Fordította: Czárán Judit
A szarkopénia a gyakorlatban totyogó, csoszogó, járókerettel járó, a lépcsőket nagy nehézségekkel leküzdő idős embereket jelent. Ez nem végzet, hanem megelőzhető probléma.
A szarkopénia valamilyen mértékben mindenkit utolér előbb-utóbb, de valószínűleg a mozgásszegény életet élőket érinti legsúlyosabban.
A szarkopénia egy mozgásszervi betegség, amelyet az izomtömeg és az izomerő korral járó csökkenése, illetve az izomműködés romlása jellemez. A 70-es éveinkre a 20-as éveinkben volt izomtömegünk körülbelül a felét elveszítjük.
Mik a szarkopénia tünetei és korai jelei?
Az ember évtizedenként úgy 3-8%-ot veszít az izomtömegéből. Az izomvesztés mértéke a 60-as és 70-es éveinkben jelentősen felgyorsul, az ennél is idősebb felnőtteknél pedig még ennél is gyorsabb lehet.
A szarkopéniában szenvedő beteg az izomvesztés mértékétől függően a következő jeleket és tüneteket tapasztalhatja magán:
Mi okozza a szarkopéniát?
A szarkopéniát általában az öregedés elkerülhetetlen velejárójának tekintik, olyan komplex folyamatnak, amelyet még nem értünk teljesen.
1. Hormonális egyensúlyhiány
A tesztoszteron, a pajzsmirigyhormon és az inzulinszerű növekedési faktor korral összefüggő csökkenése minden bizonnyal hozzájárul az izomvesztéshez és az izomerő gyengüléséhez.
Az említett hormonok termelődésének tartós csökkenése az izomtömeg csökkenésével és a testzsír mennyiségének a növekedésével jár. Az ösztrogénszint változása a menopauza során ugyancsak szerepet játszhat a szarkopéniában.
2. Csökkent fehérjeszintézis és regenerálódás
A szarkopénia az izomfehérje-szintézis csökkenésével is összefügg, márpedig az izomfehérje elengedhetetlen az izomtömeg fenntartásához. Ahogy az ember öregszik, a fehérje lebomlása és felépülése közötti aránya az előbbi irányába eltolódik, ami izomvesztéshez vezet. Idős korban a nem megfelelően hatékony fehérjeszintézis nem megfelelő kalória- illetve fehérjebevitellel kombinálva tovább gyorsíthatja az izomvesztést.
3. A motoros egységek átalakulása
A kor előrehaladtával a gerincvelőben a motoros neuronok (vagyis a mozgást segítő sejtek), illetve a motoros egységek, azaz a motoros neuronok és a hozzájuk kapcsolódó izomrostok mennyisége csökken. Ez egy irreverzibilis folyamat, amely az izomtömeg és az izomerő fokozatos csökkenését eredményezi.
Ahogy öregszünk, a szervezetünk motoros egységei átalakulnak, az izmok idegsejtekkel való ellátottsága az idegi kapcsolat megszakadása és újrateremtődése révén eltolódik. Az átalakult motoros egységek pedig valószínűleg kevésbé hatékonyak, ami a mozgás lassulásához és izomgyengeséghez vezet.
Emellett az életkor előrehaladtával a sérülés vagy edzés által triggerelt szatellit sejtek sem tudnak hatékonyan aktiválódni, ami tovább rontja az izmok regenerálódó képességét és működését.
Milyen típusai vannak a szarkopéniának?
A szarkopéniának az okok és a kialakulását elősegítő tényezők függvényében két fő típusát különböztetjük meg: az elsődleges vagy primer, illetve a másodlagos vagy szekunder szarkopéniát.
1. Primer szarkopénia
Életkorral összefüggő vagy primer szarkopéniáról akkor beszélünk, ha az izomvesztésnek a korosodáson kívül nincs más konkrét oka. Ez olyan problémákkal függhet össze, mint a mitokondriális diszfunkció, az izmok csökkent regenerálódási képesség, ideg- és izomkommunikációs problémák, az izomépítő hormonok csökkent termelődése vagy érzékenysége, valamint az időskori étvágytalanság.
2. Szekunder szarkopénia
Másodlagos szarkopéniát abban az esetben diagnosztizálnak, ha az öregedésen kívüli egyéb tényezők, például szisztémás betegségek, mint a rák vagy valamilyen szervi elégtelenség, is szerepet játszanak az izomvesztésben.
A betegség progressziója szempontjából beszélhetünk krónikus vagy akut szarkopéniáról.
A krónikus szarkopénia, amely elsősorban tartós és progresszív betegségekhez társul, jellemzően hat hónapnál hosszabb ideig tart.
Az akut szarkopénia egy nemrégiben azonosított betegség, amelyet gyors izomleépülés jellemez, és amely általában valamilyen fizikai stresszel járó eseményt, például kórházi kezelést követő hat hónapon belül jelentkezik.
Az idős felnőttek különösen hajlamosak az akut szarkopéniára az ágynyugalom és a stresszes esemény következtében fellépő gyulladásos állapotok együttes hatása miatt. Bár részleges gyógyulásban ilyenkor lehet reménykedni, az akut szarkopénia idővel növelheti a krónikus szarkopénia kialakulásának kockázatát.
Ki van kitéve a szarkopénia kockázatának?
A szarkopénia férfiakat és nőket egyaránt érint, a nemek közötti előfordulási gyakoriság változó. A következő tényezők miatt lehet valaki az átlagosnál hajlamosabb a szarkopénia kialakulására:
Hogyan diagnosztizálják a szarkopéniát?
Tekintettel arra, hogy a szarkopénia nagy valószínűséggel más betegségekkel együtt fordul elő, és a tünetek közt átfedések is vannak, a diagnózis felállítása gyakran kihívást jelent. A szarkopéniát például gyakran összetévesztik az általános elgyengüléssel, amely azonban több rendszer károsodását is magában foglalja, és a működési zavarok szélesebb skáláját fedi le mint a szarkopénia, amely elsősorban mozgásszervi betegségnek tekintendő.
Bár a szarkopéniát először 1989-ben írták le, azt kezdetben az öregedési folyamat normális velejárójának tekintették, és csak 2016-ban ismerték el hivatalosan betegségként. Jelenleg a szarkopénia diagnosztizálásához különböző kritériumrendszerek léteznek. Az itt bemutatott kritériumokat 2010-ben javasolta egy, a szarkopénia-kutatásban élenjáró munkacsoport (EWGSOP).
Ezek a következők:
A 2018-as EWGSOP2 egy "F-A-C-S" nevű diagnosztikai algoritmust is ajánl, amely a Find, Assess, Confirm, and Severity (jelenségek, értékelés, megerősítés és súlyosság) rövidítése.
Mit lehet mérni?
Az "erő, segítség a járásban, székről való felállás, lépcsőzés és esések" (SARC-F) kérdőív a kijelölt feladatok elvégzésével kapcsolatos nehézségek önbevalláson alapuló mértékét állapítja meg.
Az izomerő felmérésére kéz- és széktesztet lehet végezni.
A kéz marokerejének vizsgálata az általános izomerő felmérésére szolgál, mivel a szorítás ereje korrelál a többi izom erejével. A kéz szorítóerejének ajánlott határértéke férfiaknál <27 kilogramm, nőknél <16 kilogramm.
A székről felállás teszt a test alsó részének, különösen a négyfejű combizmoknak az erejét méri azáltal, hogy rögziti, hányszor tud valaki 30 másodperc alatt felállni és leülni egy székre anélkül, hogy ehhez használná a kezét. A teszt tipikus határértéke az, ha öt felállás elvégzése több mint 15 másodpercbe telik.
Milyen szövődményei lehetnek a szarkopéniának?
Hogyan kezelhető a szarkopénia?
A korai felismerés és beavatkozás elengedhetetlen a szarkopéniában szenvedő betegek életminőségének megőrzéséhez
1. Fizikai aktivitás
A fizikai aktivitás csökkenti az izomtömeg-vesztést és fokozza az izomerőt, ezáltal hatékony stratégiaként szolgál mind a szarkopénia megelőzésében, mind annak kezelésében. A szarkopénia terápiájának alapjául egy hatékony mozgásprogram szolgálhat. A többféle mozgástípust magában foglaló edzésprogramok általában hatékonyabbak, mint azok, amelyek csak egyfajta mozgásra összpontosítanak.
A következő edzéstípusok lehetnek előnyösek szarkopéniában szenvedőknek:
2. Diéta
A szarkopénia megelőzésében és kezelésében segíthet a fehérjebevitel növelése az étrenddel vagy étrend-kiegészítőkkel. Az izomépítéshez feltétlenül szükség van fehérjékre, amelyeket a szervezet az izomszövetek regenerálásához és növekedéséhez nélkülözhetetlen aminosavakra bont le. Étkezésenként 20-35 gramm fehérje elfogyasztása támogatja az izomfehérje-szintézist, és így az izomvesztés ellen hat. Szarkopéniás betegeknek testsúlykilogrammonként 1,0-1,2 gramm napi bevitel ajánlott.
Milyen hatással van a gondolkodásmódunk a szarkopéniára?
A gondolkodásmódunk jelentősen befolyásolja a szarkopéniát azáltal, hogy hatással van a fizikai aktivitásunkra, a táplálkozási szokásainkra, a mentális egészségünkre és az alkalmazkodóképességünkre. A pozitív, növekedésorientált gondolkodás ösztönzi a testmozgást, az egészséges táplálkozást és a rugalmasságot, amelyek mind segítenek az izomvesztés lassításában és az izomerő fenntartásában. Ezzel szemben a negatív vagy fixált gondolkodásmód inaktivitáshoz, rossz táplálkozáshoz és fokozott stresszhez vezethet, ami súlyosbítja a szarkopéniát.
Melyek a szarkopénia természetes gyógymódjai?
Étrendkiegészítők
Hogyan előzhető meg a szarkopénia?