Feliratkozás hírlevélre
Print Friendly and PDF

Szendi Gábor:
A székrekedés

A székrekedést majd' száz éve azonosítják a csökkent rostbevitellel, ennél azonban ez összetettebb probléma, s kialakulásában egyre inkább az elszegényedett és összetételében rossz irányba eltolódott bélflóra tűnik meghatározónak.

 

Google hirdetés

 

A székrekedés az egész világon, különösen a fejlett országokban igen elterjedt probléma, a vizsgálatok szerint Európában az emberek 20%-a szenved tőle. Gyerekek körében 12%-os gyakoriságú, nőknél másfélszer gyakoribb, és mindkét nemben egyre gyakoribbá válik hatvan év felett. 1 Bár, mint mindennek, a székrekedésnek is léteznek objektív kritériumai, végső soron mégis az a legfőbb szempont, hogy szubjektíve mennyire zavaró a ritka, netán kemény széklet, ami fájdalmat, aranyeret, végbélnyílás környéki kisebesedést, stb. okozhat. A székrekedést tünetnek tekintjük, amit számos betegség kiválthat. Pajzsmirigy-alulműködés esetén a lelassult anyagcserében keresendő a magyarázat, míg Parkinson-betegségben és szklerózis multiplexben a bélműködés idegi szabályozásának zavarában. Ugyanez a helyzet veleszületett bélidegrendszeri problémában (Hirschsprung-betegségben) vagy a cukorbetegségben, ahol a bél motoros beidegzését károsító autonóm neuropátia (a belső szerveket működtető idegek károsodása) felel a bélműködés idegi szabályozásának zavaráért.2, 3 Számos más betegség és természetesen gyógyszerek is okozhatnak székrekedést. A lelki problémák, mint a depresszió és a szorongás ugyancsak gyakran járnak székrekedéssel, ami az agy-bél kapcsolat funkcionális zavarára utal.2 A székrekedési típusok egyik lehetséges felosztása három csoportba sorolja az eseteket: lehetnek normál tranzit idejűek, meglassult tranzitidejűek (az étel lassan halad át a bélrendszeren), és előállhat ürítési zavar is (például nincs székelési inger, vagy kitágult a vastagbél utolsó szakasza).4

A rostok és a székrekedés

Közismert, hogy a különféle étrendi rostok pozitív hatással vannak a székrekedésre, mert némileg megnövelik a székelés gyakoriságát, de általában nem befolyásolják a széklet minőségét, azaz megmaradnak a székrekedés szubjektív velejárói: a puffadás, a hasi és székelési fájdalom.5 Sokan még ma is azt gondolják, hogy a rostok ballasztként funkcionálnak, azaz fő funkciójuk, hogy megszívva magukat vízzel, növelik a széklet tömegét, és a bélfalat irritálva fokozzák a bélmozgások intenzitását. A vízben oldható és oldhatatlan rostok hatása székrekedésben meglehetősen ellentmondásos, sokaknál beválnak, másoknál nem, sőt, fokozzák a feszülés érzését, a puffadást és a tranzitidőt.6, 7 Az ellentmondásosságot az eredményezi, hogy a székrekedésnek több oka lehet. A rostok valószínűleg csak a normál tranzitidejű székrekedésben hasznosak, mert itt a széklet csökkent tömege szokott problémát okozni.8 A székrekedés hátterében egyre inkább a bélflóra megváltozott összetételét gyanítják, és a különféle rostok hatását részben azzal lehet magyarázni, hogy némelyik serkenti a vastagbélben tanyázó baktériumtörzsek szaporodását.7

A metán

A metán sokáig csak az állattenyésztőket érdekelte, mert a tehenek által a légkörbe bocsátott rengeteg metán befolyásolja a légkör üvegházhatását.9 Andrew Haines és munkatársai 1977-es tanulmányukban kimutatták, hogy a vastagbélrákban szenvedők 80%-ánál a kilélegzett levegőben metán (CH4) mérhető, és felvetették, hogy a megváltozott bélflóra összefüggésben lehet a vastagbélrákkal.10 Ezt az összefüggést az évek során tucatnyi vizsgálat cáfolta, azonban a metán így az érdeklődés középpontjába került.11 Kiderült, hogy metán mindenkiben termelődik, azonban csak egy bizonyos mennyiségen felül detektálható a kilélegzett levegőben is. (Talán kevéssé ismert, de a bélgázok egy része felszívódik és a tüdőn keresztül távozik a szervezetből.) Metántermelőnek azokat nevezik, akiknél egy határérték felett van a kilélegzett metán. A fő metántermelő ősi baktériumtörzs a Methanobrevibacter smithii, amely a bélben a szénhidrátok emésztése során keletkező hidrogént (H2) és széndioxidot (CO2) semlegesíti, ezáltal csökkentve a termelődő gáz térfogatát. Ez egy határig tehát hasznos funkció. Például, ha naponta 12 l hidrogén termelődik, akkor 3 l széndioxid felhasználásával a metántermelő baktériumok 3 l metánná alakítják ezt a horribilis mennyiséget.9

A különféle bélbetegségek vizsgálata azt mutatta, hogy azokban a gyulladásos bélbetegségekben, melyekben a hasmenés dominál (mint a Crohn-betegségben vagy a colitis ulcerosában), a metántermelődés alacsony. Az irritábilis bélszindróma székrekedéssel jellemezhető alcsoportjában azonban igen magas metánszintet mutattak ki, míg a hasmenéses tüneteket mutatóknál a légzéstesztben nem jellemző a metán.11 Ennek alapján felvetődött, hogy a fokozott metántermelődés oki kapcsolatban állhat a székrekedéssel.

(forrás: Soares és mtsi., 2005.)

Egészséges emberek 35%-a bizonyul metántermelőnek, és érdekes, hogy ez a sajátosság egy vizsgálat szerint harmincöt év alatt változatlan marad, annak ellenére, hogy a vizsgált személyek nyilván időközben több antibiotikus kezelésen is átestek.12 Három éves kor alatt nem jellemző a metántermelés, kamaszkorra viszont már a felnőtteknél tapasztalt gyakoriságot találják. A metántermelő baktériumok elszaporodása egyértelműen a táplálkozás függvénye, mert Nigériában és Dél-Afrikában az emberek 80-90%-a metántermelő, míg például Norvégiában ez az arány 34%-os.13

A kísérleti eredmények szerint nem a székrekedés fokozza a metántermelődést, hanem a metán lassítja a széklet tranzitidejét azáltal, hogy a bélizomzatban lecsökkenti az bélperisztaltikát szabályozó szerotonin szintjét.13 Ha kutyák vastagbelébe metánt bocsátottak, 60%-kal lelassult a széklet haladási sebessége, a metántermelők közt pedig a tranzitidő a kilélegzett levegőben mért metán mennyiségével volt arányos: minél több metánt mértek, annál nagyobb volt a tranzitidő.14


1300 metántermelő adatának elemzése alapján a metántermelés 3,5-szörös kockázatot jelez a székrekedésre.15 A metántesztet 80-90%-os pontosságúnak tekintik a székrekedéses típusú irritábilis bélszindróma diagnosztizálásában.16

A vastagbelet durván három szakaszra szokták osztani: a felszálló, a haránt és a leszálló vastagbélre. A metántermelő baktériumok normálisan a leszálló vastagbélben élnek, ezért a metántermelés e bélszakasz mozgását befolyásolja leginkább, de hatással van a vékonybél mozgására is: a magas metánszint fokozott vékonybél-összehúzódásokat idéz elő, de ez nem perisztaltikus jellegű, vagyis a béltartalmat nem továbbítja.

A vastagbél felszálló ágában a korábbi szakaszokban meg nem emésztett szénhidrátok emésztődnek tovább, s e szakaszban igen sok hidrogén termelődik. A mérések azt igazolják, hogy a hidrogén gyorsítja a perisztaltikát, ezáltal csökkenti a tranzitidőt. A hidrogén idegi ingerületátvivő anyagként viselkedik a bélfalban, de számos más "gáztranszmittert" is ismerünk, a nitrogén-oxid (NO) például az erek falának rugalmasságát szabályozza.9

A bélrendszerben tehát részben a hidrogén és a metán aránya határozza meg a tranzitidőt. A viszony bonyolult, hisz a metán hidrogénből képződik, a két gáz arányát tehát a bélbaktériumok aránya is megszabja.

Terápiás következtetések

Felvetődik a kérdés, vajon kell-e gátolni a túlzott metántermelődést? Vajon ez valami modern ártalom, aminek feltétlen gátat kell vetni, vagy megint egy evolúciósan hasznos jelenség fordult ellenünk modern körülmények közt? Az afrikaiak nagy arányban metántermelők, és ennek jó oka van. A természeti népek és az életmódjukhoz még közel állók rengeteg emészthetetlen rostot fogyasztanak, amelyeket a vastagbélben élő bizonyos baktériumtörzsek képesek megemészteni és rövid láncú zsírsavakká alakítani. Ezt a folyamatot a metántermelő baktériumok részben fermentáló hatásuk, részben a tranzitidő növelése révén segítik elő. Ha ugyanis a széklet lassabban halad, a baktériumok tovább tudnak "dolgozni" rajta. Ahol kevés az élelem, ott a túlélést szolgálják az emészthetetlen rostokból további tápanyagot kivonó baktériumok. A bőségtársadalmakban ez a mechanizmus ellenünk fordult. A metántermelők több vizsgálatban jelentős túlsúllyal rendelkeztek a metánt nem termelőkhöz képest.17, 18

A metántermelés tehát őseredetileg hasznos energianyerő mechanizmus, ám a túlzott metántermelésnek a nyugati életformában nem kívánatos hatásai vannak. Székrekedést okozó hatására koncentrálva sajátos circulus vitiosus kialakulását figyelhetjük meg.

A metántermelő baktériumok jellemzője, hogy "lassan dolgoznak", azaz a lelassult tranzitidő az elszaporodás szempontjából kedvező a számukra. A lelassult bélsárhaladás fokozza a metántermelő baktériumok számát, s az így termelődő metán tovább növeli a tranzitidőt, a helyzet tehát egyre romlik. Amikor egy vizsgálatban Imodium kapszula segítségével egészséges személyekben lassították a széklet haladását, fokozódott a metántermelődés, amikor pedig a bélmozgást serkentő gyógyszert alkalmaztak, csökkent a metán- és fokozódott a hidrogéntermelés. Ez azt jelenti, hogy a különböző okokból gyorsuló vagy lassuló perisztaltika hatással van a metántermelésre is.

Krónikus székrekedésben szenvedő gyermekeknél fokozott rostfogyasztással, paraffinolaj adásával és beöntésekkel csökkentették a tranzitidőt, s ennek hatására több hét után csökkent a metántermelődés, sőt, voltak gyerekek, akiknél határérték alá csökkent a metánkibocsátás szintje. Ezzel párhuzamosan megszűnt a székrekedés. A gyorsabb perisztaltika tehát "kimossa" a metántermelő baktériumokat, illetve nem hagy időt nekik normál anyagcseréjük és szaporodásuk kivitelezéséhez.19


A metántermelő baktériumok a hidrogénért versenyeznek a szulfátot (SO4) lebontó baktériumokkal. A metánt nem termelő személyekben a szulfátbontó baktériumok vannak túlsúlyban.20 Szulfátokat természetes módon a fehérjékben található két aminosavból, a metioninból és a ciszteinből,21 valamint a szárított gyümölcsökből, magvakból, káposztafélékből nyerünk.20 Növényi étrendből valószínűleg kevés szulfát nyerhető, s ez magyarázhatja, hogy Afrikában a népesség 70%-a metántermelő. Egy vizsgálatban naponta kis mennyiségű nátriumszulfátot kevertek az ételbe, és a metántermelők egy részénél drasztikusan lecsökkent a metánszintézis.22 Ugyanakkor a szulfátlebontó baktériumok termelte hidrogén-szulfid (H2S) mérgező gáz, és gyulladásos bélbetegségekben, például a colitis ulcerosában ebből a gázból bizonyítottan négy-ötször több mutatható ki az egészséges személyekhez képest.23 Feltételezik, hogy a gyulladásos bélbetegségekre való hajlam összefügghet a hidrogén-szulfid eltávolításának csökkent hatékonyságával.

A metántermelő baktériumok számát jól lehet csökkenteni antibiotikus terápiával is. Az egyik eredményesen alkalmazott antibiotikum a neomicin. Székrekedéses irritábilis bélszindrómában szenvedőket sikeresen kezeltek vele, s metántermelődésük igazolhatóan vagy detektálható szint alá csökkent.24

A neomicinnek azonban lehetnek veszélyes mellékhatásai, míg a másik eredményesen alkalmazható gyógyszer, a rifaximin esetében, mivel ez kizárólag bélben ható, fel nem szívódó antibiotikum, ritka a mellékhatás. Egy esetismertető tanulmány szerint egy nőbetegnél tizenöt éve fennálló súlyos székrekedést lehetett sikeresen kezelni 3x400 mg rifaximin (Normix) tizennégy napon át tartó adásával.25

Amikor a két antibiotikumot összehasonlították, úgy találták, hogy a kettő kombinálása sokkal sikeresebb, mint egyik vagy másik egyedüli alkalmazása.26

Végül a székletátültetés módszere is ígéretes terápiás eljárásnak tűnik. Ennek során egészséges ember székletét juttatják be kolonoszkóppal a beteg vastagbelébe, s így rendezik a bélflóráját. Egy vizsgálatban negyvenöt betegből negyvennél azonnali székletrendeződést lehetett elérni, és a követett harminc betegből tizennyolcnál tartósnak bizonyult a javulás.27 A módszer már bevonult a klinikai gyakorlatba, a fejlesztés iránya a standard székletkivonat előállítása.

A paleo hosszabb távon általában megoldja a székrekedéses gondokat, mert az oldható és oldhatatlan rostokban, valamint az emészthetetlen keményítőkben gazdagabb étrend nemcsak a széklet tömegét növeli meg, hanem a bélflórát is átalakítja és gazdagítja.

 

 

Tetszett a cikk? Még nem regisztrált? Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozás hírlevélre

 

 

Hivatkozások:

1. Mugie SM, Benninga MA, Di Lorenzo C. Epidemiology of constipation in children and adults: a systematic review. Best Pract Res Clin Gastroenterol. 2011 Feb;25(1):3-18.
2. Johanson, J.F.: Definitions and Epidemiology of Constipation. in: Wexner, S.D.; Duthie, G.S. (eds): Constipation Etiology, Evaluation, and Management Springer, 2006. Second Edition, pp:1-8.
3. Vinik AI, Maser RE, Mitchell BD, Freeman R. Diabetic autonomic neuropathy. Diabetes Care. 2003 May;26(5):1553-79.
4. Cook IJ, Talley NJ, Benninga MA, Rao SS, Scott SM. Chronic constipation: overview and challenges. Neurogastroenterol Motil. 2009 Dec;21 Suppl 2:1-8.
5. Yang J, Wang HP, Zhou L, Xu CF. Effect of dietary fiber on constipation: a meta analysis. World J Gastroenterol. 2012 Dec 28;18(48):7378-83.
6. Heaton, K.W.: Does diet matter, in constipation? in: Ewe, K.; Eckardt, V.F.; Enck, P.: Constipation and Ano-Rectal Insufficiency (Falk Symposium) Springer; 1997. pp:115-120.
7. Quigley EM. The enteric microbiota in the pathogenesis and management of constipation. Best Pract Res Clin Gastroenterol. 2011 Feb;25(1):119-26.
8. Schiller, L.R.: Nutrients and Constipation: Cause or Cure? Practical Gastroenterology , 2008, April, 43-49.
9. Sahakian AB, Jee SR, Pimentel M. Methane and the gastrointestinal tract. Dig Dis Sci. 2010 Aug;55(8):2135-43.
10. Haines A, Metz G, Dilawari J, Blendis L, Wiggins H. Breath-methane in patients with cancer of the large bowel. Lancet. 1977 Sep 3;2(8036):481-3
11. Roccarina D, Lauritano EC, Gabrielli M, Franceschi F, Ojetti V, Gasbarrini A. The role of methane in intestinal diseases. Am J Gastroenterol. 2010 Jun;105(6):1250-6.
12. Levitt MD, Furne JK, Kuskowski M, Ruddy J. Stability of human methanogenic flora over 35 years and a review of insights obtained from breath methane measurements. Clin Gastroenterol Hepatol 2006;4:123-129.
13. Triantafyllou K, Chang C, Pimentel M. Methanogens, Methane and Gastrointestinal Motility. J Neurogastroenterol Motil. 2014 Jan;20(1):31-40.
14. Chatterjee S, Park S, Low K, Kong Y, Pimentel M. The degree of breath methane production in IBS correlates with the severity of constipation. Am J Gastroenterol 2007;102:837-841.
15. Kunkel D, Basseri RJ, Makhani MD, Chong K, Chang C, Pimentel M. Methane on breath testing is associated with constipation: a systematic review and meta-analysis. Dig Dis Sci 2011;56:1612-1618.
16. Hwang L, Low K, Khoshini R, et al. Evaluating breath methane as a diagnostic test for constipation-predominant IBS. Dig Dis Sci 2010; 55:398-403.
17. Basseri RJ, Basseri B, Pimentel M, Chong K, Youdim A, Low K, Hwang L, Soffer E, Chang C, Mathur R. Intestinal methane production in obese individuals is associated with a higher body mass index. Gastroenterol Hepatol (N Y). 2012 Jan;8(1):22-8
18. Mathur R, Amichai M, Chua KS, Mirocha J, Barlow GM, Pimentel M. Methane and hydrogen positivity on breath test is associated with greater body mass index and body fat. J Clin Endocrinol Metab. 2013 Apr;98(4):E698-702.
19. Soares AC, Lederman HM, Fagundes-Neto U, de Morais MB.. Breath methane associated with slow colonic transit time in children with chronic constipation. J. Clin. Gastroenterol. 2005, 39:512-15
20. Florin T, Neale G, Gibson GR, Christl SU, Cummings JH. Metabolism of dietary sulphate: absorption and excretion in humans. Gut. 1991 Jul;32(7):766-73.
21. National Research Council. Dietary Reference Intakes for Water, Potassium, Sodium, Chloride, and Sulfate. Washington, DC: The National Academies Press, 2005.
22. Christl SU, Gibson GR, Cummings JH. Role of dietary sulphate in the regulation of methanogenesis in the human large intestine. Gut. 1992 Sep;33(9):1234-8.
23. Nakamura N, Lin HC, McSweeney CS, Mackie RI, Gaskins HR. Mechanisms of microbial hydrogen disposal in the human colon and implications for health and disease. Annu Rev Food Sci Technol. 2010;1:363-95.
24. Pimentel M, Chatterjee S, Chow EJ, Park S, Kong Y. Neomycin improves constipation-predominant irritable bowel syndrome in a fashion that is dependent on the presence of methane gas: subanalysis of a double-blind randomized controlled study. Dig Dis Sci. 2006 Aug;51(8):1297-301.
25. Ghoshal UC, Srivastava D, Verma A, Misra A. Slow transit constipation associated with excess methane production and its improvement following rifaximin therapy: a case report. J Neurogastroenterol Motil. 2011 Apr;17(2):185-8.
26. Low K, Hwang L, Hua J, Zhu A, Morales W, Pimentel M. A combination of rifaximin and neomycin is most effective in treating irritable bowel syndrome patients with methane on lactulose breath test. J Clin Gastroenterol. 2010 Sep;44(8):547-50.
27. Borody TJ, Brandt LJ, Paramsothy S. Therapeutic faecal microbiota transplantation: current status and future developments. Curr Opin Gastroenterol. 2014 Jan;30(1):97-105.