Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A szent stigmák

A stigmák és a stigmatizáltak évszázadok óta borzolják a hívők és a szkeptikusok kedélyeit. Ki isteni jelet, ki csalást lát benne, s tudományos magyarázatnak sem vagyunk híján.

 

Google hirdetés

 

Mi a stigma?

Stigmáknak nevezzük azokat a sebeket, melyek Krisztus testén keletkeztek a Passió során. Elsősorban a keresztre feszítéskor kezébe-lábába vert szögek helyét, a közvetlen halálát okozó, oldalába szúrt dárda okozta sebet, és a töviskoszorú okozta fejsebeket szoktuk stigmának nevezni, de sok későbbi stigmatizálton megjelentek korbácsütések, vagy a vállon vitt kereszt nyomai, olykor véres verejték vagy véres könnyezés is tapasztalható. Létezik láthatatlan stigmatizáltság is, ekkor csak a fájdalom árulkodik a stigmákról.
A XIX század végéig 321 hitelesen stigmatizáltat írtak le, ezekből mindössze 41 volt férfi!

Már Pál apostol leírta a Jézus halálát követő században, hogy "Testemben hordozom az Úr Jézus jegyeit." A görög eredetiben stigma áll. Az 1213-ban elhunyt Oignies Áldott Máriája flamand apáca már 1201-ben stigmatizálódott. 1231-ben, amikor egy ráomló fal alatt lelte halálát, Asch Áldott Dodoja nevű holland remete testén is nyílt, vérző stigmákat találtak.

Szent Ferenc volt azonban az első stigmatizált, akit az egyház is elfogadott.

Assisi Szent Ferenc 1182-1226

Eredeti nevén Giovanni di Bernardone, 1181 vagy 1182-ben született Assisiben. Apja gazdag ruhakereskedő volt. Sokat tanult és mulatozott barátaival, de mint írják, elég kiábrándult volt. Katonáskodás és fogság után visszavonultan kezdett élni, vallásossá vált. Ekkoriban látomása támadt, a keresztre feszített Jézus háromszor azt mondta neki, "Menj és építsd fel lerombolt házamat". Egy nap egy gazdagságot és földi hívságokat ostorozó mise után elhatározta, hogy a továbbiakban apostoli szegénységben él. Hamarosan követőkre talált. 1213-ban ajándékul kapták az Alverna hegyet, ahol 1224 szeptember 17-én történt meg a stigmatizáció. Egy XIV. századi életrajzban a látomást így írta le ismeretlen szerzője:
"Mialatt elmerült elmélkedésében, egy szeráfot látott leereszkedni a mennyekből hat csillogó lángoló szárnyal. Ahogy a szerfák közelebb repült, Ferenc tisztán láthatta, és észrevette a hasonlóságát a Megfeszített Emberrel. A Szeráf két szárnya a feje felett volt, kettővel repült, kettő pedig a testet takarta. Az egész Alverna lángolni látszott, megvilágította a környező hegyeket, mintha nappal volna." Jézus, aki szeráf képében jelent meg Ferencnek, így szólt: "azért adatnak Neked a stigmák, mert ezek az én Passiómnak a jelei".

Egyik követője, életrajzírója, Tommaso da Celano így írta le a stigmákat:

"A szögek a tenyerekben és a lábak felső részén jelentek meg, és a végük a másik oldalon volt látható. A jelek a tenyéren kerekek voltak, míg a kézháton hosszúkásak, és apró húsdarabok látszottak, olyan hatást keltve, mintha a szögeket elgörbítették volna és visszahajolva kiállnának a húsból. A lábon ugyancsak kiállt a szög. A test jobb oldalt át volt szúrva, mintha lándzsával történ volna. A sebet véres heg fedte, úgy hogy köntöse gyakran átvérzett szent vérével."

Szent Ferenc 1226-ban halt meg hosszú betegeskedés után.

Sienai Szent Katalinnak (1347-1381) dominikánus apáca volt. Már hat éves korában volt egy látomása. 1367-ben Katalinnak víziójában Jézus jelent meg Szűz Máriával és más szentekkel. Jézus egy gyűrűt tartott kezében, melyet négy gyöngy és egy gyémánt díszített, és Katalin ujjára húzta. A víziót követően Katalin mindig ott látta ujján a gyűrűt. 1375-ben, pizzai útján a szent Krisztina templomban áldozva a feszületet nézve hirtelen 5 vérző stigma jelent meg testén, amelyek később láthatatlanná váltak, bár halála után ismét megjelentek testén. A stigmák megjelenését követően állítólag már nem evett nyolc éven át, csak a Szent Ostya volt minden tápláléka. A "földi táplálék" felvétel megtagadását sok szentnél és stigmatizáltnál leírták. Katalin 33 évesen halt meg, mint Jézus, és teste ellenáll a romlásnak.

Anne Catherine Emmerich (1774-1824) egy szegény paraszti családba született, és egész gyermekkora és ifjúsága erős vallásos buzgalomban telt el. Egészsége gyenge lábakon állt. Különféle kolostorokban dolgozott cselédként. 1813-ban ágynak esett és stigmák jelentek meg rajta. Fején a töviskorona okozta sérülések, mellén egy vörös kereszt, kezén-lábán pedig sebek jelentek meg. Szigorú vizsgálatot rendeltek el, három orvos is megvizsgálta, de a stigmákat valódinak találták. von Droste lelkész két orvos kíséretében nagyítóval, vizsgálta a stigmákat. Megállapította, hogy a vér a sértetlen bőrön át tör utat magának, és ha letörölte a stigmát, a vér lassan ismét megjelent. 1818-ban kezén és lábán a sebek beforrtak, de a többi stigma megmaradt. Nagypénteken azonban az összes stigma megnyílt és újból vérezni kezdtek. Ekkor újabb vizsgálat következett, három héten át éjjel-nappal figyelték, lelkileg is gyötörték, hogy vallja be a csalást, de a stigmák makacsul igaznak bizonyultak.

Egy másik ismert és tüzetesen megvizsgált eset Gemma Galgani (1878-1903) volt. Már öt évesen mély rajongást érzett Isten iránt, egyfajta személyes kapcsolatot teremtett vele egész életére. Még 20 éves sem volt, mikor súlyos betegségbe esett, megsüketült, haja kihullott, gerince meggörbült, végtagjai megbénultak, de halálos ágyán Szent Gabrielhez imádkozva csodás mód meggyógyult. Egy este ima közben megjelent Jézus, de sebeiből nem vér, hanem lángnyelvek csaptak ki, melyek megérintették Gemma kezeit, lábait és szívét. Ettől kezdve Gemma stigmái minden csütörtök este nyolc órától péntek délután háromig intenzíven véreztek. A sebek felnyílásának semmiféle fizikai előjele nem volt, írja Germano atya, egyedül Gemma önkívületi állapota. A kézfején hosszúkás, a tenyerén kerek seb nyílott meg fokozatosan. Amikor a vérzés péntek délután abbamaradt, a sebek szépen becsukódtak. A lábon lévő sebek olyan mintázatot mutattak, mintha a jobb lábfejet ráhelyezték volna a bal lábfejre, majd egyetlen szöggel ütötték volna őket át.

Louise Lateau 1850-ben született egy kis belga faluban. 18 évesen súlyos betegségbe esett, feladták neki az utolsó kenetet. Azonban hirtelen öt nap alatt felgyógyult. Három nappal később ima közben eksztázisba esett és oldalán vérző stigma jelent meg. A következő pénteken stigmák jelentek meg lábán, majd egy hét múlva kezein is. Négy hónapra rá a fején a töviskoszorú stigmái jelentek meg. Számos orvos vizsgálta őt pénteki eksztázisai alatt, s állították, hogy sebeit nem maga okozza. Korabeli megfigyelő így írta le a jelenséget: "Minden csütörtök reggel egy rózsaszín ovális folt jelenik meg a kézfején és a tenyéren, míg a lábfejen egy rózsaszínes négyszög. Nagyítóval vizsgálva a bőr felszíne sértetlen. Csütörtök délre egy hólyag keletkezik a rózsaszín foltokon, mely tiszta vérsavót tartalmaz. Csütörtök éjjel egy körül a hólyagok felszakadnak, és vérezni kezdenek. A vérveszteség egy stigma-esemény alatt kb. 7-8 deciliter. A vérzés szombatra megszűnik. A vérzés alatt Louise eksztatikus állapotban van, s arcán a szemlélődéstől a bűnbánat okozta szenvedésig mindenféle érzelem megjelenik. Louise beszámolója szerint eksztatikus állapota egy ragyogó fénnyel kezdődik, majd különféle alakok mennek el mellette, majd megjelenik a keresztre feszítés teljes jelenete. Látja Krisztust, látja a sebeit, a töviskoszorút, az apostolokat és a zsidókat. Látomásai alatt alig eszik".
Érdekes mód Lateau is 33 évesen halt meg!

A XX. Század egyik híres stigmatizáltja volt Pio atya (1887-1968) .
Szegény paraszti családból származott, már öt éves korában az volt az álma, hogy szerzetes legyen. 1910-ben avatták pappá. 1918-ban felettesei a San Giovanni Rotondo-i kapucinus kolostorban küldték, ahol aztán egész élete végéig élt. 1918 augusztus 5-én, elmélyült imája közben egy különös alak jelent meg, s hirtelen úgy érezte, oldalát átszúrták, mint Krisztusét. A seb kereszt alakú volt. Szeptember 20-án ismét furcsa dolog történt: a mise celebrálása után hirtelen egy nagy álmosság tört rá. Ekkor az a rejtélyes alak jelent meg előtte, aki már korábban is, de most keze, lába és oldala vérzett. A sebek soha be nem gyógyultak, de el sem gennyedtek. 1919-ben nagy vizsgálatok kezdődtek, több patológus és orvos megvizsgálta az atyát, és megállapították, hogy a sebek nem mesterséges manipuláció termékei. Pio atya tenyerén és kézfején szinte folyamatosan vérző mély nyílás volt látható. Dr. Romanelli két oldalról belenyúlt a sebbe, és állította, hogy ha kicsit még erőlteti az ujjait, azok találkoztak volna. Számos más orvos is megvizsgálta a sebeket, de egyik sem találta mesterségesen létrehozottnak. Pio sebei szintén csütörtöktől szombatig különösen erősen véreztek.
Az egyház 1923-ban kijelentette, hogy Pio atya sebei nem csodás eredetűek, bár azt sem állították, hogy csalás termékei. Megtiltották, hogy nyilvánosan misét tartson, és hogy levelekre válaszoljon. De az atya körül tanítványok és hívek ezrei gyülekeztek, s Pio atya világméretű mozgalommá dagadt. Mikor 1968-ban, 81 évesen meghalt, temetésén százezer ember vett részt.
Közvetlenül halála előtt a sebek hirtelen felszívódtak, amit a kétkedők úgy magyaráznak, hogy már nem volt ereje ezeket "karbantartani". A sebek azonban nyomtalanul szívódtak fel.

A stigmákkal kapcsolatban általános megfigyelés, hogy a sebek ellenállnak az orvosi kezeléseknek és soha nem figyelhető meg a sebeken semmiféle fertőzés, vagy rákos elfajulás. A sebek vére mindig tiszta, és nem bocsátanak ki kellemetlen szagot, sőt, olykor finom illatot érezni a sebekből.

Theresa Neuman (1898-1962) szintén híres XX. századi stigmatizált. 20 éves korában megvakult és megbénult. 1923-ban, öt évvel később meggyógyult, bár egész életében sokat betegeskedett ezután is. Gyógyulásától kezdve állítólag nem evett és nem ivott haláláig. 1926-ban stigmák jelentek meg testén: fején, mellén, kezén és lábán. Minden pénteken újraélte a Passiót. Transzállapotában állítólag ókori nyelveken beszélt. A Harmadik birodalom idején gúny tárgya volt, de bántatlan maradt. 1962-ben halt meg. Sokan csalónak tekintik. Sebeit egy orvos így írta le: "A bal kéz hátán egy szögfejet látok, szögletes, kicsit hosszabb, mint amilyen széles, a kéz vonalában. A négyszög 15x10 mm-es. A szélei lecsapottak és majdnem élesek, olyan, mint amit üllőn kovácsoltak. A szög feje domború, lekerített házalakú. A színe vöröses-barna, mint egy régi viaszpecsét."

A stigmák magyarázata

Csalás

Sok csalót lepleztek le. 1222-ben egy angol férfin jelent meg öt seb, s azt állította magáról, hogy Jézus fia. Mikor esetét kivizsgálták, kiderült, hogy sebeit maga okozta. Magdalena de la Cruz, amikor 1543-ban halálos ágyán feküdt, bevallotta, hogy stigmái tudatos csalások voltak. Maria de la Visitacion-t, "Lisszabon szent apácáját" az inkvizíció is megvizsgálta, s egyszerű lemosással bizonyították be, hogy a nővér csak magára festette a stigmákat.
Azonban nem tételezhető fel, hogy mindenki csalt. Érdemes megjegyezni, hogy nem csak katolikus stigmatizációról tudunk, hanem muszlimok közt is ismert a jelenség, rajtuk Mohamed csatában szerzett sebei szoktak megjelenni.

