Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Hűtlenség, féltékenység, evolúció.
in: Csernus Imre; F. Várkonyi Zsuzsa; Kánya Kata; Lux Elvira; Popper Péter; Sas István; Sz. Mikus Edit; Szendi Gábor; Szőlösy-Csoma Enikő; Vekerdy Tamás: Párkapcsolatok iskolája. Mesterkurzus-Jaffa kiadó 2008

 

Google hirdetés

 

A modern monogámia anyagi béklyója

A modern monogámia megőrizte történelmi gyökereit: közös a vagyon, és a mai házasságokban alapelvárás, hogy mindkét fél élethossziglan hűséges legyen egymáshoz, közös gyermekeik nevelésében mindkét fél vegye ki a részét. Ez alapvetően más, mint amire a kőkori ember ki lett találva: a monogám kapcsolat sosem egy életre szólt. Amikor az embernek csak egy kőbaltája volt, könnyen odébbállt.
A modern monogámia egyik alapproblémája, hogy a társadalom vagyonjogi és családjogi kötelékekkel köti össze a párokat. Az emberek elvesztették szabadságukat, nem tudnak szabadon, érzelmi alapon dönteni, mert a válás olyan hercehurca, ami sokszor jogosan elgyávítja az embereket. Sok nő tönkremegy a válásba, mert férje elorozza a közös vagyont, bosszúból földönfutóvá teszi a feleségét. De még ha nem is történik igazságtalanság, a világ a mi világunk a monogámiára épül. Az otthonteremtéshez egy párnak, de sokszor két családnak kell összefognia, kettőjük keresete kell a megélhetésükhöz és gyerekeik felneveléséhez. Ha ez borul, mondjuk egy válás miatt, az élet alapvető feltételei kérdőjeleződnek meg. Rengeteg ember él rossz házasságban csak azért, mert az anyagi béklyók miatt nem tud lépni.
A társadalom "normál" működése arra épül, hogy férfi és nő legalább addig együtt maradnak, amíg fel nem nevelték gyermekeiket. De ha lehet, még tovább.
A válásba sokan beleroppannak, nem tudják többé ellátni feladataikat, s végül a pszichiátrián kötnek ki. De ez az összeroppanás sokszor az anyagi összeomlásból fakad. Az érzelmi csalódásnál az anyagi csőd sokszor ezerszer nagyobb probléma.

/.../

Az erkölcs

A hűség valójában egy erkölcsi norma, ami nem az egyén, hanem a család és a tágabb közösség érdekeit fogalmazza meg az egyénnel szemben. Az erkölcs szintén evolúciós termék, valójában a közösségi együttélés normáit jelenti. Az erkölcsi érzék olyannyira "biológiai", hogy tudjuk, a frontális lebeny mely területe felel ezért. E terület sérülése, vagy pszichopátiában megfigyelhető veleszületett alulfejlettsége okozza az erkölcsi érzék megszűnését. Az erkölcsi érzék valami olyasmi, mint a nyelvi képesség: nem a konkrét szabályok születnek velünk, hanem a fogékonyság szabályok elsajátítására és elfogadására. De bizonyos alapelvek, mint pl. az altruizmus, a rokonok, csoporttagok előnyben részesítése, a tekintély elfogadása, a szégyenérzet velünk született erkölcsi alapelv. Az erkölcsi elvek persze belsővé válnak. Az identitás az önmagunkról alkotott kép, melyet olykor mindenáron fenn akarunk tartani. Ennek fontos része a lelkiismeretesség, amely a belsővé tett erkölcsi értékeket képviseli és pl. sokakban hűséget diktál. Sok dolog megtételétől az tart vissza minket, hogy nem tudnánk összeegyeztetni az önmagunkról alkotott képpel, ill. azzal, hogy másoknak csalódást, fájdalmat okozunk. A világ 37 kultúrájában vizsgálódva a kutatók azt találták, hogy a partnerválasztás elsődleges szempontjai közé tartozik, hogy a másik legyen jóindulatú és kedves. Az erkölcsös partner választása fontos a kapcsolat minősége szempontjából. Ezért az udvarlási szakaszban általában mindenki törekszik nagyvonalúnak, korrektnek, segítőkésznek mutatkozni, de hogy valójában milyen, azt csak a későbbiek döntik el. Kitartás jóban-rosszban erkölcsi érzék nélkül nem működik. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy az erkölcsi helytállásnak is vannak határai. A hűség tartósan nem várható el, amikor az érdekek alapvetően sérülnek, vagy a másik erkölcstelenül viselkedik.

(részletek a könyvfejezetből)

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre