Szendi Gábor:
Skizofrénia más megvilágításban

A skizofrénia története és okai azok számára is komoly tanulságokkal szolgálnak, akik személyesen nem érintettek ebben a zavarban, ami közel sem biztos, hogy csak pszichiátriai probléma.

 

A Google adatkezelési elvei

 

A nyugati orvoslás, ezen belül a medikális diszciplinának álcázott pszichiátria téves elméletalkotásának iskolapéldája a schizofrénia oki elméletének és kezelésének a kudarca. A schizofrénia valójában önkényesen egységesített heterogén betegcsoport. A korábbi meganyi altípus az újra és újra átdolgozott betegségosztályozó rendszerben -a DSM-ben- fokozatosan összeolvadt egy közös, a valósággal köszönő viszonyban sem lévő "skizofrénia dimenzióba". Ez önmagában gátolhatja az egy dimenzióba begyömöszölt különböző betegségek okainak kutatását.

A skizofrénia és a gének

Az emberek, de a pszichiáterek fejében is, a schizofrénia egy örökletes agyi betegség, ami a világon mindenhol nagyjából azonos gyakorisággal fordul elő (Häfner és Heiden, 1997). Az örökletesség melletti érv szokott lenni, hogy a genetikailag azonos homozigóta ikreknél kb. 50%-os, míg a genetikailag különböző heterozigóta ikreknél 4%-os a schizofrénia kockázata az egyik ikertestvérnek, ha a másik schizofréniában betegszik meg (Imamura és mtsi., 2020). Ez azonban meglehetősen sántit, ugyanis a heterozigóta ikerpárnak is minimum 50%-ban közösek a génjei, azaz, ha a géneken múlna, nagyobb egyezést kéne találnunk közöttük a skizofrénia vonatkozásában. A "skizofrénia gének" létezésének ugyanis majd' minden egyéb, kevésbé ismert kockázati faktor ellentmond. Pl. skizofrén betegek sokkal gyakrabban születnek télen és tavasszal (Torrey és mtsi., 1997a és a skizofrénia kockázatát számos terhességi komplikáció fajta megnöveli (Eaton és Chen, 2006). A skizofrénia gyakorisága nem nő a belterjes szaporodással. Az 1950-es évekig a betegek évtizedekre intézetbe voltak zárva, ami jelentősen meggátolta a skizofrének házasodását és szaporodását, a népességben mégsem csökkent a skizofrének aránya. Azaz, a skizofrénia nem öröklődik, hanem minden generációban "újratermelődik".

A városban születettek valószínűbben lesznek schizofrének, és a schizofrénia gyakorisága, akárcsak a nem genetikai betegségnek tekintett multiplex szklerózis esetében is, délről északra haladva nő (Torrey és Yolken, 2000; Yolken és Torrey, 1995). A szélességi fokok összefüggése a skizofrénia gyakoriságával önmagában ellentmond annak az elterjedt nézetnek, hogy a skizofrénia "mindenhol" nagyjából azonos arányban fordul elő. Megmagyarázhatatlanul gyakori pl. a skizofrénia Észak-Svédországban, Izlandon, Nyugat-Írországban és Nyugat-Horvátországban, míg ugyanezen országok másik területén jóval alacsonyabb (Adriaens, 2007; Jablensky, 1986).

A pszichiátria évtizedek óta igyekszik igazolni a betegség öröklékenységét. Azok a vizsgálatok azonban, amelyek a felmenők közt igyekeztek nagyobb előfordulást kimutatni, elfogultaknak bizonyultak: elég volt, ha valaki excentrikus személyiség volt, máris schizofrén rokonnak minősült. A pszichiátriai diagnózisok megbízhatósága elég kicsi, ami újabb problémákat vet fel a genetikusok statisztikáival kapcsolatban (Bentall, 2003).

A "skizofrénia gén" felfedezése -a genetikusok minden lelkesedése ellenére- leginkább abba a nehézségbe ütközik, hogy nincs ilyen. A génkeresés kudarca azt mutatja, hogy a valóságot nem lehet megerőszakolni, az elméleti alapon megkonstruált skizofrénia "dimenziónak" nincs közös génje (Sullivan és mtsi., 2006).

A "pszichózis gén" mítoszának sok evolúciós szemléletű kutató is bedőlt már, ők igyekeztek kimutatni azt, a közösség számára miféle előnyt jelenthetett a skizofrénia, amiért a betegek sikeresen szaporodhattak az ősmúltban (Adriaens, 2007). A magyarázó kísérletek gyengéje, hogy feltételezik, a skizofrénia mindig is létezett, következésképpen fennmaradását meg kéne magyarázni.

A skizofrénia, mint civilizációs betegség?

Fuller Torrey Skizofrénia és civilizáció c. könyvében meggyőző érveket sorol fel annak bizonyítására, hogy a skizofrénia az ipari forradalommal együtt kezdett rohamosan terjedni. Mint írja, "Mintha valaki pont a 19. század beköszöntekkor megkondított volna egy harangot, jelezve a skizofrénia hivatalos megjelenését. Bár szórványosan a korábbi szakirodalomban is említettek skizofréneket, a skizofrénia klasszikus képét hirtelen, különböző helyeken különböző emberek, egymástól függetlenül, nagyjából mégis egyidőben írták le. Egy betegség ilyen fajta felbukkanása meglehetősen drámai. A skizofrénia első történeti említésétől kezdve a gyakoriság növekedése egyre inkább felgyorsult." (Torrey, 1980).

A különböző országokban az 1810-es évektől kezdve, orvosok egymástól függetlenül arról kezdtek írni, hogy a ma skizofréniának nevezett tünetegyüttes rohamosan terjed. . Az amerikai népszámlálási adatok elemzése alapján megállapítható, hogy 1840-ben a skizofrének gyakorisága százezer főre vetítve 50.7, 1880-ban már 183.3 volt. Negyven év alatt ez háromszoros növekedés. Ez idő alatt a sárgaházakban tartottak száma 2561-ről 38 047-re nőt. 1904-re már 150 000 ilyen beteget tartottak intézetekben. Még ha figyelembe vesszük is a pszichiátria terjedését és a bürokratizálódó állam fokozódó szigorát a "furcsa" emberekkel szemben, akkor is nyilvánvaló az ugrásszerű növekedés (Foster, 1999). A civilizáció hatását bizonyítják azok az adatok is, mely szerint a civilizációtól érintetlen országokban a civilizáció megjelenésére ugrásszerűen megnőtt a skizofrének száma. Pl. Pápua Új-Guineában a nyugatiasodott vidékeken az elmaradott területekhez képest húszszorosára emelkedett a skizofrénia gyakorisága. Indiában a nyugati életmódot leginkább átvevő felsőbb osztályokban szintén megnövekedett a skizofrének aránya. Ghánában, ahol közismerten alacsony volt korábban a skizofrének száma, a civilizáció hatására ugyancsak ugrásszerűen megnőtt a betegek aránya (Foster, 1999).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


A civilizáció hatása

Ha a skizofrénia lényegében az iparosodás következménye, joggal tehetjük fel a kérdést, a megannyi civilizációs hatás közül melyik, vagy melyek azok, amelyek végül is felelősek a skizofrénia elterjedéséért?

A civilizáció egyik következménye a nagyszámú ember kis területen való összezsúfolódása, magyarán a városiasodás. Már a 20. század elején jelentek meg statisztikák, melyek azt bizonyították, hogy a városi lét két-háromszoros skizofrénia kockázatot jelent. Fuller Torrey és munkatársai az 1880-as amerikai népszámlálás adatai alapján a "zsúfoltsággal" egyenes arányában találták növekvőnek a skizofrénia gyakoriságát. A vidéken élőkhöz képest a városi életforma 66%-os kockázatnövekedéssel járt (Torrey és mtsi., 1997b). A városiasodás hatás magyarázatára több kísérlet történt, pl. hogy a pszichózisra hajlamosak inkább élnek városban, ill. hogy a városi életmóddal járó nagyobb stressz volna a skizofrénia kiváltója. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy nem feltétlen a városi élet, hanem a városban születés az, ami jelentős skizofrénia kockázatot hordoz. A városi születés és nevelkedés kockázatának egyik magyarázata a skizofrénia fertőzéselmélete. Több kórokozó is szóba jöhet. A terhesség alatt elszenvedett influenza, rubeola, toxoplazmózis vagy herpesz fertőzés mind megnöveli az utód skizofrénia kockázatát. De ezenfelül mindenféle magzati ártalom, alacsony születési súly, koraszülöttség megnöveli az utód későbbi életében kialakuló skizofrénia kockázatát (Eaton és Chen, 2006). Pl. a terhességi diabétesszel kihordott utódnak élete során hétszeres a skizofrénia kockázata (Van Lieshout és Voruganti, 2008). Érdemes megjegyezni, hogy a cukorbetegség a 19. század közepén még rendkívül ritka anyagcserezavar volt (Taubes, 2007) szemben a mai majd'12%-os gyakorisággal (Domján és mtsi., 2017).

A városban születés egyértelműen összeköthető a magzati D-vitaminhiánnyal. Az 1980-as években kezdődő D-vitaminkutatás első klasszikus munkája azt mutatta ki, hogy a városokban azonos étrend mellett kétszer nagyobb a vastagbélrák kockázat, és ez a városiak alacsonybb D-vitaminszintjével függ össze (Garland és Garland, 1980;Garland és Garland, 1989). Egy dán vizsgálat több ezer ember adatát elemezve kimutatta, hogy a magzati D-vitaminhiány 44%-kal növeli meg a későbbi skizofrénia kockázatát (Eyles és mtsi., 2018). A D-vitamin valójában egy hormon, amely az idegrendszer fejlődésében kulcsszerepet játszik (Eyles és mtsi., 2011). A magzati D-vitaminhiány érthetővé teszi, miért sújtja a téli születésűeket nagyobb skizofrénia kockázat (Torrey és mtsi., 1997a), miért gyakoribb a magasabb szélességi körökön (Saha és mtsi., 2006), és miért gyakoribb a sötét bőrűek között (Cantor-Graae és Selten, 2005). A fertőzéselmélettel nem áll ellentétben a skizofrénia és a D-vitaminhiány kapcsolata, hiszen a D vitamin immunstimuláns szerepet is betölt, hiánya tehát fokozza a különféle fertőzések veszélyét, és a cukorbetegség kockázatában is szerepet játszik a D-vitaminhiány (Burris és Camargo, 2014).

Egy különös összefüggés azonban a skizofréniával kapcsolatban újra és újra felbukkan, ez pedig a D vitamin, az "idegen fehérjék" (glutén, tej) hatása és az autoimmun betegségek kapcsolata.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Jól ismert, hogy a multiplex szklerózis, vagy az I-es típusú (fiatalkori vagy inzulinfüggő) cukorbetegség egyrészt szoros kapcsolatot mutat a D vitaminhiánnyal, másrészt a gabonafélékben és a tejben található, autoimmun reakciót kiváltó fehérjékkel. A vizsgálatok szerint a csecsemőkorban adott napi 2000 NE D-vitamin 80%-kal lecsökkenti az 1-es típusú diabétesz kockázatát (Hyppönen és mtsi., 2001), a multiplex szklerózis gyakorisága pedig Észak felé haladva nő, azaz egyértelmű kapcsolatot mutat a magzati és gyermekkori D-vitaminhiánnyal (Compston és mtsi., 2005). Ugyanakkor mind a multiplex szklerózis, mind az I-es típusú cukorbetegség, de más autoimmunbetegségek is, jelentős javulást mutatnak a glutén és a tejfehérjék megvonására (Szendi, 2011). A tej és tejtermékek több okból is autoimmun betegséget provokáló ételek, ugyanis merő véletlenségből a glutén és a tejfehérjék némelyike molekuláris hasonlóságot mutatnak, és hasonló autoimmun választ váltanak ki elfogyasztásukkor (Vojdani és Tarash, 2014). Azaz, a D-vitamin immunmoduláló hatásaival képes ellensúlyozni a glutén és tejfehérjék autoimmunizáló hatását. Ennek hiányában megnő a magzati és születés utáni agyfejlődési zavarok kockázata. Mint említettem, a magzati D-vitaminhiány 44%-kal növeli meg a skizofrénia kockázatát (Eyles és mtsi., 2018), és a már kialakult skizofréneknél is a D-vitamin vérszintje fordítottan aránylik a pszichotikus tünetekhez (Yüksel és mtsi., 2014). Az ipari forradalom egyik fel nem ismert és máig meg nem oldott hatása az volt, hogy a népesség D-vitaminszintje katasztrofálisan alacsony. Akik genetikai okokból erre érzékenyek, azok könnyebben megbetegszenek, ha más betegségprovokáló faktorok is hatnak rájuk.

A skizofrénia kialakulásában leginkább a glutén szerepét vizsgálták sokat és vizsgálják még ma is.

A gluténérzékenység

A glutén, pontosabban annak egyik alkotóeleme, az alfa-gliadin a gabonafélékben található fehérje, amely arra érzékenyekben egy autoimmun kórképet, a cöliákia betegséget vagy másként lisztérzékenységet okoz. Az alfa-gliadin a prolamin fehérjék csoportjában tartozik, és az ember nem képes maradéktalanul megemészteni, ezért az a bélfalra tapad. A bélfal a hatására áteresztővé válik, és a szervezetbe bejutott alfa-gliadin arra érzékenyeknél immunválaszt vált ki. Hasonló prolaminok találhatók az árpában (hordein), a rozsban (secalin) és a kukoricában (zein) (Ergün és mtsi., 2018). Ezek azonban kevésbé ártalmasak, bár egyes cöliákia betegek reagálnak rájuk (Ortiz-Sánchez és mtsi., 2013).

Amíg az 1950-es évek elején fel nem tárták a glutén szerepét a cöliákia betegségben (Paveley, 1995), addig ez a probléma általában már gyermekkorban halálhoz vezetett. Az utóbbi évtizedek intenzív kutatásai azonban egyre inkább arra utaltak, hogy a cöliákia betegség csupán egy látványos megnyilvánulása a gluténérzékenységnek, létezik az emésztőrendszer panaszokkal nem járó nem-cöliákia típusú gluténérzékenység is (Fasano és mtsi., 2015). A glutén számos autoimmun betegségben kiváltó és fenntartó tényező, de érdekes módon a magas D-vitaminszint védelmet nyújt a glutén káros hatásával szemben (Szendi, 2011). A gluténérzékenység különféle neurológiai betegség képében is megjelenik (Szendi, 2009).

Sokakban jogosan vetődik fel a kérdés, miért nem alkalmazkodtunk a földművelés óta eltelt évezredek óta a gluténfogyasztáshoz, másként fogalmazva miért nem haltak ki mára a gluténénérzékenyek? Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az ősi egy- és kétgenomú gabonákban nem volt jelen a megbetegítő alfa-gliadin (Vincentini és mtsai., 2007), az csak a 19. század második felében vált gyakorivá a modern, nemesítéssel létrehozott három genomú kenyérgabonával együtt (Van Herpen és mtsai., 2006). Általános szabály, hogy amikor egy betegséget leírnak és aztán hirtelen növekedni kezd a gyakorisága, az azt jelzi, hogy a betegség az idő tájt jelent meg a népességben. Ezt láttuk a skizofrénia esetében is, és ez látszik helytállónak a gluténérzékenységgel kapcsolatban is. Az alfa-gliadin megbetegítő hatásába az is bele játszott, hogy forradalmasították az őrlési technikát és az olcsóvá vált gabonából egyre többet fogyasztottak.

Skizofrénia és glutén

Curtis Dohan az 1960-as évektől kezdte vizsgálni a glutén szerepét a skizofrénia kialakulásában. Kimutatta pl. hogy a II. világháború alatt, amikor a kenyérfogyasztás csökkent, vele csökkent Finnországban és Svédországban az elmeosztályokra felvett akut skizofrén esetek száma (Dohan, 1966), majd a háború után a felvettek száma a gabonafélék fogyasztásával arányosan ismét megnőtt. A kultúrák közt is jelentős eltérés mutatkozott. A taivani bennszülöttek igen csekély mennyiségű gabonafélét fogyasztottak, s a köztük kimutatható skizofrénia kockázat 3-10-szeresét találták észak-európai országokban. Arra is rámutatott, hogy skizofrének közt feltűnően nagy a cöliákia betegség gyakorisága.

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Dohan később vizsgálta a skizofrénia előfordulását több paleolit étrenden élő népnél. Pápua Új-Guineában orvosok és antropológusok 60 000 ember vizsgálata során kettő skizofrént találtak, holott a civilizált országok átlaga alapján legalább 130 beteget kellett volna találniuk (Dohan és mtsi., 1984). Amikor viszont a pápuák felköltöztek az iparosodott vidékekre dolgozni, hirtelen megnőtt a körükben a skizofrénia gyakorisága. A Salamon szigeteken vizsgálódva a paleolit étrenden élők közt egyetlen egy beteget sem találtak, míg a gabonafélék fogyasztására átálltak közt 32 000 emberből 70 skizofrén volt. Mikronéziában Yap szigeten 1947 és 48 közt 2000 embert megvizsgálva egyetlen skizofrént sem találtak, míg harminc évvel később a nyugati étrendre átállt 3000 yapi ember közt 30 skizofrén volt (Dohan és mtsi., 1984).

Írországban extrém gyakori a cöliákia betegség és a skizofrénia is (Dohan, 1973). Ennek oka az lehet, hogy Írországban történelmi okokból és a föld rossz minősége miatt nagyon kevés gabonát termesztettek, azt is inkább exportra. A Nemzeti eledel a burgonya és a zab volt (Johnston, 1937). Általában is megfigyelhető, hogy minél később jutott el a gabonatermesztés egy országba -ilyen pl. Finnország, annál gyakoribb a cöliákia betegség (Rewers, 2005). A finneknél kiugróan magas a skizofrének száma (Lehtinen és mtsi., 1990). Hasonlóképpen az 1-es típusú cukorbetegek számában is világelsők (Soltesz és mtsi., 2007), s mindkét betegség kapcsolatban áll a gluténérzékenységgel.

A modern vizsgálatok ugyancsak megerősítik azt, hogy a skizofrének közt feltűnően gyakori a gluténérzékenység. Amanda Kalaydjian és munkatársai 2006-ban áttekintették a gluténérzékenység és a skizofrénia kapcsolatát tárgyaló irodalmat, s 11 vizsgálat alapján skizofrének közt 2.6%-os gyakoriságra következtettek (Kalaydjian és mtsi., 2006). Ha a két betegség független lenne, akkor a skizofrének közt 0, 01%-ban kéne a cöliákiának előfordulnia.

Egy dán vizsgálat 7000 skizofrén beteg közt 3.2-szer gyakoribbnak találta a cöliákia betegséget a kontrollokhoz képest (Eaton és mtsi., 2004).

Nicola Cascella és munkatársai 2009-ben 1400 skizofrént és 900 egészséges kontrolt hasonlítottak össze a gluténérzékenység immunológiai mutatói mentén. Míg a skizofrének közt minden 43 emberből 10, addig a kontrollok közt 321 emberből 1 volt gluténérzékeny (Cascella és mtsi., 2009). Ebben a vizsgálatban a skizofrének közt 74-szer bizonyult gyakoribbnak a cöliákia betegség.

Egy taiwani vizsgálatban a női skizofrén betegek közt 4.1-szer volt gyakoribb a cöliákia betegség (Chen és mtsi., 2012).

A gluténmentes étrend hatása

A pszichózis és a gluténérzékenység között kétirányú kapcsolat van.

Dohan és munkatársai több vizsgálatban igazolták, hogy skizofrén betegeket glutén- és tejmentes diétára fogva, nagyobb arányban és sokkal gyorsabban javultak, mint a gluténtartalmú táplálékot fogyasztók (Dohan és mtsi., 1969; Dohan és Grasberg, 1973). Ez azt igazolja, hogy a skizofrének egy jelentős alcsoportjának tüneteit részben vagy egészben a táplálék glutén tartalma okozza. Egy klinikai vizsgálatban 14 skizofrén beteget négy héten át gluténmentes, majd négy héten át glutén tartalmú, majd megint négy héten át gluténmentes étrenden tartottak (Singh és Key, 1976). Az eredmények egyértelműen azt bizonyították, hogy a glutén súlyosbítja a pszichotikus tüneteket, amelyeket az antipszichotikum sem tudott megfelelően ellensúlyozni.

Egy 2012-es vizsgálatban a skizofrén betegeket gluténmentes étrendre fogva nem csak a pszichotikus tünetek javultak, hanem az antipszichotikumoknak tulajdonítható mozgászavarok is (Jackson és mtsi., 2012).

Egy friss vizsgálatba olyan skizofrén betegeket vontak be, akik cöliákiás tüneteket nem mutattak, de vérükben gliadin ellenes antitestek voltak kimutathatók. Az öthetes gluténmentes étrendre jelentős javulás mutatkozott állapotukban (Kelly és mtsi., 2019).

Bryan Kraft és Eric Westman egy 17 éves kora óta skizofrén tüneteket mutató 70 éves nő esetéről számolt be, akinek tünetei közt paranoia, rendezetlen beszéd, hallásos és vizuális hallucinációk szerepeltek. Az utóbbi hat évben ötször volt kórházban öngyilkossági kísérlet miatt. Egy időben több antipszichotikumot és hangulatstabilizálót szedettek vele, de állapota nem javult. Amikor gluténmentes étrendre állították át, tünetei többet nem jelentkeztek (Kraft és Westman, 2009).

Alberto de Santis és munkatársai egy évek óta skizofrén tünetekkel kezelt 33 éves nő esetéről számoltak be (de Santis és mtsi., 1997). A nőnek krónikus hasmenése, menstruáció kimaradása, hallucinációi és tévképzetei voltak. A szerzők cöliákiát állapítottak meg nála. Mielőtt gluténmentes terápiára fogták volna, agyi képalkotó eljárással megvizsgálták, és a homloklebenyében alulműködést tapasztaltak. Pár napi gluténmentes terápia hatására a pszichiátriai tünetek rohamosan javulni kezdtek, a pszichiátriai gyógyszereket fokozatosan el lehetett hagyni. A hat hónappal később elvégzett második SPECT azt is igazolta, hogy a homloklebeny működése normalizálódott.

Miért okoz a glutén pszichotikus tüneteket?

A glutén számos autoimmun betegséget okozhat, mivel az immunrendszer a szivárgó bélfalon átjutó különféle fehérjékre reagál, és később valamely saját szöveti fehérjében is felismerni véli a behatolót. Jogos a feltételezés, hogy az agyban is kialakulhatnak autoimmun folyamatok. Például, egyes gluténérzékeny személyekben az immunrendszer kikezdi a kisagyi myelinhüvely egyik fehérjéjét (Vojdani és mtsi., 2014). Ennek következménye lehet a kisagyi ataxia. ami egy egyensúlyzavarral (tengerészjárás), mozgáskoordinációs zavarral, elmosódott beszéddel, darabos mozgással járó idegrendszeri betegség. Először 1966-ban említettek meg 16 olyan beteget, akiknél az ataxia cöliákiával jár (Cooke, W; Smith, 1966). Marios Hadjivassiliou és munkatársai ismeretlen eredetű ataxiásokat és neuropátiás betegeket vizsgáltak meg, s 57%-uknál mutatták ki a gluténérzékenységet (Hadjivassiliou és mtsi., 1996). Hadjivassiliou és csoportja 2010-es összefoglalójukban a neuropátiától az epilepszián át a glutén enkefalopátiáig (különféle agykárosodások) számos neurológiai betegséget kapcsolt össze a gluténnel, továbbá gluténérzékenyek agyában a fehérállományban károsodásokat mutattak ki (Hadjivassiliou és mtsi., 2010).

Giovanni Addolorato és munkatársai 15 gluténérzékeny személy agyát vizsgálta meg még kezeletlen állapotban, s mindannyiuknál különféle agyterületeken alulműködést állapítottak meg, amelyek a gluténmentes diétára rendeződtek (Addolorato és mtsi., 2004).

A cég összes kedvezményes terméke itt tekinthető meg


Egy hasonló vizsgálatban 34 cöliákiás betegből 24-nél észleltek agyi alulműködéseket, amelyek a gluténmentes diétára megszűntek. A szerzők másokkal összhangban azt a feltevést fogalmazták meg, hogy a glutén által kiváltott autoimmun folyamatok az agyban gyulladásos és egyéb folyamatokat indukálnak, aminek a következménye pszichotikus, depresszív, szorongásos vagy éppen neurológiai tünetek (Usai és mtsi., 2004).

Könnyen belátható, hogy a különféle agyterületek károsító hatások a megannyi neurológiai betegség mellett más agyi rendellenességeket, így pszichotikus tüneteket is produkálhatnak. A skizofrén betegek egy része tehát olyan autoimmun betegnek tekinthető, akiknél az autoimmunfolyamat célpontja az agy.

Régóta felismerték, hogy az autoimmunitás és a skizofrénia szoros kapcsolatban állnak, így ha valaki autoimmun beteg, 45%-kal nagyobb a kockázata arra, hogy egyben skizofrénia is kialakuljon nála (Eaton és mtsi., 2006). Az autoimmunfolyamatok mindig gyulladással járnak, és a skizofréniánál, akárcsak a depressziónál (Szendi, 2010) régóta felmerült, hogy a gyulladásos folyamatoknak oki szerepe van. A magas gyulladásszint ugyanis felborítja az agy transzmitter egyensúlyát túl- és alulműködésekhez vezet. A krónikus gyulladást okozhatja glutén vagy tej provokálta autoimmun folyamat vagy akár gyermekkorból eredeztethető krónikus fertőzés (Müller és mtsi., 2015).

Az eddigieknek nem ellentmondó, hanem azt kiegészítő magyarázat, hogy a glutén és tej úgy hat az agyra, mintha az ember kábító hatású opiátokat szedne folyamatosan. (lásd. keretes)

A glutén és a tejfehérje opiátszerű hatásai

A glutén emésztése során úgynevezett opiátok (morfinszerű) anyagok keletkeznek, amelyek a bélfalon átjutva pszichiátriai vagy autisztikus tüneteket is okozhatnak (Zioudrou és mtsi., 1979). Ezeket az anyagokat exorfinoknak nevezik. Az exorfinok számos szerepet is betöltenek a szervezet működésében, pl. ettől jutalmazó bizonyos ételek fogyasztása, vagy ezért nyugtató hatású sokaknak a tej. A tehéntej 10-szer erősebb opioid hatású, mint az anyatej, a glutén pedig még ennél is erősebb hatású. Paola Bressan és Peter Kramer tanulmánya szerint a kenyér és a tej függőséghez vezet, ezért is nehéz ezekről lemondani (Bressan és Kramer, 2016). Többféle gliadin exorfint ismernek és a tej kazeinjéből pedig béta-kazomorfin-7 keletkezik. Ezek, bejutva az agyba opioid receptorokhoz kötődve skizofréniaszerű tüneteket okoznak. A feltevést igazolja, hogy skizofrén betegek vizeletében opioid bomlástermékeket találtak (Ergün és mtsi., 2018). Több esetismertetés megjelent a szakirodalomban, amelyben visszatérő pszichotikus epizódot eredményezett a glutén fogyasztása. Egy 14 éves lány esetében ismételt pszichiátriai kezelést tett szükségessé visszatérő pszichotikus állapotai. A glutén szerepére úgy derült fény, hogy bélpanaszaira egy dietetikus gluténmentes étrendet javasolt, amire a pszichotikus tünetek teljesen megszűntek, ám visszatértek, amikor a lány egy ízben kénytelenségből gluténtartalmú ételt fogyasztott (Lionetti és mtsi., 2015). Egy másik esetben egy fiatal lánynak már gyermekkorától különös hallucinációi voltak. Amikor kiderült, hogy glutén okozza, megfigyelték, hogy gluténfogyasztást követően 3-4 órával jelentek meg a bizarr látomások, amelyek 48-72 órán belül szűntek meg. Minden igyekezete ellenére olykor nem tudta elkerülni a gluténfogyasztást, s ilyenkor mindig jelentkeztek pszichotikus tünetei (Genuis és Lobo, 2014).

Az exorfin hipotézist ellenőrizendő, Robert Cade és kutatótársai skizofrén betegek 86%-nak vérében gliadin ellenes antitestet és 93%-nál tejfehérjével szemben antitesteket mutattak ki. Hogy teszteljék az exorfin teóriát, a betegekből két csoportot képeztek. az egyiket csak glutén és tejmentes étrendre állították, a másik csoport diétázott és egy éven át hetente dialízissel szűrték ki vérükből az exorfinokat. A dialízissel is kezelt csoport sokkal gyorsabban és látványosabban javult (Cade és mtsi., 2000).

Következtetések

A skizofrénia oka nem a "pszichózis gének", hanem olyan környezeti és életmódbeli ártalmak, amelyek az ipari forradalommal és az urbanizációval alakultak ki. Sokféle gén csekély, de összeadódó hatásai nem kizárhatók; e hatások azonban a civilizáció legújabb kori változásaival interakcióban okozhatnak megbetegedést. A skizofrénia a 19. század elejétől vált rohamosan egyre gyakoribbá. Ennek oka összetett, de a folyamat párhuzamos volt az autoimmun betegségek megjelenésével, a D-vitaminhiány kialakulásával, a glutén és tejfehérje terhelés drasztikus megnövekedésével. Ezek a tápanyagok arra érzékenyek szervezetében idegrendszeri elváltozásokat idéznek elő, pl. a kórósan magas exorfin szint miatt. A kutatások fényében a skizofrének jelentős hányadát nem pszichiátriai betegként kellene kezelni, hanem emésztőrendszeri vagy autoimmun betegként.

 

 

A Google adatkezelési elvei

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

Addolorato, G; di Giuda, D; de Rossi, G; Valenza, V; Domenicali, M; Caputo, F; Gasbarrini, A; Capristo, E; Gasbarrini, G: Regional cerebral hypoperfusion in patients with celiac disease. Am J Med, 2004, 116(5):312-317.

Adriaens, PR Evolutionary psychiatry and the schizophrenia paradox: a critique Biology and Philosophy (2007) 22:513-528

Bentall, RP: Madness explained. Penguin, 2004.

Bressan P, Kramer P. Bread and Other Edible Agents of Mental Disease. Front Hum Neurosci. 2016;10:130.

Burris HH, Camargo CA Jr. Vitamin D and gestational diabetes mellitus. Curr Diab Rep. 2014;14(1):451.

Cade R, Privette M, Fregly M, Rowland N, Sun Z, Zele V, Wagemaker H, Edelstein C. Autism and Schizophrenia: Intestinal Disorders. Nutr Neurosci. 2000;3(1):57-72.

Cantor-Graae, E; J.P. Selten, Schizophrenia and migration: a meta-analysis and review, Am. J. Psychiatry 162 (2005) 12e24.

Cascella NG, Kryszak D, Bhatti B, Gregory P, Kelly DL, Mc Evoy JP, Fasano A, Eaton WW: Prevalence of Celiac Disease and Gluten Sensitivity in the United States Clinical Antipsychotic Trials of Intervention Effectiveness Study Population. Schizophr Bull. 2009 Jun 3.

Chen SJ, Chao YL, Chen CY, Chang CM, Wu EC, Wu CS, et al. Prevalence of autoimmune diseases in in-patients with schizophrenia: nationwide population-based study. Br J Psychiatry 2012;200:374-80.

Compston, A; Confavreux, C: The distribution of multiple sclerosis. In: Compston, A; McDonald, IR; Noseworthy, J; Lassmann, H; Miller, DH; Smith, KJ; Wekerle, H; Confavreux, C (eds): McAlpine's multiple sclerosis. Churchill Livingstone, 2005. pp:71-111.

Cooke, W; Smith, W: Neurological disorders associated with adult coeliac disease. Brain, 1966, 89:683-722.

de Santis, A; Addolorato, G; Romito, A; Caputo, S; Giordano, A; Gambassi, G; Taranto, C; Manna, R; Gasbarrini, G: Schizophrenic symptoms and SPECT abnormalities in a coeliac patient: regression after a gluten-free diet. J Intern Med, 1997, 242(5):421-423.

