Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
Semmi alapja nincs a paleo diétának?

Azt már megszoktuk, hogy dietetikusok a paleón köszörülik a nyelvüket, végülis veszíteni valójuk nincs. Annál inkább meglepő, hogy két antropológus kutató azzal égeti magát a bulvársajtón keresztül, hogy olyanba üti az orrát, amihez fikarcnyit sem ért - bár nagyon is elvárható volna a hozzáértésük, ha már a paleolitikum táplálkozásáról írtak tanulmányt.

 

Google hirdetés

 

A napokban bejárta a világsajtót az a hír, hogy a paleo étrend csupán egy dili. Legalábbis Dr. C. Owen Lovejoy, a Kent Állami Egyetem antropológia professzora, és Dr. Ken Sayers a Georgia Állami egyetem doktorandusza szerint.

Az egész azzal kezdődött, hogy megjelent egy harminc oldalas tanulmányuk a The Quarterly Review of Biology-ban (1), majd nyilatkoztak a Georgia Egyetem újságírójának (2). A két szöveg sajnos köszönő viszonyban sincs egymással. Ez azonban senkinek nem tűnt fel, mivel a világsajtó munkásai természetesen nem vették a fáradtságot, hogy a tanulmányt beszerezzék és elolvassák, csupán a Georgia Egyetem honlapján megjelent nyilatkozatot "dolgozták át", ízléstől és vérmérséklettől függően enyhe vagy maró gúnnyal színesítve azt. Az Index nevű bulvárportál "Semmi alapja nincs a paleo diétának" címmel hozott egy rövid "összefoglalót". S a cikkbe belerakták az ismert képet egy elmebetegről, aki éppen nyers húst marcangol. Ugyanezt a "hírt" még számos webszájt közölte. A hír röviden: antropológusok kimutatták, hogy az ősember nem csak húst és zöldséget evett. A hírportálok rövid üzenete: "Azt akarja enni, amit az ősember? Akkor ne a trendi diéta útmutatását kövesse, hanem nézze meg, mit eszik a disznó."

Ha valaki venné a fáradtságot és átrágná magát a szerzők meglehetősen unalmas és igazából semmitmondó tanulmányán, megtudhatná, hogy őseink mindig azt ették, amit a környezetükben találtak. Azaz, nem preferáltak egy-két állatot vagy növényt, hanem igen változatosan táplálkoztak, s talán ez is tette lehetővé, hogy az emberi faj elterjedjen a Földön. Ettek húst, ettek sok növényt, pl. gyökeret és gumót; ez utóbbit igazolja az, hogy a csimpánzokéhoz képest háromszor több keményítőt bontó amiláz enzimmel rendelkezünk. A szerzők vitatják azt a felfogást, hogy az ősember erősen támaszkodott volna a vadászatra, de szerintük is kétségtelen tény, hogy a csimpánzokhoz képest megnövekedett húsevés fontos volt az emberré válásban. Bár olvasták (legalábbis idézték) Crawford és munkatársai elemzését az omega-3 zsírsavak szerepéről az agyméret növekedésében (3), óvakodtak attól, hogy a konzervatív körökben lenézett vízimajom teóriát akár csak érintsék is. Dolgozatukra a kutya nem figyelt volna fel, ha nem közölnek velük egy interjút a Georgia Egyetem honlapján. Amit ebben a nyilatkozatban pontokba szedve elmondtak, annak azonban alig van köze ahhoz, amit tanulmányukban összefoglaltak. A két szerző nekiment a paleónak, elárulva tájékozatlanságukat. A tanulmányt két, szűk szakterületén jártas tudós írta, a nyilatkozatot viszont két előítéletekből és felszínes feltevésekből táplálkozó átlagember tette. Furcsa, hogy miközben az evolúcióról írnak, az evolúciós eszme lényegét mintha nem értenék.

A bulvársajtó által buzgón idézett gondolatuk ugyanis mindössze annyi, hogy az ősember célja a túlélés volt, és nem az egészséges étrend, ezért aztán mindent megettek, ami csak ehetőnek bizonyult. A koala mackó szintén nem az "egészségességért", hanem a túlélésért fogyasztott eukaliptusz levelet, de mára annyira alkalmazkodott ennek fogyasztásához, hogy ha mást kap enni, elpusztul. Ugyanez érvényes minden állatra. Az oroszlánnál lehet variálni, milyen állatok húsát kapja, de nem kaphat ebédre zöldséget. A tehén is sokféle (de mégsem akármilyen) növényt megehet, de elpusztul, ha húst kap. Ez evolúciós kontextusban azt jelenti, hogy az ember évmilliók alatt azon táplálékféleségek fogyasztására specializálódott, amit környezetében talált. Sok mindent ehet, de nem bármit. Csak, amihez alkalmazkodott. Ez az állítás tehát nem cáfolja a paleót, hanem egybe cseng vele.

A paleo legrövidebb definíciója: Edd azt, ami a természetes környezetünkben hajdanán előfordult. Ez az egyszerű mondat kibontva nagyon sok mindent jelent. Az a szellemesnek szánt fordulat, hogy az ember "bármit, még a krémest is megette volna, ha azt talál", azt volna hivatott igazolni, hogy ma is bármit megehetnénk. Csakhogy közben eltelt 2.5 millió év, és kifinomult alkalmazkodás ment végbe a szervezet enzimrendszereiben. Ha természetes környezetünkhöz hozzátartozott volna a krémes, vagy kicsit általánosabban a gyorsan felszívódó szénhidrátok tömkelege, akkor alkalmazkodtunk volna ezekhez is, és ma nem volna probléma ezek fogyasztása. De mert környezetünk nem tartalmazott ilyen élelmi anyagokat, ma ezek fogyasztása civilizációs betegségeket okoz. Hogy az ember "bármit" megehetett, ami (nem mérgező és) a természetes környezetében található volt, az úgy tűnhet, mintha az ember korlátlanul ehetne bármit ma is. Csakhogy a "természetes környezet adta lehetőségek" erős korlátozást is jelentenek. A természetes környezetben, a földművelés beköszöntéig az ember soha nem fogyasztott gabonaféléket, hüvelyeseket, tejet, és az utóbbi száz évre jellemző finomított szénhidrátokat (liszt, cukor, rizs, burgonya, stb.). Hogy ezekhez nem alkalmazkodtunk, annak biztos jele a 2-es típusú cukorbetegek számának folyamatos növekedése. Míg a 19. században a 2-es típusú cukorbetegség ritka volt, mint a fehér holló, a 20. század közepére a lakosság 1%-a, s mára a lakosság 10%-a cukorbeteg. A WHO előrejelzése szerint 2050-re ez az arány felkúszik 33%-ra. ( A színesbőrű amerikaiak körében ez az arány a prognózis szerint 50% lesz) (4). Vagyis az ember tényleg ehet bármit, csak ezért súlyos árat fizet. Ugyanez a folyamatos növekedés jellemzi a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák gyakoriságát is.

A szerzők, elszakadva saját tanulmányuktól, annyira belemelegedtek a paleo cikizésébe, hogy olyan közhelyeket is megengedtek maguknak, hogy az ősember rövid ideig élt, és így nem is alakulhattak ki náluk a mai hosszú életű emberre jellemző betegségek. Túl azon, hogy tanulmányukban erről egy mukkot nem ejtettek, de láthatóan nem ismerik az e témába vágó szakirodalmat. Az elmúlt évtizedek kutatásai egyértelműen igazolták, hogy a paleolit kor embere, a természeti ember és a középkorban élők is simán eléltek 70-75 éves korukig - ha nem haltak meg még gyermekkorukban (5,6). A paleomozgalom épp abból a felismerésből fejlődött ki, hogy a kortársként velünk élő természeti ember, aki élethosszát tekintve, primitív életkörülményei ellenére mindössze 5-6 évvel marad le a nyugati világban jellemző átlagos élethossztól, szinte haláláig makk egészséges. Azaz, mivel azt eszi, amit természetes környezetében talál, mentes a civilizációs betegségektől.

Miközben a paleo szakirodalma világos magyarázatát adja a civilizációs betegségek kialakulásának, aközben a primitív "paleokritika" folyamatosan adós marad ennek magyarázatával. Jelesül, a két szerző a civilizációs betegségeket a "ma jellemző zsírdús" táplálkozásnak tulajdonítja. Mondja ezt két kutató, akik elvileg a táplálkozás evolúciójának szakértői. Ha valakiknek, nekik pontosan tudniuk kéne, hogy a zsír már csak azért sem lehet ártalmas, mert amit 2.5 millió éven át fogyasztottunk, ahhoz tökéletesen alkalmazkodtunk.

Hogy lehet, hogy a táplálkozás evolúcióját vizsgáló két kutató mindebből semmit nem fogott fel?

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

 

Hivatkozott irodalom:

 

1, Ken Sayers and C. Owen Lovejoy, "Blood, Bulbs, and Bunodonts: On Evolutionary Ecology and the Diets of Ardipithecus, Australopithecus, and Early Homo." The Quarterly Review of Biology vol. 89, no. 4 (December 2014); pp. 319-357.
2,What Was The "Paleo Diet"? There Was More Than One, Study Suggests. 3, Crawford M. A., Bloom M., Broadhurst C. L., Schmidt W. F., Cunnane S. C., Galli C., Gehbremeskel K., Linseisen F., Lloyd-Smith J., Parkington J. 1999. Evidence for the unique function of docosahexaenoic acid during the evolution of the modern hominid brain. Lipids 34:S39 -S47.
4, Jane E. Allen: Half of American Adults Headed for Diabetes by 2020, UnitedHealth Says. ABC News. 5, Hawkes K. Grandmothers and the evolution of human longevity. Am J Hum Biol. 2003 May-Jun;15(3):380-400. 6, Gurven, M; Kaplan, H: Longevity among hunter- gatherers: a cross-cultural examination. Population and Development Review, 2007, 33:321-365.