén.

A jó terápiában a terapeuta hatékony akar lenni. A jelenre koncentrál. Mi van a jelenben? A páciens valahogy gondolkodik és valahogy viselkedik. Ez kihat hangulatára, érzelmeire, párkapcsolatára, családjára, munkájára, egyszóval az életére.

A gondolkodás módosítása

A hatvanas években bekövetkezett kognitív forradalom csak meggyengítette az őskövület "dinamikus" terápiákat, de le nem radírozta őket. A kognitív terápiák voltak az elsők, amelyek a jelent tették vizsgálódási tárgyukká. Mára már a kognitív terápiák sem a legmodernebb felfogást képviselik. Sok terapeuta rájött már arra, hogy hiába demonstrálja páciensének a hibás kognitív sémáit, azok attól még mindig újratermelődnek. Sziszifuszi munka a mindig új fejet növesztő kognitív torzulásokat nyesegetni. Kiderült, hogy a gondolkodást irányító metasémák felderítése és megváltoztatása sokkal hatékonyabb. Ilyen metaséma például a pánikbetegnek az a rejtett feltevése, hogy ha folyamatosan ellenőrzi testi tüneteit, akkor azzal kivédheti a rohamot. Vagy a depressziósok múlt "bűnein" való rágódása abból a rejtett feltevésből fakad, hogy ha elég sokat törik a fejüket ezeken, egyszer csak majd megértik. A kényszeresek egyik metasémája az, hogy a gondolattal lehet hatni a valóságra, azaz, ha valakiről rosszat gondolok, az be is következhet.

A kognitív terápiákat hatásosnak tekintették sokáig a depresszióban, de mára kiderült, hogy nem a kognitív sémák átalakítása eredményezi a főhatást, hanem az, hogy a beteg újra tevékennyé válik. Abból nőtt ki a depresszió viselkedéses aktiválási terápiája, melynek az a célja, hogy azokat a viselkedési-tevékenységi módozatokat írja elő a páciensnek, amit depressziója előtt szeretett művelni.

A viselkedés módosítása

A viselkedésterápia a kezdetektől, az 1920-as évektől rendkívül precíz, tudományos irányzat volt, számos ma is használható, működő módszert dolgoztak ki a legkülönfélébb problémák kezelésére. A viselkedésterápiák fő erénye a hatékonyság és a módszer gyors visszaigazolódása. Dumcsizni évekig lehet a változás illúziójával, mert ellenőrizni nem igen lehet. A viselkedésterápiában a páciens elég gyorsan tesztelni tudja, javul-e az állapota, vagy sem. És ha nem javul, akkor lehet módosítani a terápiás terven.

Arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy kérje számon a javulást terapeutáján. A terápia mindig két emberen múlik, s még a legjobb terapeutáknál is előfordul, hogy valamiért nincs összhang a pácienssel. De a terápia egy szolgáltatás, a megrendelőnek joga van a pénzéért hatásos és hatékony kezelést kapnia. Ha végre nálunk is öntudatosabbak lennének az emberek, gyorsan megtisztulna a szakma az elavult módszerekkel és gondolkodással dolgozóktól.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre