Küldje el barátjának, ismerősének!

Feliratkozás hírlevélre

Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A renyhe életmód mítosza

Forrás: Pontzer H, Raichlen DA, Wood BM, Mabulla AZP, Racette SB, et al. (2012) Hunter-Gatherer Energetics and Human Obesity. PLoS ONE 7(7): e40503. doi:10.1371/journal.pone.0040503

Biztos sokan kiszámolták már elkeseredetten, hogy egy órai futás, kerékpározás, aerobic milyen kétségbeejtően kevés kalóriát éget el, és azt is tudja, aki próbálta, hogy utána meg olyan éhes lesz az ember, hogy többet eszik meg, mint amennyit elégetett. A sportolással való fogyás - mítosz, amit a nyugati étrend védelmezői találtak ki a nyugati ember elhízásának magyarázatára.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Korszaknyitó vizsgálat jelent meg most (2012) júliusban a PlosOne szakfolyóiratban Pontzer és munkatársaitól, akik megkérdőjelezték a dietetika és az orvostudomány által terjesztette mítoszt, miszerint a nyugati emberek -lassan már 70%-a- azért túlsúlyos vagy elhízott, mert tohonya életet élnek. Jó szokása ez a közegészségügynek, hogy előbb áldozatot csinál az emberekből, majd utána hibáztatja őket kialakult betegségeikért, bűntudatot keltve bennük. Magas a vérnyomásod? Mert sok sót eszel. Cukorbeteg vagy? Mert zabálsz. Mellrákod van? Mert nem jártál szűrésekre, mert teflonedényben főzöl, mert sok vörös húst eszel, mert...Vagy infarktust kaptál? Mert sok zsírt és koleszterint eszel. Ez azonban mind mellébeszélés csupán, a valódi okok a közegészségügy által preferált nyugati étrendben rejlenek. Ha a nyugati világ bele is pusztul a közegészségügy jótanácsaiba, a közegészségügy és a dietetika utolsó leheletéig állítani fogja, hogy az emberek a hibásak.

A nyugati népességben a 20. század során folyamatosan nőtt a túlsúlyosak és elhízottak aránya, de igazán a 70-es évektől lódult meg a folyamat, amikortól a közegészségügy kezébe vette a szívbetegség járvány "kezelését", azaz megkezdődött a hadjárat az ártatlan koleszterin ellen. Az elhízás járványra a közegészségügy és a dietetika előállt a váddal: nem mozogtok eleget.

Pontzer és munkatársai azt kívánták tehát megvizsgálni, vajon a nyugati ember tényleg azért elhízott-e, mert keveset mozog, vagy azért, mert étrendje nagy kalóriasűrűségű ételekből áll. A paleolit táplálkozás teóriája szerint ez utóbbi tétel a helyes, de a dietetikusok megveszekedetten ragaszkodnak a "kiegyensúlyozott és változatos" nyugati étrend helyességéhez. Az evolúciós megközelítés pedig roppant világos: van egy gyomorméretünk és emésztésünk, amely évmilliók alatt úgy alakult ki, hogy ha azt megtöltjük, az abból kivont energia se több, se kevesebb ne legyen, mint amire szükségünk van. Mivel a természeti környezetben csak hús, zöldségek, gyümölcsök, gyökerek, magvak találhatók, gyomrunk az evolúció során úgy méreteződött, hogy ha ilyen, alacsony kalóriájú ételekkel tömjük meg, akkor elégséges energiához fogunk jutni. A nyugati étrend azonban nagy kalóriasűrűségű, mert pl. az étrend 50-60%-a gyorsan felszívódó szénhidrátból (keményítő, cukor, fruktóz) áll. És ha ezzel tömjük meg a bendőnket (a jóllakottság a telitettséggel és kevésbé a kalóriamennyiséggel függ össze), akkor az a szükséges energiánál jóval többet fog nyújtani. A fölös kalóriából pedig zsír lesz. Analógiának képzeljünk el egy kályhát, amit vizes fával, vagy ugyanolyan súlyú koksszal fűtünk. Melyiktől lesz melegebb?


Pontzer és munkatársai a Tanzánia területén, kőkorszaki körülmények közt élő Hadzákhoz látogattak el. A hadzák nyíllal, dárdával vadásznak, ásóbottal kapirgálják ki a gyökereket a földből, s csak gyalog közlekednek. A kutatók harminc hadzára GPS-t és légzésmérőt szereltek, s izotóposan megjelölt vizet adtak nekik. E technikákkal pontosan tudták követni, mennyi és milyen intenzitással mozognak és mennyi energiát adnak le a nap folyamán. Természetesen azt is mérték, mennyi energiát vesznek fel ételek formájában. A statisztikai elemzésnél figyelembe vették az életkort, a nemet, a testtömeg indexet.

A kutatók méréseikkel több, a paleolit hívek számára már ismert adatot megerősítettek. A hadzák átlag BMI-je 20.3 kg/m2 volt, ezt tekintjük követendőnek. A természeti ember, a tévhitekkel ellentétben, nem strapálja halálra magát, a hadzák napi 5-6 kilométer gyaloglással biztosítani tudják a napi élelemellátásukat.

Ami viszont igazán meglepő eredmény volt, az a nyugati ember, a mezőgazdaságból élő emberek és a hadzák összehasonlításából származott. Kiderült, hogy a hadzák és a nyugati ember ugyanannyi energiát használ el naponta, vagyis a nyugati ember, bár az a benyomásunk, hogy kényelmes életet él, energia leadásban nem különbözik a vadászó-gyűjtögető életmódot folytatóktól. Egyedül a mezőgazdaságból élők adnak le több energiát. A mezőgazdaságból élők alatt azonban ne a modern földműveseket értsük, hanem nigériai, gambiai és bolíviai parasztokat, akik még hagyományos módon művelik a földet.

Mi magyarázza ezt a meglepő eredményt? Az energia leadást természetesen testsúlyarányosan kell mérni, s mivel a vizsgált nyugati emberek átlagos testtömeg indexe 26-28 között mozgott, ezért nekik több súlyt kell cipelniük. A nyugati ember tehát talán kevesebbet gyalogol és kevesebbet mászik fára, viszont a mérések szerint 20 kg fölösleges súlyt cipel magával reggeltől estig. Gondoljunk csak bele, ez mennyi energiát emészt fel. (A hadza férfiak átlagos testsúlya 51 kg, testmagaságuk 160 cm, a nyugati ember 80 kg és 175 cm magas) Sokan fel sem tudnának emelni 20 kg-ot, de ezt testükön folytonosan hordozzák. A hadza emberek komolyabb fizikai aktivitása, amiben látszólag különböznek a nyugati embertől, az a gyaloglás. Azonban ez, a mérések szerint férfiaknál az energia leadás 11%-ért, nőknél a 67%-áért volt felelős. Ez is azt mutatja, hogy a természeti ember nem használ sok energiát.

A szerzők következtetése:


"A hadzák és a nyugati ember energia leadása közti hasonlóság azt mutatja, hogy még a drámai különbségeket mutató életmód is jelentéktelen hatást jelent a napi leadott energiamennyiségre, ami azzal egyenértékű, hogy az elhízásbeli különbségek elsősorban nem az energia felhasználás különbségéből, hanem a felvett táplálék kalóriasűrűségéből fakad".

A szerzők persze nem vitatják a sport fontosságát, hisz ennek a szív- és érrendszerre és más folyamatokra gyakorolt pozitív hatása egyértelmű, és azt sem tagadják, hogy a sikeres fogyókúra programoknak gyakran elválaszthatatlan része a sport. Ugyanakkor rámutatnak arra, hogy az aktív, sportos életmód nem véd meg az elhízástól, ha valaki a nyugati, nagy kalóriasűrűségű étrenden él.

A hadzák és a nyugati ember összehasonlítása ugyanis azt is bizonyítja, hogy hiába növeljük meg a mozgásmennyiséget, akár jelentősen is, az energiafelhasználás nem fog radikálisan növekedni. Az evolúció során minden állatnak kialakult egy energia leadási szintje, amitől a különféle életstílusokkal lényegesen nem lehet eltérni.

A vizsgálatból tehát az az egyszerű tény következik, hogy fogyást és az ideális súly megtartását nem sporttal, hanem alacsony kalóriájú táplálkozással kell elérni. Olyannal, mint amilyen a paleolit étrend. Lehet persze más, alacsony kalóriájú étrendekkel is próbálkozni, ám ezeknek számos rejtett kockázata van. Így pl. a kalóriaszegény pékárukban a szénhidrát rovására jelentős megemelt fehérje jó része glutén, ami evolúciós szempontból rendkívül veszélyes, mert minimum az emberek 30-40%-a rejtett gluténérzékeny. Aki tehát a "meghackelt" nyugati étrenden akar fogyni, sikerrel fog járni, de közben rengeteg alattomos egészségügyi problémát fog beszerezni, amit majd később nem hoz kapcsolatba az energiaszegény pékárúval, hanem a sors csapásaként fogja megélni. A paleolit étrend ugyanis nem csak alacsony kalóriasűrűségű, hanem olyan tápanyag összetételű, amihez a szervezetünk évmilliók alatt alkalmazkodott.

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. http://orthomolecular.org/resources/omns/v01n01.shtml

2. Saul AW. Vitamin E: A cure in search of recognition. J Orthomolecular Med, 2003. Vol 18, No 3 and 4, p 205-212. Free download at http://orthomolecular.org/library/jom/2003/pdf/2003-v18n0304-p205.pdf or html at http://www.doctoryourself.com/evitamin.htm . See also: Saul AW. Review of The vitamin E story, by Evan Shute. J Orthomolecular Med, 2002. Volume 17, Number 3, Third Quarter, p 179-181. http://www.doctoryourself.com/estory.htm

3. Klein EA, Thompson Jr, IM, Tangen CM et al. JAMA. 2011;306(14):1549-1556. http://jama.ama-assn.org/content/306/14/1549 Also, as an example of many media spins: http://www.webmd.com/prostate-cancer/news/20111011/vitamin-e-supplements-may-raise-prostate-cancer-risk

4. Sze Ue Luk1, Wei Ney Yap, Yung-Tuen Chiu et al. Gamma-tocotrienol as an effective agent in targeting prostate cancer stem cell-like population. International Journal of Cancer, 2011. Vol 128, No 9, p 2182-2191. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ijc.25546/abstract

5. Nesaretnam K, Teoh HK, Selvaduray KR, Bruno RS, Ho E. Modulation of cell growth and apoptosis response in human prostate cancer cells supplemented with tocotrienols. Eur. J. Lipid Sci. Technol. 2008, 110, 23-31. http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/ejlt.200700068/abstract

6. Conte C, Floridi A, Aisa C et al. Gamma-tocotrienol metabolism and antiproliferative effect in prostate cancer cells. Annals of the New York Academy of Sciences, 2004. 1031: 391-4. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/15753178?dopt=AbstractPlus