Dohan FC, Grasberger JC, Lowell FM, Johnston HT Jr, Arbegast AW: Relapsed schizophrenics: more rapid improvement on a milk- and cereal-free diet. Br J Psychiatry. 1969 May;115(522):595-6

Dohan FC, Grasberger JC: Relapsed schizophrenics: earlier discharge from the hospital after cereal-free, milk-free diet. Am J Psychiatry. 1973 Jun;130(6):685-8.

Dohan FC, Harper EH, Clark MH, Rodrigue RB, Zigas V: Is schizophrenia rare if grain is rare? Biol Psychiatry. 1984 Mar;19(3):385-99.

Dohan FC. Coeliac disease and schizophrenia. Br Med J. 1973;3(5870):51-52.

Dohan, F. C. (1966). "Cereals and schizophrenia data and hypothesis." Acta Psychiatr Scand 42(2): 125-52.

Domján BA, Ferencz V, Tänczer T, Szili-Janicsek Z, Barkai L, Hidvégi T, Jermendy G, Kempler P, Winkler G, Gerő L, Tabák AG: Large increase in the prevalence of self-reported diabetes based on a nationally representative survey in Hungary. Prim Care Diabetes. 2017 Apr;11(2) 107-111.

Eaton W, Mortensen PB, Agerbo E, Byrne M, Mors O, Ewald H. Coeliac disease and schizophrenia: population based case control study with linkage of Danish national registers. BMJ. 2004;328:438-439.

Eaton WW, Byrne M, Ewald H, Mors O, Chen CY, Agerbo E, Mortensen PB. Association of schizophrenia and autoimmune diseases: linkage of Danish national registers. Am J Psychiatry. 2006 Mar;163(3):521-8.

Eaton, WW; Chen, C-Y: A szkizofrénia tankönyve. Am Psychiatr Pub, 2006. pp:17-37.

Ergün C, Urhan M, Ayer A. A review on the relationship between gluten and schizophrenia: Is gluten the cause? Nutr Neurosci. 2018 Sep;21(7):455-466.

Eyles, D.W., Trzaskowski, M., Vinkhuyzen, A.A.E. et al. The association between neonatal vitamin D status and risk of schizophrenia. Sci Rep 8, 17692 (2018).

Eyles, D; Burne, T; McGrath, J: Vitamin D: A Neurosteroid Affecting Brain Development and Function; Implications for Neurological and Psychiatric Disorders.in: Feldman, D; Pike, JW; Adams, JS (eds): Vitamin D. 3. ed, Elsevier, 2011. pp:581-582.

Fasano A, Sapone A, Zevallos V, Schuppan D. Nonceliac gluten sensitivity. Gastroenterology. 2015 May;148(6):1195-204.

Foster, HD: Schizophrenia: the latex allergy hypothesis. J Orthomol Med, 1999, 14(2):83-90.

Garland, CF; Garland, FC: Do Sunlight and vitamin D reduce the likelihood of colon cancer? Int J Epidem, 1980, 9(3):227-230.

Garland, CF; Garland, FC; Shaw, EK; Comstock, GW; Helsing, KJ; Gorham, ED: Serum 25-hydroxyvitamin D and colon cancer: eight-year prospective study. Lancet, 1989, 334(8673):1176-1178.

Genuis SJ, Lobo RA. Gluten sensitivity presenting as a neuropsychiatric disorder. Gastroenterol Res Pract. 2014;2014:293206.

Hadjivassiliou, M., Sanders, D. S., Grünewald, R. A., Woodroofe, N., Boscolo, S., and Aeschlimann, D. (2010). Gluten sensitivity: from gut to brain. Lancet Neurol. 9, 318-330.

Hadjivassiliou, M; Gibson, A; Davies-Jones, GA; Lobo, AJ; Stephenson, TJ; Milford-Ward, A: Does cryptic gluten sensitivity play a part in neurological illness? Lancet, 1996, 347:369-371.

Häfner H, Heiden W: Epidemiology of Schizophrenia. The Canadian Journal of Psychiatry. 1997;42:139-151.

Hyppönen E, Läärä E, Reunanen A, Järvelin MR, Virtanen SM. Intake of vitamin D and risk of type 1 diabetes: a birth-cohort study. Lancet. 2001 Nov 3;358(9292):1500-3.

Imamura A, Morimoto Y, Ono S, Kurotaki N, Kanegae S, Yamamoto N, Kinoshita H, Tsujita T, Okazaki Y, Ozawa H. Genetic and environmental factors of schizophrenia and autism spectrum disorder: insights from twin studies. J Neural Transm (Vienna). 2020 Apr . doi:10.1007/s00702-020-02188-w.

Jablensky, A: Epidemiology of schizophrenia: a European perspective. Schizophr Bull. 1986;12(1):52-73.

Jackson J, Eaton W, Cascella N, et al. A gluten-free diet in people with schizophrenia and anti-tissue transglutaminase or anti-gliadin antibodies. Schizophr Res. 2012;140(1-3):262-263.

Johnston, J: The Place of Wheat in Irish Agriculture. Publikálatlan kézirat, 1937. http://www.rjtechne.org/century130703/1930s/wheat.htm

Kalaydjian, A. E.; W. Eaton, N. Cascella, A. Fasano: The gluten connection: the association between schizophrenia and celiac disease. Acta Psychiatr Scand 2006: 113: 82-90

Kelly DL, Demyanovich HK, Rodriguez KM, et al. Randomized controlled trial of a gluten-free diet in patients with schizophrenia positive for antigliadin antibodies (AGA IgG): a pilot feasibility study. J Psychiatry Neurosci. 2019;44(4):269-276.

Kraft, BD; Westman, EC: Schizophrenia, gluten, and low-carbohydrate, ketogenic diets: a case report and review of the literature. Nutr Metab (Lond), 2009, 6:10.

Lehtinen V; Joukamaa M; Lahtela K; Raitasalo R; Jyrkinen E;Maatela J;Aromaa A: Prevalence of mental disorders among adults in Finland: basic results from the Mini Finland Health Survey. Acta Psychiatr Scand. 1990;81418- 425

Lionetti E, Leonardi S, Franzonello C, Mancardi M, Ruggieri M, Catassi C. Gluten Psychosis: Confirmation of a New Clinical Entity. Nutrients. 2015;7(7):5532-5539.

Müller N, Weidinger E, Leitner B, Schwarz MJ. The role of inflammation in schizophrenia. Front Neurosci. 2015;9:372.

Ortiz-Sánchez JP, Cabrera-Chávez F, de la Barca AM. Maize prolamins could induce a gluten-like cellular immune response in some celiac disease patients. Nutrients. 2013;5(10):4174-4183.

Paveley, WF: From Aretaeus to Crosby: a history of coeliac disease. In: Chen, TS; Chen, PS (eds.): The History of Gastroenterology: Essays on Its Development and Accomplishments. New York: Parthenon Publishing Group, 1995. pp:167-172.

Rewers, M: Epidemiology of celiac disease: What are the prevalence, incidence, and progression of celiac disease? Gastroenterology, 2005, 128(4, Supp 1):s47-s51.

Saha, S; D.C. Chant, J.L. Welham, J.J. McGrath, The incidence and prevalence of schizophrenia varies with latitude, Acta Psychiatr. Scand. 114 (2006) 36e39.

Singh MM, Kay SR: Wheat gluten as a pathogenic factor in schizophrenia. Science. 1976 Jan 30;191(4225):401-2.

Soltesz G, Patterson CC, Dahlquist G; EURODIAB Study Group. Worldwide childhood type 1 diabetes incidence--what can we learn from epidemiology? Pediatr Diabetes. 2007 Oct;8 Suppl 6:6-14.

Sullivan és mtsi.: A szkizofrénia tankönyve. Am Psychiatr Pub, 2006. pp:39-53.

Szendi G: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa, 2011.

Szendi G: Paleolit táplálkozás. Jaffa, 2009.

Szendi G: Boldogtalanság és evolució. Jaffa, 2010

Taubes, G: Good calories, bad calories. Alfred A. Knopf , 2007

Torrey E. 1980. Schizophrenia and Civilization. Jason Aronson, New York.

Torrey és Yolken: Familial and genetic mechanisms in schizophrenia. Brain Res Brain Res Rev. 2000 Mar;31(2-3):113-7..

Torrey, EF; Ann E. Bowler, Kitty Clark: Urban birth and residence as risk factors for psychoses: an analysis of 1880 data. Schizophrenia Research 25 (1997a) 169-176.

Torrey, EF; Miller, J; R. Rawlings, R.H. Yolken, Seasonality of births in schizophrenia and bipolar disorder: a review of the literature, Schizophr. Res. 28 (1997b) 1e38.

Usai, P; Serra, A; Marini, B; Mariotti, S; Satta, L; Boi, MF; Spanu, A; Loi, G; Piga, M.: Frontal cortical perfusion abnormalities related to gluten intake and associated autoimmune disease in adult coeliac disease: 99mTc-ECD brain SPECT study. Dig Liver Dis, 2004, 36(8):513-518.

Van Herpen TW, Goryunova SV, Van der Schoot J, Mitreva M, Salentijn E, Vorst O, Schenk MF, Van Veelen PA, Koning F, Van Soest LJ, Vosman B, Bosch D, Hamer RJ, Gilissen LJ, Smulders MJ: Alpha-gliadin genes from the A, B, and D genomes of wheat contain different sets of celiac disease epitopes. BMC Genomics, 2006 Jan 10; 7: 1.

Van Lieshout RJ, Voruganti LP. Diabetes mellitus during pregnancy and increased risk of schizophrenia in offspring: a review of the evidence and putative mechanisms. J Psychiatry Neurosci. 2008;33(5):395-404.

Vincentini O, Maialetti F, Gazza L, Silano M, Dessi M, De Vincenzi M, Pogna NE: Environmental factors of celiac disease: cytotoxicity of hulled wheat species Triticum monococcum, T. turgidum ssp. dicoccum and T. aestivum ssp. spelta. J Gastroenterol Hepatol., 2007 Nov; 22(11): 1816-1822.

Vojdani, A., Kharrazian, D., and Mukherjee, P. S. (2014). The prevalence of antibodies against wheat and milk proteins in blood donors and their contribution to neuroimmune reactivities. Nutrients 6, 15-36.

Vojdani, A; Tarash, I: Cross-Reaction between Gliadin and Different Food and Tissue Antigens. Food and Nutrition Sciences, Vol. 4 No. 1, 2013, pp. 20-32.

Yolken, RH; Torrey, EF: Viruses, schizophrenia, and bipolar disorder. CLINICAL Microbiology Reviews, Jan. 1995, p. 131-145.

Yüksel RN, Altunsoy N, Tikir B, et al. Correlation between total vitamin D levels and psychotic psychopathology in patients with schizophrenia: therapeutic implications for add-on vitamin D augmentation. Ther Adv Psychopharmacol. 2014;4(6):268-275.

Zioudrou C, Streaty RA, Klee WA: Opioid peptides derived from food proteins. The exorphins. J Biol Chem. 1979 Apr 10;254(7):2446-9.