Tudományos értelmezési kísérletek

Amikor a XIX. században a konverziós hisztériás jelenségeket tudományosan vizsgálni kezdték, kézenfekvőnek tűnt, hogy a stigmatizáció valójában konverziós tünet. A konverzió körébe olyan testi jelenségeket sorolunk, melyek komoly testi betegségek látszatát keltik minden szervi elváltozás nélkül. Jean-Martin Charcot az 1870-es években demonstrálta, hogy hipnózissal tetszőlegesen előállíthatók a konverziós bénulások, bőrérzéketlenségek. Mivel a hisztériás jelenségeket döntően nőknél írták le, ez magyarázta a női dominanciát a stigmatizáltak körében is. A hisztériás vonalat erősíti az is, hogy majd mindegyik stigmatizált különös és sokszor tisztázatlan betegségekben szenvedett, mint bénulások, megvakulás, megnémulás, görcsös rohamok és ájulások, és a stigmák megjelenése sokszor egybeesett csodás gyógyulásukkal. Ugyanakkor Charcot egy esete sem felelt meg, a hisztériás jelenségkörben nem ismert a stigmákhoz hasonló tünet. Sokan ezért a szentek medikalizálását látják abban, hogy a stigmatizáltakat a XIX. század felvilágosult orvosai egyszerűen hisztériának minősítették.
A magyarázatok másik vonulata a szuggesztibilitással és hipnotikus jelenségekkel hozza a stigmákat kapcsolatba. Az 1896-ban kiadott Orvosi talányok enciklopédiája több esetet idéz, melyben korábban begyógyult sebek bizonyos szimbolikus időpontban újra vérezni kezdtek. Egy lány lábát pl. a krinolinszoknya vasa megsértette. A seb szépen begyógyult, majd minden menstruáció előtti napon kinyílt és vérezni kezdett.
Beaunis egy esetről számolt be, amelyben azt a hipnotikus parancsot adta, hogy ahol megérinti a bőrét, ott vörös folt jelenik meg. A folt meg is jelent, és vagy félórán át megfigyelhető volt. Bonjean, belga ügyvéd és amatőr hipnotizőr poszthipnotikus paranccsal nemcsak foltot tudott előidézni a kézfejen, de vér is szivárgott a foltból. Artigalas és Rémond egy nőbetegről számoltak be, aki vérzékeny volt, és véres könnyeket sírt. Hogy tünetét megszüntessék, hipnózisban azt kérték, hogy a szeme helyett a bal tenyerében jelenjen meg a vér. A sértetlen bőrön át a vér meg is jelent. A Nancy iskola több kísérletet végzett, amelyben erősen hipnábilis személyeknél hólyagokat, égésnyomokat tudtak előidézni hipnotikus szuggesztióval. A Krafft-Ebing és a magyar Jendrassik is kísérletezett egy Sándor Ilma nevű beteggel. Egy orosz hipnotizőr, Rybalkin egy hisztériás érzéketlenségben szenvedő fiatal fiúnál komoly égési sebet idézett elő hipnotikus szuggesztióval. Egy ízben Charcot is előidézett forró viasz szuggesztiójával bőrvörösödést és vízhólyagokat egy nőbetegén.
Dr. Alfred Lechler 1933-ban publikált könyvében, melyben Theresa Neuman esetét értelmezte, leírta, hogy egy lánybetegén hipnotikus szuggesztióval elő tudta idézni a stigmatizáció számos formáját, mint véres verejték, véres könnyek, töviskorona okozta sebek, és a kereszt cipelésétől begyulladt vállat.
Louis Vivén Bourru és Burot professzorok több ízben demonstrálták a stigmatizációt. Egyik kísérletben orrvérzést, máskor a kar vérzését idézték elő. A beteg nevét érintéssel "ráírva" a kar bőrére, a név vörösen, itt-ott vérezve jelent meg, és még három hónappal később is látszódott a név. Egy elmekórházba kerülve mások folytatták vele a kísérleteket, és kezén vérző stigmát lehetett előidézni.

Az autohipnotikus folyamatok tehát modellálják a stigmatizációt. Manapság etikai okokból már nem folytat senki stigmákat előidéző vizsgálatokat, a "mindent szabad" hőskorszak lezárult. E korai hiteles vizsgálatok bevilágítanak a stigmaképződés folyamataiba, azonban a stigmatizáció mégiscsak több, mint egyszerű hipnotikus vagy hisztériás jelenség. Napjainkban, ebben a jól ellenőrzött, kétkedő világban továbbra is több stigmatizáltat ismerünk. Jelen tudásunk alapján tovább a kérdés nem vizsgálható. A hit ereje egy ponton túl tudományosan már nem elemezhető.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre